Hogyan segít hozzá a saját franchise rendszer a piacvezető céljaidhoz? (Piacvezető Magazin)

Képzeld el, hogy ki kell takarítanod egy nagyon nagy, több emeletes házat! Képzeld el, hogy egy több hektáros angolkert füvét kell levágnod! Képzeld el, hogy ezer autót kell lemosnod!

Azért KELL, mert kiszámoltad, hogy ha ezeket elvégzed, akkor jóféle bevételekre tehetsz szert.

Neki is kezdesz – valamelyiket válaszd ki gondolatban a példák közül –, és valami elképesztően lassan haladsz. Mire kitakarítasz két szobát, még mocskosabbak lesznek a hátra valók. Mire végigérsz a házon, azonnal kezdheted elölről, mert addigra már mindent belepett a por, piszok.

A fűnyírásnál azt veszed észre, hogy mire végzel fél hektárral, addigra a hátad mögött hagyott részen már megint nőtt fél centit a fű. Az autómosást választó pedig azzal szembesül, hogy mire lemos harmincat, már újra porosak az előbb még makulátlanul fénylőek is, a fennmaradó 970 esetében meg már pajszer kell a kosz lefeszegetéséhez.

Ilyen ez a világ: mindig mozgásban van, és azért mert te nekifogsz foglalkozni valamely, problémásnak ítélt részével, kifejezetten javító és jobbító szándékkal, az a világot nem állítja meg a forgásában, a port nem állítja meg a szálldogálásban, a füvet nem állítja meg a növekedésben.

Oké, most már mindenki rájött, hogy arra akarok ezekkel a példákkal  kilyukadni, hogy egyedül nagyon nehéz megváltani a világot.

A nagy házban az összes szobát egyszerre kellene letámadni a takarító cuccokkal, a több hektáros telek minden sarkából egyszerre kellene nekiindulni a fűnyírásnak, és az autómosást is valahogy úgy lenne érdemes kivitelezni, hogy kiszámolod, hogy hány autóra kell, hogy jusson egy ember.

Nyilván lehet automatizálni is. Nem kötelező egy 30 szobás házat 30 emberrel takarítani, elég lehet 8 fő is, brutál jó eszközökkel, gépekkel, takarítós innovációkkal felszerelve.

Fűnyírás dettó: 2-3, kifejezetten angol kertek füveihez kitalált fűnyíró kistraktorral jóval gyorsabban végez három ember is, mintha tizenketten jönnének egyszerű, elektromos fűnyíróval.

A kocsimosásnak is megvan a modern technológiája, gépesített változata, de mire ezer autóval ki-be álldogálsz a mosóba, hát eltelik néhány nap, és elfogy néhány köbméter üzemanyag is. A gépesítéssel felmerülnek olyan plusz költségek, amik a bevételből származó profitot is fenyegethetik.

És akkor ott van az agymunka, amit eddig nem vettünk figyelembe.

Nemrég egy nagy épület felújítási munkálatainak végén, a takarításhoz megjelentek segítő ismerősök, akik arra vállalkoztak, hogy ha megmondják nekik, hogy pontosan mit kell csinálni, mit hova kell vinni, mikorra és miért, akkor ők beleteszik a kétkezi munkájukat, és szívesen segítenek.

Na, ebből olyan balhé lett, hogy ihaj. Ugyanis nem lett kijelölve számukra vezető. A segítők kb. fél óra alatt rájöttek, hogy ki az az egy ember, akihez érdemes az összes kérdéssel fordulni, mert egyrészt értelmesen magyaráz, másrészt képben is van a dolgokkal, de az az ember nem akarta vállalni a megmondó szerepét. Ő is segíteni ment oda, és azt várta el, hogy neki is mondják meg, hogy mit kell csinálni, ő szívesen felmos egy 40 méter hosszú folyosót, de ne neki kelljen már a többieket koordinálnia!

Hát pedig a többiek őt választották, spontán.

Az egész nagy építkezési projekt vezetője is észrevette ezt a jelenséget, és kérte az illetőt, hogy hagyja a felmosóvödröt, inkább koordináljon. De nem vállalta. Nem azért ment oda. Kikapcsolódni ment az egyébként vezetői munkájából, és az élete gondjaiból.

A vége hiszti, egymásra mutogatás, és tizedannyi hatékonysággal elvégzett munka lett. A nagy segítség vitába, frusztrációba és sírásba torkollott.

Mert nem volt vezető. De a projektgazda nem lehetett ott végig ennél a munkafázisnál – ő volt a csúcsragadozó, a megrendelő -, muszáj volt valakinek delegálni a csoportvezetői feladatokat, de nem sikerült. Meg is látszott az eredményen.

Mindezt azért meséltem el, hogy rámutassak: az, hogy TÖBBEN vagyunk, még nem előrelépés, hanem bizonyos létszám fölött – vannak erre kutatások, általában a 8 fővel szoktam találkozni –, például 8 fő fölött, ha nincs külön csoportvezető, akkor összeomlik az egész. Ugyanis 8 főt a nagyfőnök nem tud irányítani. 4-et igen, 8-at nem. Tehát praktikusan 4 emberként kell egy kisvezető, akinek plusz felelőssége, és plusz feladata van, némiképp több pénzért. Ez így valóban előremutató, míg ez nélkül feleslegesen vannak ott a plusz emberek, csak veszteséget termelnek.

Oké. Azt már tudjuk, hogy egyedül nehéz. Azt is tudjuk, hogy a több az nem mindig több, vagy jobb.

Akkor mégis hogy kellene megoldani, hogy ki legyen takarítva az a ház, le legyen vágva az a fű, és le legyen mosva az az ezer autó végre?! (Határidőkről még szó sem esett, a könnyebb érthetőség kedvéért most nem is fog.)

Bármilyen plusz erőforrásokat is mozgósítunk, biztos, hogy plusz feladataink lesznek.

De most már vonatkoztassunk el a példáktól, és ültessük át az eddigi gondolatmenetet egy vállalkozás céljaira, aki az előtte elterülő piacot maximálisan ki akarja aknázni. Ő akarja kiszolgálni a legtöbb ügyfelet, ő akar a leginkább beépülni szolgáltatóként a köztudatba, és ő akar mindent, amit csak lehet.

Vagyis piacvezető pozícióra vállalkozik.

Tételezzük fel, hogy azon a piacon van évente 40ezer ügyfél, de az ország minden szegletében. Nem egy helyen, hanem országosan. Hogy a bánatba lehet ennyit kiszolgálni EGYMAGAD? Sehogy. De még ha több száz fős csapatot is építesz, a csapat negyed részére csoportvezetőként kell tekintened, azok fölé is kellenek vezetők, és ott tartasz, hogy egy 7-8 szintes hierarchia csúcsán elnökölsz, és az utcán nem ismernéd meg a saját embereidet…

Készen állsz ilyesmire? Mert ha igen, ez nem egyenlő a piacvezetőséggel. Ugyanis attól, hogy hatalmas csapattal dolgozol, és rengeteg feladat-szál mozog a rendszeredben, számtalan ügyféllel, egyáltalán nem leszel sem hatékonyabb, sem eredményesebb. Még az is lehet, hogy sokkal szegényebb leszel úgy, hogy észre sem veszed. Mert ekkora rendszernél, egy nagyvállalatnál már igencsak könnyű elnézni valamit, ami aztán majd egy év múlva jelenik meg az eredmény kimutatásokban, óriási veszteségként. Aminek a helyrehozatala szintén évekbe telik.

Amikor egy kis céget felnövelsz egy nagyvállalattá, akkor, ha mindent jól csinálsz, megsokszorozod az erőidet. Itt-ott veszteség is termelődhet, de összességében sokszorozódik az eredmény.

De ha franchise-t csinálsz, akkor HATVÁNYOZÓDIK.

Mi is a franchise? A franchise, a cég egy bizonyos egységének klónozását jelenti. Nyitsz egy üzletet, fantasztikusan jól működik, és érzed, hogy terjeszkedni kellene, máshol is egységet nyitni, egyre több ügyfélhez eljutni.

De a nagyvállalattá fejlődés nem jó ötlet, mert ha nagyvállalattá fejlődsz, akkor elvész a lényeg: a helyismeret, a közvetlenség, a napi kapcsolat az ügyfelekkel, az azonnali reagálási képesség. Elvész az, amiben jó vagy, sőt, profi. Elvész a siker kulcsa, ha 3 főről felfejlődsz 300 főre, ugyanott, csak nagyobb épületben, sok szintű hierarchiával. De ha az ország másik végében nyitsz új üzletet te magad, akkor máris két üzleted lesz veszélyben: a régi is, meg az új is. A régire nem lesz ugyanannyi időd és figyelmed, de az újra sem jut annyi, amennyit az megérdemelne tőled.

Látod, hogy van 40ezer ügyfél évente a piacodon, de te csak 4000-et érsz el a saját üzleteddel. Ha áttehetnéd a már sikeres üzletedet máshová is, akkor ott is felépíthetnéd ezt a nagyon hatékony, nagyon eredményes egységet, ami újabb 4000 ügyfelet tudnak kiszolgálni. De az oké, hogy az üzletedet le tudod klónozni, csakhogy önmagadat biztosan nem! Vagy mégis?

A franchise-nak az az egyik legütősebb tényezője, hogy minden le van írva egy szabálykönyvben. Ez a franchise kézikönyv. Ezt olyan részletességgel kell megírni, hogy bárki, aki éppen akkor esett be az ajtón, ha elejétől a végéig elolvassa, akkor tudja, hogy pontosan mit kell csinálnia, milyen lépéseken keresztül – mindezeket az elinduláshoz; és milyen rutinokat kell futtatnia – a folyamatos működéshez.

A franchise egy már működő, sikeres vállalkozási egység klónozásának licence. Nem a vállalkozásé! Hanem egy üzleti egységé. Nem kell a céged és az üzleti céljaid minden titkába beavatnod azokat, akik a te egyik egységedhez hasonló üzletet szeretnének, elég csak magának az egységnek a működési mechanizmusát kívülről tudniuk. Illetve pontosítok: a tökéletes működés érdekében nem ELÉG, hanem kötelező.

Térjünk vissza a felvezető példáinkra: te tudod magadról, hogy 1-2 ember munkájának beemelésével irtó hatékonyan ki tudsz takarítani 3-4 szobát, elképesztően szépen le tudsz nyírni egyharmad hektárnyi füvet, és ragyogóan le tudsz mosni 40-50 autót.

De azt akarod, hogy az egész ház, az egész park, az egész autóflotta csilli-villi állapota a te nevedhez, a te márkádhoz fűződjön. Ehhez megsokszorozhatod magad – felveszel 150-300 embert –, de erről már kiókumláltuk, hogy ennek a kihívásaira szinte lehetetlen felkészülni, és ez még akár azonnali romlásba is vihet.

Ezért inkább a HATVÁNYOZÁST választod: keresel olyan vállalkozó szellemű embert, aki saját vállalkozásával, saját 1-2 bizalmi emberével mindent ugyanúgy csinál, mint te, és ezért ugyanazt az eredményt is fogja elérni.

Ők a franchise partnerek, más néven a franchise átvevők. Ezek jogilag független vállalkozások, saját felelősségkörrel, de gazdaságilag veled szoros összefonódásban, ami egy jó üzleti kapcsolat, és nem egy házasság.

Bármikor felmondható ez a fajta viszony is, minden fájdalom nélkül, míg például egy alkalmazottat elbocsájtani igencsak nagy kín és fájdalom.

Te kitalálod, hogy mi hogyan működik a legoptimálisabban, legtökéletesebben, NEM nagyvállalati szinten, hanem kifejezetten kisvállalati előnyökkel, és azt a lehetőséget adod meg másoknak, hogy saját működtetésű egységek licenc-ét vegyék meg tőled, de úgy, hogy a te márkaneved alatt dolgoznak.

Hány franchise partnerre és franchise egységre van szükség ahhoz, hogy tiéd legyen az egész piac? Ez piaconként változó. Lehet, hogy 2-3 egységgel lefedsz egy országot. Lehet, hogy 200-300 is kell. De a lényeg, hogy az egységeknél dolgozó emberek életéért és egzisztenciájáért nem te vállalod a felelősséget. Te lehetőséget ADSZ. A felelősséget azért vállalod, hogy támogatod a partnereket abban, hogy minél sikeresebbek legyenek, mert a bevételeik, sikereik után neked jutalék jár, mindemellett a márkád ereje egyre hatványozódik.

Ha kitűzöd azt a célt, hogy egy 40ezres értékesítési volumenű piacon te akarod mind a 40ezret elvinni, akkor csinálhatod úgy, hogy építesz egy iszonyatosan nagy céget, és reménykedsz, hogy nem vész el a sok bába között a gyerek. Ez évtizedekbe is telhet.

De dönthetsz úgy is, hogy új és újabb kis egységeket nyitsz, amiket nagyon szigorú feltételekkel, de másoknak is átadsz működtetésre. Ők fizetnek azért, hogy beszállhassanak a nyilvánvalóan jól menő bulidba, és vállalják a kötelezettségeket. Például annak lehetőségét, hogy ha nem azt és nem úgy csinálják, ami le van írva az általad létrehozott és tökéletesített franchise kézikönyvben, akkor páros lábbal rúgod ki őket – és ők ezzel ELŐRE tisztában vannak.

A franchise tiszta üzlet. De nemcsak ez az előnye. Hanem az, hogy úgy lehetsz piacvezető, hogy te „csak” egyetlen, kicsike, nagyon frappáns egységet hoztál létre, azt tökéletesítetted, kiszámoltad, hogy ez mennyit hoz a konyhádra, hogy ezzel mennyi ügyfelet és mekkora földrajzi területet tudsz lefedni, és aztán ezt alaposan, minden szempontot végigjárva le is írtad, kvázi kőbe vésted.

Mindezt egy olyan márkanév alatt, ami szintén a tiéd.

És innentől nincs megállás, tiéd lehet az egész piac, de legalábbis piacvezető lehetsz.

És ehhez nem kellenek évtizedek. Ha már van egységed, amit lehet klónozni, akkor egy-két év alatt robbanthatod a piacot, és kibányászhatod magadnak a benne rejlő nyersanyagkincseket.

Ha még nincs egységed, akkor legalább egy plusz évet rá kell szánni a folyamatra.

Amikor valaki kezdő, csak annyit kell megjegyeznie, hogy mindent, amit csinál, úgy érdemes csinálnia, hogy franchise-osítható legyen! Mert akkor egy-két évnyi próbálkozás után be lehet robbantani a rakétákat, és úgy lehet tarolni, hogy közben a többi piaci szereplő azt sem tudja, mi történik körülötte. Mire észbe kapnak, tiéd minden.

Szóval ezért mániám a franchise.

Ezért mániám, hogy piacvezető legyél. Mert az egy sokkal jobb buli a vegetálásnál.

Mit szólsz? Van kérdésed? Bármit és bármiről kérdezz vagy mondj a hozzászólások között!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.