A gazdag alkalmazott

„Alkalmazott vagyok, az is akarok maradni. Létezhet számomra a gazdagság, vagy ahhoz muszáj vállalkozni?” Mindannyian ismerjük a „gazdag vállalkozó”, „jól menő vállalkozó” szófordulatokat, sőt, nyugodtan bevallhatod őszintén, hogy egy-egy gyengébb pillanatodban képes vagy pejoratív értelemben is használni ezeket, de abban megegyezhetünk, hogy a „gazdag alkalmazott”, „gazdag munkavállaló” kifejezések kompletten hiányoznak a szótárunkból. Mindenkiéből. Holott a jelenség – és a gazdag alkalmazottak, a bérből-fizetésből gazdagodók – igen is  léteznek, még ma is, és nem azért, mert jól tudnak spórolni, hanem mert jól tudnak a pénzzel bánni. Mindenki – néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve – volt már alkalmazott, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen úgy élni, hogy minden hónap adott napján lényegében fix bevételre lehet számítani, de csakis arra! Mindenki tudja, milyen az, amikor a hónap meghatározott napjára érkező fizetés nagy része már előre el van költve lényegében, hiszen a számlák, sárga csekkek folyamatosan érkeznek, és a kielégítendő igények is folyamatosan merülnek fel, mint például a gyerek kinőtt cipője helyett másikat kell venni, folyamatosan enni-inni-tisztálkodni kell, közlekedni sem árt – főleg munkába -, és persze mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, hobbi, vagy pihentető kulturálódás. Az tény, hogy a Gazdagodás Receptje tanfolyamon mindig felcsillan a szemem, amikor a bemutatkozásoknál azt írja valaki magáról, hogy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Nincs vezetés tanítás nélkül?

Ez a cikkem a 2010. októberi Minerva Capitoliumában jelent meg. MC előfizetés>> Milyen a jó vezető? Miről lehet felismerni? Milyen kompetenciái vannak? Ki mondja meg, hogy egy vezető jó-e, vagy rossz, vagy, hogy milyen egyáltalán? A vezető – ahogy a szóból is kiderül -, legfőképp vezet. Irányít. Eligazít. Szemben azzal, ami a köztudatban él, a vezető nem hatalmat gyakorol, nem pöffeszkedik, nem erőszakolja senkire az akaratát. A vezető vezet. Ahogyan autót – vagy biciklit, esetleg babakocsit – szoktunk. Van egy olyan pozíciója a szituációnak – vezetőülés – ahonnan optimálisan belátni a terepet, és biztonsággal el lehet juttatni az objektumot – csapat, alkalmazotti gárda, stb. – egyik pontról a másikra.

Olvass tovább

Vállalkozás, unos-untalan? (4)

A TED-en ismerkedni kell. Nekem, mint kvázi magányos, jórészt online vállalkozónak, mikor társaságba megyek, közvetlenül is figyelmet kell szentelnem arra, hogy ne a szemlélődésből akarjak töltekezni, hanem aktivizáljam magam, mint beszélgetőpartner is. (Ugyanis az a fajta viselkedés, amit én képes vagyok néha művelni, azt a szakirodalom az „elvan mint a befőtt” címszó alatt tárgyalja.) Szóval, a TED-en a jelszó: ismerkedjünk! Oké! De előbb együnk! (Volt az én jelszavam:)). A TED-é győzött, ugyanis étkezés közben is ismerkedés folyt. Egy szimpatikus fialatember megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, mi a munkám. Sunyin vigyorogtam, mert már régóta készültem ezt kimondani: azt csinálom, amit szeretek, úgyhogy nem mondanám ezt munkának, sokkal inkább a hobbim, de még inkább a küldetésem az, ami engem foglalkoztat: a HősNők.hu. Ennek mindenki nagyon örült az asztalnál. Aztán odaért Vida Ági is, tőle is megkérdezték ugyanezt, és Ági szinte ugyanezt válaszolta: a hobbim a munkám! A nők – felmérések szerint – szeretnek a hobbijukra alapozni mellékes megélhetési forrást, de akár még főállású vállalkozást is. Annak idején, mikor még a gyerek körüli ugrabugra töltötte ki a napjaimat, mindig irigykedve csodáltam azokat, akik létrehoztak valamilyen hasznos terméket – pl. kisbabák nevével hímzett polártakarókat – és aztán eladták a boltokba, a vaterán, vagy csak úgy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Kockázat nélkül nincs győzelem?

(Kockázat nélkül nincs győzelem – A híres Witwicky mottó. Mi? Hogy nem ismered a Transformers filmből ezt a mottót? Akkor neked biztosan nincs 3-10 év közti fiad ;)) Biztosan te is eljutottál már arra a következtetésre – saját példádból kiindulva -, hogy mi női vállalkozók, megpróbáljuk kerülni és kiiktatni a kockázatot. Sokáig elemzünk, minden lehetőséget számbaveszünk, és ha érzésünk szerint túl nagy arányban fenyeget a kudarc vagy a bukás esélye, akkor nem lépjük meg azt a bizonyos lépést. Nem kockáztatunk.

Olvass tovább