Trónok Harca S8E5 – Fullspoiler

Az őrület napja

Sokat agyaltunk rajta mi rajongók is, és nyilván az alkotók is, hogy mivel is lephetnek meg még bennünket… Mint rajongó, nem is biztos, hogy meg akartam volna még lepődni. Sokszor jobb lehet az ismerős semlegesség, mint a felforgató újdonság, és ebben az utolsó két rész abszolút megerősített. Nyilván nincs mindenki így ezzel, de ha megengeditek, a saját magam véleményét mondom, mint mindig.

A 8. évad 5. részének én „Az őrület napja” címet adnám. Több okból is, mindjárt kifejtem.

Ez történt a Trónok Harca 8. évad 5. részében

(Most nem megyek pontosan jelenetről jelenetre, mert, ahogy a készítők utólag is elmondták, hogy mennyire nehéz volt megmutatni dolgokat ezekben a részekben, úgy gondolhatod, hogy elmesélni is nehéz. Volt olyan jelenet, aminek 7 oldalas volt a forgatókönyve, na, most azt én nem fogom újra megírni :)).

Ott indulunk, hogy Varys leveleket írogat, valószínűleg szerte a Hét Királyságba címezve, mert már van ott előtte kis kupacban néhány. Éppen azt írja le, hogy „és ő a Hét Királyság jogos örököse”, mikor egy kismadara – egy kislány – lép be, és közli, hogy a Daenerys nem eszik, és szerinte a katonák figyelik őt.

Varys megnyugtatja, hogy a katonáknak az a dolguk, hogy figyeljenek, de némi gondterheltség azért átsuhan az arcán.

Megérkezik Havas Jon az öbölbe csónakkal, ahol Varys már várja, és hogy rövid legyek: tukmálja neki a koronát. Arra hivatkozik, hogy a Hét Királyság érdeke, hogy ő legyen a király, de Jon lepattintja, és közli, hogy nem akarja a trónt és Daenerys a királynője, és a téma le van zárva. Az eszmecserének Tyrion szem és fültanúja, aki a látottak és hallottak alapján úgy dönt, hogy ideje beszélnie Dany-vel.

A lány sápadtan, lefogyva, nyúzottan, és láthatóan gyásztól sújtva áll Sárkánykőn a tanácsteremben, mikor Tyrion

felkeresi. Közli a lánnyal, hogy valaki elárulta. Tudom – mondja Dany – Havas Jon.

Mire Ty meglepődik: Varys!

De Dany köti az ebet a karóhoz: Havas Jon árulta el, mert elárulta Sansának és Aryának, hogy ő a trónörökös, Sansa nyilván továbbadta Tyrionnak, ő Varysnak, és máris ott vagyunk, hogy igazából mindenki elárulta. Ty arra hivatkozik, hogy Sansa megbízott benne, ezért mondta el neki a titkot, mire Dany jéghideg logikával: Megbízott benne, hogy az vagy, aki rögtön fel is használja az információt.

A következő jelenetben Varys még mindig írogat, de már hallja a masírozó katonalábak semmi máshoz sem hasonlítható, közeledő zaját. A partra vezetik, este van, körben fáklyák égnek. Dany, Jon és Ty is ott állnak. Dany bólint Tyrionak, aki ekkor odalép Varyshoz és elmondja neki – láthatóan megtörten -, hogy ő árulta el. Varys meglepődik és felveti, hogy reméli, hogy volt értelme.

Ekkor Dany-t mutatják, ahogy kimondja a halálos ítéletet Varysra, amit persze Drogon, a kedvenc, egyszem megmaradt sárkányunk hajt végre.

Közben elfogják a vonalakon átszökni próbáló Jaime-t, és fogságba vetik.

Tyrion meglátogatja, és láss csodát: megszökteti. Arra bíztatja bátyját, hogy szökjenek el Cersei-jel keletre vagy akárhová, kezdjenek együtt új életet, de közben kér is tőle valamit. Azt kéri Jaime-től, hogy kongassa meg a harangokat, a város adja meg magát, mert az ártatlanok pusztulásának semmi értelme. Érzelmes búcsú következik a két fivér között, majd Ty el, Jaime pedig persze megszökik.

Másnap reggel van, indul Királyvár ostroma.

Mint köztudomású, mi nézők imádjuk a csatákat, az ostromokat, bár eddig csak kiváltságos esetekben lehettünk ilyeneknek tanúja – és egyébként is, emlékszünk még Deres ostromára, szóval kíváncsisággal vegyes izgalommal várjuk, hogy mit tesz egy sárkány a rengeteg skorpió, az arany kompánia, és a Lannister sereg ellen.

Látjuk, ahogy a nép tódul be Királyvárba, köztük a Véreb, Arya, és persze Jaime is.

Euron közben egy öbölben vár skorpiókkal felszerelt hajókkal, hogy levadászhassa az utolsó sárkányt.

Egyszer csak szárnysuhogást hoz a szél a víz felől, és onnantól kezdve ismét csodálatos képsoroknak lehetünk tanúi: Drogon, hátán persze Dany-vel kicsinálja Euron flottáját, megsemmisíti a skorpiókat, minden szétrobban és elég a sárkánytűzben. Ezzel meg is volnánk.

Közben az Arany Kompánia fel van sorakozva annál a kapunál, ahol – ha jól tévedek – Missandei elvesztette a fejét és az életét. Kicsit kárörömmel vegyes várakozással nézzük, mert azt már tudjuk, hogy kivonulni a hadsereggel a várfalon kívülre, nem igazán jelent jót. Csakhogy most nem zombihordával kell szembenézniük, hanem a Makulátlanok és a Dothrakik elszánt, bár nem túl hatalmas seregével.

Várakozással terhes a levegő, a két sereg farkasszemet néz egymással.

Fura, suhogó hang hallatszik. A kapunak háttal álló Arany Kompánia tagjai csak forgatják a fejüket, hegyezik a fülüket, hogy mi lehet az, amikor rájönnek, hogy ez volt életük utolsó fülhegyezése: hátulról lecsap rájuk a régi és az új istenek haragja, Drogon tüzének fényében.

A kapu kirobban a fal jókora részével együtt, és megjelenik Drogon, és éget mindent, amit ér: hadsereget, katonákat, skorpiókat.

Közben a befelé menekülő nép előtt lezárják a belső kapukat, így kitör a pánik. Jaime is egy külső várkapunk kívül marad.

Dany feléget minden skorpiót, a katonák pedig látva, hogy mekkora a túlerő, megadják magukat. Jon, Szürke, Davos és a mi seregünk bevonul a városba, katonákat ütnek-vágnak, de a civileket nem bántják. Szembetalálkoznak egy Lannister különítménnyel, de azok leteszik a fegyvert.

Tyrion a várfalon kívül imádkozik: húzd meg a harangokat. Ha a város megadja magát, vége a harcnak.

Cersei közben a Vörös Toronyban még igyekszik ragaszkodni ahhoz a gondolatmenethez, hogy győzelemre állnak, de Cyburn felvilágosítja, hogy vesztettek. Minden skorpió odavan, Euron flottája teljesen megsemmisült, vége a dalnak.

Cersei szemében kislányos félelem tükröződik. Azt nem mondhatja, hogy oké, vége, ezért tovább ragaszkodik ahhoz, hogy még van remény. Cyburn felveti, hogy Maegor pincéjében kellene menedéket keresni.

Közben a nép egyre azt kiáltozza: húzzátok meg a harangokat.

Pattanásig feszült idegekkel várjuk, hogy valaki húzza már meg végre azokat a rohadt harangokat. Súlyos másodpercek következnek. Dany Drogon hátán ül, aki leszállt a vár egyik külső falára.

Egyszercsak megtörik a súlyos csend: megkondul egy harang. Aztán még egy, majd még egy, és zúgnak a városban a megadást jelentő harangok.

Már éppen azt gondolnánk, hogy huhh, hát ez könnyű győzelem volt, de akkor Dany-t mutatják.

Dany-t, a láncok leverőjét, a hódítót, a szabadság elhozóját.

Aki a harangok hallatán nem diadalmat, hanem valami mást érez.

A Vörös Toronyra emeli tekintetét, és arra gondolunk, hogy oké, Cersei-t még ki kell csinálni, ez logikus igény részéről, de már visszafojtott lélegzettel nézzük, ahogy a sárkány elrugaszkodik és repülni kezd.

Dany szemei vérben forognak, arca eltorzul a dühtől, és akkor kezdetét veszi az őrület napja.

Drogon a tüzével ártatlanokat céloz meg. Lakóházak robbannak szét, gyerekek, nők, öregek égnek halálra. Nincs menekvés, nincs feloldozás.

Még egy röpke pillanatig bízunk abban, hogy csak a Vörös Torony felé vezető útjukon esnek ártatlanok a sárkány tüze áldozatául, de a röpke pillanat iszonyú gyorsan elillan, és végignézhetjük, ahogy Drogon az egész várost felégeti. És a lakóit is.

Végtelennek tűnő menekülős, égős, félelmetes képsorok következnek, amiket még az tesz szinte elviselhetetlenül durvává, ahogy látjuk, hogy Szürke Féreg igazából csak arra várt, hogy Dany lecsapjon ártatlanokra is, és akkor elkezdik kaszabolni Makulátlanjaival és az egész északi sereggel a fegyvert már letett ellenséges katonákat. Aztán civileket. Nőket. Gyerekeket.

Őrület fenn, őrület lenn.

Három ember van a mi oldalunkon, aki ezen meglepődött: Jon, Tyrion és Davos.

Ők nem lettek előzetesen beavatva abba, hogy nincs kegyelem, és igazából a vért, brutalitást, kegyetlenséget nézve mi is csak utólag jövünk rá, hogy de basszus! Ezek eleve tudták, hogy hiába szólnak majd a harangok, mindenkinek vesznie kell.

Milliónyi embernek.

Mit is akart az őrült király? Dany valóra váltja a régi tervet.

Jaime közben próbál Cersei-hez eljutni, de összeakad Euronnal, és megküzdenek egymással. Jaime két nagyon veszélyes sebet kapva megy tovább Cersei felé. (A pár perces küzdős jelenetet napokig forgatták.)

A Véreb Aryával a Vörös Toronyhoz ér, de akkor a Véreb gyakorlatilag elküldi a lányt, mikor rájön, hogy rájuk fog omlani az egész épület. Arya makacskodik, hogy de, ő megy és megöli Cersei-t, mire a Véreb ráordít: nézz már rám, ilyenné akarsz válni, mint én???

Arya elbúcsúzik, és próbál menekülni.

A Véreb végül megtalálja a Hegyet, és a jóvoltából láthatjuk azt is, hogy milyen élőhalott zombi vált a fivéréből, aki gyakorlatilag elpusztíthatatlan lett. A végkifejletet a szép nevű Sándornak végül Dugovics Titusz példája hozza el, erről nem is mondok semmit, érdemes megnézni.

Jaime végre összetalálkozik Cersei-jel, lemenekülnek oda, a pincébe, ahol a sárkányok koponyái voltak. Cersei sír, hogy legalább a kisbaba meneküljön meg, ezt mantrázza egyfolytában, míg végül Jaime azt mondja neki: ne figyelj semmi másra, csak rám.
Az egész pincerendszer beomlik és őket maga alá temeti a törmelék, miközben egymást ölelik.

Jon közben, mint egy szélütött támolyog ide-oda Királyvár felégetett és lerombolt utcáin, és próbálja értelmezni a történteket. Próbál megmenteni egy-két ártatlant az erőszakra kiéhezett saját katonáitól, de kevés sikerrel.

Még marad bennünk némi remény, hogy hátha lesz, aki megmenekül, de Arya a rész végén egy hosszú kanosszát jár be, és megbizonyosodhatunk, hogy nem, senki nem élheti túl. A lány is majdnem meghal vagy négyszer, de a szerencse végig vele marad. Már felismerhetetlen a vér és a kosz alatt, már alig lát, alig hall, de végül ott áll egymaga a teljesen elpusztult város, és meghalt lakói egy utcáján. Mint valami szürreális álomban, egy fehér ló poroszkál arrafelé. Felszáll rá és az az utolsó kép, hogy kilovagol a pusztulás képeiből.

Véleményem erről a részről

Sokan azon háborodtak fel nagyon, hogy Daenerys karakterét két rész alatt kinullázták a készítők, de nekem az a véleményem, hogy Daenerys mindig is ilyen volt. Mindig is leigázta a népeket, aztán próbált uralkodni, általában elég rosszul. Akkor még voltak mellette okos tanácsadók, akik hatottak rá, de most, hogy már egyedül van, semmi más nem maradt belőle, csak aki mindig is volt: egy pusztító.

Emlékezzünk csak vissza, hogy amikor a bátyja megkapta az aranykoronát, akkor milyen arca volt. Amikor szemrebbenés nélkül végeztetett ki bárkit, aki az útjában állt, vagy aki a kifacsart logikája révén gonosznak minősíttetett.

Dany-t a sárkányok miatt szeretjük.

Nyilvánvaló, hogy innen számára nincs visszaút. De hogy mi lesz a vég, az a következő, egyben legeslegutolsó részben várat magára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük