Regényírás – Úton – A Főnix: De mééééééért mennek annyit?

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Egyik legvidámabb internetezős pillanatom az volt, amikor – jó pár évvel ezelőtt – megjelent a Gyűrűk Ura filmtrilógia folytatása, a Hobbit, és egy ismerősöm fájdalmasan feljajdulva panaszkodott a Facebook-on, hogy „Tetszik a film, de valaki magyarázza már el nekem, hogy miééééééért mennek annyit? Mindig csak mennek-mennek-mennek, nem értem ezt az egészet.” Azóta is mosolyoghatnékom támad, ha erre gondolok, mert ahogy elképzelem az illetőt, ahogy ott ül a tévé előtt, és fancsali képet vágva komolyan azon morfondírozik, hogy mi értelme van ennek a nagy jövés-menésnek, amit a szereplők három órán keresztül művelnek a képernyőn, és a gondolatmenet végén még csak nem is jut dűlőre – ez a kép annyira vicces számomra, hogy mindig feldob, ha rágondolok. A Főnix-ben is van jövés-menés, jelzem előre. Sőt, hát ugye az egész regénysorozat az útonlevés alapjaira építkezik, hiszen ez az összefoglaló nevük is: Úton – és ennek lesz több, különálló története, különböző helyszínekkel, eseményekkel, szereplőkkel, fordulatokkal, és járművekkel is. Sok történet alapja a jövés-menés, és bizony nem véletlenül. Azért van ez így, mert a jövés-menés, útonlevés kettős célt szolgál: egyrészt dinamizálja a történetet. Gondoljunk csak az összes űrben játszódó sztorira: mindennek az alapja, hogy eleve oda kellett menni, és nagyon sok sci-fi folytatása az, hogy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás – Úton – A Főnix – a kategóriákon túl

R. V. Legend: Úton - A Főnix

Biztosan vannak olyan írók, akik úgy írják a regényüket, hogy már az elejétől kezdve tudják, hogy az majd a könyvespolcok mely kategóriájába fog beilleni. Nos, én nem ilyen író vagyok. Illetve rosszul mondom: elképzelésem nekem is volt arról, hogy milyen kategóriába fog beilleni a regényem majd a legvégén, de aztán elég érdekes felismerésekben volt részem… De először tisztázzuk: milyen kategóriákról beszélek? Azokról a kategóriákról, amik arra szolgálnak, hogy ha besoroljuk oda a regényt, akkor az adott kategória iránt érdeklődő olvasókat hatékonyabban tudjuk megszólítani. Ott vannak például a sötét tónusú, skandináv regények, amik az utóbbi évtizedekben indultak világhódító útjukra. Ezeket most azért emeltem ki, mert ezek jutottak elsőnek eszembe. De a legismertebb kategóriák ezek szoktak lenni: szerelmes regények, romantikus regények, erotikus regények, horror regények, orvosi regények, komikus történetek, ifjúsági regények, klasszikus regények, történelmi regények, krimik, thrillerek, vámpírtörténetek, spirituális regények, akciódús történetek, sci-fi regények, fantasy regények. Ezek a kategóriák persze nem márványba vésett szabályok, hanem csak iránymutatók az olvasók számára. A Trónok Harca és a Gyűrűk Ura is a fantasy regények közé tartoznak, mégis összehasonlíthatatlanul különböznek egymástól. Amikor elkezdtem írni A Főnixet, még azt hittem, hogy krimibe oltott akciódús kalandregény lesz. Hogy én mekkorát tévedtem, te jó ég! Aztán egy darabig még… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – a regényírás átka?

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Múlt csütörtökön múlt egy hete, hogy nyomdába küldtem A Főnix-et, és három napja, pénteken kaptam a hírt, hogy most, a hét elején  a nyomda már ki is tudja szállítani a kész példányokat. Hát ez is eljött, méghozzá milyen gyorsan! Napok múlva kezemben tarthatom az én drágaságomat, és a szombati webináriumon meg is fogom majd mutatni az azon résztvevőknek, főleg, hogy a friss adatokat is ez szolgáltatja, például a magánkiadással kapcsolatos költségekről szóló, ott elhangzó részekhez. Talán még emlékszel, meséltem, hogy nagyon rossz érzés volt kitenni a pontot a regény végére. Hasonlóan fura, de jóval lendületesebb élmény volt az a sodrás, amikor még utoljára belenéztem a nyomdába küldés előtt, hogy vajon van-e még benne hiba, tudnék-e még rajta módosítani, és effélék. Nem találtam ilyeneket, szóval egyszerre megnyugodva és kétségek között küldtem el a fájlokat. (Ez volt november 5-én.) Még azon a hétvégén elkezdtem írni az új regényemet. Érted… meg sem jelent még az első, még annak az áramlásnak a hatásain sem vagyok túl, de már belekezdek egy újba… De igazából nincs itt ellentmondás, más összefüggés van: egyrészt annyira jött a két új szereplő, hogy állandóan felváltva láttam őket magam előtt a régiekkel. Ha biztos nyugalommal gazdagított örömre volt szükségem, akkor A… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – a végső borító

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Csütörtökön ment nyomdába a könyv, tehát a borító is készen állt már addigra. Íme: (vonalkód nincs még rajta) Mint már meséltem, Szabolcs azonnal eltalálta az ízlésemet, és a borítón ezek után már csak leheletnyi javítások történtek: – Betűméretek igazítása – Betűformátumok egységesítése (minden nagybetű) – A főnixmadár finomításai (például merre nézzen) – A lángoknál először kértem, hogy legyen belőlük visszavéve az első verzióhoz képest, de aztán megnéztem távolabbról is és megláttam, hogy nem kell visszavenni, tehát maradt. – Az írói álnevem alulra került. – Megszületett a gerinc, – és a hátsó borító is. Mit kell még tudni a könyv kiviteléről? A mérete A/5, a borító fényes karton lesz. (Nem keménytáblás.) Oldalszám: 286 A lapok ragasztva lesznek egymáshoz. A könyv súlya kb. 400 gramm lesz. Megjelenés: 2020. december 1. Tervezek előrendelési lehetőséget is, hogy december 1-jén már a postázással tudjunk kezdeni, ez november utolsó hetében indul majd. Még egy fontos infó: Az Úton – A Főnix természetesen kapható lesz e-könyv formátumban is: pdf, epub, mobi verziókban is megvásárolható külön, a nyomtatott könyvet vásárlók pedig automatikusan megkapják az e-könyv verziót is.

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – javítás és száműzendő szavak

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Miután kitettem a pontot a regény legvégére, következett az első olyan átolvasás, amikor már kifejezetten a javítás és a fejlesztés volt a cél. (Előzőleg az volt az átolvasások és visszaolvasások célja, hogy ezer százalékig nyomon maradjak.) A sztori készen volt, a dolgok megtörténtek, a szavak elhangzottak, az utazók utazásának fontos fejezete lezárult és új útra kelnek, de már nélkülünk. Jöhetett a javítás, tökéletesítés! Újraolvasás, most már más szemmel Addig is rengetegszer újraolvastam már a megírt részeket, gyakorlatilag kívülről fújva az egészet, de eljött az ideje az összesimításnak – és most nem jut erre eszembe jobb szó. Amikor egy regény bő egy évig készül – A Főnix 14 hónapig készült, bár összesen volt benne vagy 8 hónapnyi írás-szünet, és most az utolsó három hétben csakis a javítás és fejlesztés zajlott, október 17-e óta –, még a nagyon ihletett írásnál is előfordul, hogy szembetűnő különbségek vannak  a különböző időpontokban megíródott részek között. Az a tapasztalatom, hogy minél inkább húzódik szét időben az elkészülés, annál inkább előjönnek ezek a differenciák. A szöveg minőségén érződik, hogy mikor milyen minőségű volt a csatlakozás. Volt, amikor egyszerűbb mondatszerkezetek akartak születni, és volt, amikor egy mondat fél oldalas volt, visszaolvasva ugyan vitt magával, de elég könnyű volt… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – miért hagytam félbe egy másik regényt?

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Ildikó kommentjére válaszolva jutott eszembe, hogy megírom azt a sztorit is, ami a megkezdett, de elakadt, és garantáltan soha be nem fejezett regényemről szól. Még 2013-ban elkezdtem egy regényt írni. Ugyanúgy kezdődött, mint ez: láttam egy férfit, aki magába roskadva zokog. Taknya-nyála egybefolyt, a testét rázta a sírás, és közben mindenféle gondolatok futottak át a fején. Elkezdtem leírni a látottakat. Tudtam, hogy ki ő, és azt is, hogy miért zokog. És azt is tudtam, hogy milyen sztori van az egész mögött, sőt, olyannyira tudtam, hogy meg is történt. Jött, abból a megfogalmazhatatlan információs térből az információcsomag, csak az volt teljesen más A Főnixhez képest, hogy egy megtörtént esemény akart átformálódni a kezeim alatt. A zokogó férfi egy rendőrnyomozó volt, és természetesen, mint főszereplő állt, pontosabban mondva térdelt elém. Egy régi barátomról mintáztam, aki tudott is erről és örült is neki :). De volt másik főszereplőm is, a „rosszfiú”, a gyilkos, akinek egy icipicit is jobb világban sosem kellett volna gyilkosnak lennie… Mivel ez egy Magyarországon folyamatban lévő eset volt – aminek minden infómorzsájára úgy vadásztam, mint Félix macskánk a tücskökre –, ezért a sztorimat nem Magyarországra terveztem, hanem az USA-ba. Elkezdtem írni, és fantasztikusan élveztem a rendőr szálát. Ugyanazt éreztem,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – milyen érzés befejezni egy regényt?

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Nagyon hosszú ideje (eleve nem túl hosszú ideje írtam, szóval ez relatív, de akkor mondjuk úgy, hogy nyár eleje óta) láttam magam előtt a regényem utolsó jelenetét. Egy reggel, ébredezés közben jött az ötlet (vagy infó?), és olyan egyértelmű volt, hogy ez lesz a legvége, mintha mindig is tudtam volna, emlékszem, még gondoltam is, magamban bólogatva, hogy: Hát persze! Pedig azt még nem tudtam, hogy mik fognak történni, sőt, nem is sejtettem. De az utolsó kép tiszta volt. Vannak írók, akik az utolsó oldalaik – vagy épp az utolsó fejezet – megírásával kezdik a regényüket. Véleményem szerint azért, mert ezzel az élménnyel szereznek támpontot arról, hogy mégis mi fog majd előtte történni, hiszen arról előre még nem biztos, hogy van fogalmuk. Tudtam erről a módszerről, de nem alkalmaztam, annak ellenére, hogy évekig olvastam úgy könyveket, hogy először mindig az utolsó 3-4 olvastam el, mert tudni akartam, hogy ki a gyilkos. (Nyilván a bűnügyi könyveknél.) Nem ezt a hátulról elkezdős módszert alkalmaztam tehát, mert mint ahogy már írtam, a kiindulási pillanatot láttam tisztán magam előtt, és sorban fejtegettem fel a szálakat. Mikor megtudtam, és meggyőződtem róla, hogy mi lesz a vége, az adott egy nagy lökést az oda tartó út megfejtéséhez,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – borítóterv első fázis

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Mindig mindenkinek azt javaslom, hogy amikor eljut a könyve körülbelül feléhez, mindenképp terveztesse meg a borítót, hogy őelőtte is legyen már a fizikai valóságból is egy szelet, ami még inkább inspirálja a folytatásra és befejezésre. Aztán sokan rászaladnak a végtelen molyolásra a borítóval, mert nincs koncepció a fejükben, vagy ha van, akkor az túlságosan fix, rugalmatlan, így elkezdődik egy végeláthatatlan, frusztráló egyezkedés a grafikussal. Persze ez a grafikustól is nagyban függ. Érdemes olyasvalakit keresni, aki tervezett már életében borítót, és rutinja van abban, hogy mit kell kérdeznie tőled. Írói pályafutásom során a hat már meglévő könyvemnek, és most a hetediknek, a regénynek, továbbá a Közösségi Könyvek Projektben szereplő novellaválogatásnak, tehát összesen 9 könyvnek, aminek a kiadásához közöm volt a 13 év alatt, mindössze két grafikus tervezte a borítóját. Az utóbbi években Szabolccsal dolgozunk együtt, eleinte több egyeztetésre volt szükség köztünk, de mostanra már sokkal inkább tudom, mit kell neki mondanom: nem azt, hogy milyen betűk, mekkora méret, milyen színek legyenek a borítón, hanem igazából a hangulatot kell megadnom, és Szabolcs elsőre küldi a jó verziót. Ez pontosan így történt most is, ilyeneket írtam Szabinak a regényemről: „Új könyvet írok, és szeretnék a borítóval is foglalkozni már. Ez egy regényfolyam első… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – szürke hétköznapok

Úton - A főnix

Az írás kemény munka. Aki mást mond, nem ült még 14 órát íróasztal és billentyűzet mögött és nem gépelte még zsibbadtra az ujjait. Hogy zajlik nálam a regényírás a hétköznapokban? Mik azok a jellegzetességek, amik valószínűleg csak rám jellemzőek és mások egészen másképp oldják meg, vagy épp körítik ezeket a dolgaikat? Hát akkor lássuk, a teljesség igénye nélkül, A Főnix születésének hétköznapi körülményeit: A reggelek Vagy úgy írok, hogy azonnal a regénnyel kezdek, vagy úgy írok, hogy tudván, hogy eleve sok más dolgom is van, inkább a más dolgokkal kezdek el előbb foglalkozni, hogy azok is haladjanak előre. Jelenleg rengeteg megrendelésünk van szövegírásból, úgyhogy amikor mással foglalkozom, az azt jelenti, hogy akkor is iszonyat mennyiséget olvasok el, javítok is, és az ügyfelekkel kommunikálok, egyeztetek. Reggel, mikor kinyitom a szemem, már tudom, mit fogok csinálni a következő fél órában, az utána következő egy órában, és aztán egész délelőtt, majd egész nap. De leginkább már előző este tudom, mindig megtervezem a főbb körvonalakat még elalvás előtt. A ráhangolódás Mivel abszolút jobb agyféltekével írom a regényemet, nem kell ráhangolódás. Igazából leginkább az kell, hogy ha nem a regénnyel kezdem a napot effektíve, akkor távol tudjam tartani a fejemből is, és ne a szereplőimről… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – a kezdetek

Úton - A főnix

2019 nyarának végén, egy augusztusi napon láttam meg először magam előtt a nőt, aki ül egy autó vezető ülésében és vár. Annyira tisztán láttam magam előtt, hogy még a ruháját, az arcvonásait, de még az autót is meg tudtam figyelni. Tudtam, hogy egy nagyvárosban van éppen, és vár valakire. De kire? Ez a kép a nőről az udvaron, a nyugágyban heverészve kúszott lelki szemeim elé. Délután volt, négy óra körül, és én épp a felhők vonulását nézegettem, miután már meguntam a napozást. Nem volt túl meleg, sőt, ahogy az árnyék vonult felém, úgy kezdtem el még fázni is. Láttam közben magam előtt ezt a nőt, és azon gondolkodtam, hogy vajon kire vagy mire vár? És ahogy ott néztem a felhőket, jött egy gondolat: Írd le és megtudod. Szóval bementem a házba, még egy limonádét készítettem magamnak, és leültem írni a dolgozószobámban. Órákon át írtam. A nő egyre formálódott a szavak által, és az is, akire várt, és persze az ő közös történetük. Olyan izgatottság lett rajtam úrrá, amit már régen tapasztaltam. A szereplőim eljutottak egy pontig a történetükben, már nagyon sokat tudtam róluk, ahogy ők is egyre többet egymásról, de még mindig tele voltam kérdőjelekkel. Azt tudtam, hová mennek, de… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább