A pénzügyi intelligencia még kevés lesz

Most már két éve, hogy gondolkodásmód tanácsadóként a személyes pénzügyekkel is foglalkozom –  mondjuk ki kerek-perec, a gazdagság és a gazdagodás folyamatával -, és azóta egyre gyakrabban borzadok el azon, hogy már mindenki pénzügyi intelligenciát oktat, tanít, fejleszt. A pénzügyi intelligenciát általában a pénzgyarapítással és vagyongyarapítással kapcsolatos érzéknek, készségnek tulajdonítja a köznyelv – és a „szaknyelv” -, ami, mint minden érzék és készség, természetesen fejleszthető. Ez eddig szép és jó, ez eddig abszolút megállja a helyét. Csak akkor azt nem értem, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy olyan emberek és családok mentek tönkre az utóbbi 3-4 évben, akik előtte 18-20 évig gazdagok voltak, és nem a méhek hordták össze nekik előzőleg a vagyont (kivéve a méhészettel, mézzel foglalkozó vállalkozásokat ;)), hanem a saját kezükkel és saját munkájukkal teremtették azt meg? Hogy lehet az, hogy néhány évvel ez előttiig biztos egzisztenciával, remek pénzügyi kultúrával, fejlett pénzügyi intelligenciával rendelkező személyek tengődnek most hónapról-hónapra? És hogyan lehetséges az, hogy a pénzügyi intelligenciában mesternek számítók is egyre többen küszködnek a megélhetéssel? Jaaaa, hogy válság is van közben! Nahát… Akkor nem a pénzügyi intelligencia tesz gazdaggá mégsem? De bizony, hogy nem az! Pénzügyi intelligenciát oktatni és fejleszteni olyan, mintha csak úgy simán bárki intelligenciáját akarnánk… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Jó-jó, de miért pont Karácsonykor???

Avagy: legyen minden nap Karácsony! „Kedves Rita! Régóta szeretnék részt venni a tanfolyamodon, és most megdöbbentem, hogy pont a karácsonyi időszakra tetted az idei utolsó tanfolyam kezdetét. Ez több szempontból is megnehezíti azok dolgát, akik szeretnének részt venni: egyrészt karácsonykor mindenki valami másra akar költeni, nem tanfolyamra, másrészt pedig a Karácsony a szeretet ünnepe, nem a pénzé. Szerintem fontold meg, hogy később indítod a tanfolyamot, esetleg januárban, akkor biztosan sokkal többen fognak részt venni, a fent említett okok miatt is. Róza” Kedves Róza! Köszönöm szépen a felvetésedet, és a konstruktív kritikát. Remélem, nem lesz bántó, ha hasonlóan konstruktív szellemben próbálom megfogalmazni a választ. Nemrég leveleztem egy hölggyel, aki megírta, hogy hamarosan szeretne részt venni a tanfolyamon, de akkor éppen nem volt számára aktuális (ez még akkor volt, amikor folyamatosan lehetett jelentkezni). Azt válaszoltam neki, hogy ha nem jelentkezik MOST – akkor, amikor a levélforduló megesett -, akkor soha nem fog, mert 2-3 nap késlekedés azt fogja eredményezni, hogy elkezdi racionalizálni, hogy tulajdonképpen miért is nem akar részt venni a tanfolyamon. A vége az lesz, hogy soha nem fog jelentkezni, amire azért hívom fel a figyelmét, hogy tudja, ez játszódik le az emberben, amikor úgy néz ki, hogy meghozott egy döntést,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

A gazdag alkalmazott

„Alkalmazott vagyok, az is akarok maradni. Létezhet számomra a gazdagság, vagy ahhoz muszáj vállalkozni?” Mindannyian ismerjük a „gazdag vállalkozó”, „jól menő vállalkozó” szófordulatokat, sőt, nyugodtan bevallhatod őszintén, hogy egy-egy gyengébb pillanatodban képes vagy pejoratív értelemben is használni ezeket, de abban megegyezhetünk, hogy a „gazdag alkalmazott”, „gazdag munkavállaló” kifejezések kompletten hiányoznak a szótárunkból. Mindenkiéből. Holott a jelenség – és a gazdag alkalmazottak, a bérből-fizetésből gazdagodók – igen is  léteznek, még ma is, és nem azért, mert jól tudnak spórolni, hanem mert jól tudnak a pénzzel bánni. Mindenki – néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve – volt már alkalmazott, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen úgy élni, hogy minden hónap adott napján lényegében fix bevételre lehet számítani, de csakis arra! Mindenki tudja, milyen az, amikor a hónap meghatározott napjára érkező fizetés nagy része már előre el van költve lényegében, hiszen a számlák, sárga csekkek folyamatosan érkeznek, és a kielégítendő igények is folyamatosan merülnek fel, mint például a gyerek kinőtt cipője helyett másikat kell venni, folyamatosan enni-inni-tisztálkodni kell, közlekedni sem árt – főleg munkába -, és persze mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, hobbi, vagy pihentető kulturálódás. Az tény, hogy a Gazdagodás Receptje tanfolyamon mindig felcsillan a szemem, amikor a bemutatkozásoknál azt írja valaki magáról, hogy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Mi a gazdagság titka?

Mi a gazdagság titka? Akik a gazdagság titkát kutatják, két dologgal szembesülnek kutatásaik során: 1.)    Vagy túlságosan egyszerűnek tűnik a meggazdagodás, az anyagi jólét megteremtése (pl. valamilyen hálózatba való becsatlakozással, ami első és sokadik ránézésre is túl szép, hogy igaz legyen, mégis sokan beleugranak, persze nem gond, hogy legalább tapasztalatokkal gazdagodnak, a nagy stratégák pedig sok pénzzel is.) 2.)    Vagy túlságosan bonyolultnak, urambocsá’ félelmetesnek tűnik meggazdagodni (most olvastam pl. Friderikusz könyvét, amelyben részletesen kifejti, hogy anno a Friderikusz show első részeivel hogyan keresett milliókat, holott egész gyerekkorára az anyagi szűkösség volt a jellemző, és magát a műsort is hitelből indította el.) Továbbnyomozásnál az önjelölt kutatók fejében gyakran felvillan a gondolat: Nem is akarok gazdag lenni, csak legyen végre ELÉG pénzem! Na de mennyi az elég? Merthogy olyan nincs, ha jól belegondolsz. Az, ami ma elég, az holnap nagy eséllyel kevés lesz, ugyanis az agyunk automatikusan a több, a nagyobb, vagyis a növekedés felé tereli az igényeinket – ez a túlélés záloga is egyben, sajnálom, jóformán felülírhatatlan alapprogramunk! -, tehát az elégre törekvés csak azt fogja eredményezni, hogy sosem leszel maradéktalanul elégedett. Oké, az ELÉG az még KEVÉS, fogadjuk el. Legyünk ügyesek és okosak, tűzzünk ki feszített célokat, amelyeknek ha csak… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Lopott pénz

Lopott pénz – Lopott idő? Éppen elmélyülten kötögettem egy kis kardigánt, mikor a nagylányom megszólított: –          Anya, mindenképp meg akarom nézni a Lopott idő című filmet. –          Nocsak – tettem le a kötést – mesélj, miért! –          Azért, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon jó film. Alig pár perces netes keresgélés után olyan cikkeket találtam, amelyek azt taglalták, hogy vajon mi lehet az oka a Lopott idő című film magyarországi sikerének, holott külföldön messze a várakozások alatt teljesít. Ezek után már jobban vártam, hogy láthassam a filmet, mint a lányom. Az alap sztori az, hogy valamikor a jövőben nem pénzzel fizetnek az emberek, hanem az idejükkel, ráadásul 25 éves kora után senki nem öregszik tovább. Minden ember egyformán 25 évre van kódolva, ennyi alapból jár neki, de amint eléri a 25. születésnapját, a további megélhetéséért neki kell megdolgoznia. Egy év türelmi időt kap még bónuszba, de akkor már elkezd visszafelé ketyegni az órája, és ha nem tölti fel az időkészletet, akkor egyszer csak eljut  a nulláig, amikor is azonnal meghal. Na, ezt hívják igazi versenyfutásnak az idővel. Ebben a jövőbeli világban, ahol az idő a fizetőeszköz a pénz helyett, ugyanúgy elkülönül egymástól a gettó, és a felső tízezer világa, mint… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Melléfogás pénzügyeket tanítani a gyerekeknek?

Melléfogás pénzügyeket tanítani a gyerekeknek? Óriási melléfogás lesz abból, ha 18 éven aluliakat akarunk megtanítani pénzügyekre, helyes pénzkezelésre, a kamat, a kamatos-kamat, a hozam fogalmára, a THM-re, az EBKM-re és a devizahitelek veszélyeire. Hogy miért? Mert ez sziszifuszi munka, az értelmetlen energiabefektetés tipikus példája. A gyerekeket egészen másra kell megtanítani, de arra nagyon: ez fogja eredményezni azt, hogy már kora felnőtt korukban tisztában és jó barátságban lesznek a pénzzel. Ezekben a recessziós időszakokban minden napra jut egy-egy szakértői megszólalás vagy sajtóközlemény, esetleg egy diákok körében végzett felmérésről készült tanulmány megjelenése a sajtóban, amelyeknek közös céljuk felhívni arra a figyelmet, hogy milyen nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek már kisgyermek kortól kezdve tisztában legyenek a pénz, a kamat, a kamatos-kamat fogalmával, az EBKM és THM csúfszavak jelentésével, és legleglegfőképp a devizahitelek veszélyeivel. Egyesek már-már azt vizionálják, hogy ha a felnőtt lakosság anno gyerekkorában kapott volna megfelelő képzést ezekben a témakörökben, akkor most nem lenne sem devizaalapúhitel-probléma, sőt, lehet, hogy még államadósság sem. Az ország nem lenne ekkora kátyúban, ha minden állampolgár már az általános iskolában megkapta volna a pénzügyi alapképzést, és lehetne örülni a Kánaánnak, de hát sajnos azzal kell főznünk ugyebár, amink van, de legalább annyit megtehetünk, hogy társadalmilag összefogunk… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

10 jó érv, hogy miért jelentkezz a gazdagodás online tanfolyamra

A gazdagodás receptje – online tanfolyam – az árat te mondod meg! http://www.hosnok.hu/penz/ Miért érdemes jelentkezni A gazdagodás receptje online tanfolyamra? 10 érv: 1.)    Mert itt nem leszel egyedül – Léteznek nagyon jó könyvek, amiket olvasva rengeteg lehetőségünk van megvilágosodni, de olvasás közben, szétnézve magunk körül azt látjuk, hogy egyedül vagyunk. Ezen a tanfolyamon nemcsak, hogy nem leszel egyedül, de még a problémáddal sem leszel egyedül! Sokan küzdenek azzal, amivel te, és együtt minden könnyebb.

Olvass tovább

Itt nem lesz hókusz-pókusz!

——————— Elindul az új online tanfolyamunk – A gazdagodás receptje – már lehet jelentkezni: http://www.hosnok.hu/penz/ ——————– Imádom ezt az árképzési formát, mikor a résztvevők mondják meg, hogy mennyit szeretnének fizetni, mert ezzel a módszerrel azonnal egy párbeszéd indul meg a résztvevők és köztem. Ebből a párbeszédből most arra térnék ki, ami jó néhány levélben és árindoklásban központi téma lett:

Olvass tovább

Hogyan adjuk el anyánkat két forintért?

——————— Elindul az új online tanfolyamunk – A gazdagodás receptje – már lehet jelentkezni: http://www.hosnok.hu/penz/ ——————– Tipikus averzióra okot adó a gazdagokkal kapcsolatban, hogy a közvélekedés szerint „Eladnák az anyjukat is 2 forintért.”, de csak az után persze, miután loptak-csaltak-hazudtak (averzió: idegenkedés, undor). Sajnos tény, hogy ilyen averziói azoknak vannak a gazdagokkal, gazdagsággal kapcsolatban, akik szegények. Szidd a gazdagokat, megmondom, hogy szegény vagy. De tegyük fel, hogy van némi alapja ennek a feltételezésnek, és a gazdagok valóban odafigyelnek még a 2 forintokra is, és ha arról van szó, képesek megválni még a hőn szeretett dolgaiktól is.

Olvass tovább