Valljuk meg őszintén: digitális nép lettünk. Ha nem lapul a zsebünkben-kezünkben-táskánkban egy okostelefon, máris rosszul érezzük magunkat. Hát, hiszen akkor elvágjuk magunkat az információs sztrádától, a naptártól, az emlékeztetőktől, a szociális kapcsolatainktól! Hinnye, hát azt nem lehet!
Jó ideje utálom – már – a mobiltelefonokat, de a számítógép mivoltukat kifejezetten szeretem, és azt vallom, hogy ha ésszel használjuk, akkor csak előnyünkre válhatnak.
De előbb sorolom, mit utálok bennük újabban:
- Hogy mindenhol az ember képébe nyomakodnak úgy, hogy elő se vesszük. Mások kezéből furakszik felénk, ha akarjuk, ha nem. Mindenhol ott van, mindenki kezében, főleg azokéban, akik nélküle ténylegesen elveszettnek érzik magukat.
- Az amúgy is figyelmetlen emberek figyelmét teljesen szétforgácsolja. Nemrég a gyógyszerész csetelt valakivel, miközben engem szolgált ki, és annak örültem, hogy végül is senki sem beteg nálunk, hála a jó égnek. Nem tudom, hogy a mögöttem sorban álló, 15 vénnyel zsonglőrködő idős néni hogy járt… Ma pedig, a budapesti forgalomban egy üzletembernek látszó, mögöttem a dugóban araszoló úriember nyilvánvalóan a mobilján pöntyörészett, miközben centiméterekre állt meg már vagy harmincadszorra az én autóm mögött. A visszapillantóban figyeltem, hogyan növekszik másodpercekkel a reakcióideje még pár méteren belül is. Csodálatos!
- Már tükörként is ezt használják az emberek. A liftre várva egy nő mellettem másodpercnyi rendszerességgel belenézett a telefonja kikapcsolt képernyőjébe, és közben megrázta a frufruját. Majdnem lemaradtam a „járatról”, annyira meglepődtem.
- Az, hogy csörög, pittyeg, nyiszeg-nyöszög, cseppet sem zavar, de az igen, hogy bárminek is vagyok-vagyunk a közepén, ha megnyekken, akkor muszáj vele foglalkozni(uk másoknak). Vajon mikor tűnt el a mobilok lenémíthatósági képessége? Mikor szűnt meg az az opció, hogy rezgőre is lehet állítani? És a beállításokból mikor varázsolták ki az állandó prünnyögés kikapcsolásának lehetőségét? Mert biztos megszűntek ezek teljesen, ha egyszer ennyire nem használják az emberek!
- Utálom, hogy filmekben is már a mobil az elsődleges történetdinamizáló eszköz! Imádom újra nézni az Alien, a Cápa, a Mad Max filmeket, és azon csorgatni a nyálamat, hogy na, tessék, milyen fantasztikus alkotások születtek mobilcsörgés és állandó csetkészenlétre való történetalapozási trükk nélkül is!
Rendben, ezek az én szubjektív meglátásaim. Igaz, már akkor mobiloztam, mikor még bőröndként kellett magunkkal cipelnünk, így talán érthető, hogy az elmúlt 25 évben már számomra kissé unalmassá vált, de ne legyünk túl szigorúak a jelenséggel: 25 év múlva majd elmúlik, és lesz más, amire az emberiség végre rákattanhat.
A mobilok hasznosak, mint minden eszköz. Hasznosak addig, míg mi uraljuk, és nem „ő” ural bennünket.
A kreativitás védelme
Márpedig egy vállalkozó elmének vigyáznia kell arra, hogy mi és mikor uralkodik (el) rajta. A vállalkozók a legkreatívabb elmék a világon, mármint a felnőtt populációt tekintve, mert ugyebár az nem újdonság, hogy a Földön a legkreatívabb lények a gyerekek. Csak ez a képesség sokaknál elmúlik, mire belépnek a felnőtt korba, köszönhetően a szervezett iskolai oktatásnak, a szűk ketrecbe zárt tanóráknak, az egymás társaságába kényszerített, korosztályonként elkülönített kis csoportoknak.
Ahogy a börtön, úgy az iskola is képes rombolni a kreativitást, így mikor felnőtté érnek a gyerekek, újra fel kell magukban fedezni az énjüknek ezt a kissé elfeledett, elnyomott, elsatnyult részét. A legtöbbeknek sikerül is szerencsére, és a vállalkozók azok, akiknél a kreatív energiák a leginkább eredményre lesznek válthatóak – a művészek mellett, csakhogy a művészek nincsenek annyian, mint a vállalkozók.
A mobil- és okostelefonok világra jöttével egyszerre vette át az uralmat az életünk fölött a digitális kor, és egyszerre satnyította azokat a behuzalozottságokat az agyunkban, amivel egyedivé és utánozhatatlanná vált a személyiségünk és a gondolatvilágunk.
Ez a pusztító hatás közben sematizált is, tehát nagyon gyorsan létrejöttek az elmúlt években a gondolatklónok.
Annyira rá vagyunk tapadva valamilyen képernyőre, hogy közben nem kap teret és erőforrásokat a saját elménk. Ez baj!
Mert, ahogy ha egy izmot nem használsz, az elkezd leépülni, úgy az agy bizonyos részei, és az agyidegek között lévő összeköttetések is feladják a küzdelmet, és visszavonulót fújnak, ha úgy érzékelik, hogy nincs rájuk szükség. Ez azért történik meg, mert a gondolkodás és az agymunka, iszonyatosan energiaigényes tevékenységek. A tested számára nem gond, hogy nem használod az agyad addig, amíg a vegetatív funkciók nem kerülnek veszélybe! Ő simán leépíti azokat az agykapcsolatokat, amik téged egyedivé és különlegessé tettek, ha nem használod már azokat!
A képernyőtől várod a visszaigazolást, a magyarázatot, a kapcsolatokat, és az összes információt is. Olyan kérdésekre is a képernyőtől várod a választ, amely kérdéseket valaha te tettél fel ezen a világon először! Az egy dolog, hogy elfelejtjük az állandóan készenlétben lévő infók miatt azt, amit korábban tanultunk, de azt is képesek vagyunk elfelejteni, amit mi TANÍTOTTUNK!
Az én munkámban például kellemetlen mellékhatás, hogy nem mindig emlékszem, hogy például egy téma tárgyalásakor mennyire mentem le mélyre. Mindig kiderül, mikor felötlik bennem a kérdés, hogy igen, lementem elég mélyre, de mindig utána is kell néznem, hogy mit és hogyan publikáltam, tudok-e arról még annyi újat mondani, ami megér egy új cikket, anyagot, videót, bármit. Sokszor lepődök meg azon, hogy mennyire kitárgyaltam már korábban a dolgokat, pedig csak 1-2 év telt el azóta, hogy megtettem. De nem emlékszem részletekre, mert közben annyi minden ment át a fejemen egy év alatt, mint életem első 30 éve alatt összesen… Olyan is volt már, hogy felfedeztem a spanyol viaszt… miután már felfedeztem egyszer :). Szóval, még azokra is kellemetlen hatásai lehetnek a mindig kéznél és észnél lévő, kereshető információknak, akik ebből élnek, hát akkor képzelheted, milyen hatással van azokra, akik teljesen tudatlanok ezen a téren (nem rossz értelemben mondom, hanem tényként jelzem).
A vállalkozói kreativitást védeni kell az elmét és a gondolkodási képességet érintő ártalmaktól. Az alkoholtól, a drogoktól, az elmére rossz hatással bíró anyagoktól (pl. glutén), a kialvatlanságtól, a stressztől. Azért, mert ha a vállalkozók elméje sérül, akár a legkisebb mértékben is, az hatással lesz a gazdaságra.
És igen, némiképp védeni kell a képernyőfüggőségtől is. Annak idején persze a rádió eljövetele idején is kígyót-békát kiabáltak az új találmányra a laikusok és szakemberek is, aztán mégsem lett apokalipszis. De a rádió kevéssé fenyegeti a gyógyszerészt, hogy rossz gyógyszert ad ki (vagy rossz dózissal), meg az autóban ülő üzletemberek reakcióidejét sem szokta végtelenül elnyújtani.
Szóval, miután ennyit átkoztam a mobiltelefont, és közben ennyit dicsértem az emberi és vállalkozói kreativitást, mit is javasolhatnék egyszerű és instant időgazdálkodási módszerként most?
Hát azt, hogy ha bármikor várnod kell, vagy bármi remek ötleted támad, jegyzetelj a mobilodba!
A várakozással eltöltött idő sosem pihentető. Én ugyan szoktam még meditálni is ilyenkor, ha tudom, hogy 5-6 percnél többet kell ülnöm például egy bankban, vagy egy ügyvédi irodában, de van, amikor ez nem fest túl jól, hogy csukott szemmel ülök, és úgy tűnik, mintha kellemesen szundikálnék.
Ilyenkor elő szoktam venni a mobilomat, átnézem a korábban már bepötyögött jegyzeteimet – gyakorlatilag minden okostelefonban van jegyzetalkalmazás, de le is lehet ilyeneket tölteni –, kitörlöm, ami már nem kell, és egy új doksiba beírom azokat, amik például útközben, vagy még előző nap jutottak eszembe.
Nem internetezem közben. Nem kezdek el adatok után nyomozni. Nem csinálom azt magammal, hogy amikor majd félbeszakítanak, azt sem fogom tudni később, hogy miért is nyitottam meg azt az oldalt, mit is akartam rajta.
Csak és kizárólag offline használom ilyenkor a mobilt, és csak jegyzetelésre.
Van olyan is, hogy ha egy ötlet, egy gondolat, egy elintéznivaló, egy utánajárni való dátumhoz kötött, akkor a naptárba is beírom, de többnyire csak simán a jegyzettömböt használom.
Ezeket a jegyzeteket van, hogy bővítem még pár napon keresztül, és van olyan is, hogy gyakorlatilag az első adandó alkalommal ülök át velük a gépemhez és már használom is fel őket. Például ilyen anyagok megírására, hogy:
„Soha többé nem veszítesz időt, ezzel az egyetlen, egyszerű trükkel – és az agyadat is véded”
Ennek az esszének az ötlete egy ügyvédi iroda tárgyalójában született meg, míg várnom kellett egy kicsit, hogy elkészüljenek a dokumentumok.
Meleg volt, látnivaló semmi, így kiaknáztam a száguldó gondolataimat, és jegyzeteltem. Ékezetek nélkül, néhány betűt felcserélve, szavakat egybeírva, de órákkal később is tudtam, hogy mit is akartam.
Esténként azért szoktam a hálószobába átmenetileg bevinni a telefonomat – éjszakára kiteszem onnan –, hogy az esti, punnyadásnak álcázott világmegváltó tervek szövögetése is jegyzetelve legyen. Mert másnap reggel így késlekedés és agyalás nélkül lehet kihasználni a legkreatívabb órákat: amikor még mindkét agyfélteke ki van pihenve.
Ha nem vagyunk szigorúak, akkor a mobilok minden képessége előnyösnek tekinthető az emberiség számára, hiszen nagyban megkönnyítik az életet.
De a gondolkodásról való leszoktatási szövődményük több mint rémisztő.
Használd ki a váratlan időnyereséget – mármint amikor várni kell – váratlan jegyzetelgetésre! És közben szokj rá arra, hogy te uralod a mobilodat, nem az ural téged!
Jó munkát!
Mit szólsz? Van kérdésed? Bármit és bármiről kérdezz vagy mondj a hozzászólások között!
