Hogyan és mire tanítsunk 4 éves gyereket?

A legszívesebben kapásból azt mondanám, hogy SEMMIRE, de közben meg azt mondom, hogy MINDENRE. Najó, megmagyarázom. A szakma úgy tartja, hogy egy 4 éves gyerek egyfolytában futkorászik, szerepekbe képzeli magát, fennhangon játssza a különböző karaktereket, a hangereje mintha ekkor lenne a legnagyobb, tele van életerővel, mozgási energiával, és kérdéssel. Igyekszik egyedül öltözni, vetkőzni, fogat mosni, és ha bevonjuk a házimunkába, örömmel törölgeti a port, tologatja a porszívót, vagy üldözi a pókokat a sarokból. Rajzolgat, festeget, örömmel gyurmázik, és bár még mindig elég nehéz felismerni egy-egy összetettebb karaktert a rajzból-gyurmafigurából, de egyértelműen helyükön vannak a kezek-lábak-fejek. Kezdi felismerni a satírozás mibenlétét, és fáradhatatlanul színez ceruzával, vagy zsírkrétával. Zseniális zsonglőre az okos eszközöknek, és szívesen néz youtube videókat is, az érdeklődési körének megfelelő témakörökben. Mindig van valami, amivel elfoglalja magát, izgalmas, felfedezős, alkotós korszak ez. A figyelmét csak percekre tudja összpontosítani, de aki látott már tablet előtt 3-4 éves gyereket, az tudja, hogy ez nem igaz. Órákig is le tudja kötni magát egyvalamivel, és el tud mélyülni. Még véletlenül sem egyformák Ezek általános megállapítások, és óriási a szórás. Van gyerek, aki a világ minden kincséért sem venne a kezébe ceruzát, míg a másik az építőkockáktól kap lábrázást. Általában ilyen korban már elkezd… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Tanítsd meg írni-olvasni-számolni, mielőtt elsőbe küldöd!

Egy kedves ügyfelem nevezett el dogma-gyilkosnak (neveztek már sok mindennek,  és legújabban a cyber próféta titulussal barátkozom, nem mondom, hogy nem tetszik, köszönöm a kiötlőjének :)), és én azonmód le is csaptam rá, azóta is használom, mikor bemutatkozom valahol, vagy valakinek. Dogma-gyilkoshoz híven már nemcsak az utamba kerülő, addig megkérdőjelezhetetlen doktrínákra vetem rá magam és cincálom szét ezeket, hanem kimondottan keresem is azokat a betokosodott, begyöpösödött, lényegében minden alapot nélkülöző jelenségeket és gondolati sémákat, amiket itt az ideje újra-, sőt újjádefiniálni. Az élet persze tálcán kínálja elém a témákat, így esett, hogy szeretnék most arról a dogmáról értekezni egy kicsit, amely szerint:  „Nem szabad megtanítani az óvodás korú gyereket írni-olvasni-számolni, mert unatkozni fog az iskolában.” Valószínűleg nem voltam még eléggé dogma-gyilkos, illetve mint szülő, a könnyebb ellenállás irányába mentem én is, mert ki a fene akarna ellentmondani az elsős tanítónénik intelmeinek, meg különben is, mi van, ha úgy tanítok meg valamit neki, ahogy pont nem szabad, stb., tehát én is elkövettem azt a hibát, hogy 6.5 évesen úgy engedtem a fiamat iskolába, hogy lényegében semmilyen betűt nem ismert biztonsággal, számolni csak tizenvalahányig tudott, írni pedig csak azokat a betűket – a neve betűit -, amiket nagyjából ismert. Igen, hibát követtem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább