Nemrég leszedtem a keresztvizet a Trónok Harca HBO általi értelmezéséről, és már akkor megfogadtam, hogy amikor lesz módom, részről-részre értékelem az új – és egyúttal befejező – évadot. Most szólok, hogy a beszámolóm fullspoileres lesz, tehát egy hangot sem fogok elhallgatni a cselekményből csak azért, mert gondolni kell azokra, akik még nem látták. (Az ilyen elvárásoknál mindig az jut eszembe, hogy örökké lesz olyan, hogy valaki még nem látta. Hát de örökké ne kelljen már várni a lemaradókra, amikor feszíti az embert az élmény :)).
Szóval, akkor a sztori, a saját meglátásaimmal és gondolataimmal kiegészítve:
Ott kezdődik a 8. évad 1. része, hogy egy kisfiút látunk átszaladni a tájon, patakon átgázolva rohanni egy Deres tövében lévő, faluszerű hely felé, ahol valamiért gyülekeznek az emberek, és ahol vélhetően valami látnivaló van alakulóban. De mivel a kisfiú cseppecske még, nem lát ki az összecsoportosuló emberek közül, csak mikor azok szétválnak, akkor villan meg némi látnivaló számára. A jelenet hasonlít arra, mint mikor annak idején az első évadban Arya ugyanígy izgatottan próbálta meglesni a Királyvárból érkező menetet. És mikor ez felötlik az eszünkben, hogy „jé, ez ismerős”, akkor a kisfiú éppen átfurakszik egy, a bámészkodó emberek közt megnyílt résen, és ki mellett suhan el? Hát persze, hogy a tömegben most is ott ácsorgó és várakozó Arya mellett. A lány egy érdekes, enyhén fitymáló, de közben megértő arckifejezéssel övezve követi tekintetével a tovaszaladó fiúcskát. Látjuk, ahogy a gyerek felmászik egy fára, jó magasra – erről persze Bran jut eszünkbe –, és végre elénk tárul az, amire annyira kíváncsi volt őkelme: ahogyan a Makulátlanok, a Dothrakiak, Jon és Daenerys vonulnak Deres felé.
Végre, így a 8. évad első részében meglátjuk Deres környezetét. Mellette egy falut, Deres falain túl a hatalmas Varsafát, amit valahogy sosem sikerült betájolni a korábbi jelenetekben, hogy az mégis merre lehet. A vonuló tömeg révén pedig a vár körüli dombok távlataiba nyerünk betekintést. Eddig minden alkalommal, mikor Deres környezetét láttuk, azt érzékeltük, hogy rideg, naná, hogy hideg, hatalmas és kietlen. De most valahogy a fehér hó ellenére is élettel teli. Végre vizuálisan is nyoma van annak, hogy igen, házAK vannak északon, akik Deresre szoktak felesküdni (általában ugyebár).
Gyönyörködhetünk a vonuló seregek hatalmasságában is végre, szinte érezzük, ahogy dübörög a lábuk alatt a föld.
Arya láthatóan megörül, mikor végre meglátja Jont a menetben, és bár azt várjuk, hogy elébe rohan, de megértjük, hogy visszafogja magát, mert tudja, hogy lesz még idejük meghitten összetalálkozni. Ebben az egy pillanatban bele van sűrűsödve 8 évad minden gyermekének felnövése, minden ifjú felnőtté válása, és minden ezzel járó fájdalom és öröm. Anno a 9-10 éves Arya még a lovak elé is odavetette volna magát, most meg ott áll, és végre elhisszük neki, hogy ő már tényleg egy felnőtt nő. Eddig hiába vártuk, hogy kikacsint még a szeméből a huncut, kíváncsi, harcias és egyben naiv Arya, már tudjuk, hogy nem fog. Hogy ebben megerősödjünk, még Gendry-t is sikerül meglátnia, hozzá szintén nem rohan oda. Arya a gyermek már elporladt. Ez itt egy kemény nő – akiről nem mellesleg tudjuk, hogy harcos.
Otthagyjuk Aryát, megszemléljük, ahogy Missandei és Szürke Féreg lovon érkező kettősét leplezetlenül megbámulják a mogorva északiak, miközben ők ketten jelentőségteljesen összenéznek.
Tyrion Varys-szal utazik hintón, és a szokásos módon ugratják egymást. – Örülhetsz, hogy nincsenek tökeid – közli Tyrion – mert így nincsenek, amik lefagyjanak.
Átugrunk Jon és Daenerys párosára. Jon odaszól Dany-nek: mondtam neked, hogy az északiak tartózkodóak és bizalmatlanok (hiszen szótlanul és hidegen fürkészve bámulnak, szemükben maximális ellenszenvvel). – El kell nyerni a tiszteletüket – mondja Jon.
És akkor végre feltűnik minden idők legszeretettebb sárkányainak két megmaradt példánya az égen, és akkor Dany arcán olyat látunk, mint az anyáén, mikor gyermekére néz: semmi máshoz nem hasonlítható büszkeséget. Arya szemében itt megvillan némi gyermeki rajongás.
A sárkányokkal Deres felé „repülünk”, ahol látjuk, Sansa hogyan bámulja meg őket. Az ő arcán nem gyermeki öröm van, hanem sokkal inkább számító hidegség. A következő jelenetben Jon beér a kapukon belülre, ahol a vár népe már várja, köztük Bran is. Jon egyből hozzá lép, öleli, megcsókolja a homlokát, és így szól: – Nézzenek oda, kész férfi lettél. Mire Bran: – Majdnem. A Jont várók között ott van Mormont úrnő is, akinek a tekintetében komplett GOT epizódokat lehetne futtatni véres csatajelenetekkel fűszerezve, de röviden csak így fogalmaznám meg, mire gondolhatott: „Ez most komoly, hogy idehoztad ezt a nőt?”
Az egész rész alatt jellemző, hogy a párbeszédek kurták, furcsák, rövidek, mintha már nem akarnának elmondani semmi fontosat, hiszen a korábbi hét évadban már minden túl lett beszélve. Pedig tudjuk, hogy vannak még kimondatlan dolgok, és nem is hagynak magunkra a készítők, de ne szaladjunk előre!
Daenerys szerényen álldogál, miközben bemutatják őt Sansanak, akiről az rí le, hogy „– Deres a tiéd!”-ugyan, de elhiheted, hogy ha nekem kellett volna döntenem, akkor mindez nem így történik. Ekkoriban történik az is, hogy Bran közli az egybegyűltekkel: nincs idő parolázgatásra, mert az Éjkirály feltámasztotta Dany megölt sárkányát, annak segítségével leomlasztotta a falat, és már masíroznak is Deres felé.
A következő szín a Deresi nagyteremben zajlik, ahol kisebb vitára kerül sor Dany és emberei jelenléte és Jon koronáról való lemondása miatt. Úgy kezdődik, hogy Sansa szólítja Umber nagyurat, aki konkrétan egy 8 éves fiúcska, és megkérdi tőle, hogyan haladnak a várba való beköltözéssel. Umber nagyúr még szekereket és segítséget kér, hogy lendítsenek a folyamaton, amit Sansa meg is ígér neki.
Ekkor Liana Mormont emelkedik szólásra, akiről tudjuk, hogy fiatal kora ellenére olyan magasztos és lelkesítő szövegeket nyom le, hogy még a termetes nagyuraknak is szinte a fal adja a másikat. Nos, most semmi lelkesítővel nem készült, egyszerűen csak szembesíti Jont azzal, hogy nem is tudja, most akkor hogyan kell szólítani őt: nagyúrnak? Merthogy királynak már nem…
Jon elmondja, hogy két választása volt: vagy a trónhoz ragaszkodik, vagy az északi emberek védelméhez. És ő északot választotta! Erre már Mormont úrhölgy is leül és hallgat.
Tyrion emelkedik szólásra, hogy elmagyarázza: Dany sereggel jött és két kifejlett sárkánnyal, továbbá a Lannister sereg is hamarosan csatlakozni fog a társuláshoz – mely utóbbi hozzáfűzés hallatán morgolódni kezd a hallgatóság.
Sansa szólal meg: és elmondanád, miből fogjuk etetni a Makulátlanokat, a Dothrakiakat és a két kifejlett sárkányt? És egyébként is… mit esznek a sárkányok? – teszi fel a kérdést.
Mire Dany odaszól neki: Amit csak akarnak…
És ekkor átugrunk Királyvárba, ahol Cersei megkapja a hírt, hogy a fal leomlott és az Éjkirály serege már úton van észak felé. Helyes – mondja, majd elvonul, hogy találkozzon Euronnal a trónteremben.
Euron közben a főhajón azt ecseteli Yarának, hogy együtt fog hálni a királynővel, de ha kell, átáll bárhova. Nem mellesleg magával hozta az Arany Kompániát Királyvár segítségéül.
A trónteremben bemutatkozik az Arany Kompánia parancsnoka, aki közli, hogy 20000 harcost, 2000 lovat hozott, viszont elefántot egyet sem. Látjuk Cersei-en, hogy ez bizony nem jó hír számára. Az, hogy ennyire elárulja az érzelmeit, szokatlan tőle.
Kompánia parancsnok balra el. Marad Euron, aki követeli a jussát Cersei-től, de először elutasításra lel, miközben belenézhet a hallgatag Robert lovag érdekesen álló szemeibe (Gregor Clegane maradványait tisztelhetjük benne). Majd mikor érezteti, hogy a flottát akár máshová is viheti, Cersei beadja a derekát, és elhálják, amit el kell hálni. Persze ebből semmit sem látunk, csak azt, hogy Euron a háttérben öltözködik, Cersei köntösben méltatlankodik, hogy bizony számított az elefántokra, miközben bort tölt magának. Euron azt firtatja, hogy vajon sikerült-e elkápráztatnia Cerseit az ágyban, és hogy jobban teljesített-e Robert Királynál, vagy épp a Királyölőnél. Cersei majdnem keresztüldöfi a tekintetével, és így szól: Látom, hogy szeretsz veszélyesen élni.
Elküldi Euront, aki Cersei hasára teszi a kezét és azt mondja, hogy „kisherceget fogok neked nemzeni”. Cersei megrendülten, könnybe lábadt szemmel marad ott tovább…
Fekete Vizi Ser Bronn is előtűnik a bordélyban, ahol három lánnyal próbálja múlatni az időt, amikor Cyburn közli vele, hogy Cersei megbízza az áruló fivérei megölésével. A Bronntól már megszokott stílusban az alku megköttetik. (Némi káromkodással és szekérnyi arannyal fűszerezve.)
Közben Theon megjelenik a semmiből, és kis csapatával kiszabadítja Yarat a Királyvár alatt állomásozó flotta főhajójáról – első reakcióként a megmentésre, nővére konkrétan lefejeli öccsét –, majd a szabadulás után Yara közli, hogy ő Deresbe megy, Theont pedig megbízza, hogy menjen a Vas szigetekre, mert most, hogy Euron nincs ott, visszafoglalható a vár, amelyre bizony még szükség lehet akkor, ha Észak elesik. Kell egy hely, ahova a holtak nem tudnak eljutni.
Látszik Theonon, hogy a háta közepére sem kívánja a küldetést, de fejet hajt nővére (huga) akarata előtt.
Visszatérünk Deresbe. A hagymalovag, Varys és Tyrion a falakon belül bandukolva mélázgatnak azon, hogy mi is az üdvözítő a hét királyság számára. Gyorsan arra jutnak, hogy Dany-t és Jont össze kell házasítani.
Az emlegetett fiatalok közben a vár körüli táborban beszélgetnek. Dany közli, hogy érzékeli ám, hogy Sansa nem igazán kedveli őt, mire Jon azzal akarja eltréfálni a dolgot, hogy higgye el neki, Sansa őt is utálta kis korában, de Dany egyértelműsíti: nem akarok a barátnője lenni. A királynője vagyok.
Ekkor megérkezik két Dohtraki harcos, akik közlik, hogy mennyit ettek a sárkányok. Dany aggodalmas arccal közli Jonnal: alig esznek. Így meglátogatják a bestiákat, akik éppen égett csontokat csócsálgatnak.
Dany szerint a sárkányok nem szeretik Északot, és közben felül Drogon hátára. Osztjuk Drogon véleményét, Észak jelen állapotában nagyon durván ridegnek tűnik. A másik sárkány – vesszek meg, de nem tudom, melyik veszett oda és melyik maradt életben – pedig jelzi Jonnak, hogy szeretettel várja őt a hátán. Dany noszogatja Jont, hogy hajrá, ülj fel, mire Jon: nem tudok sárkányon ülni. Mire Dany: senki sem tud, míg nem próbálta.
Jon tovább replikázik: mi van, ha rosszul sül el a dolog. Erre Dany: Hát akkor jó volt téged megismerni Havas Jon.
Érdekes módon ebben az epizódban mindenkinek kissé vitriolossá vált a humora.
Jon felkászálódik és megkezdődik a repülés, ami engem egyszerre hatott meg és egyszerre töltött el olyan örömmel, tudod, ami a könnycsatornákat is feszíti. Jó volt, na. 🙂
Aztán leszállnak egy kietlen, de azért vízeséssel díszített tájon, és csókolóznak kicsit, miközben Jon „sárkánya” kifejezetten meredten és elgondolkodtató és zavarbaejtő „arckifejezéssel” bámulja őket.
Gendry is feltűnik újra, a deresi kovácsműhelyben készíti a sárkányüveg fegyvereket, éppen egy hatalmas fejszét a Vérebnek. Ekkor tűnik fel Arya. A Véreb a maga módján örül neki, értsd: arcizma sem rándul, csak egy picinyke ránc rebben meg a szeme sarkában. „Ott hagytál meghalni” – közli a tényt szemrehányó módon, mire Arya faarccal: „Előtte még ki is raboltalak.” Távoztában még beszól a lánynak, hogy „Jéghideg kis szuka vagy… de nyilván ezért maradtál életben…” Régi ismerősként melengeti szívünket a Véreb szokásos morgolódásába rejtett lakonikus ténymegállapítása és tipikus vérebes következtetés-levonása. Ismét feleleveníthetjük ezekben a pillanatokban, hogy miért is szeretjük visszataszító karakterét.
Gendry persze örül, és ahogy mindenki, ő is meghökken, hogy Arya tényleg úrnő lett, de ezt a lány visszautasítja. Valahogy faramucira sikerül az ő találkozásuk, de közben azért Arya megbízza Gendry-t egy fegyver elkészítésével.
Dany felkeresi Sam-et, hogy megköszönje neki, hogy megmentette Ser Jorah Mormontot. A könnyednek induló beszélgetés közben derül ki, hogy Sam Tarlly. Dany kénytelen elárulni neki, hogy az atyja ellene szegült, ezért meg kellett büntetni. Samből majdnem kitör a sírás, de azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy ezt mondja: „Most, hogy a bátyám lett a birtokaink ura, akár haza is térhetek.” És ekkor tőrdöfésként érik Dany szavai: a bátyád atyáddal tartott…
Sam megtántorodik a fájdalomtól, könnyek öntik el a szemét, és elnézést rebegve kitámolyog az ajtón. Ott majdnem elüti egy szekér, ekkor hirtelen magához tér, összeszedi magát. Meglátja, hogy Bran ott üldögél a vár udvarán. Odamegy hozzá, kérdőre vonja, hogy miért ül ott kinn a hidegben. Bran közli: egy régi barátra várok.
De még mielőtt Sam értetlenkedne, közbevág, és utasítja, mint legjobb barátot, hogy MOST kell közölni Jonnal a hírt. Sam még próbál arra hivatkozni, hogy „de hát te a testvére vagy”, mire Bran pontosít: nem vagyok a testvére. Sam összeszedi magát, megkeresi Jont, aki éppen Ned Stark nyughelyénél gyújt gyertyákat.
Elmondja neki, hogy most tudta meg, hogy Dany megölette az apját és a bátyját, és nekiszegezi a kérdést: te ugye nem tudtál erről? Láthatja Jon reakcióján, hogy nem, nem tudott erről.
Sam folytatja: Te is megtetted volna?
Jon tipródik, nem akar Dany ellen beszélni, ezért közli: Én is büntettem meg esküszegőket.
Sam viszont így érvel: De te könyörületes is vagy, mert könyörületes voltál a vadak ezreivel, akik nem esküdtek fel semmire, mégis megmentette őket.
Jon csak annyit tud mondani: De én nem voltam király.
Sam viszont erre rávágja: De, mindig is az voltál.
(Na, itt rezgett a léc, meg a gyomrom, hogy elcseszik ezt a jelenetet és megint részeken keresztül görgetjük majd magunk előtt a ki nem mondott szavakat, de szerencsére nem került erre sor.)
Jon nem igazán érti, és szeretne szabadulni ebből a beszélgetésből, ezért elindul a folyosón, miközben ezt mormogja: Lemondtam a trónról.
És ekkor jön Sam nagy pillanata: Nem Északról beszélek, hanem az egész nyavalyás hét királyságról!
Jon megáll, visszafordul, csak bámul Samre, mire ő folytatja: Brannel együtt rájöttünk, hogy a te anyád Liana Stark volt, atyád pedig, az igazi atyád Rhaegar Targaryen.
És akkor jön Jon nagy pillanata. Soha, ismétlem SOHA nem volt még ennyire vészjósló, komor és ijesztő az arca. Arra hivatkozik, hogy atyja – mármint Ned Stark – volt a legigazabb ember, akit ismert, azt állítja tehát Sam, hogy egész életében hazudott neki?
És újra egy nagy pillanat, ez immáron a sorozat életében: „Nem, nem hazudott, hanem megvédett, mert édesanyád ezt kérte tőle.”
Végre ki lett mondva egymás után három olyan gondolat, amikre alapozva még hat részen keresztül lehetett volna húzni az igazság kibontását, de szerencsére nem így lett.
Sam egyébként még tovább ment: te lemondtál egy trónról, de egy másik, az igazi trón illet téged. Te képes vagy a lemondásra. Vajon a királynőd is képes erre?
Ez árulás – mondja Jon.
Nem, ez igazság – mondja Sam.
Kicsit messzebb, az Umberek földjén Tormunddal és a lángoló kardos pasassal találkozunk össze, meg az éjjeli őrségből Deresbe rendelt varjakkal: ők ott megtalálják a korábban látott Umber nagyúr – 8 éves fiúcska – rituálisan elhelyezett holttestét. De aztán kiderül, hogy nem úgy holt, ahogy azt általában várná az ember, hanem afféle kékszemű, amiktől jobb, ha retteg az ember.
Eközben továbbra is emberek érkeznek Deresbe, hiszen minden környékbelit oda várnak, mert ott vannak a legnagyobb biztonságban. Egy lovas érkezik, csuklyában, köpenyben. Már izgulunk, vajon ki lehet Bran egyik régi barátja? – merthogy már sejtjük, hogy a titokzatos alakban őt tisztelhetjük.
Beér a várba, odaléptet ahol ki lehet pányvázni a lovat, leszáll, közben furcsán nem kapaszkodik a jobb kezével.
Jamei az. Megsimítja arcát, lesimítja haját, és körbenéz az udvaron, amit egykor szebb fényben látott. A tekintetére van írva: mintha évtizedek teltek volna el. De végre ott van, ahova a becsülete vezette.
Megakad a szeme a tolószékes fiún, és felismeri. Ő az, akit kilökött a toronyból. Bran ott ül tovább, rezzenéstelen, hideg, közömbös arccal, és csak bámul keményen, fagyosan. A tél tényleg megérkezett.
Nálam ez a rész 10/10-es.
