A Szolnoki TV jóvoltából bepillantást nyerhetünk a 2019. augusztusában Szolnokon zajlott jobb agyféltekés kreatív írás tábor életébe. Köszönöm szépen Gacov Katalinnak, hogy lehetőséget adott a megszervezésre, és Teller Ágnes és Hegyesi-Kovács Katalin trénereknek, hogy végigvitték ezt a csodás feladatot. A hangulat átjön a képsorokon is <3. Cikk is jelent meg a táborról: A kreatív írás rejtelmeivel ismerkednek a Ligetben
A sajnos nagyon fiatalon elhunyt Wermer András tartott egyszer egy előadást egy marketingkonferencián, 2009 környékén, amit minden résztvevő áhítattal hallgatott, köztük persze én is. András annyira átütő személyiség volt, hogy egyszerűen nem lehetett rá nem oda figyelni, és nekem még abban a szerencsében volt részem, hogy tanulhattam tőle. Szokása volt előadás és konzultáció közben is, hogy kérdezett a közönségtől, és nem, nem válaszolta meg azonnal, hanem várta a bekiabálásokat, a válaszokat. Hagyta, hogy gondolkozz. Az egyik ilyen kérdése az volt a konferencián, hogy „Honnan fogja tudni bárki is, hogy piacvezető vagy?” – merthogy a piacvezetőség volt a téma. Gyakorlatilag senki nem volt a teremben, akiket fenyegetett volna a piacvezetőség „réme” akkoriban, de az előadás hatására igen sokak fordultak ezen cél felé! Repkedtek a válaszok: – A kimutatásokból! – A piackutatásokból! – A pénzügyi eredményekből! Stb.-stb. És András mindegyikre legyintett, hogy „á, dehogy!”: Körülbelül 20 bekiabálás után András megmondta a tutit: – Onnan fogják tudni az emberek, hogy te vagy a piacvezető, hogy egyszerűen megmondod nekik. Egyszerre nevettünk és hüledeztünk! Hogymiiii??? Mi mondjuk meg a piacunknak, hogy mi vagyunk a piacvezetők? Hát de azt tudniuk kellene maguktól, nem? Végül is igen, ha gondolatolvasók… De aztán pillanatok alatt összeállt a kép: mégis… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Az utóbbi években rendre jelennek meg a szakmai könyvek szakértőktől, főleg, mióta a marketingguruk kiadták utasításba: a könyv újra menő, lehet tolni ezerrel. Korábban az infótermék volt évekig a nagyon menő a marketingesek szerint, a könyv meg a gagyi kategóriába tartozott. Hát azért én megírtam az első könyvemet már akkoriban, sokan hülyének is néztek miatta… Míg el nem kezdték írni a sajátjukat :). Most az előfizetéses rendszereket istenítik sokan, de már előre szólok: a könyv sosem fog kikerülni az ultramenő dolgok közül, mivel a könyvvel nagyon sok célt el lehet érni. Mit tettél már le az asztalra? Gondolj bele, hogy egy idegen társaságban néznek rád kíváncsian, és várják, hogy mondd el végre, hogy ki vagy te és mit csinálsz. És akkor te ezt mondod: – Van egy szuper infótermékem a marketingről. És akkor néznek tovább, hogy oké, de mit csinálsz? Ki vagy te? Nem értik. Vagy épp ezt mondod: – Van egy előfizetéses online klubom marketingeseknek. Pfff… és mit tettél le az asztalra?- Vizslatnak tovább kérdőn a szemek. – Írtam egy könyvet a marketingről. – Wáó! Ekkor már ez jelenik meg a tekintetekben. Meg az, hogy: Hány oldalas? Hol lehet megvenni? Meg tudom rendelni könyvesboltból? Azért, mert a könyv egy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A Tízmillió író országa című előadásomban rendre elmesélem azt az esetet, amivel háziasszonyként rendszeresen szembesülök: nagymamám nem írta le a receptjeit, így az ő halála óta nem tudom ugyanúgy elkészíteni a kókusztekercset, ahogy ő csinálta, pedig nagyon szeretném. Ha az állaga okés, akkor az íze nem stimmel. Ha az íze közelít, akkor az állaga katasztrófa. Hiába sertepertéltem ott körülötte, mikor sütött-főzött, hiába árult el morzsákat a tudományából, sem ő, sem senki nem gondolta azt, hogy egyszer majd mekkora űrt hagy maga után mind személyében, mind szaktudásában… Nem gondolunk előre a rossz dolgokra, ami egy természetes dolog, de mindenki rájön, legalább egyszer életében, hogy „hát igen, előre kellett volna okosnak lenni”. Tehát az egyik legfontosabb érv az a szakkönyv írás mellett, hogy így a legegyszerűbb örökül hagyni azokat a dolgokat, amiket mi tudunk. Valaki, valamikor nagyon hálás lesz majd érte, hogy papírra vetettük a tudást, és ha már papíron van, akkor miért ne lehetne könyv is belőle, ugyebár? De lépjünk túl a személyes érzelmeken és mozgatórugókon és nézzük meg, hogy mi mindenre jó egy szakkönyv: 1.) Leírhatod benne azt, amit már ezerszer elmondtál az ügyfeleidnek, és amiről tudod, hogy még legalább ezerszer el kell mondanod, hiszen annyira hozzátartoznak alapinformációként a veled… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
2018-ban, a hazai médiapiac sokkoló átrendeződései miatt (értsd: a Fidesz megvett és bedarált minden, számára hozzáférhető médiumot, és aztán ezeket beterelte egy KESMA nevű közalapítványba) a legtöbb, magát ellenzékinek valló média elkezdett a saját olvasóiktól pénzt kérni, támogatás gyanánt. Fontos előre leszögeznünk, hogy prosperáló, sikeres vállalkozásokról beszélünk, akik a reklámokból és egyéb tevékenységeikből – például nyomtatott lapkiadás a HVG esetében –befolyt bevételeik mellé kértek még adományt az olvasóktól. A mondás az volt, hogy azért, hogy a független sajtó fenn tudjon maradni Magyarországon. Az év folyamán csak néhány részinfó látott napvilágot arról, hogy mennyire voltak adakozó kedvűek az olvasók, és persze azt sem lehetett számszerűen tudni, hogy melyik médiánál valójában mennyire van szükség az olvasói támogatásokra. Lekérdeztem néhányat a legismertebb, kéregetésben élenjáró médium 2018-as pénzügyi eredményei közül: (a személyneveket kitakartam) A nagy kéregetők 444.hu hvg.hu index.hu (két cég van itt, egyik az Index, maga a szerkesztőség, másik az Indamedia Sales, ahova az értékesítésből folyik a bevételek jó része) Az Indamedia Mint látszik, a fenti médiumok a milliárdos nagyságrendben számolható nettó árbevételekkel rendelkeznek. Így alakultak a nettó árbevételeik 2018-ban, hogy ne kelljen a táblázatokban keresgélni. 444.hu: 510 365 000,- forint (egyéb bevételek: 91 135 000,-) Index.hu: 1 303 864 000,- forint Indamedia… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Minden napra jut egy hír arról, hogy műanyagok borítják az óceánokat, bálnák, delfinek haldokolnak, világcégek iktatják ki életükből a műanyag szívószálat, és hasonló, nagyon érthető, maximálisan átélhető tematikával. Ez iszonyatosan fontos téma (rendszeresen használom az „iszonyatos” jelzőt, ez már-már a védjegyem része, de talán ez a téma az, amire túlzó hatás nélkül ez illik pontosan). Nagyon fontos látnunk a saját szemünkkel a veszély közeledtét. De kezdem azt érezni, hogy a műanyag-téma túlhangsúlyozásával abba a csapdaszintű illúzióba esünk, hogy ha műanyag szatyor nélkül vásárolunk, akkor megmentjük a bolygót. Hát nem mentjük meg, kurvára nem. Ez a műanyagos téma ez szuper jó edukációs eszköz lett volna a társadalom számára 15 évvel ezelőtt, amikor még volt időnk molyolni. Most már nincs időnk! Rendben, ha csak lehet, ne használj műanyagot! Ne vegyél pillepalackos terméket, üdítőt, szörpöt, gyerekjátékot, ruhát, bútort, okostelefont, semmit. Szokj le a műanyagról! Oké. Megmenekült a bolygó? Eltűnt az a több millió gigatonnányi SZÉN a légkörből? Nem tűnt el. Attól még fuldoklik a Föld. A szomorú tény az, hogy nemcsak a műanyagról kell leszoknunk. Hanem a fáról is például. Dolgok, amikről a klímaváltozás kapcsán azonnal le kell szoknunk Azonnal be kell fejezni a fakitermeléseket és a fa eltüzelését. Ugyanis a fa köti… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A gyász napja Ha egy szóval kell jellemezni a Trónok Harca legeslegutolsó részét, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egy szó a GYÁSZ. Egyrészt azért is, mert van benne olyan haláleset, ami miatt az HBO-sokkal most legszívesebben megetetnék egy nyers lószívet, másrészt meg az összhatásért is, ahogy merészelték befejezni ezt a remek sorozatot. Újra felötlött bennem, hogy intézek egy kirohanást az HBO Trónok Harca értelmezéséért, de aztán rájöttem, hogy elég volt a múltkori. Ha valaki nem tudná, miről beszélek, íme: Ezért utálom az HBO Trónok Harcát>> Annyira kavarognak bennem a gondolatok és az érzések, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán először magyarázat arra, hogy miért vagyok kiakadva. Azt ígértem meg magamnak, sőt, őszintén hittem benne, hogy ezt az évadot mindenféle elvárások nélkül végig fogom örömködni. Még utoljára láthatom a sárkányokat, a harcokat, az ármánykodást, aztán ha már kipihentük az utolsó évad fáradalmait, akkor megnézzük majd az egészet újra és újra és újra. Az első három rész tényleg felülmúlhatatlanul fantasztikus lett. A negyedik részben viszont beindult a nagyon durva hanyatlás, nemcsak a három előző részhez képest, hanem a sorozat önmagához képest is. A negyedik rész feléig csak unalmasnak tűnt, aztán már sokkolónak, de ez még csak a… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Az őrület napja Sokat agyaltunk rajta mi rajongók is, és nyilván az alkotók is, hogy mivel is lephetnek meg még bennünket… Mint rajongó, nem is biztos, hogy meg akartam volna még lepődni. Sokszor jobb lehet az ismerős semlegesség, mint a felforgató újdonság, és ebben az utolsó két rész abszolút megerősített. Nyilván nincs mindenki így ezzel, de ha megengeditek, a saját magam véleményét mondom, mint mindig. A 8. évad 5. részének én „Az őrület napja” címet adnám. Több okból is, mindjárt kifejtem. Ez történt a Trónok Harca 8. évad 5. részében (Most nem megyek pontosan jelenetről jelenetre, mert, ahogy a készítők utólag is elmondták, hogy mennyire nehéz volt megmutatni dolgokat ezekben a részekben, úgy gondolhatod, hogy elmesélni is nehéz. Volt olyan jelenet, aminek 7 oldalas volt a forgatókönyve, na, most azt én nem fogom újra megírni :)). Ott indulunk, hogy Varys leveleket írogat, valószínűleg szerte a Hét Királyságba címezve, mert már van ott előtte kis kupacban néhány. Éppen azt írja le, hogy „és ő a Hét Királyság jogos örököse”, mikor egy kismadara – egy kislány – lép be, és közli, hogy a Daenerys nem eszik, és szerinte a katonák figyelik őt. Varys megnyugtatja, hogy a katonáknak az a dolguk, hogy figyeljenek,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Szemfüles olvasóim észrevehették, hogy nem írtam azonnal beszámolót a Trónok Harca 8. évad negyedik része után. Az ok több tényezőből áll össze. Egyrészt az évad harmadik epizódja annyira gyönyörűségesen tökéletes, drámai és katartikus lett, hogy ha nekem, akkor, ott valaki azt mondja, hogy „figyi, mégiscsak ez volt az utolsó rész”, akkor én boldog mosollyal az arcomon vettem volna azt is tudomásul. Számomra nem egy kötelező elem minden szálnak a precíz, felfeslést nem hagyó elvarrása, nekem úgy is tökéletes egy befejezés, ha a mondat végén nincs levíve a hangsúly, és maradnak még kérdőjelek. Szeretek a sztorikkal én is együtt dolgozni, és ha meghagyják ennek a lehetőségét, akkor én azért külön hálás tudok lenni. Ráadásul, ahogy azt már korábban is fejtegettem, én azt is elfogadtam volna, ha az HBO úgy 3 évaddal ezelőtt azt mondja, hogy „bocsi, most megállunk és megvárjuk Martint, míg továbbírja a sztorit”. Az egy tiszteletre méltó húzás lett volna, még ha mi, rajongók szenvedtünk is volna a pokoli hiányérzettől. Olyan 3. rész után, amit kaptunk, nem is tudtam, hogyan várjak egy 4. részt és mit is várjak tőle. Mert bár úgy kezdtem neki ennek az évadnak, hogy a szórakozáson kívül semmi elvárásom nem volt, hát közben azért lett…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok a Marvel Univerzummal. Annak idején, mikor az első Vasember film megjelent és moziban adták, nagyon kisgyermekes család voltunk. A nagyszülőktől kaptunk egy szabad délutánt, és mi fogtuk magunkat a férjemmel, és oda mentünk, ahova akkoriban csak ritkán volt lehetőségünk: moziba. Fogalmunk sem volt, mit adnak, éppen milyen filmeket érdemes megnézni. Mindegy is volt, csak jól esett két-három olyan órát tervezni magunknak, amikor nem kellett azt figyelni, hogy éhes-e a gyermek, vagy álmos-e. Álltunk a sorban a mozipénztárnál, néztük a plakátokat, és akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve a Vasemberre vettünk jegyet. Én akkor el lettem varázsolva. A kisfiam – akire a nagyszülők vigyáztak – alig néhány évvel később maga is Vasember rajongó lett, úgyhogy követtünk minden ezzel kapcsolatos eseményt. Korábban a Hulk filmek engem nem vonzottak különösképp, de azért ismertem a sztorit, sőt, láttam is mindet DVD-n – csak hogy nehogy kérdőjelek vetődjenek fel arról, hogy ismerem-e az egész Univerzumot. Ismerem. Sőt, folyamatában végig is követtem. Thor, Amerika Kapitány, Galaxis Őrzői, Fekete Párduc és persze az összes Bosszúállók film. Olyan fajta rajongó vagyok, aki azért bármit és mindent nem kajál be. Én sem vagyok persze kivételes, én is azt szeretem ezekben a filmekben, hogy mind a karakterek… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A Trónok Harca legsötétebb, legfájdalmasabb és közben legkatartikusabb részén vagyunk túl, a nyolcadik évad harmadik epizódjával. Ez az a rész is, ami a legtöbb kérdést veti fel. A kissé lanyhább rajongói szinttel rendelkezők például szívesen kihúznák az epizód első egy órájának kínlódásait – 77 perces ez a rész –, és rögtön a megoldásra ugranának, méghozzá hadviselési szempontokat alapul véve. A maximális rajongói szinttel bírók mindent elnéznek a készítőknek – én is ide tartozom 🙂 –, még a kiindulási pont óriási kérdőjeleit is. Ebben a részben már nem kerülhettük el a gyászt, a veszteséget, az értelmetlen és brutális halált – ami eddig is volt dögivel –, de most hatványozott számban és formában, és hát az átlagnál szívünkhöz sokkal közel állóbb karakterekkel. Nem tudhattuk, ki veszik oda és ki él túl, sőt a rész végén is vannak még kérdőjelek, bár aki számunkra kedves és meghalt, az mind megkapta a maga szép, karakteréhez méltó, lezáró jelenetét, tehát igazából, akinél kérdőjelek merültek fel, hogy most akkor meghalt-e, vagy túlélte, azoknál bízhatunk abban, hogy igen, élnek. Mint mindig, most is mindent elmondok – amire emlékszem persze 🙂 –, nem hallgatva el semmit, a fordulatokat és az epizód végkimenetelét sem, és talán most a szokásosnál kicsit… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mostanában új hülyeség terjed az online felületeken, mégpedig az, hogy valamiért a tartalomszolgáltatók nagyon fontosnak tartják úgy kiszolgálni az olvasóikat, hogy kiírják a cikkek elejére, hogy mennyi ideig tart azokat elolvasni. 2 perc, 5 perc, 8 perc. Ezt általában egy algoritmus számolja ki, mert persze az a baromság is elterjedt már széles körben, hogy algoritmusok nélkül nem lehet élni. (Van, ahol a szerkesztő írja be, hogy szerinte X perc az olvasás.) Ezzel már előre jelzik az olvasóknak, hogy mennyi idejüket szándékoznak rabolni, és bíznak abban, hogy ha az olvasó már az olvasás előtt tisztában van azzal, hogy mennyi időt kell rászánnia a cikk elolvasására, akkor majd nagyobb eséllyel olvassa végig. Na, akkor mondom a rossz híreket. Elég sok lesz belőlük. Nem azért olvasunk, mert rövid ideig tart, vagy, mert tudjuk előre, hogy mennyi ideig tart. Még sosem láttam könyvek elején kiírva, hogy mennyi ideig tart az elolvasásuk, de persze nem leszek meglepődve, ha a baromság odáig is eljut majd. Azért olvasunk, mert szeretünk olvasni. Azért olvasunk, mert be akarjuk fogadni az információt. Azért olvasunk, mert az agyunk egy szivacs, mindent be akar szippantani. Az emberek átlagosan egy weboldalon 2-2.5 percet töltenek el. Ez úgy jön ki, hogy van, aki fél… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Majdnem egy hetet gondolkodtam azon, hogy a Trónok Harca 8. évad 1. része utáni beszámolómat követően még egyszer kellene írnom arról, hogy bakker, nekem tényleg nagyon tetszett az első rész! Egyetlen hibát tudtam csak felróni, és az a párbeszédek tömörsége és sutasága lett volna, de ha figyelembe vesszük – márpedig én figyelembe vettem, és csak a saját véleményemet szeretném leírni, másokét nem tudom tolmácsolni, az a mások dolga 🙂 –, hogy két kihagyott év után kellett felvenni a fonalat és összeterelni olyan karaktereket egy kupacba, akik évszázadoknak tűnő távlatokban, vagy épp ezer mérföldekkel odébb találkoztak egymással utoljára, ha egyáltalán találkoztak, nem pedig elsétáltak egymás mellett két külön kis ösvényen. Szóval ennek az érzésnek nem szenteltem inkább külön publicisztikát, hanem vártam a második részt az utolsó évadból, közben, hogy felfrissítsem a tudásomat, nekifutásból megnéztem azért majdnem hat teljes évadot újra, de aztán közbejött a Húsvét :). Hétfőn reggel a locsolkodás kapcsán extrém korán keltem – mint köztudott, nem erről vagyok híres –, és 9 órakor már a Trónok Harcával kávézgattam. 10 órakor már másodszor néztem. És azóta még párszor. Tény, hogy ami rossz, azt egyszer is alig nézem meg. Ismerőseim sokszor röhögnek azon, hogy elkezdek nézni egy filmet vagy sorozatot, és… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Egy kedves ügyfelem, Lajos tette fel így a kérdést annak láttán, hogy fokozatosan tényleg megszüntetem az összes online oktatóanyagomat. Lassan kiürül az ÓnixBazár online oktatóanyagainak szekciója, és semmi nem tölti be a hiányzók helyét, hanem egyre csak fogyatkoznak az anyagok. Egy alkalmas pillanatban egyébként is akartam erről beszélni, de most előrébb hozom ezt az alkalmas pillanatot, köszönet Lajosnak a kérdés megfogalmazásáért :). Igen, igaz a tény, az összes online oktatóanyagom megszűnik, fokozatosan. Némelyiknek van úgynevezett kivezető kampánya is, de van, amelyiknek még az sem jut. Mi a megszűnések oka? Az évek során volt már rá példa, hogy azért szüntettem meg oktatóanyagom értékesítését, mert elavultak az információk, és nekem már nem volt kedvem megújítani, illetve információk helyett elég volt egy cikk a tudás átadáshoz. Ilyen anyag volt például a Posztmester. Egy ideig ment, imádtátok, aztán már elég volt egy cikk arról, hogy „Miért nem érdemes már a Facebookon nyomulni”. Átadtam mindent, amit ez ügyben érdemes volt, további zabhegyezésnek semmi szükségét nem éreztem a témában. Mindig, minden tudás, amit átadok az anyagaimban az olyan, amit a gyerekeimnek és a legjobb barátaimnak is átadnék (és meg is teszem sokkal, hiszen nekik is van rá igényük). Ami elavul, az megy a levesbe, nincs értelme… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Nemrég leszedtem a keresztvizet a Trónok Harca HBO általi értelmezéséről, és már akkor megfogadtam, hogy amikor lesz módom, részről-részre értékelem az új – és egyúttal befejező – évadot. Most szólok, hogy a beszámolóm fullspoileres lesz, tehát egy hangot sem fogok elhallgatni a cselekményből csak azért, mert gondolni kell azokra, akik még nem látták. (Az ilyen elvárásoknál mindig az jut eszembe, hogy örökké lesz olyan, hogy valaki még nem látta. Hát de örökké ne kelljen már várni a lemaradókra, amikor feszíti az embert az élmény :)). Szóval, akkor a sztori, a saját meglátásaimmal és gondolataimmal kiegészítve: Ott kezdődik a 8. évad 1. része, hogy egy kisfiút látunk átszaladni a tájon, patakon átgázolva rohanni egy Deres tövében lévő, faluszerű hely felé, ahol valamiért gyülekeznek az emberek, és ahol vélhetően valami látnivaló van alakulóban. De mivel a kisfiú cseppecske még, nem lát ki az összecsoportosuló emberek közül, csak mikor azok szétválnak, akkor villan meg némi látnivaló számára. A jelenet hasonlít arra, mint mikor annak idején az első évadban Arya ugyanígy izgatottan próbálta meglesni a Királyvárból érkező menetet. És mikor ez felötlik az eszünkben, hogy „jé, ez ismerős”, akkor a kisfiú éppen átfurakszik egy, a bámészkodó emberek közt megnyílt résen, és ki mellett suhan… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Avagy: az értelmezések csapdájában Mostanában elterjedt jelenség lett egyrészt rettegni az álhírektől – például politikai körökben ez most igencsak jellegzetes, hogy a másik oldal kommunikációját rögtön fake news-nak (álhírnek) kiáltják ki, és akkor hurrá, nem is kell vele többé foglalkozni –, másrészt kiemelkedő teljesítménnyé vált azt a képességet büszkén kinyilvánítani a kisebb-nagyobb közösségeinkben, hogy mi bizony felismerjük az álhíreket. Ha valaki megoszt egy sejthetően fals információt, az ismerősei a lehető leghanyagabb eleganciával vetik oda hozzászólásként: ez fake news (féknyúúúz – autentikusan így illik ejteni, elnyújtott úúú-val). 2018 a fake news éve volt. A kulturális mémkészletekbe világszerte beépült a fogalom és a köré tartozó jelenségek sora, amiket így foglalhatnánk össze: – A fake news elárasztotta a világot. Már soha, semmilyen internetes információról nem lehet elhinni első ránézésre, hogy van igazság magva, mert ha jót akarunk magunknak, akkor inkább azt kell feltételeznünk, hogy nem, nincs neki olyanja. – A politika és a politikusok vagy a fake news-okat használják dezinformálásra, vagy számukra kellemetlen információkra egyszerűen rámondják azt, hogy fake news és emelt fővel ballagnak tovább, mintha aznap megmentették volna a világot az apokalipszistől. – A fake news elképesztően hatékony dezinformációs módszernek bizonyul korunkban, főleg a közösségi oldalakon történő kritika nélküli megosztások révén, és… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mielőtt még belekezdenék a gondolatmenetbe, szeretném egyértelművé tenni, hogy IMÁDOM az HBO Trónok Harca című sorozatát. Imádom az első képkockától a jelenleg elérhető utolsóig. Imádom a történet mesélésének minőségét, imádom a látványt, imádom a castingok eredményét (még akkor is, ha bizonyos szereplők egyik évadban egyik, másik évadban másik szerepet játsszák, illetve, hogy egy-egy karaktert több színész is eljátszik az idők során). Imádom ahogy felcseperednek, megemberesednek, megasszonyosodnak a kedvenc szereplők, imádom mindegyik karaktert (eskü, még Tywin Lannistert is, de még Ramsey Boltont is), és már nem tudom, hányszor néztem meg elejétől a végéig, de olyan is volt már, hogy a végétől az elejéig. (Amit nem imádok, azt lásd alább.) Nem vagyok nagy sorozatfogyasztó, alig tucatnyi kedvenc sorozatom van, ilyenek, mint Az ifjú pápa, Doktor House, Gyilkos elmék, True Detective (1-2 évad), Supernatural, és már nem túl hosszan folytathatnám a sort, mert a jó sorozatok (számomra jók) száma véges. Számomra az a jó sorozat, amit akárhányszor újra tudok nézni és soha nem unom meg. Ezeknek a sorozatoknak közös jellemzője, hogy egyedi hangulatuk van, és valóban minőségi munkát kapok az alkotóktól, nem pedig kliséhegyeket egymásra hajigálva, és úgy egyébként telibezoomolt arcokat, amik csak bámulnak, és ezt nevezik színészi játéknak. Szóval, mielőtt bárki úgy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Az elmúlt két hétben egy diáklány és egy kormánypárti véleményvezér párharcától volt hangos mind az ellenzéki, mind a kormánysajtó. Szándékosan 12 napot vártam ezzel a publikációval, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és mindenki higgadtan tudja áttekinteni az eseményeket, időrendben úgy, ahogy ténylegesen történtek, de csak nincs vége a sztorinak, úgyhogy kénytelen vagyok most közölni. Nem áll szándékomban tovább szítani a kedélyeket, a kérdéseim igazából a sajtónak szólnak. Röviden összefoglalom, miről is van szó, és aztán szeretnék rámutatni egy véleményem szerint ordas nagy hibára, amit az ellenzéki és független sajtó most is elkövetett, és ahogy írtam már korábban is, rendszeresen elkövet, mert szinte kizárólag csak ez a működésük alapja. Tehát az történt, hogy 2019. január 13-án, vasárnap este, a közismert, sokak által közkedvelt, és szintén sokak által közutálatnak örvendő Bayer Zsolt a saját stílusában, becsmérlő szavakat használva nyilatkozott egy diáklányról az ECHO tévé műsorában. Azért rontott neki ilyen módon a diáklánynak, Nagy Blankának, mert ő korábban, sokak ízlését sértő módon – értsd: nagyon csúnya szavakat használva – szónokolt egy ellenzéki tüntetésen. Bayer Zsolt megszólalásától és előadásmódjától – lekreténezte és lebaromállatozta a korábban szónokló leányt –, kiborult a fél Internet, köztük az ellenzéki és független médiák és véleményvezérek is persze, és a csapból… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A mai videóból kiderül: (a felvétel még 2018-ban, az év legvégén készült) Hogyan kövessük nyomon a már elkészült cikkeinket, téma és linkek száma szerint? Related post plugin wordpress-hez: https://hu.wordpress.org/plugins/related-posts-for-wp/ Milyen mutatószámokat nézzünk a statisztikában és milyen időintervallumban? Mindig nézzünk mindent vagy koncentráljunk inkább a jelenre? Az adatok alapján hogyan finomítsuk a tartalomstratégiánkat? Mi a teendő, ha elkezd egy tartalmunk jól pörögni? Kell-e tenni valami, vagy üljünk a babérokon? Belebonyolódunk néhány SEO tippbe is. Kampány-művészet: ismételjük-e a leveleket vagy sem újra és újra? Érvek az ismétlődő reklámok mellett. Ehhez kapcsolódóan egy kis GDPR kitekintő – az adatkezelő rendszerek közti átjárhatóság témában. Néhány konkrét email kampány-tapasztalat Hogyan tervezzünk, mikor tervezzünk, mennyi időre tervezzünk előre és mit tervezzünk? Hogyan értelmezzük az olykor megjelenő elégedetlenséget magunkban?
Képzeld el azt a szituációt, amikor van egy email listád, rajta olyan emberekkel, akikkel rendszeresen kommunikálsz, és akik alapvetően a szakértelmed, a szolgáltatásod, a vállalkozásod miatt iratkoztak fel hozzád. Ezek az emberek óriási arányban figyelnek oda rád, a legrosszabb, legbénább szöveggel megírt leveleidet is 10-12%-os arányban megnyitják, elolvassák. Szuper perspektíva, ugye? És akkor képzeld el, hogy erre az email listádra kiküldöd a Google.hu linkjét, benne a következő instrukcióval: keress rá a szolgáltatásunkra, és ámulj! Legyen ez a szolgáltatás mondjuk, a marketing tanácsadás.Az emailedet olvasók csak pislognak az instrukciók láttán, de mivel egyébként naponta többször is használják a Google keresőt, és mivel hallgatnak rád, megteszik, amit kérsz. Rákeresnek a marketing tanácsadásra, és ámulnak. Azon, hogy mennyi mindenki van még a piacon rajtad kívül. Jé, itt egy jó ajánlat – nem a tiéd -, hopsz, megnézik, és már vásárolnak is. Máshol. Hülyeség az egész sztori, ugye?Ki az az elvetemült, aki a saját hírleveléből a Google-re küldené az embereket?Nos, ugyanaz, aki a saját hírleveléből a Facebookra küldi. (Nyugi, én is megtettem régen, de leszoktam róla, lásd alább.) A hírleveled legrosszabb esetben is 10-12%-os figyelemelérést generál. A Facebook oldalad meg 1%-ot a LEGJOBB esetben, még úgy is, hogy a hírleveledből küldözgeted oda évek óta az… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mitől lenne sikeres a vállalkozásod, ha sikertelenként gondolkodsz? Mit csinálnak másképp a sikerorientált emberek, mint mások (vagyis a sikertelenek)? A sikeresek tudják, hogy a siker semmi más, mint a kitűzött célok elérése, míg a sikertelenek azt hiszik, hogy a siker szerencse, megfelelő szülői háttér, zsíros állás, státuszszimbólumok gyűjtésének és puccos felvonultatásának kérdése. A sikeresek tudják, hogy a célhoz vezető út ugyanolyan fontos – sőt, egyesek szerint fontosabb – mint a cél, míg a sikertelenek azt hiszik, hogy semmi más nem számít, mint az eredmények. A sikeresek tudják, hogy akarniuk kell, mert a “szeretném” halk sóhajára még nem vágja magát haptákba az egész Univerzum, míg a sikertelenek azt hiszik, hogy “akarni” valamit vagy bármit bűn, és bűnhődés lesz a vége. A sikeresek tudják, hogy egyetlen ember van, aki motivációval bírhat számukra, és az ők maguk, míg a sikertelenek azt hiszik, hogy állandóan látszólag sikeres embereket kell követniük, mert szerintük motiváció csak kívülről érkezhet. (A kívülről érkező motivációt egyébként kényszernek nevezzük.) A sikeresek tudják, hogy a jó elég jó ahhoz, hogy nekikezdjünk valaminek, de később egyenesen a kiválóságra kell majd törekedni, míg a sikertelenek azt hiszik, hogy várniuk kell a tökéletesség megvalósulásáig: a tökéletes pillanatig, a tökéletes lehetőségig, a tökéletes társakig, a… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Milliónyi tipp kering már a neten arról, hogy hogyan lehetsz jobb vezető, de nem leszel jobb vezető 28 különböző dologtól, mert azoktól maximum mindenben középszerű leszel. A három legegyszerűbb dolgot mutatom most meg neked, amitől tényleg jobb vezető leszel. Lehet ezeken túl még bármiről beszélni hetekig, de amíg te azt tanulmányozod, hogy vajon mitől leszel majd jobb – középszerűbb, átlagosabb, unalmasabb – vezető, addig valaki más fogja magát, magáévá teszi ezt a pusztán három egyszerű gondolatot – szót –, és soha többé nem érhetsz majd a nyomába a többi kismillió készségeddel. Az igazi vezetők három pofonegyszerű ismérve Felelősség – nincs vezetés felelősség nélkül. Aki nem képes felelősséget vállalni sem a saját dolgaiért, sem a rábízott emberek dolgaiért, az nem való vezetőnek. Te vagy a felelős. Ízlelgesd: Én vagyok a felelős. Állj a tükör elé, és ismételgesd: én vagyok a felelős. Élvezed? Akkor vezető vagy. Remeg a gyomrod? Akkor még gyakorold. Betojsz ettől az egésztől? Akkor még nem neked való. Minőség – Nem érheted be semmi mással, csak a legjobbal! Egyszerűsítsd az ízlésedet és az elvárásaidat, elégedj meg egyszerűen csak a legjobbal! Soha ne add alább! A legjobb akarj lenni te magad is – de ne ezer felé darabolódva, hanem egy konkrét utat,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mi a különbség az eredményesség és a hatékonyság között egy vállalkozás életében, és miért fontos, hogy inkább eredményesek legyünk, mint hatékonyak? A menedzser könyvek piaca dugig van hatékonyságot növelő művekkel ezreivel, tanácsok millióival, de a marketingben is képesek ezek az elvek túlságosan nagy teret követelni maguknak. Például az online marketingben most ezek dívnak: – Legyen jobban automatizált a marketingrendszered, sőt, automatizáld az automatizálást is, mert csak akkor lesznek jó adataid. – Tesztelj mindent, ahol két adatnál több beszerezhető, és analizálj mindent patikamérlegen, mert akkor aztán tuti lesz a siker! – Köss össze minden rendszert minden applikációval, és keresztezd az ezekből kinyerhető infókat, hogy még pontosabban tudd megcélozni a látogatók fejében lévő gondolatokat! Leadgenerálás, inboundmarketing, influencermarketing – csak hogy én is dobálózzak már azokkal a szavakkal, amikkel most divatos, és tudható róluk, hogy úgysem érti senki, miről van szó, de legalább menőnek nézünk ki tőlük. Hatékonyság hatékonyság hátán, de közben a kicsit is józan vállalkozó fejében felsejlik a sanda gyanú: minek kellenek ezek? Hova vezetnek ezek? Milyen eredményt fog ez hozni a marketingszakértők és kivitelezők pénztárcájának kitömésén túl az ÉN VÁLLALKOZÁSOM számára? Persze nemcsak az ilyen misztikus dolgokban lehet besétálni a málnásba, mint például az online marketing világa, amikor a hatékonyságot… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Most nagy hír a médiában, hogy a videók nézettségi adataival csalt a Facebook, és ez összességében a médiacégeknél több száz író állásába került – cikkíró, szöveges tartalom gyártó munkatársak lettek elbocsájtva –, mert annyira vonzónak tűnk videókat gyártani a szövegek helyett. Újságírók százainak állásába került a Facebook történetének legnagyobb csalása A Facebook eddig mindennel csalt, most is csal, és csalni is fog. Korábbi írásaim erről a témáról, érdemes a publikálás dátumát is figyelni: A honlapomon vagy a Facebookon nyomuljak? Mutatom! Viszlát Facebook hirdetések! Dollárárverés szituáció a Facebookon – te is benne vagy? Megosztanál bármit a Facebookon? Akkor viseld a következményeit! Facebook light stratégia Kivonulás a Facebookról – 1. rész 15 tünete annak, hogy a Facebook kilúgozta már az agyadat Kivonulás a Facebookról 2. rész Mi még a baj a Facebookal? Azok a FB tanácsok, amiket eddig csak ügyfelek láthattak Ja, és egy videó a FB algoritmusainak igencsak önkényes működéséről: https://www.youtube.com/watch?v=3FMcKZEMj4s Az a legbiztosabb, ha valaki a saját hibáiból tanul. De van már annyi infó a FB anomáliáiról, hogy szerintem már senkinek sem kell a saját hibáiból tanulni.
Nem mindenkinek állnak milliói a spájzban, hogy végre be legyenek fektetve valamilyen vállalkozásba. Nem mindenkit tud támogatni a család anyagilag, mikor vállalkozásba kezd. A helyzet az, hogy nagyon sokan úgy kénytelenek elindulni a vállalkozással, hogy vagy nincs munkájuk már egy ideje, tehát pénzük se nagyon, vagy alkalmazottak, így a pénztőkéjük igen csak véges. Ha nincs pénz, akkor szűkülnek a lehetőségek, de ez egy igazi vállalkozó szellemet nem riaszt el, maximum csak az időben tolja ki kissé a kezdés lehetőségét, illetve a felfutás időszakát nyújtja el. Nekem meggyőződésem, hogy kezdő vállalkozónak nem is szabad, hogy sok pénze legyen, mert azt biztosan el fogja kótyavetyélni. Ha szűkös a keret, akkor kreatívabban kell megoldani a dolgokat, míg a korlátlan kerettel pedig túlságosan könnyű rosszul gazdálkodni. A semmiből nehéz úgy túlköltekezni, hogy aztán sokmilliós veszteséged legyen néhány hónap alatt, ilyesmit csak sok pénzzel lehet kivitelezni. Tehát ha valakinek nincs pénze, vagy csak nagyon kevés adatott meg számára, az NE BÁNKÓDJON! Kicsit lassabban indulnak majd be a dolgok, de attól még beindulnak! Milyen vállalkozásba lehet kezdeni nulla forint befektetéssel? Mielőtt erre válaszolnék, azt tisztázzuk, hogy a befektetés egy olyan pénzügyi művelet, ami a pénz viszonylag tartós „tárolását” jelenti valamilyen dologban, lehetőségben, tárgyi eszközben, miközben te… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Nagyon sok ügyfelemnél látom azt a tévutat – olykor még én is rátévedek –, hogy valamiféle vak hit hajtja őket afelé, hogy mindenképp elsők és egyetlenek legyenek valamiben. Sokan csábulnak arra az útra, hogy feltaláljanak, létrehozzanak valami nagyon újat, nagyon egyedit, nagyon eredetit, amire még senki más nem gondolt, és amit még senki más nem valósított meg. Abban hisznek ilyenkor, hogy az újdonság varázsa annyira erős lesz, hogy a nép önkéntelenül is tódulni fog, és marketing és értékesítő nélkül is ész nélkül vásárolni fog. De nézzük csak meg, hány feltaláló lett gazdag! Hány feltaláló épített piacvezető céget! Rögtön Edison jut eszünkbe, akinek a nevéhez számtalan találmány fűződik, pedig az igazság az, hogy bár 1903 szabadalom fűződik a nevéhez, Edison alig talált fel valamit. A találmányokat sokszor megvette másoktól, olykor ellopta tőlük, és több tucat embert dolgoztatott, hogy egyrészt kitalálják, másrészt továbbfejlesszék az ötleteket, de csakis a saját nevét tüntette fel ezeknél, mint egy márkanevet. Magyarok is dolgoztak neki, és Nikola Tesla is volt a munkatársa. Mindezzel nem Edison érdemeit akarom kisebbíteni, mert a világ előrehaladásában óriási jelentősége van a személyének és az örökségének, de rajta és Teslan kívül szinte csak a Nobel-díjasokat lehet fejből sorolgatni a feltalálók közül, holott naponta… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Valljuk meg őszintén: digitális nép lettünk. Ha nem lapul a zsebünkben-kezünkben-táskánkban egy okostelefon, máris rosszul érezzük magunkat. Hát, hiszen akkor elvágjuk magunkat az információs sztrádától, a naptártól, az emlékeztetőktől, a szociális kapcsolatainktól! Hinnye, hát azt nem lehet! Jó ideje utálom – már – a mobiltelefonokat, de a számítógép mivoltukat kifejezetten szeretem, és azt vallom, hogy ha ésszel használjuk, akkor csak előnyünkre válhatnak. De előbb sorolom, mit utálok bennük újabban: Hogy mindenhol az ember képébe nyomakodnak úgy, hogy elő se vesszük. Mások kezéből furakszik felénk, ha akarjuk, ha nem. Mindenhol ott van, mindenki kezében, főleg azokéban, akik nélküle ténylegesen elveszettnek érzik magukat. Az amúgy is figyelmetlen emberek figyelmét teljesen szétforgácsolja. Nemrég a gyógyszerész csetelt valakivel, miközben engem szolgált ki, és annak örültem, hogy végül is senki sem beteg nálunk, hála a jó égnek. Nem tudom, hogy a mögöttem sorban álló, 15 vénnyel zsonglőrködő idős néni hogy járt… Ma pedig, a budapesti forgalomban egy üzletembernek látszó, mögöttem a dugóban araszoló úriember nyilvánvalóan a mobilján pöntyörészett, miközben centiméterekre állt meg már vagy harmincadszorra az én autóm mögött. A visszapillantóban figyeltem, hogyan növekszik másodpercekkel a reakcióideje még pár méteren belül is. Csodálatos! Már tükörként is ezt használják az emberek. A liftre várva egy nő mellettem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Képzeld el, hogy ki kell takarítanod egy nagyon nagy, több emeletes házat! Képzeld el, hogy egy több hektáros angolkert füvét kell levágnod! Képzeld el, hogy ezer autót kell lemosnod! Azért KELL, mert kiszámoltad, hogy ha ezeket elvégzed, akkor jóféle bevételekre tehetsz szert. Neki is kezdesz – valamelyiket válaszd ki gondolatban a példák közül –, és valami elképesztően lassan haladsz. Mire kitakarítasz két szobát, még mocskosabbak lesznek a hátra valók. Mire végigérsz a házon, azonnal kezdheted elölről, mert addigra már mindent belepett a por, piszok. A fűnyírásnál azt veszed észre, hogy mire végzel fél hektárral, addigra a hátad mögött hagyott részen már megint nőtt fél centit a fű. Az autómosást választó pedig azzal szembesül, hogy mire lemos harmincat, már újra porosak az előbb még makulátlanul fénylőek is, a fennmaradó 970 esetében meg már pajszer kell a kosz lefeszegetéséhez. Ilyen ez a világ: mindig mozgásban van, és azért mert te nekifogsz foglalkozni valamely, problémásnak ítélt részével, kifejezetten javító és jobbító szándékkal, az a világot nem állítja meg a forgásában, a port nem állítja meg a szálldogálásban, a füvet nem állítja meg a növekedésben. Oké, most már mindenki rájött, hogy arra akarok ezekkel a példákkal kilyukadni, hogy egyedül nagyon nehéz megváltani a világot…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mint mindent, a piacvezetői státuszt is rengeteg tévhit övezi. Ezek a tévhitek úgynevezett mémek, amiket másképp úgy is lehet nevezni, hogy „gondolati sémák”, és „gondolati beágyazottság”. A mémek nagy jelentősége abban rejlik, hogy úgy képesek átörökítődni, mint a gének. Ezek azok a gondolatok, amiket az emberiség továbbad az utókornak, illetve a társadalom tagjai is egymásnak. A neurológia, a pszichológia és szociológia is kutatta/kutatja a mém elméletet, még ha egyes peremterületek nincsenek is lefedve. Biztosan te is találkoztál már életed során azzal a jelenséggel, hogy számodra abszolút új információt hallva/befogadva azt érezted, hogy „Jé, ezt én valahol mélyen mindig is tudtam!” Ennél az érzületnél semmi más nincs a háttérben, mint az, hogy az információ alapjai már ott voltak az elmédben, és amikor befogadtad, akkor állt össze egy meghatározott mémmé. A mém mindig gondolatok összessége, és a legkönnyebben a szólás-mondásokkal és a közmondásokkal lehet demonstrálni az emberi gondolkodásban való jelenlétüket. Hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Ki mint vet, úgy arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Gyerekkorunk óta belénk ivódott mémek, amiket azért használ az emberiség, hogy az egyének társadalmi beágyazódása gördülékenyebb és biztosabb legyen. Ezért éri sokk-ként az embert az, ha teljesen más világba csöppen – kultúrsokknak… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Avagy: Válságálló stratégia, vállalkozásoknak (A cikk 2018. szeptember 17-én íródott, de alul kiegészítettem 2020-as tanácsokkal is.) Igazából csak mazochizmusból szoktam belepillantgatni az úgynevezett gazdasági portálok úgynevezett szakmai cikkeibe. A cikkek többsége találgatás és szenzáció hajhászás, tehát elolvasni ezeket nem szabad, de a hangulatkeltés szintjének ellenőrzéséhez hetente egyszer rájuk szoktam nézni, átszkennelni a címeket, leadeket, a témák trendjeit. Most rendszeres téma a válság. Mármint, hogy közeledik. Mert muszáj, hogy 8-10 évente legyen válság, hiszen anélkül nem élet az élet. Jó ürügy a válság emlegetésére az is, hogy éppen 10 éve, hogy kitört a nagy pénzügyi világválság, romba döntve emberek millióit Magyarországon is, akik devizában adósodtak el, illetve tönkretéve vállalkozások százezreit. A válság előtt egy évvel indultam a saját vállalkozásommal. Ha létezik védtelen vállalkozás egy válság időszakában, az a kezdő vállalkozás. Sok ismerősöm inkább el sem indult a vállalkozósdi útján, csak vártak, hogy jobb legyen. Hát arra egészen pontosan 4 évet kellett várniuk, hogy valami elinduljon, és gyakorlatilag Magyarország a 2017-2018-as évben érte el a válság előtti szintet. Jó tíz év volt. (irónia OFF) De a vállalkozókedv olyan, hogy nem múlik. Az embert feszíti belülről a vágy, hogy végre többet tehessen le az asztalra, mint amennyit a világ elvár tőle, mert egyszerűen… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A jó könyvelő megválasztásával előre garantálhatod a céged sikerességét, míg egy rossz könyvelő megválasztásával borítékolhatod a csődöt és a hivatalok részéről az állandó vegzálást. A legtöbben személyes szimpátia alapján választanak könyvelőt, ami persze fontos, de az évek során sokkal fontosabb lesz a profizmus a kellemes bájcsevejnél. Az alábbi podcast-ben – mely a Piacvezető Magazinban hallgatható – nyolc olyan szempontot mutatok meg, amit nem szoktak végiggondolni a vállalkozók a könyvelő választásakor, hanem csak az alapján döntenek, hogy kit találnak meg először, kit ajánlanak az ismerősök. (Az ajánlás ebben az esetben csapda, vigyázz vele!) Tehát: Ezeket a szempontokat kell végiggondolni, mielőtt megbízol egy könyvelőt (vagy lecseréled a régit): Amiket végig kell gondolni (hallgasd meg):
Az alábbi cikket Eyn-től, az egyenisegepites.hu oldal házigazdájától kaptam, és nagy örömmel adom közre, a köz javára. A legtöbb ember végigéli az életét anélkül, hogy észrevenné, csupán egy kis szeletét vette birtokba annak a „tortának”, amit az élet teljességének nevezünk. Tudtad, hogy minden dolog, amire valaha is vágytál, életed része lehet, amennyiben kitágítod önmagad határait? Sokan azért nem tudják/merik ezt megtenni, mert a gyermekkortól belénk rögzített társadalmi programok és elvárások erős korlátozó tényezőként hatnak, vagy azt sem tudják, hogyan álljanak neki. Miért kellene a határaid kitágítani? A kulcs: nem kell! Egyszerűen éld meg az életet a maga teljességében! Ebben a mai átlagos, programozott, elvárásokkal teli, túlszabályozott élet nagymértékben korlátoz. De nem úgy tágíthatod a határaidat, hogy megsérted a szabályokat (törvényeket), vagy mindenáron ismertté (híressé) teszed magad. Ettől még ugyanolyan átlagos maradhatsz. Dolgozz az egyéniségeden! Nem mások, hanem magad miatt. Az eltelt idő alatt – amióta itt vagy a Földön – annyi program épült beléd, hogy néha óvatosan kell fogalmaznom, hogy építsenek, s ne ellenállást váltsanak ki belőled a szavak. Ha egyenest elmondanám, hogy nem tehetsz rosszat, nem bukhatsz meg valójában sosem, talán sokkolnálak. Ha már átmentél energetikailag bizonyos tudatfejlődésen, akkor együtt rezegve eme kijelentésekkel, megerősödnének benned. Értsd meg, hogy bármi… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Fontosnak tartom az Internet evolúciójáról többet beszélni, mert azok, akik most és az utóbbi néhány évben szocializálódtak és majd ezek után fognak szocializálódni a neten, azok számára természetesnek tűnhet az az elfajzott működésrend, ami kezd elharapózni, és aminek ki tudja, mi lesz még a vége. Nem vagyok történész, de ahhoz, hogy a jövőt tervezni tudjuk, nem árt ismernünk a múltat. Persze ez csak azok számára fontos, akik cselekvőként akarnak részt venni a netes életben, nem pedig csak elszenvedőként. Haladó szellemű, proaktív gondolkodású, jövőbe tekintő bátrak, most figyeljetek! Hogy is kezdődött ez az egész internetesdi? Valamikor a 90-es évek elején szabaddá vált a net a nagyközönség számára. Publikus tartalmakat lehetett közzétenni, de akkoriban még igencsak nehézkes módon, html és javascript alapokon. Akkor SEM volt a net olyan demokratikus és szabad, mint gondolnánk, mert akkoriban csak keveseknek volt hozzáférésük az úgynevezett backend végponthoz, és persze nem túl sokan nyüzsögtek még a frontend oldalon sem. (Már a mai tényálláshoz képest). A kezdeti évtizedben az emberek – a teljes népesség – kb. 5%-a volt jelen a neten, itt nálunk, a nyugati világban. A mai szemmel kissé ronda, egyszer elkészített, aztán állandósult tartalmak, a pixeles képek, és a gifek voltak a jellemzőek. Sem a szépség,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Az utóbbi jó pár évben egy nagyon érdekes jelenség harapózott el nemcsak a versenyszférában, de a politikai kommunikációban, és persze a közéleti eseményekben is. Ezt a jelenséget egyszerűen úgy fogalmazhatnám meg, hogy: mindennél fontosabb lett a cégek, a szervezetek, a pártok, az intézmények és az egyének számára is a tömegek igénye, és hogy ezek a szervezetek jól ki tudják szolgálni a tömeg igényeit. A közösségi oldalak azonnali visszajelzésre alapuló működésével, a tömegek óhajaiból kiinduló rendszeres stratégiai döntésekkel eljutottunk mára oda, hogy a vállalkozások rettegnek attól, hogy nem sikerül eltalálniuk a széles tömegek igényeit. Cégek félnek már attól, hogy nem rajonganak értük elegen, és egy-egy megnyilvánulásuk reakció nélkül marad, bezzeg a szomszéd vállalkozás Facebook oldalán tolonganak az emberek. Ja, nem is… ott nem. De Tibi atyánál igen! Nekünk is az kell! Marketing szemináriumokon és tréningeken sulykolják azt, hogy minél inkább tudsz vállalkozóként rezonálni a tömeg igényeire, annál nagyobb és átütőbb sikereket tudsz elérni. És ez olyan könnyűnek tűnik, igaz? Hiszen a tömeg mindig jelzi, hogy mit szeretne, de amúgy is tudjuk már régóta: kenyeret és cirkuszt. Azok a cégek, akik igyekeznek ebbe a trendbe nem belesodródni, napról-napra egyre hülyébbnek érzik magukat, és nem is értik, miért nem választják a könnyebb utat,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Európában a lakosság 75%-a rendszeresen internetezik. De a többség nem az alábbiak miatt… Szeretnék mutatni 18 okot arra, hogy miért érdemes jelen lenned az interneten kicsit fejlettebb formában, mint ahogy esetleg eddig csináltad. 18 indok, hogy miért ne csak szórakozásra és az ismerősökkel való kapcsolattartásra használd az internet előnyeit. Miért érdemes használni az internetet vállalkozásra, pénzkeresésre? Mert itt tényleg megtalálnak az ügyfelek, és nem te hajkurászod őket. Kapcsolatot tudnak veled felvenni, anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy rögtön vásárolniuk kellene. Felkeltheted olyanok figyelmét is a témádra, akiknek még nincs igényük a termékedre/szolgáltatásodra, de a téma közvetve érdekli őket. Őket te vezetheted rá a vásárlásra. Az ügyfelekkel is kényelmesen és gyorsan, plusz költségek nélkül tudsz kommunikálni úgy, mint a legjobb barátaiddal szoktál. Bizalmat építhetsz ki anélkül, hogy bizonygatnod kellene, hogy érdemes benned és a cégedben megbízni, egyszerűen meg fognak bízni benned, ha jól csinálod, őszinte és korrekt vagy. Kérdéseket tudsz nekik feltenni arról, hogy mit szeretnének, hogyan szeretnék, mire vágynak igazából, és legközelebb milyen terméket szeretnének látni a portfóliódban. Utána meg is veszik. Elkötelezetté tudod őket tenni azzal, hogy kiszolgálod minden igényüket, és odafigyelsz rájuk, a kedvükben akarsz járni. Mindezt úgy, hogy nem számít, neked éppen milyen napod van, az ügyfelek… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Imádom a rakottkrumplit. Tejfölösen, kolbásszal, szaftosan, egy tonnányi tojással, jó sósan. Elég rágondolnom, és összefut a nyál a számban. De volt már olyan, hogy gyors egymásutánban, napokon keresztül annyiszor ettem (akárhová mentem, mindenhol éppen ez volt az étek, otthon is), hogy a sokadik tányérnál úgy éreztem, hogy már nem is szeretem annyira ezt a rakottkrumpli-dolgot. És utána hónapokig rá se bírtam gondolni. Biztos ismered ezt a szót: megcsömörleni valamitől. Ahogy a rakottkrumplitól is meg lehet, úgy mindentől, még az online marketingtől is. Az online marketingben az a csodálatos, hogy olyan, mint egy izgalmas, változatos és nagyon tanulságos stratégiai játék. Az online marketingnek az az egyik legnagyobb előnye, hogy minden mérhető, és a mérési eredményekből statisztika készíthető. Bizonyos területeken a mérés, de pláne a statisztikázás már külön szakma! Az online marketing révén ugyanakkor bárki lehet statisztikus, a maga kedvére, és persze a vállalkozása eredményei érdekében. Az online marketing révén folyamatosan hatást gyakorolsz a világra. Ez egy flow állapot. A hatásod erejét mérni tudod, és egy csomó következetést le tudsz vonni belőle. A következtetés folyamatában ott van a személyiséged, hiszen én egy adatsorból lehet, hogy teljesen másra jutnék, mint te. Az online marketing olyan, mintha egy jól kiszámítható életet élhetne az ember…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mindenkinek vannak belső mantrái, amiket előszeretettel ismételget magában: – Minden rendben lesz! – Képes vagyok rá! – Sikerülni fog! Ezek a pozitív mantrák, amik erősítik magát a mantrázót, erővel ruházzák fel, plusz pszichikai energiákat ébresztenek benne. Ez eddig szuper! De vannak negatív mantrák is: – Nekem ez úgysem fog sikerülni. – Én mindenben olyan szerencsétlen vagyok. – Á, én semmihez sem értek. Ezek, ellentétben a pozitív mantrákkal, értelem szerűen gyengítik az egyént – aki mantrázza ezeket –, és pusztítják a pszichikus energiáit is, tehát közvetlenül entrópiát okoznak. Ezek a mondatok olyan varázslatos erővel bírnak, hogy ha valaki másnak mondjuk – például a gyerekeinknek –, akkor beléjük ivódik, és elhiszik ők maguk is, hogy ezek tényleg igazak rájuk. A mantrákkal árthatunk és segíthetünk is magunkon, de megfigyeléseim szerint általában a negatív mantrákat alkalmazzák az emberek előszeretettel. De nemcsak az emberek tudnak mantrázni, hanem a cégvezetők és vállalkozók személyében – de ide tartoznak a cégek középvezetői is – vállalati mantrákat is ismerünk. Ezek közül szedtem most össze az 5 legpusztítóbbat. Ezek azért nagyon veszélyesek számodra – ha használod ezeket –, mert azzal, hogy a saját cégedet pusztítod, a konkurenciáét egyben építed is. Ezért kezdted el a vállalkozást? Ugye nem? „De hát ezek… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Hálás vagyok neked, hogy ezt olvasod, és bármi mást is tőlem. Hálás vagyok neked, hogy elgondolkodsz azokon, amiket mondok, írok. Hálás vagyok neked, hogy továbbgondolod a magad és szeretteid, vagy épp mások javára. Hálás vagyok, hogy hasznosítod. Hálás vagyok, hogy visszajelzel. Hálás vagyok, hogy értesz és figyelsz. Hálás vagyok, hogy követsz. Hálás vagyok, hogy a fejedben élhetnek tovább azok a gondolatok, amik általam kerültek oda. Hálás vagyok, hogy ha hálás vagy. Néha, amikor pillanatokra felmerül bennem az a kérdés, hogy „miért is csinálod ezt?”, akkor mindig RÁD gondolok, és akkor tudom, hogy igen, ÉRTED. Persze ne gondold, hogy feláldozom önmagam. Önző is vagyok, mikor rád gondolok. Mert hiszek abban, hogy ha neked jó, akkor nekem is jó lesz. Hiszek abban, hogy nem mások nyomorúsága árán kell működnie egy vállalkozásnak, hanem mások sikerei okán. Nem tudom, hogy ki vagy. Nem tudom, pontosan miért vagy itt. De azt tudom, hogy amikor ugyanarra gondolunk, akkor a világ egy jobb és élhetőbb hely lesz. Talán nem azonnal, de biztosan tartósan. Én ezért dolgozom. És köszönöm neked, hogy értelmet adsz a munkámnak. Vidi Rita
Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok tippet tettem közzé írók és hobbi-publicisták számára, de mindig érdemes ezeket újra és újra elővenni, végiggondolni, kipipálni azt, ami már megvan, és újra nekifutni azoknak, amiket eddig valamiért elvetettél. Most több, mint 100 tippet hoztam a korábbi tanácsaim alapján. Némelyik rövid és ütős, némelyik pedig hosszabban ki van fejtve. Olvasd végig MINDET, és utána egy szót se halljak, hogy nem megy az írás 🙂 93 kihagyhatatlan tipp, íróknak – tömör és lényegretörő tanácsok, minden rizsa nélkül Az íróknak legalább annyi kérdésük és kétségük van a saját tevékenységükkel kapcsolatban, mint bármilyen más szakma felelős művelőinek. Szokásos kérdések, kétségek, amikre habitustól és lelkiállapottól függően mindig más árnyalatú a válasz, de azért a lényeg állandó. Szokásos írói kétségek – valószínűleg minden író találkozott már ezekkel, talán te is Azt mondják az okosok, és biztosan te is valami ilyesmit vallasz, hogy a sikerhez általában kudarcok sorozatán vezet az út. Senki sem lesz sikeres, boldog, eredményes anélkül, hogy ne járná meg a saját maga kis hullámvölgyeit és hegyeit. Senki nem születik annak, ami, vagy annak, ami/aki szeretne lenni, mindig mindenért meg kell küzdenünk, és csak az a kérdés, hogy a küzdelmet katasztrófaként, vagy kihívásként értelmezzük. Igen ám, de vannak hibák,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A 2018. júliusi Kérdezz! Felelek. kérdések második része, kifejezetten online marketingre, kommunikációra, a marketing és az értékesítés közti különbségre, a reklámozásra, az üzleti ötletek megvalósítására, a női vállalkozásokra és a harcokra vonatkozóan. Lesz szó még blogolásról is – és a problématudatra való koncentrálás fontosságáról. A webfejlesztő oldala, aki leprogramozza a FB-ra posztoló automatát: Nagy Zoltán – https://nzoltan.eu/ Mit ígértem még? :))) Ja igen, Sándornak: írom majd a cikket a termékbevezetésről és külön szólni fogok róla!
A 2018. júliusi Kérdezz! Felelek. kérdések első része, kifejezetten könyvírásra, könyvkiadásra, kéziratra, tartalomra, magánkiadásra és a kiadókra vonatkozóan. A videóban ígértem pár linket: A nálunk végzett írók számára szövegírói lehetőség: http://ritartacademy.com/szovegiro-to… (csak azok jelentkezhetnek, akik bizonyítani tudják, hogy voltak már képzésen, vagy használják a könyvben foglaltakat). Az Írni bárki tud című könyv: https://onixbazar.hu/termek/irni-bark… Nyugodtan kérdezzetek a kommentek között, ha bármi eszetekbe jutna a videó közben – és persze kapcsolódik a témához 🙂
Egy ismerősöm hívta fel a figyelmet egy Romániában zajló érdekes, és jelenleg is aktuális eseménysorra, amit azért osztok meg, mert szeretném megmutatni, hogy még 2018-ban is mozgalmat lehet elindítani a gerilla- és vírusmarketing erejével, és még csak posztot sem kell kiemelni hozzá a Facebookon. (A cikk semmiféle politikai irányultságot nem kíván támogatni, sem támadni.) A sztori valamikor július közepén kezdődött, 19-e környékén amikor egy Svédországban élő román férfi egy olyan autóval érkezett meg Romániába, aminek ez volt a rendszáma: MUIEPSD. Ez azt jelenti, hogy „Kapd be PSD”. (némi eufemizmust alkalmaztam a fordításnál :)) A PSD a jelenlegi kormányzópárt Romániában, és mint minden országban, vannak olyan vélemények, miszerint a kormánypárt szerintük kapja be. Ezeknek a véleményeknek általában ki-ki a maga módján ad hangot, és mindenki bízik abban, hogy a saját véleménye majd hat másokra is, de hát ugye ezt manapság már elég nehéz elérni, hiszen hatalmas média és tartalomzajban élünk. Bár sokan a modern technológia megoldásaiban hisznek és abban, hogy ezekkel lehet csak áttörést elérni – pl. chatbotokkal, mesterséges intelligenciával, meg influencerek segítségével –, de ez az eset bebizonyítja, hogy ha visszatérünk az alapokhoz, azzal jóval messzebbre juthatunk, mint párszáz megosztás. Ha van egy fontos(nak vélt) küldetésed, ha van vér a… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Még 2017. áprilisában tettem közzé az alábbi szöveget a szövegírás-ügyfelek számára, és azóta minden ügyfelünk megkapta és elolvashatta ezt. 2017 áprilisa óta, mióta ez a szöveg aktív volt, gyakorlatilag 4-5 ügyfélnek kellett csak FB posztokat írni, mindenki más felismerte, hogy többé erre nincs szüksége, mert amit leírtam az sajnos rájuk is igaz. Ez volt az eredeti szöveg: (Figyelem, 2017 elején létrejött tartalom, bármilyen ötletet is használsz belőle, számolj azzal, hogy még kevésbé lesz eredményes, mint ahogy akkoriban vonatkozott.) (idézet on) Először is, szeretném megköszönni már azt a gondolatodat is, hogy velünk íratnál Facebook posztokat. Örömmel állunk a feladat elébe, akár gondolatébresztő, akár értékesítő, akár márkaépítő, rajongó-hűség növelő posztokat szeretnél. DE! És van itt egy hatalmas, és fájdalmas DE. 2015-ben indítottam először tréninget a Facebookon való posztolás rejtelmeiről, és egészen pontosan 2015 februárja óta kutatom a FB algoritmusok kívánalmait, és rejtelmeit. Nem egyszerű, azt hozzáteszem. Az ez irányú témák oktatását már befejeztem, többek között azért is, mert az az intenzitás, amit az anyagaimban és tréningjeimben alapvetően javasoltam – napi legalább három, lehetőleg más-más mondanivalójú és célú poszt a rajongói oldalon, és ha becsúszik még egy negyedik is, az már hab a tortán –, nos, az már édeskevés az érvényesüléshez és az… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Kiegészíteném még a „Kivonulás a Facebookról – 2 rész” című cikkemet egy gondolattal, hogy azokon túl, amiket abban, meg a korábbi facebookos cikkeimben leírtam (videóban elmondtam), még mi még a gond a FB-on történő kommunikációval. Az a nagyon nagy baj a FB-on történő kommunikációval, hogy kizárólag a pillanatnak szól. Nem lehet visszakeresni múlt heti infókat, vagy ha mégis, akkor az órákba telik. Láttál valami érdekeset, jópofát, de aztán eltűnt a süllyesztőben, és ha van is fogalmad, hogy hol keresd, órákon át görgetsz, mire meglesz, sőt, ötször át is görgetsz rajta, mert a figyelmed azon a felületen alkalmatlan arra, hogy konkrét infót keressen. A saját FB oldaladon sem tudsz normálisan keresni, csak legörgetéssel, és ilyenkor érdekes módon az egész valami pokoli módon lelassul. Egy fantasztikus tartalom is csak 1-2-3 napig pörög, aztán az algoritmusoknak köszönhetően ellaposodik. Később újra előkerülhet a megosztások által – ilyenkor az algoritmus újra beleszeret –, de ezt irányítani képtelenség. Rengeteg tartalom pörög ma is a FB-on, ami már évekkel ezelőtt is idejétmúlt volt, vagy az alkotója legszívesebben már rég letagadná. Iszonyatos a dömping – ez már alapból erodálja egy-egy kommunikáció potenciális erejét. 7.5 millió magyar felhasználóval versenyzel a figyelemért, és ha minden tartalom azonosan fantasztikus, akkor is… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Majdnem két évvel ezelőtt kezdtem el tömegével törölgetni az ismerősöket, és megszabadulni azoktól a FB oldalaimtól, amik bár százezer fölötti létszámot kóstáltak, de nem termeltek semmit. Igen, jól látod, több, mint 100ezer rajongóval is iszonyú nehéz mit kezdeni a mai Facebook világban. Ha valaha is arról ábrándoztál, hogy igazából a jelenlegi 2-3ezres rajongói bázisodat ha felvihetnéd 100ezer fölé, akkor biztosan rád szakadna a bank, hát, ki kell, hogy ábrándítsalak. A helyzet arányaiban csak rosszabb lesz, ha növeled a rajongószámot. Iszonyú nehéz pénzt csinálni a rajongókból, mert a rajongók nem azért rajonganak, hogy te pénzt keress, hanem azért, mert egyszer valaha megnyomtak egy Tetszik gombot, aztán mentek Isten hírével. A Facebook algoritmusai meg majd végeznek, miközben te egészen más tervezel… De erről már annyit beszéltem, hogy lassan már én is unom ismételgetni 🙂 Az ismerősök törlése Az ismerősök törlése elég nehézkesen ment, mert mindenkit jó alaposan megnéztem még egyszer magamnak, visszaidéztem, mikor voltunk utoljára kapcsolatban, és ha régen, akkor azonnal töröltem, ha nem olyan régen, akkor még adtam egy esélyt. Aztán a végére oda jutottam, hogy 5000-ről maradt valami 280 ismerősöm (azóta visszaszivárgott kb. 50 ember). A hírfolyam végtelen elcsendesítése A Facebookot életemben egyszer használtam okostelefonon, akkor is az alkalmazás törlésével… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Mit kell tartalmaznia a belsős adatvédelmi és adatkezelési szabályzatnak? Infók azoknak, akik biztosra akarnak menni a GDPR kapcsán. A szabályzatnak igazából eljárásrendnek kell lennie, ami megadja a process-t a különböző eseményekhez. Hogy ezt magas színvonalon tudjuk létrehozni és mindent lemodellezni már jó előre, ahhoz kell: Kissé paranoiás képzelőerő – nyugodtan képzeld el a lehető legborzalmasabb eseteket, és a dokumentumban készülj fel azokra. Így a sima hétköznapi események bolhacsípésnek sem fognak tűnni, és kisujjból ki lehet rázni a kezelésüket – természetesen a szabályzatot szem előtt tartva, annak minden pontját betartva. Tapasztalat – ha már hallottunk-láttunk-tapasztaltunk bármi olyasmit, ami adatokkal és adatvédelemmel kapcsolatos – például egy adatvesztésről szóló hír valamelyik hírportálon -, akkor nyugodtan végig lehet gondolni saját szemszögünkből az esetet, és ha az az esemény bármelyik céggel vagy weboldal tulajdonossal előfordulhat, akkor bele kell venni a saját szabályzatba is. Proaktív szemlélet – helyezzük a hangsúlyt a megelőzésre, és igyekezzünk nem elkövetni azokat a hibákat, amik Murphy törvénye szerint bármikor a nyakunkba szakadhatnak. Pontosabban: igyekezzünk a problémákból eredő katasztrófákat megelőzni. Mert a problémák bárhol és bármikor előfordulhatnak, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan reagálunk rájuk. Az utólagos korrekciók – lehetséges, hogy előre nem számolunk valamivel, ami a gyakorlatban mégiscsak be fog következni…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
A legtöbben olyanok fordulnak hozzám, akiknek van egy egyszerű weboldaluk, amin használnak statisztikát, van Facebook like gomb – esetleg like box –, össze van kötve az oldal a Google Search Console-lal, és mindezek tetejébe maximum még feliratkozóktól és vásárlóktól kérnek be adatokat. Ez a neten ma bármelyik weboldalra igaz lehet, még a hobbi weboldalakra is. Ezeknek a weboldalaknak fontos ismérvük még, hogy mit NEM csinálnak: – Nem vesznek felhasználói adatokat. – Nem adnak el felhasználói adatokat. – Nem abból élnek, hogy adatokat gyűjtenek és rendszereznek, majd ezekből például kimutatásokat készítenek és iparágak döntéseit befolyásolják, hanem van egy jól bevált, nem az adatokra alapuló versenypiaci üzleti modelljük: a.) vagy ők maguk szolgáltatnak, értékesítenek a felhasználók számára, b.) vagy ők maguk csak reklámot jelenítenek meg, c.) vagy ők maguk közvetítenek mások felé ügyfeleket. Ha mindezek igazak a weboldaladra – az is, hogy mi jellemzője és az is, hogy mi nem a jellemzője –, akkor számodra a GDPR-nak való megfelelés 4 alappillére csupán a következőkben rejlik. Jóhiszeműség. Továbbra sem vered át és csapod be a felhasználókat, ahogy eddig sem tetted. Az adataik kezeléséhez való hozzájárulást nem trükkös félinformációk és technikai megoldások révén, hanem CSELEKVÉS alapokon kéred be, ennek alapja az, hogy GOMBRA KATTINT…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Kicsit nehéz helyzetben érzem magam, mert annak idején, amikor a GDPR-nak először híre ment, vagyis életbe lépett 2016-ban a két éves türelmi időszak, ami most, május 25-én fog lejárni, szóval én már akkor rápörögtem a témára. Rápörögtem: értsd: megnéztem mi ez, összenéztem az éppen aktuális adatvédelmi szabályzatunkkal, amit nemcsak az ügyfelekkel, de a munkatársakkal is elfogadtattunk már akkor – és azóta is –, és megnyugodtam, hogy oké, rendben vagyunk, pipa. El is felejtettem az egészet. Most, 2018 év elejétől én is láttam, hogy eszméletlen pörgés van valami GDPR téma körül, mindenféle konferenciákkal, halálra ijesztgetéssel, és valahogy nem voltam hajlandó felvenni a búgócsiga üzemmódot, és igazság szerint nem is értettem, hogy mi ez a nagy pánik. Aztán rájöttem, hogy ez a GDPR ugyanaz, mint amit már két éve néztem. Nem számítok nyeretlen kétévesnek az IT biztonságról szóló kommunikációs platformokon, de meglepett, hogy az, amit anno elintéztem egy olvasással, meg egy összeegyeztetéssel, az ekkora vihart kavar szerte a világban. Nyilván nekem is volt még plusz feladatom ezzel, de hogy a csapból is ez folyjon, az meglepő volt számomra. Kevesen emlékeznek rá, de annak idején, Magyarországon volt egy olyan rendelet, hogy mindenkitől, aki a neten megadja az elérhetőségét, egyidejűleg a lakcímét is el… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Tetőfokára hágott az immáron két éves, de hamarosan egy végponti határidővel ajtókat bezáró úgynevezett GDPR hevület. Főleg az emailben marketingezők rettegnek most nagyon, igaz, ők sem tudják, hogy pontosan miért is, mert ahány helyről jön az infó, annyi az ellentmondás. A GDPR-ról javaslom, ne az gazdasági portálok PR cikkeiből informálódj, meg a méregdrága tréningeken, hanem olvasd el az eredetit, és gondolkodj! (Google a barátod, lásd wikipédia belinkelt szócikke.) Most összeszedem a rengeteg tévhitet, amit napi szinten kérdeztek már tőlem is, és azokat a gondolatokat is, amiket mindenképp érdemesnek szem előtt tartani ahhoz, hogy értsük, hogy mi is a feladata egy kis-közepes vállalkozásnak ezzel az egész GDPR mániával. De mielőtt még belemerülnél az olvasásba, lelövöm a poént: Nem kell attól félned, hogy a GDPR majd jól kicsinálja a vállalkozásodat, és majd jól töröltetik a kínkeservvel összeszedett feliratkozóidat, mert az egésznek nem ez a célja – és te sem vagy a célja. A GDPR igazi célja Bár állítólag a személyes adatok maximális védelméről szól a GDPR, de ez csak a cukormáz. A GDPR arról szól, hogy legyen egy egységes, teljes EU-ra vonatkozó szabályozás az adatokkal kapcsolatban azért, hogy az EU végre nyeregbe kerüljön az USA-val, Kínával, és Oroszországgal szemben, merthogy emez hármak… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
Sokan keresik annak az okát, hogy miért mennek tönkre szép sikerek várományosaként a vállalkozások. Sokan kutatják annak rejtélyét, hogy miért fekszik ki 5 cégből 4 már az első években, és miért nem lesz belőlük soha semmi, füstölgő romhalmazon kívül. Sokan firtatják ezeket a témákat, mert nagyon okosan, szeretnék elkerülni a csapdákat a saját vállalkozásukkal. Ugyanakkor nincsenek könnyű helyzetben azok, akik jól informáltak és naprakészek akarnak lenni, mert azt kell látnom, hogy magukat szakértőnek kikiáltó marketingesek – akik a legtöbb kkv-t tudják elérni a kommunikációjukkal – is keverik a szezont a fazonnal. A legtöbb tévhit, és alapvető definíciós deficit a három legeslegfontosabb vállalkozói képességet jellemzi, és azt kell, hogy mondjam, hogy ha ezekkel az alapokkal nincsenek tisztában a cégek, akkor nem érdemes azt várni a következő évtizedekben, hogy az 5:4-es arány (ötből négy már az első években tönkremegy) majd javulni fog. A három legfontosabb skill a vállalkozásban A három legfontosabb terület és képesség a vállalkozásodban, fontossági sorrendben a következők: Értékesítés – ha nem adsz el, felesleges kommunikálni és marketingezni. Marketing – hiába akarsz eladni, ha nincs kinek. Kommunikáció – a kommunikáció a cégen belül is létfontosságú, de még önmagaddal kapcsolatban is! Például: hiába imádnak az idegenek a rajongói oldaladon, ha a… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
R. V. Legend: Úton – A Főnix
Szövegírás Blog Marketing Szövegírás Blog HősNők.hu JövőMenők