Hála 2021

Nemrégiben egy olvasóm nehezményezte, hogy a feliratkozása óta eltelt egy évben kicsivel több, mint 200 levelet kapott tőlem. Szerinte ez iszonyúan sok.

Egy év alatt – 52 hét alatt – több, mint 200 levél. Az kicsivel több, mint fél levél naponta – 0,54 –, vagyis alapvetően minden másnap kapott tőlem levelet.

Mint említettem, nehezményezte ezt a számot, és le is iratkozott, és javasolta, hogy gondoljam át a kommunikációmat, mert ezt a fajta nyomulást egyszerűen nem lehet kibírni – írta.

Őszinte leszek, ahogy szoktam lenni: átgondoltam, át is számoltam. Tényleg borzalmasan soknak tűnik az, hogy minden páros napon kapok valahonnan egy levelet, persze csak onnan nézve tűnik soknak, hogy van, ahonnan minden harmadik nap küldenek csak. Alig néhány helyre vagyok csak feliratkozva, de van, ahonnan naponta kapok levelet – törzsvásárlói ügyben –, és van, ahonnan naponta 3-5 levél is érkezik, amiből egy minimum sales levél, a többi pedig technikai információ. Ha nem érkezik, csak két levél erről a helyről, már aggódom, hogy talán elkallódott valahol valamelyik…

A sok az relatív, mint ahogy a kevés, a jó és a rossz is. Olvasómat maximálisan megértem, ha sokallja a mennyiséget. Én még egyet is sokallok, ha érdektelen az információ, vagy érdemtelen a küldő. Köszöntem neki, hogy kibírta 200+ levélig, és minden jót kívántam neki.

De hogyan került ő hozzám?

Hogyan lett az olvasóm olyasvalaki, aki aztán megunja vagy sokallja azt, amiket küldözgetek neki? (A minőséggel nem volt gondja.)

Nos, nyilvánvalóan valamelyik ingyenes anyagomat kérte el.

Például az ingyenes kreativitásfejlesztő anyagomat, melyet egészen biztosan emailben küldözgetek, méghozzá két héten keresztül. Itt tudod elkérni: kreativitás fejlesztés>>.

De lehet, hogy a Gazdagodás Receptje online tanfolyamomra jelentkezett szintén teljesen ingyen, és ha így volt, akkor remélhetőleg végig is vette mind a 28 anyagot, mely online tanfolyam egyébként vaskosabb kinyomtatva, mint sok könyv… Itt tudod elkérni: Gazdagodás Receptje. Ez a tanfolyam egyébként 11 éve töretlen sikerrel működik, jó pár éve már teljesen ingyen hozzáférhető.

Lehet, hogy az Iránytűt kérte el anno, és próbált belőle felkészültebb vállalkozóvá válni. Az Iránytű megint csak egy iszonyatosan tartalmas, kizárólag hasznos és értelmes mondanivalót magába foglaló tudásanyag, ami szintén több, mint egy évtizede bizonyítja már időtállóságát és értékességét. Itt tudod elkérni: Iránytű>> (Ez aktualizálva lett néhány elemében 2021-ben, de tavaly is ugyanilyen terjedelemben hozzáférhető volt.)

Az is előfordulhat, hogy a Mesterkulcs anyagom érdekelte inkább, és arra jelentkezett. Ebben minden benne van ahhoz, hogy a weboldaladat biztos stratégiai alapokra építhesd. Itt kérheted el: Mesterkulcs>>

De nem lennék meglepve, ha a Hírlevél-tudományra nevezett volna be, hiszen ezt is rengetegen szeretik, és amely a GR tanfolyamhoz hasonlóan anno fizetős anyagként kezdte pályafutását, de mára közkinccsé tettem. Ebből megtanulhatod, hogyan lehet emailben eladni, és arra is választ kapsz, hogy miért küldök szinte naponta leveleket. De lelövöm a poént: mert működik! Itt tudod elkérni: Hírlevél tudomány>>

A regényemre biztosan nem iratkozott fel, mert azt csak nemrégiben tettem elektronikus formában ingyenesen letölthetővé, itt tudod elkérni: Úton – A Főnix>>

Az egy év alatt létrejött, megírt, publikált cikkeimet most nem számolom össze, de a pályafutásom alatt létrejött cikkek száma már a 2000 környékén járhat, évek óta nem is számolom ezeket. Egyetlen év alatt már ki sem tudnám küldeni az összest, pedig annyira időtálló a többségük, hogy még én is olykor a tizenévvel ezelőttiekből szoktam inspirálódni. Van, hogy meg is lepődöm, hogy „Jé, milyen jókat írtam.”

Az online marketingben én őskövületnek számítok már lassan, mert azon nagyon kevesek közé tartozom, akik elképesztően sok mindent adnak ingyen, és közben még igen, emailben is kommunikálnak.

Annyira őskövület vagyok, hogy már akkor élőztem, amikor erre még csak összesen két platform volt képes a világon – 12 éve –, és már akkor Twittereztem és Facebookoztam, mikor az ezeken a helyeken lévő ÖSSZES felhasználó gyakorlatilag személyesen is ismerte egymást.

Egyszer valaki megkérdezte, kissé bántó hangéllel, jónéhány évvel ezelőtt:

– Nahát, Vidi Rita, te MÉG nem twitterezel? (Merthogy észrevételezte, hogy nem vett észre a twitteren.)

Mire a válaszom:

– Rossz a kérdés… MÁR nem twitterezem. (Egyébként a twitter fiókom már nem tudom, hány éve megvan, komolyan még olyan kevesen voltunk anno, hogy rendszeresen összejöttünk egy klubban, Pesten.)

Elhiszem, hogy a modernnek kikiáltott internetes közösségi-médiás platformokon az a trendi, hogy a tartalomszolgáltatók nyomulnak-nyomulnak orrba-szájba, mindenféle szedettvedett, tákolt, máshonnan átemelt, másolt, lopott, összeollózott tartalmakkal, és a kedves közönség meg eldönti, hogy éppen mit akar fogyasztani, de én sosem voltam hajlandó kiszolgáltatni a vállalkozásomat más vállalkozások kénye-kedvének, nem mellékesen pedig az értékteremtésben hiszek.

Nem építettem a cégemet Facebook rajongói oldalra, sőt, kardoskodtam is az ellen, hogy bárki így tegyen. A mai napig botrányos körülmények között tűnnek el többszázezres oldalak a Facebookon, akár figyelmeztetést sem kapva, magyarázat és visszaállítási lehetőség nélkül, csak mert egy évekkel ezelőtti poszt hirtelen kifogásolhatónak lett minősítve.

A Youtube is szemrebbenés nélkül töröl csatornákat, vagy vágja el őket a pénzkeresés addigi lehetőségétől, úgy, hogy nincs jogorvoslati lehetőség, akár évek munkája és a jövő reménye mehet a levesbe.

A Twitter a neki nem tetsző tartalmakat törli, a felhasználókat tiltja. Olyanokat is, akiknek addig a szekerét tolta, és élvezte annak előnyeit, hogy az illető hatalmas felhajtást generált az ő platformjukon. (Hogy ne kelljen nagyon keresgélni az emlékeidben, Donald Trump példája pont elég beszédes.)

Nekem tűnt már el blogom ingyenes blogszolgáltatónál, de ezekben a napokban is küzdenek hasonlókkal felhasználók, tehát a kiszolgáltatottság nemcsak a nemzetközi moguloknál létezik.

Szerintem az összes ilyen közösségi média egy lélekvesztő (nem soroltam fel mindet). A lélekvesztőn maximum menekülni lehet, de várat nem lehet rá építeni. Vannak, akiknek jól megy az evezés meg a lavírozás, de másoknak meg baromira rosszul sül el. Ebből a szempontból biztonsági játékos vagyok, és a vállalkozásom innovációit nem pusztán marketing csatornák hatékony kihasználására alapozom, hanem valóban értéket akarok teremteni. Tartósan és jól követhetően.

Én is használom ezeket az említett oldalakat csatornaként – már amelyik tényleg hasznos tud lenni. De az értékteremtő tevékenységhez ezeknek nem sok közük van. Ezek csak közlő felületekként kellene, hogy működjenek, de azt látom, hogy már-már mániává növi ki magát, hogy „Jujujjuuujjjj, mindenre IS szükségünk van, Facebookra, Instára, Youtube-ra, TIK-TOK-ra, anyámkínjára… Hogy miért azt nem tudjuk, de KELL!”

Az nem értékteremtés, hogy felfuttatok egy Instagram profilt és pucsítok a naplementében, vagy a domborulataimmal körítve mutogatom a legújabb könyvemet, eljátszom, hogy milyen istenkirálycsászárnő vagyok és mennyire irigylésre méltó az életem, vagy épp beszólogatok más Insta-felhasználóknak, és így generálok forgalmat, meg figyelmet magamnak.

Az értékteremtés, hogy létrehozok valamit, mondjuk egy online tanfolyamot, egy új könyvet, egy új weboldalt. És ezeket a szerintem legbiztonságosabban üzemeltethető és leghatékonyabb, legeredményesebb platformon juttatom el hozzátok, olvasókhoz: a saját weboldalamon és emailben. Máshol is kommunikálok, de alapvetően ez a kettő a legkiszámíthatóbb, legirányíthatóbb, legjobban működő, még ma is és lesz a jövőben is.

Ha egy FB oldalon van 200 poszt egy év alatt, az kevésnek számít.

Ha egy Youtube csatornán van 200 videó egy év alatt, az átlagosnak számít.

Ha kiküldök egy év alatt 200 levelet, az soknak számít?

A 200 FB poszt, a 200 Youtube videó és a kitudja hánytízezer egyéb felesleges információ után az én leveim már lehet, hogy kiverik itt-ott a biztosítékot, főként, hogy az én tartalmaim agymunkát is igényelnek. De az, hogy én SOK vagyok, az kinek a problémája, azt döntse el mindenki maga 😊.

Maradok annál, aminél az elmúlt 14 évben.

Adom, amit szerintem fontos adnom. Értéket. Értékest.

És azoknak, akik fogadják, azoknak most még külön köszönöm!

Rita

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.