Az alábbi cikket Eyn-től, az egyenisegepites.hu oldal házigazdájától kaptam, és nagy örömmel adom közre, a köz javára.
A legtöbb ember végigéli az életét anélkül, hogy észrevenné, csupán egy kis szeletét vette birtokba annak a „tortának”, amit az élet teljességének nevezünk. Tudtad, hogy minden dolog, amire valaha is vágytál, életed része lehet, amennyiben kitágítod önmagad határait? Sokan azért nem tudják/merik ezt megtenni, mert a gyermekkortól belénk rögzített társadalmi programok és elvárások erős korlátozó tényezőként hatnak, vagy azt sem tudják, hogyan álljanak neki.
Miért kellene a határaid kitágítani? A kulcs: nem kell! Egyszerűen éld meg az életet a maga teljességében! Ebben a mai átlagos, programozott, elvárásokkal teli, túlszabályozott élet nagymértékben korlátoz. De nem úgy tágíthatod a határaidat, hogy megsérted a szabályokat (törvényeket), vagy mindenáron ismertté (híressé) teszed magad. Ettől még ugyanolyan átlagos maradhatsz. Dolgozz az egyéniségeden! Nem mások, hanem magad miatt.
Az eltelt idő alatt – amióta itt vagy a Földön – annyi program épült beléd, hogy néha óvatosan kell fogalmaznom, hogy építsenek, s ne ellenállást váltsanak ki belőled a szavak. Ha egyenest elmondanám, hogy nem tehetsz rosszat, nem bukhatsz meg valójában sosem, talán sokkolnálak. Ha már átmentél energetikailag bizonyos tudatfejlődésen, akkor együtt rezegve eme kijelentésekkel, megerősödnének benned.
Értsd meg, hogy bármi tanítás ellenére, amelyet valaha is kaptál, teljesen egész vagy. Nem „kell” tökéletessé fejlődnöd. Nem kell sikeresnek lenned. Győznöd sem kell. Élned kell. Nem másokért, hanem magadért. Az önfeláldozás részben hamis energia. Igazából senki sem veheti el, vagy adhatja meg a másiknak a lehetőségét.
Ha leveszed magadról ezt a nagy terhet, hogy „ezzé, vagy azzá kell válnod, ezt és azt tenned”, akkor megtanulsz élni. Mert az élet nem a nagy dolgok elérése, hanem a kicsik(nek) is megélése.
1.Mások ereje – a Te erőd
Észrevetted a következő jelenséget? Ha Te kiállsz egy bizonyos dolog mellett, akkor először kezdenek támogatóid, követőid lenni. Majd később, ahogy egyre többen megismerik, lesznek olyanok, akik nem értenek egyet, vagy nem tetszik nekik. Kérdés: mit teszel?
Vannak, akik hirtelen meglepődnek, megijednek. „Most mi történt? Lehet, hogy nem is olyan jó, amit csinálok?” Mások kritikának élik meg, és haragot táplálnak magukban, vagy elkezdenek vitatkozni. Megint mások megvizsgálják, kik mondták, és miért, majd eldöntik, reagálnak-e, vagy sem és hogyan. Utána továbblépnek. Te melyik csoporthoz tartozol?
Talán nincs is olyan elv, meggyőződés, hit a világon, amiben mindenki egyetértene. Azért, mert mindannyian különbözőek vagyunk, és a saját egyedi személyiségünk szűrőjén át látjuk a világot. Tehát, ha valamit képviselsz, készülj fel rá, hogy sokan nem fognak azzal egyetérteni. Azért, mert ők másként látják a világot és önmagukat.
Ami még fontosabb: amit képviselsz, ami mellett kiállsz, az olyasmi legyen, ami a lényed legmélyéről származik, a Te legbensőbb élményed, aki Te vagy! Sosem értettem azokat, akik valamilyen külső, mások által meghatározott ideológiák, elképzelések mellett kardoskodnak, amit látnak ugyan kívülről, de saját magukban sosem „egyesültek” vele. Abban nincs is igazi erő!
Mások erősítenek, vagy gyengítenek? Az „átlagember” esetében, akik egyetértenek vele, erősítik, akik nem, azok a személyiségétől függően gyengítik, vagy éppen felhergelik, s így negatív energiával telten újratöltik magukat. Ha valamivel azonosulsz – másképpen szólva azonos a lényeddel – azon a rezgésszinten van, amit tudatoddal a magadénak érzel, az számodra igaz.
Mások számára, akik szintén ezt tapasztalták, vagy ezen a tudatszinten tartanak, szintén igaz. Akik nem, azok nem értik, vagy nem érzik át. Ez teljesen természetes dolog. Neked nem dolgod azok meggyőzése, akik nem ott tartanak, nem azt tapasztalták. Neked azokkal kell foglalkoznod, akik ugyanazon az úton járnak. Ha valakik nem, akkor teljesen mellékes, hogy mit gondolnak.
Az erőt nem az adja, hogy igaz-e vagy sem (egyetemes értelemben véve), amit viszel önmagadban, hanem számodra mit jelent. Amit Te átélsz, az számodra a teljes igazság. A dolgod annyi, hogy maradj nyitott, fejlődj tovább a megismerésben, és azok számára oszd meg, akik harmonizálnak ezzel. Meg fogsz lepődni, milyen sok ilyen ember van.
2.A kommunikációs gondolatok energetikája
Tudod, mi a telepátia? Hányszor fordul elő, hogy azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatban vagy, egyszerre gondoltok ugyanarra? Ugyanakkor jut eszetekbe telefonálni, üzenni egymásnak, vagy éppen megvakarni a fejeteket ☺. Gondolati szinten az emberek folyamatosan hatást gyakorolnak egymásra, ám a külső érzékszervekre való kondicionáltság miatt nincsenek ennek tudatában.
Már gyermekkoromtól fogva felfigyeltem rá, hogy más emberek valami oknál fogva arra reagálnak, ami lezajlik bennem gondolati-lelki szinten. De ugyanezt megfigyeltem másoknál is. Biztosan Te is észrevetted, ha valahol, valamiben bizonytalan vagy, hiába mondasz bármit, nem leszel hiteles. De honnan tudja ezt a másik? Nyilván a testbeszéd részben elárulhat, de ha azt is kontrollálod, akkor miből?
Különös módon mindenki érzékeny arra, ami a gondolataidban lejátszódik. A lelki rezdülések sosem maradnak észrevétlenek, csak tudatos szinten nem azonosítjuk őket. Ha felkészülsz, és találkozóid, kommunikációid előtt tiszta, nyugodt, harmonikus gondolatokat áramoltatsz mások felé, teljesen más eredményre számíthatsz. Ez olyan, mint egy titkos eszköz, amelyet bármikor felhasználhatsz.
3.A belső erő – Meg tudod csinálni
Két módon tágíthatod a magadban való hitet, a legjobb, ha a kettőt ötvözöd. Az egyik az érzelmi alapú motiváció, a másik a tervezett, következetesen végigvitt cselekvéssorozat. Néztél már filmet, amely közben, vagy utána olyan érzésed volt „ez fantasztikus, én is képes vagyok rá”?
Az olyan történetek, amelyikben a főszereplő kezdetben sikertelen, vagy esetlen, de tanul, nem adja fel, és később önmagát felülmúlva ér el nagy dolgokat, hihetetlenül motiváló hatásúak. Amikor bele tudod magad élni az ő helyébe, ez hatalmas lelkierőt ad.
Bármire képes vagy, és bármit megtehetsz, de nem akkor, ha ezt mondogatod, hogy meggyőzd a tudatalattidat, hanem akkor, ha rendszeresen megcsinálsz valamit, és ezáltal egyre jobb leszel. Tehát a lelkesedést egyesítsd a módszerességgel, addig csináld, míg legyőzhetetlennek nem érzed magad!
Ez vezet el oda, hogy a kételyeid tovatűnnek, és az agyad többé nem azon jár, mi lesz, hanem hogyan élvezd. Az Egyéniségépítés oldalán részletesen leírtam, hogyan működik az önbizalom növelés, és hogyan fejlesztheted a magabiztosságodat.
4.Indulj ki a természetedből!
Az évtizedek során a siker irodalmának, s tanításának terén olyan hiedelmek terjedtek el, hogy mássá kell válnod, más személyiséggé a nagy sikerekért. Ebből annyi igaz, hogy fejlődés nélkül nincsen változás. De a legnagyobb hiba, és sok bukás oka, ha egy jónak gondolt ideál köré építve, egy másik személyiséget akarsz „felhúzni” magadra. Éppen azzal indulhatsz el a siker felé, ha abból indulsz ki, ami az alaptermészeted.
Ha Te szeretsz egyedül lenni, alkotni, nem bírod a tömeget, és mégis sikeres akarsz lenni, akkor magadra kényszeríted a „szereplést”? Vagy ha imádsz szerepelni, de nincs türelmed az apróságokhoz, részletekhez, akkor erőszakkal kényszeríted magad? Ezek a példák szélsőségesnek tűnhetnek, de saját szememmel láttam, hogy tömegek hiszik el azt, hogy ez az egyetlen útja, hogy beváljanak, mert mások ezt mondták (tanították) nekik.
Valójában lehetséges átformálnod a személyiséget, és egy visszahúzódó ember kommunikatívvá válhat, egy nagyhangú, felszínes ember pedig kontrollálttá, és alapossá. A lényeg az, hogyan történik mindez. Ha meg is történik, harmonikusnak, fokozatosnak és örömmel telinek kell lennie. Úgy nem működik, hogy muszáj. Abból visszaesés lesz. Kezdj el sikert elérni azon oldalaiddal, amiben már jó vagy, és nem kerül plusz erőfeszítésbe, s ráérsz később azzal foglalkozni, hogy más területeken képezd magad.
5.Éned határainak kitágítása a „szöveg” által
Az olvasásnak és az írásnak különösen fontos szerepe van mai világunkban, amikor mindent készen tálalva kapunk. Az emberek szellemileg elkényelmesednek, és hagyják elsatnyulni azokat a szellemi érzékeket, amelyek aktívak maradnak, ha valaki tudatosan éberen tartja őket.
Amikor az ember egy videót néz, nem sok dolga van, legfeljebb reagálni a cselekményekre. Amikor olvas, kénytelen igénybe venni a képzeletét, hogy lássa, hallja, érezze gondolatban, ami a szöveg által le van írva. Ha pedig ő maga ír – itt persze nagy különbségek vannak statisztika, vagy pl. naplóírás között – akkor egész lényével jelen van az írásban. Olyan rétegei aktivizálódnak, amelyek létezéséről sem tudott.
Ha írsz valamiről, amit átéltél, vagy mélyen hiszel benne, akkor olyan erőket hozol felszínre magadban, amelyek energiája beleáramlik az írásba, és aki később olvassa ezt, hatni fog rá. Minderről írtam az olvasás és az írás különleges hatásairól szóló bejegyzésemben. Ha olvasol, akkor az író hatását fogadod magadba, ha pedig írsz, akkor belőled áramlik egy személyes energia az írásba.
6.A figyelmed adja a tudatod erejét
Az Egyéniségépítésen sokszor hallottad tőlem a következőt: ahol a figyelmed, ott a tudatod, ahol a tudatod, ott a lelked, ahol a lelked, ott alakul a hited, s ahogy alakul a hited, úgy változik az életed. Nem pontosan ezekkel a szavakkal, de nagyjából erre utaltam. Csak nézz körbe a világban, s meglátod, mit művel az emberek többsége.
Alapvető – s egyébként a kisgyermekek még így élnek – hogy gyermekkorban ezzel kellene kezdeni a tanítást (programozást): arra figyelj, amit akarsz, ami jó neked, ami hasznos. Mit csinál az emberek többsége? Pont az ellenkezőjét. Azért, mert ez felspannolja a létezéstudatukat, sokkal erősebben érzik, hogy vannak, ha valami nem tetszik és háboroghatnak.
Ez totálisan hamis energia, de nem veszik észre. Sajnos a társadalom jókora része arra van kondicionálva, hogy a negatív, vagy haszontalan információkra figyeljen. Azért, mert így a mindenkori hatalmak, „világi erők” könnyebben irányítják a többséget. Nézzél meg egy TV Híradót, s figyeld meg, hogyan érzed magad utána. Az emberek többsége azt hiszi, az a valóság, amit ott lát!
Igazából ez úgy működik, hogy a média csakis arra törekszik, hogy minél nagyobb bevétele legyen, amihez minél magasabb látogatottság (nézőszám) kell. Na, mármost, sajnos az emberek egy része csak arra reagál – illetve szoktatták – ha valami szörnyűség van. Akkor mindenki arról beszél. Csakhogy a világban naponta sok millió nagyon jó dolog történik. Mellette egy-két negatív esemény is előfordul. A média ezt a néhány negatív eseményt előkeresi, és a képedbe nyomja, amitől az az érzésed, hogy milyen borzalmas ez a világ. Pedig nem!
Alkalmazd a szókratészi elvet: mielőtt komolyabb figyelmet pazarolsz valamire, vizsgáld meg igaz-e, jó-e, és hasznos-e számodra. Ha mindegyik igen, akkor megéri a figyelmedet. Ha nem, akkor felejtsd el. Ilyen szempontból a média nagy része kuka. De van jó média is, csak az ritkán jut el a nagy tömegekhez, akik még a negatívumokra vannak kondicionálva.
Ha megtanulod a jó dolgokra fordítani a figyelmed, amik segítik a céljaid elérését, az életed álomszerű lehet. Ugyanis nincs ilyen, hogy szörnyű világ, vagy jó világ. A világ önmagában tökéletesen semleges. A semlegesség pedig istenien jó. Ami beleteszel ebbe a semlegességbe, az a tiéd. Te döntöd el, mennyire jó. Van egy pont, amikor eljutsz odáig, hogy a mindenséget valóban tökéletesnek érzed. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Innentől fogva semmi sem fog megakasztani. Élni fogsz!
7.A fejlődésed kitágítja éned határait
Neked milyen érzések jutnak eszedbe a képzés, önfejlesztés szavakról? Ha a tanulás számodra csupán az iskolát jelentette, valószínűleg vegyes, de legalábbis nem túl pozitív érzéseid járulnak hozzá. „Kell, szükséges, elvárás” – ilyesmi. Igazából ezen az úton sose leszel sikeres. Ugyanis önmagad képzése akkor hozza meg valódi gyümölcsét, ha az valódi örömöt okoz.
Mindig nevetnem kell, amikor valaki meghallja az önfejlesztés szót, és egyből a munka jut eszébe. Az, hogy rendszeresen egy csomó munkát kell elvégeznie magán, hogy valahol megfeleljen. Nyilván ez egyfajta munkálkodás önmagunkon. De… Egyrészt ne azért fejleszd magad, hogy másoknak megfelelj, vagy valamilyen elvárásoknak. Másrészt ne (csak) azért, hogy valamilyen célt elérj.
Az önképzés egy örömteli folyamat. Én mindig élveztem az ilyen folyamatokat. A pillanatot, amikor csinálom. Még nem vagyok igazán jó, de csinálom, és látom, hogy egyre jobban megy. Ez szórakoztató. Persze bizonyos oldalról munka is, de nem olyan munka, ami kényszer. Egy saját döntés. Az önfejlesztést átélni érdemes, nem csak az eredményekért. Ha így teszel, tulajdonképpen bármit elsajátíthatsz anélkül, hogy különösebb problémát okozna.
Saját magad képzése hosszú – sőt szerintem életmód jellegű – folyamat. De csak abban az esetben, ha önmagadért, saját célod, küldetésed és örömöd miatt teszed. Így olyan, mint egy hobbi, amely egyszerre örömöt ad, és hasznot hoz. Az önfejlesztés módszereit és magasabb szintű kivitelezését elolvashatod a weboldalamon.
Eyn, 2018.09.12.
Idézek a cikkből: „Ha olvasol, akkor az író hatását fogadod magadba, ha pedig írsz, akkor belőled áramlik egy személyes energia az írásba.”
Ez valóban így van, ezt magam is többé-kevésbé megtapasztaltam, de mi van a hangoskönyvek esetében? Itt a felolvasó is szerephez jut, ő is beleviszi a maga energiáját. Ez hogyan befolyásolja a könyv eredeti mondanivalóját és azt az energiát, amit az írója vitt bele?
Máskülönben nagyon jó cikk. A többi hasonlót is elolvasom. Kösz, hogy feltetted!
Ez nagyon jó kérdés kedves Rudolf! Sikerült elgondolkoztatnod.
Szerintem a mondanivalót nem változtatja meg a felolvasó. De a hatását képes fokozni, csökkenteni, vagy megtartani, attól függően, mennyire éli magát bele.
Ezt írod: „Figyeld csak meg, ha egy adott műfajból, vagy témából sokat olvasol, és nagyon élvezed, nagy kedvet kapsz és főleg könnyen fogsz írni ugyanazon a területen.“
Én is szoktam írogatni és csak olyasmiről (és úgy) írok, amiről 12-20 éves koromban szívesen olvastam, ill. olvastam volna. Ha úgy visszagondolok: milyen boldog lettem volna, ha amiket most írok, azt már régebben megírta volna valaki és lehetőségem lett volna akkoriban elolvasni őket! Számomra ez az egész írás olyan, mintha a fiatalkori magamnak írnák így utólag.
Máskülönben csak olyan témával kapcsolatban tudok írni, ami érzelmileg komolyabban megfog. Aztán az már mindegy, hogy ez az érzelem pozitív, vagy negatív.