Soha többé nem veszítesz időt, ezzel az egyetlen, egyszerű trükkel (Piacvezető Magazin)
Valljuk meg őszintén: digitális nép lettünk. Ha nem lapul a zsebünkben-kezünkben-táskánkban egy okostelefon, máris rosszul érezzük magunkat. Hát, hiszen akkor elvágjuk magunkat az információs sztrádától, a naptártól, az emlékeztetőktől, a szociális kapcsolatainktól! Hinnye, hát azt nem lehet! Jó ideje utálom – már – a mobiltelefonokat, de a számítógép mivoltukat kifejezetten szeretem, és azt vallom, hogy ha ésszel használjuk, akkor csak előnyünkre válhatnak. De előbb sorolom, mit utálok bennük újabban: Hogy mindenhol az ember képébe nyomakodnak úgy, hogy elő se vesszük. Mások kezéből furakszik felénk, ha akarjuk, ha nem. Mindenhol ott van, mindenki kezében, főleg azokéban, akik nélküle ténylegesen elveszettnek érzik magukat. Az amúgy is figyelmetlen emberek figyelmét teljesen szétforgácsolja. Nemrég a gyógyszerész csetelt valakivel, miközben engem szolgált ki, és annak örültem, hogy végül is senki sem beteg nálunk, hála a jó égnek. Nem tudom, hogy a mögöttem sorban álló, 15 vénnyel zsonglőrködő idős néni hogy járt… Ma pedig, a budapesti forgalomban egy üzletembernek látszó, mögöttem a dugóban araszoló úriember nyilvánvalóan a mobilján pöntyörészett, miközben centiméterekre állt meg már vagy harmincadszorra az én autóm mögött. A visszapillantóban figyeltem, hogyan növekszik másodpercekkel a reakcióideje még pár méteren belül is. Csodálatos! Már tükörként is ezt használják az emberek. A liftre várva egy nő mellettem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …