Szemfüles olvasóim észrevehették, hogy nem írtam azonnal beszámolót a Trónok Harca 8. évad negyedik része után.
Az ok több tényezőből áll össze.
Egyrészt az évad harmadik epizódja annyira gyönyörűségesen tökéletes, drámai és katartikus lett, hogy ha nekem, akkor, ott valaki azt mondja, hogy „figyi, mégiscsak ez volt az utolsó rész”, akkor én boldog mosollyal az arcomon vettem volna azt is tudomásul.
Számomra nem egy kötelező elem minden szálnak a precíz, felfeslést nem hagyó elvarrása, nekem úgy is tökéletes egy befejezés, ha a mondat végén nincs levíve a hangsúly, és maradnak még kérdőjelek. Szeretek a sztorikkal én is együtt dolgozni, és ha meghagyják ennek a lehetőségét, akkor én azért külön hálás tudok lenni. Ráadásul, ahogy azt már korábban is fejtegettem, én azt is elfogadtam volna, ha az HBO úgy 3 évaddal ezelőtt azt mondja, hogy „bocsi, most megállunk és megvárjuk Martint, míg továbbírja a sztorit”. Az egy tiszteletre méltó húzás lett volna, még ha mi, rajongók szenvedtünk is volna a pokoli hiányérzettől.
Olyan 3. rész után, amit kaptunk, nem is tudtam, hogyan várjak egy 4. részt és mit is várjak tőle. Mert bár úgy kezdtem neki ennek az évadnak, hogy a szórakozáson kívül semmi elvárásom nem volt, hát közben azért lett.
A 8. évad 4. részét nem mesélem el részleteiben, mert csak egyszer voltam képes megnézni, és nehezemre esik minden mozzanatot felidézni, de a legfontosabbakat elsorolom – és nyilván ezek azok, amik a legmélyebb benyomást tették rám.
Ez történt a Trónok Harca 8. évad 4. részében
A 8. évad 4. része ott kezdődik, hogy a túlélők elbúcsúznak a halottaiktól és hatalmas nagy máglyákon mindenkit elégetnek. Dany Jorah-t siratja, Sansa Theont, de ott van Eddie is az elhunytak között, mint ahogy rengeteg dothraki, Makulátlan és közrendű-harcos. Ismét olyan látványt kapunk, mint még soha, akkor a füst és lángtenger borítja a tájat, amihez foghatót nemcsak Észak, de nyilván az egész Hét Királyság sem láthatott még. Itt látjuk Szellemet is. Szóval jól gondoltam, nem halt meg. Igaz, hogy megsérült, egyik füle hiányzik, de él és jól van.
Ezek után kezdődött a halotti tor, egy lakoma, ahol mindenki összegyűlt, és egyértelműen örültek az életnek.
Dany és Jon a főasztalnál Sansával, Varys és Tyrion duójával övezve ülnek, nem messze tőlük Davos-szal. A hatalmas terem dugig van asztalokkal, emberekkel és gyertyákkal. Gendry láthatóan Aryát keresi a tömegben, és el is indul, hogy kinn is utána nézzen, de Daenerys megállítja, és azt firtatja, hogy ő valóban Robert Baratheon fattya-e. Gendry meglepődik a szokatlan figyelmen, és közli, hogy igen. A párbeszéd végén Dany mindenki meglepetésére kinevezi Gendry-t Baratheonnak és nekiadja a Baratheonok ősi otthonát, Viharvéget. Mindenki meglepett kissé, de jó értelemben. Dany odasúgja Tyrionnak, mikor az elismeréssel adózik a húzás jövőbeli stratégiai előnyein, hogy „Látod, nem csak te vagy okos.”
Később fellazulnak az asztaltársaságok: Brienne, Jaime, Pod és Tyrion egy közeli asztalnál isznak együtt, és a régi, „ha igaz amit mondok rólad, akkor innod kell” játékot játsszák.
Sansa odaül a szokásos morcossággal falatozó Sandor Cleagane aka Véreb asztalához, és köszönetet mond neki. Véreb azt firtatja, hogy ha annak idején Sansa veletart, mikor ő nekiindult Királyvárból, akkor a sorsa teljesen másképp alakult volna. Nem bántották volna, nem erőszakolták volna meg, és hasonlók. Mire Sansa: Ha veled mentem volna, még mindig az a kismadárka lennék – Véreb szokta így szólítani – aki voltam.
Megjegyzés: nekem itt lett egy kicsit elegem… Most, hogy már minden részben elmondja valaki, hogy végül is nem gond, hogy mindenféle szörnyűségek történtek velem, mert így legalább az lett belőlem, akinek lennem kellett, ez az „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.” életigazság folyamatos mantrázása. Unalmas és szánalmas, mikor már negyedjére halljuk. Először nem is tudtam, mi bajom van, de valami mélyenszántóbb, frappánsabb, meglepőbb dolgot is mondhatott volna Sansa, például egyszer az életben azt, hogy „igazad van”. Tudjuk, hogy senki sem lenne az, aki, a szenvedései nélkül, ezt miért kell négy egymást követő részben a szánkba rágni?
Közben Gendry megtalálta Aryát valami oldalsó teremben vagy már félig az istállóknál, ahol a lány nyilazni gyakorol. Mert hát mit is csinálna az Éjkirály gyilkosa, ha nem gyakorolna? :).
Gendry elmondja a lánynak, hogy ki lett nevezve Viharvég urának, és most már ő is nemesnek számít, és azon melegében meg is kéri Arya kezét, aki ezt egy forró csókkal és egy kategorikus nemet mondással honorálja.
Dany közben a nagyteremben azt figyeli, hogy miközben ő ott üldögél egyedül, Jont körbeveszik az emberek, mindenki vele akar inni, és nyilvánvalóan jobban szeretik, mint őt. Egyszer összenéznek, akkor Dany mosolyog, de mi már érezzük a veszélyt.
Brienne környékén megjelenik Tormund és nyíltan ajánlatot tesz neki, de a lány visszautasítja és elindul a lakrészébe, merthogy Tyrion a játék közben azt firtatta, hogy Brienne még biztosan szűz, és ő erre pont megsértődött.
Tormund aggodalmas tekintettel figyeli, hogy Brienne-t tisztes távolból Jaime követi, és ezen felbuzdulva igencsak nekibúsul. Itt van egy cuki jelenet egy hirtelen vágással: csak azt látjuk, hogy Tormund kesereg Brienne elutasításán, és azt firtatja, vajon miért nem felel meg ő neki. Nem látjuk, kinek picsog, csak azt, hogy valakinek nagyon mondja a magáét, mintegy megértő vigaszra várva. Nyit a kamera, és akkor látjuk, hogy a Vérebnek panaszkodik :D.
De aztán hagyja elterelni a bánatról a figyelmét egy szépséges leányzó. Podrikot is megkörnyékezik a hölgyek, úgyhogy Véreb egyedül marad. Nála is bepróbálkozik egy csinos pofi, de durván elutasítja. (Lehet, hogy Sansa ekkor megy oda hozzá, most pontosan nem emlékszem.)
Később Jon egyedül van a szobában, Dany keresi fel, és szó szerint könyörög neki a lány, hogy soha senkinek ne mondja el, hogy ő is Targaryen, mert akkor biztosan vége mindennek. Jon sajnos ezt nem tudja megígérni és közli, hogy bizony Sansának és Aryának el kell mondania, mert ők a testvérei. Aztán persze mindannyian tudjuk, hogy nem, nem azok, de hát mindegy is, annak tekinti őket.
Dany teljesen kétségbe esik és nagyon sötét jövőkép lehetősége vonul át az arcán, és bár Jon azt mondja, hogy mindent megtenne a királynőjéért, Dany ridegen közli: most mondtam, hogy mit kell tenned.
Közben megtörténik az, amit ha jól számoltam, a 2. évadtól vártunk: Brienne és Jaime végre összemelegednek. Mondjuk én kihagytam volna ezt a sztoriból, de nyilván van, akik ilyen végkifejletért is imádkoztak már párszor. Cukik együtt, bár ha létezik két össze nem illő ember, akkor ők azok, és ez érződik is a jeleneteiken. De ez jól is van így, mert tudjuk, hogy Jaime Cersei-ért mikre volt már képes, valahogy idegen a karakterétől az, hogy ő bárki mást szeressen. (Idézzük fel: Jaime soha senki mással nem volt még, csak Cersei-jel.)
Jon elmondja Sansának és Aryának a tényállást, de nem megyünk bele a részletekbe, mert már folyik Királyvár megtámadásának előkészítése.
Ugyanis eldöntik, hogy ideje elindulni az utolsó csatába, mert a megmaradt erőforrásokat egyben kell tartani. Az a terv, hogy Jon a sereggel vonul Királyvár ellen, miközben Dany a sárkányokkal és a makulátlanokkal Sárkánykőre hajózik és aztán majd közösen elfoglalják a várost.
Állandó és örök téma persze, hogy minél kevesebb vétlen áldozattal kellene megúszni a dolgot, de mindig lebegtetik azt, hogy egyszerűbb lenne némi sárkánytüzet bevetni itt-ott, és akkor mindenki tudná, ki az úr a Hét Királyságban. De hát a sárkánytűz annyira pusztító, hogy azt csak végszükség esetén, meg ha nagyon indokolt, meg csak katonák ellen, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Sansa és Tyrion búcsúzkodnak, amikor is Sansa nem bírja magában tartani a dolgot és elmondja kedves volt férjének, hogy Jon Targaryen ivadék, de annyira, hogy igazából ő az örökös, nem Dany.
Ha Tyrion tudja, akkor persze már Varys is. Azonnal elkezdődik a konspiráció, hogy a nép biztosan Jont választaná Dany helyett, de hát ez árulás, de hát a lényeg a királyság boldog jövőképe, bla-bla-bla. Ez egy egészen hosszú, idegesítő beszélgetés formájában valósul meg Ty és Varys között, de később kiderül, hogy iszonyatosan fontos ez a beszélgetés is (mint kb. minden egyes kimondott szó ebben a sorozatban.)
Mutatnak egy reggelt, amit a Véreb megfelelő alkalomnak talált arra, hogy lóháton elhagyja Derest. A vén morgós harcos kifejezetten bosszúsan észleli, hogy Arya szintén az út felé tart, szintén lóháton. Kérdi, hova-hova. Mire a lány: Megyek, megölöm Cersei-t. Véreb: ha megsérülök, megint hagysz meghalni? Lehet – feleli a lány. Együtt baktatnak.
Közben eltelik kb. két hét, mert egy reggel azt látjuk, hogy Jaime elgondolkodva nézi a harcban szerzett monoklijaitól már megszabadult, alvó Brienne-t és kilopózik teljes menetfelszerelésben a szobából. De Brienne felébred és utánamegy és könyörög neki, hogy ne hagyja őt ott. De Jaime szomorúan közli, hogy ő Cersei-hez tartozik, aki egy szörnyeteg, és ez által ő is annak számít. Meg meghalni, vagy megdicsőülni, mindegy is, de a nővére mellett a helye.
Brienne zokogva néz utána.
Megjegyzés: eddig a részig inkább csak drámázgatás, konspirciózás és egyéb ilyen szociális tevékenység zajlott ebben a részben, és már-már kezdtem unni, de ekkor becsapott az atombomba.
Ekkortájt Dany és a vele tartó hajók majdnem elérték Sárkánykőt. Épp abban gyönyörködhettünk, hogy Drogon és Rhaegear sárkány is ott repkednek a hajóflotta fölött – Drogon hátán Danyvel – amikor hirtelen a semmiből egy hatalmas dárdaszerű valami telibe találja Rhaegeart, majd még egy és még egy, és a sárkány, akinek éppen csak megtanultam a nevét, borzalmas haláltusa után a vízbe csapódik. De már látjuk is, mi tette ezt vele: Sárkánykőnél az öbölben hatalmas Skorpiók várnak a prédájukra. A Skorpiók Cyburn által fejlesztett sárkány-gyilkoló dárdavetők, amikből nyilvánvalóan még nagyobbakat és még brutálisabbakat építettek, ráadásul ott horgonyzó Euron-hoz tartozó hajókra is telepítettek belőlük.
Mint kiderült, nemcsak sárkánygyilkolásra alkalmasak, hanem arra is, hogy porrá zúzzanak más hajókat is. Dany éppen hogy csak el tud menekülni Drogon hátán, de előtte még azt fontolgatja, hogy simán szénné égeti Euront, de rájön, hogy Drogon és a saját életét is kockáztatja, így inkább feladja és menekül.
Mindenki vízbe kerül, a hajók megsemmisülnek, Missandei eltűnik, Szürke Féreg kétségbeesetten kiáltozik utána.
Az történik, amit rémálmainkban szoktunk látni: Missandei Cersei kezére került. Ezt persze Dany tudomására is hozzák, így tárgyalásra kényszerülnek.
Tyrion vállalja a szószóló szerepét, hogy meghassa nővérét: tegye le a fegyvert, engedje át Királyvárat és engedje el Missandei-t.
Maroknyi csapattal vonulnak fel Királyvár kapujánál Dany-ék. A várfal tetején végesvégig Skorpiók vannak telepítve, a kapu fölötti platón pedig ott áll Cersei legfőbb bizalmasaival: Euronnal és a néha Hegy cseppet sem bizalomgerjesztő maradványával. Missandei ott áll előre tolva, túszként.
Tyrion érvelni próbál Cersei-nél: gondolj a kisbabára! Nem akarhatsz neki pusztulást! Cersei szemei könnybe lábadnak, majd odalép Missandei-hez, és ezt súgja neki: Ha az utolsó szó jogán akarnál még mondani valamit, hát rajta.
Missandei, Dany, Féreg és mindenki tudja, hogy neki vége. És mi, nézők tudjuk, hogy mit fog mondani, és már előre lúdbőrözünk: Dracarys! (Ez a tűzparancs a sárkányok számára.)
Ekkor a lány mögött kard suhan, és a Zombi-Hegy lefejezi Missandeit.
Szürke Féreg nem bírja a látványt, ösztönből elfordul, lelkében láthatóan valami eltörik.
De Dany-ben is, mert az utolsó jelenetben őt látjuk, arcán olyan kifejezéssel, ami sokkal inkább illett volna Joffrey-hoz vagy az Őrült Királyhoz: irgalmatlan kegyetlenséget és bosszúszomjas elszántságot.
Összességében a véleményem erről a részről:
Az évad 2. és 3. része annyira felülmúlt mindent, hogy ezek után nehéz volt bármit is várnom a 4. résztől, és az első 45 percben azt kaptam, amit így „nemvártam”: kimondatlan szavakat, összenézéseket, „tudom, hogy tudod” tekinteteket, semmitmondó párbeszédeket, némi vicceskedést, majd az unalomig ismert összeesküvéseket, és botrányosan rossz stratégiai következtetéseket és döntéseket.
De ott, abban a pillanatban, mikor már éppen untam volna, akkor bevágott a ménykű, és lelőtték a sárkányt. Eszméletlenül jól ki volt számolva a pillanat, szóval ez a rész megint csak mestermunka, és úgy van vége, hogy várom is a következő rész esetleges harcait, meg nem is vagyok biztos benne, hogy harc lesz végül. (Hát az lett.)
9/10 – de csak az miatt, mert bizonyos panelek már nagyon unalmasak lettek. „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.” Hát, ha nem ezt fújja minden rajongó a legmélyebb álmából is felébresztve, akkor megeszem újfent az Éjkirály kalapját :). Ja, meg azt, hogy csak az az információ lehet titok, amit senki sem ismer…
Én úgy sakkoztam egyébként, hogy Dany a két sárkánnyal túlságosan erős ellenfélnek tűnt, ezért aztán gyorsan redukálni kellett csórikáim számát egyetlen egyre.
Nem szoktam találgatni, de többeknek elmeséltem már, hogy nekem van egy elképzelésem a sorozat utolsó képkockájáról.
Amikor már minden csatározásnak vége lesz, elkezd tavaszodni is, akkor valaki majd ott Deres környékén, éppen útban valami kisebb település felé egy kis csalitos részben furcsa, fészekszerű, de hatalmas, nem megszokott képződményre figyel fel. Odamegy, és amit ott talál, az lesz az utolsó kép: három sárkánytojás.
Én így fejezném be. De addig lesz történhet egy s más.
(Hamarosan következik az 5. rész beszámolója.)
VR
