Ki tiszteli a gyerekeket?

Balaton

Tavaly jelent meg egy cikkünk itt a Hősnőkön azzal a címmel, hogy „Tiszteld az időseket, de ki tiszteli a fiatalokat?”. Olyan nagy visszhangot nem kapott, mint amennyire fontos téma ez manapság, bár tegyük hozzá, hogy akkoriban már éppen mindent kezdett eluralni a korona-félelem. (2020. március 06-án jelent meg a cikk.) Aztán jöttek, amik jöttek. A tudjuk mik… A gyerekeket elszigetelték egymástól, szülők-nagyszülők vállt-vállnak vetve küzdöttek, hogy tanuljanak a gyerkőcök, legyen felügyeletük, kapjanak rendesen enni, és még szórakozzanak is, meg egymással is tarthassák a kapcsolatot a kisebb-nagyobb gyerekközösségek. Persze ez nem mindenkinél valósult meg. Láttunk olyan sztorikat, hogy a nagyszülők több, mint egy évig csak ablakon keresztül láthatták az unokáikat, messziről integetve egymásnak, de az is gyakori, hogy másfél éve nem volt találkozás a generációk között, mert valamelyik kiscsapat másik országban él, vagy az ország másik felében… Tavaly nyáron jött a lazulás, a vírushelyzetben is enyhülés következett, és a családok elmehettek nyaralni, üdülni, nagyihoz, kirándulni, táborba, vagy épp vissza dolgozni. Az addigi csendes, kihalt utcák helyett végre újra gyerekzsivaj szűrődött innen-onnan. De nemcsak a szép és jó tért vissza. Hanem a most már feltűnően rossz is… Ha valaha azt hitte volna valaki, hogy visszatérünk az úgymond normális életbe, akkor szeretném megmutatni… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Hála 2021

Hála 2021

Nemrégiben egy olvasóm nehezményezte, hogy a feliratkozása óta eltelt egy évben kicsivel több, mint 200 levelet kapott tőlem. Szerinte ez iszonyúan sok. Egy év alatt – 52 hét alatt – több, mint 200 levél. Az kicsivel több, mint fél levél naponta – 0,54 –, vagyis alapvetően minden másnap kapott tőlem levelet. Mint említettem, nehezményezte ezt a számot, és le is iratkozott, és javasolta, hogy gondoljam át a kommunikációmat, mert ezt a fajta nyomulást egyszerűen nem lehet kibírni – írta. Őszinte leszek, ahogy szoktam lenni: átgondoltam, át is számoltam. Tényleg borzalmasan soknak tűnik az, hogy minden páros napon kapok valahonnan egy levelet, persze csak onnan nézve tűnik soknak, hogy van, ahonnan minden harmadik nap küldenek csak. Alig néhány helyre vagyok csak feliratkozva, de van, ahonnan naponta kapok levelet – törzsvásárlói ügyben –, és van, ahonnan naponta 3-5 levél is érkezik, amiből egy minimum sales levél, a többi pedig technikai információ. Ha nem érkezik, csak két levél erről a helyről, már aggódom, hogy talán elkallódott valahol valamelyik… A sok az relatív, mint ahogy a kevés, a jó és a rossz is. Olvasómat maximálisan megértem, ha sokallja a mennyiséget. Én még egyet is sokallok, ha érdektelen az információ, vagy érdemtelen a küldő. Köszöntem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Miért nem kell félni a könyvdarálásoktól?

Könyvdarálás, könyvégetés

Mostanában úgy látom, divat lett könyvet pusztítani. Mint írót, engem is érdekel ez a jelenség és téma, így természetesen azonnal odafigyeltem az eseményekre, és levontam magamnak a szokásos konzekvenciáimat, amiket most azért osztok meg, mert látom, hogy még mindig működik a hisztériakeltés egy-egy könyvdarálós aktussal, és hát ennél azért okosabbnak kellene már lenni drága életeim! Joga van hozzá Először is tisztázzuk, hogy bárki, aki könyvet darál vagy eléget, annak szíve joga megtenni ezt egy demokráciában. Megteheti, hogy bármilyen tárgyat elpusztít, megsemmisít, és ehhez még a sajtót vagy a közösségi médiát is felhasználhatja, hogy legyen, ami hatékonyan terjeszti a hírt. Nyilván lehetnek olyan esetek, amikor mondjuk szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül egy-egy tárgy leamortizálása (mondjuk köztéri szobor megrongálása festékkel, meg hasonlók), de a nyilvánosság előtt könyvet égetni vagy darálni nem minősül bűntettnek. Konkrétan nem érdekel, hogy ki milyen tárgyakat aprít fel vagy zúz szét. Az sem érdekel, ha könyvvel teszi ezt, és az sem, ha teszem azt, zászlóval. Azért sem érdekel, mert ez az aktus nem más, mint manipuláció, és nem szokásom hagyni, hogy manipuláljanak. A hisztizés az ilyen események láttán sehova se vezet, csak megerősíti az „elkövetőt”, abban, hogy igen, ezt érdemes csinálni. Ő semmi mást nem akar, csak hiszterizálni. Vajon… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Sosem lesz végük az álhíreknek – vagy megszoksz, vagy megszöksz

24.hu reklám

Avagy: egy háborús övezet kellős közepén lőnek körülötted. Mit teszel? Érdeklődsz, hogy kik lőnek és miért? Szerintem menekülsz… Felvilágosult internetezők már egy évtizede várják epekedve, hogy mikor jön el végre az a világ, hogy megszűnnek az álhírek, a megtévesztések, és a kamu-oldalak a neten. Várják, mikor jön el az az idő, amikor mindenki okosan, jól informáltan, tudományos tényekre alapozva fog majd kommunikálni és döntéseket hozni (spoiler: ez soha nem fog megvalósulni). Sokan hitték azt ez előtt 14-15 évvel is, hogy ha végre az interneten majd mindenki a saját arcával lesz fenn, akkor majd megszűnik az acsarkodás, az uszítás és a hülyeség parttalan tombolása, mert hát a saját arcával csak nem vállalja senki a baromságait! A való életben is meggondoljuk, kinek mit mondunk, mert tudjuk, hogy a teljes egzisztenciánk áll az arcunk mögött – gondolták sokan, és reménykedtek. Aztán eljöttek a közösségi oldalak, ahol végre mindenki a saját arcával vállalta önmagát, saját nevével, saját egzisztenciájával – feltüntetve sokszor élete párját, lakhelyét, gyerekeit, munkahelyét, végzettségét –, sőt, profilfotóval. Ténylegesen felismertük ismerőseinket a Facebook-on, tehát végre elérkezett az óhajtott világ: többé már nem lehet nicknevek mögé búja ütni-vágni másokat, ha éppen mást gondolnak a dolgokról, mint mi. Viszont a várakozásokkal ellentétben szinte pillanatok… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Miért gerjedt fel ennyire a köztudatban a koronavírus téma és anno miért nem a H1N1?

Koronavírus vs H1N1

Kicsit is tájékozottabb polgártársaink rendre felteszik maguknak a címben megjelenő kérdést: A koronavírusra miért figyel oda most mindenki, és anno a H1N1 miért nem érdekelt szinte senkit? Ilyenkor a fejünkben megfogalmazódó válaszok ilyesmik szoktak lenni: – Hát, talán mert a H1N1 nem annyira pusztító (de, még magasabb is a halálozási aránya) – Vagy, mert a H1N1 nem lett pandémia (de, lett, 2009 júliusától) – Talán mert H1N1-et végül nem kapták el annyian (de, igen, 2 milliárd ember lett fertőzött – forrás: Netflix Pandemic című dokusorozata). Mint írót, mindig is érdekeltek a szavak, és a bennük rejtőző erő. A média szómágiában játszott szerepe is kutatásaim tárgya már néhány éve, a média életünkre gyakorolt hatásának felelősségéről többször írtam is már. (Például itt: A hírfogyasztás új kultúrája – küldetés, vagy itt: Változhat a közízlés a hír- és információfogyasztásban?) Végeztem egy kis kutatást, hogy mi történt anno, 2009-ben a H1N1 háza táján a szavak és a média szintjén, és mi történik most. Az volt az előfeltevésem, hogy véleményem szerint a média túlzott részvétele a hírek terjesztésében az oka annak, hogy világszerte pánik alakult ki nemcsak a lakosságban, de a vezetőkben és még a tudományos szférában is. Kutatásom kezdetekor az volt a prekoncepcióm, hogy nem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Az adománygyűjtés művészi szintje – tanulj Magyarország legsikeresebb médiáitól kéregetni!

támogatás kérése

2018-ban, a hazai médiapiac sokkoló átrendeződései miatt (értsd: a Fidesz megvett és bedarált minden, számára hozzáférhető médiumot, és aztán ezeket beterelte egy KESMA nevű közalapítványba) a legtöbb, magát ellenzékinek valló média elkezdett a saját olvasóiktól pénzt kérni, támogatás gyanánt. Fontos előre leszögeznünk, hogy prosperáló, sikeres vállalkozásokról beszélünk, akik a reklámokból és egyéb tevékenységeikből – például nyomtatott lapkiadás a HVG esetében –befolyt bevételeik mellé kértek még adományt az olvasóktól. A mondás az volt, hogy azért, hogy a független sajtó fenn tudjon maradni Magyarországon. Az év folyamán csak néhány részinfó látott napvilágot arról, hogy mennyire voltak adakozó kedvűek az olvasók, és persze azt sem lehetett számszerűen tudni, hogy melyik médiánál valójában mennyire van szükség az olvasói támogatásokra. Lekérdeztem néhányat a legismertebb, kéregetésben élenjáró médium 2018-as pénzügyi eredményei közül: (a személyneveket kitakartam) A nagy kéregetők 444.hu hvg.hu index.hu (két cég van itt, egyik az Index, maga a szerkesztőség, másik az Indamedia Sales, ahova az értékesítésből folyik a bevételek jó része) Az Indamedia Mint látszik, a fenti médiumok a milliárdos nagyságrendben számolható nettó árbevételekkel rendelkeznek. Így alakultak a nettó árbevételeik 2018-ban, hogy ne kelljen a táblázatokban keresgélni. 444.hu: 510 365 000,- forint (egyéb bevételek: 91 135 000,-) Index.hu: 1 303 864 000,- forint Indamedia… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Már a csapból is a műanyag-téma folyik – pedig nemcsak ezzel kellene foglalkoznunk!

Klímaváltozás

Minden napra jut egy hír arról, hogy műanyagok borítják az óceánokat, bálnák, delfinek haldokolnak, világcégek iktatják ki életükből a műanyag szívószálat, és hasonló, nagyon érthető, maximálisan átélhető tematikával. Ez iszonyatosan fontos téma (rendszeresen használom az „iszonyatos” jelzőt, ez már-már a védjegyem része, de talán ez a téma az, amire túlzó hatás nélkül ez illik pontosan). Nagyon fontos látnunk a saját szemünkkel a veszély közeledtét. De kezdem azt érezni, hogy a műanyag-téma túlhangsúlyozásával abba a csapdaszintű illúzióba esünk, hogy ha műanyag szatyor nélkül vásárolunk, akkor megmentjük a bolygót. Hát nem mentjük meg, kurvára nem. Ez a műanyagos téma ez szuper jó edukációs eszköz lett volna a társadalom számára 15 évvel ezelőtt, amikor még volt időnk molyolni. Most már nincs időnk! Rendben, ha csak lehet, ne használj műanyagot! Ne vegyél pillepalackos terméket, üdítőt, szörpöt, gyerekjátékot, ruhát, bútort, okostelefont, semmit. Szokj le a műanyagról! Oké. Megmenekült a bolygó? Eltűnt az a több millió gigatonnányi SZÉN a légkörből? Nem tűnt el. Attól még fuldoklik a Föld. A szomorú tény az, hogy nemcsak a műanyagról kell leszoknunk. Hanem a fáról is például. Dolgok, amikről a klímaváltozás kapcsán azonnal le kell szoknunk Azonnal be kell fejezni a fakitermeléseket és a fa eltüzelését. Ugyanis a fa köti… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Mi a jó bánatért szünteted meg az anyagaidat Rita?

Oktató anyagok, jövőkép

Egy kedves ügyfelem, Lajos tette fel így a kérdést annak láttán, hogy fokozatosan tényleg megszüntetem az összes online oktatóanyagomat. Lassan kiürül az ÓnixBazár online oktatóanyagainak szekciója, és semmi nem tölti be a hiányzók helyét, hanem egyre csak fogyatkoznak az anyagok. Egy alkalmas pillanatban egyébként is akartam erről beszélni, de most előrébb hozom ezt az alkalmas pillanatot, köszönet Lajosnak a kérdés megfogalmazásáért :). Igen, igaz a tény, az összes online oktatóanyagom megszűnik, fokozatosan. Némelyiknek van úgynevezett kivezető kampánya is, de van, amelyiknek még az sem jut. Mi a megszűnések oka? Az évek során volt már rá példa, hogy azért szüntettem meg oktatóanyagom értékesítését, mert elavultak az információk, és nekem már nem volt kedvem megújítani, illetve információk helyett elég volt egy cikk a tudás átadáshoz. Ilyen anyag volt például a Posztmester. Egy ideig ment, imádtátok, aztán már elég volt egy cikk arról, hogy „Miért nem érdemes már a Facebookon nyomulni”. Átadtam mindent, amit ez ügyben érdemes volt, további zabhegyezésnek semmi szükségét nem éreztem a témában. Mindig, minden tudás, amit átadok az anyagaimban az olyan, amit a gyerekeimnek és a legjobb barátaimnak is átadnék (és meg is teszem sokkal, hiszen nekik is van rá igényük). Ami elavul, az megy a levesbe, nincs értelme… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Miért haragszom az HBO Trónok Harca sorozatra? Vélemény

Trónok Harca sorozat vélemény, HBO

Mielőtt még belekezdenék a gondolatmenetbe, szeretném egyértelművé tenni, hogy IMÁDOM az HBO Trónok Harca című sorozatát. Imádom az első képkockától a jelenleg elérhető utolsóig. Imádom a történet mesélésének minőségét, imádom a látványt, imádom a castingok eredményét (még akkor is, ha bizonyos szereplők egyik évadban egyik, másik évadban másik szerepet játsszák, illetve, hogy egy-egy karaktert több színész is eljátszik az idők során). Imádom ahogy felcseperednek, megemberesednek, megasszonyosodnak a kedvenc szereplők, imádom mindegyik karaktert (eskü, még Tywin Lannistert is, de még Ramsey Boltont is), és már nem tudom, hányszor néztem meg elejétől a végéig, de olyan is volt már, hogy a végétől az elejéig. (Amit nem imádok, azt lásd alább.) Nem vagyok nagy sorozatfogyasztó, alig tucatnyi kedvenc sorozatom van, ilyenek, mint Az ifjú pápa, Doktor House, Gyilkos elmék, True Detective (1-2 évad), Supernatural, és már nem túl hosszan folytathatnám a sort, mert a jó sorozatok (számomra jók) száma véges. Számomra az a jó sorozat, amit akárhányszor újra tudok nézni és soha nem unom meg. Ezeknek a sorozatoknak közös jellemzője, hogy egyedi hangulatuk van, és valóban minőségi munkát kapok az alkotóktól, nem pedig kliséhegyeket egymásra hajigálva, és úgy egyébként telibezoomolt arcokat, amik csak bámulnak, és ezt nevezik színészi játéknak. Szóval, mielőtt bárki úgy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

24 nappal később

A magyar média reakcióideje

Az elmúlt két hétben egy diáklány és egy kormánypárti véleményvezér párharcától volt hangos mind az ellenzéki, mind a kormánysajtó. Szándékosan 12 napot vártam ezzel a publikációval, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és mindenki higgadtan tudja áttekinteni az eseményeket, időrendben úgy, ahogy ténylegesen történtek, de csak nincs vége a sztorinak, úgyhogy kénytelen vagyok most közölni. Nem áll szándékomban tovább szítani a kedélyeket, a kérdéseim igazából a sajtónak szólnak. Röviden összefoglalom, miről is van szó, és aztán szeretnék rámutatni egy véleményem szerint ordas nagy hibára, amit az ellenzéki és független sajtó most is elkövetett, és ahogy írtam már korábban is, rendszeresen elkövet, mert szinte kizárólag csak ez a működésük alapja. Tehát az történt, hogy 2019. január 13-án, vasárnap este, a közismert, sokak által közkedvelt, és szintén sokak által közutálatnak örvendő Bayer Zsolt a saját stílusában, becsmérlő szavakat használva nyilatkozott egy diáklányról az ECHO tévé műsorában. Azért rontott neki ilyen módon a diáklánynak, Nagy Blankának, mert ő korábban, sokak ízlését sértő módon – értsd: nagyon csúnya szavakat használva – szónokolt egy ellenzéki tüntetésen. Bayer Zsolt megszólalásától és előadásmódjától – lekreténezte és lebaromállatozta a korábban szónokló leányt –, kiborult a fél Internet, köztük az ellenzéki és független médiák és véleményvezérek is persze, és a csapból… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Elérkezett a publikus Internet sötét kora?

Fontosnak tartom az Internet evolúciójáról többet beszélni, mert azok, akik most és az utóbbi néhány évben szocializálódtak és majd ezek után fognak szocializálódni a neten, azok számára természetesnek tűnhet az az elfajzott működésrend, ami kezd elharapózni, és aminek ki tudja, mi lesz még a vége. Nem vagyok történész, de ahhoz, hogy a jövőt tervezni tudjuk, nem árt ismernünk a múltat. Persze ez csak azok számára fontos, akik cselekvőként akarnak részt venni a netes életben, nem pedig csak elszenvedőként. Haladó szellemű, proaktív gondolkodású, jövőbe tekintő bátrak, most figyeljetek! Hogy is kezdődött ez az egész internetesdi? Valamikor a 90-es évek elején szabaddá vált a net a nagyközönség számára. Publikus tartalmakat lehetett közzétenni, de akkoriban még igencsak nehézkes módon, html és javascript alapokon. Akkor SEM volt a net olyan demokratikus és szabad, mint gondolnánk, mert akkoriban csak keveseknek volt hozzáférésük az úgynevezett backend végponthoz, és persze nem túl sokan nyüzsögtek még a frontend oldalon sem. (Már a mai tényálláshoz képest). A kezdeti évtizedben az emberek – a teljes népesség – kb. 5%-a volt jelen a neten, itt nálunk, a nyugati világban. A mai szemmel kissé ronda, egyszer elkészített, aztán állandósult tartalmak, a pixeles képek, és a gifek voltak a jellemzőek. Sem a szépség,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

A liberális nevelés megbukott? Valóóóban? Minek beszélsz olyanról, amit nem is értesz?

Pontosan nem tudni mióta, mert a forráson nincs dátum megjelölve, de több hónapja, de az is lehet, hogy több éve is már, terjed a közösségi oldalakon az a cikk, amely ezzel a címmel indít: A liberális nevelés megbukott… A liberális nevelés megbukott Továbbá egy pszichológus is ezt hangoztatja, gyenge bábként beállítva a szülőket: Mióta a fenti cikk megjelent, boldog-boldogtalan osztogatja, parázs vitákat generálva a gyereknevelést szigorúan és engedékenyebben kezelő felnőttek között, olyanokat is belevonva a veszekedésig fajuló eszmecserébe, akiknek még gyerekük sincs, és régóta nem is láttak közelről egyet sem. Tény: a 10 millió okos szülő országa lettünk. A cikk viszont, amit boldog-boldogtalan osztogat, fricskát mutatva a gyereküket nem verő, nem büntető, nem presszionáló szülőknek, ordas nagy csúsztatásokat tartalmaz, hogy ne menjünk messzire, olvasni nagyon nem szeretők kedvéért már a címben is. Ugyanis nincs olyan, hogy liberális nevelés. Mert aki igazán liberális, az nem is nevel, hanem olyannyira tiszteletben tartja a saját gyereke igényeit, vágyait és céljait, mint a sajátját, és úgy tekinti a saját gyerekét, mint autonóm, jogokkal és kötelezettségekkel bíró embert, miközben gondoskodik a jólétéről természetesen. Azok, akik provokatív célzattal írnak olyanokat, hogy A liberális nevelés megbukott, azok nyilván nem liberálisak, mert pont nem tisztelik mások egyéni megoldásait,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább