Az elmúlt két hétben egy diáklány és egy kormánypárti véleményvezér párharcától volt hangos mind az ellenzéki, mind a kormánysajtó. Szándékosan 12 napot vártam ezzel a publikációval, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és mindenki higgadtan tudja áttekinteni az eseményeket, időrendben úgy, ahogy ténylegesen történtek, de csak nincs vége a sztorinak, úgyhogy kénytelen vagyok most közölni. Nem áll szándékomban tovább szítani a kedélyeket, a kérdéseim igazából a sajtónak szólnak.
Röviden összefoglalom, miről is van szó, és aztán szeretnék rámutatni egy véleményem szerint ordas nagy hibára, amit az ellenzéki és független sajtó most is elkövetett, és ahogy írtam már korábban is, rendszeresen elkövet, mert szinte kizárólag csak ez a működésük alapja.
Tehát az történt, hogy 2019. január 13-án, vasárnap este, a közismert, sokak által közkedvelt, és szintén sokak által közutálatnak örvendő Bayer Zsolt a saját stílusában, becsmérlő szavakat használva nyilatkozott egy diáklányról az ECHO tévé műsorában. Azért rontott neki ilyen módon a diáklánynak, Nagy Blankának, mert ő korábban, sokak ízlését sértő módon – értsd: nagyon csúnya szavakat használva – szónokolt egy ellenzéki tüntetésen.
Bayer Zsolt megszólalásától és előadásmódjától – lekreténezte és lebaromállatozta a korábban szónokló leányt –, kiborult a fél Internet, köztük az ellenzéki és független médiák és véleményvezérek is persze, és a csapból is az eset folyt napokon keresztül, és immáron folyik két hete.
A különböző, magukat függetlennek és ellenzékinek tartó portálok, híroldalak, újságírók és közéleti gondolkodók azt nehezményezték igazából, hogy a közéletben legendásan nehézfiú Bayer Zsolt, ilyen alpári(sic!) módon ront neki egy szegény, ártatlan kislánynak, aki csak a szólásszabadságát gyakorolta valahol vidéken.
Napokig porzott a net a balhétól, óráról-órára egyre több részletre rávilágítva, és sorra szólaltatták meg és idézték a leányt a különböző ellenzéki sajtóorgánumok, persze azért, hogy védelmükbe vegyék, és kiemeljék bátorságát és talpraesettségét. A médiáktól független megszólalók csak napokkal később érkeztek, mintha bizony az Internet korában olyan nehéz lenne emailt váltani egy kérdésfeltevéssel.
Még a múlt héten is beszélgetős műsorokban elemezgették a helyzetet a közéleti gondolkodók, és a napokban is születnek még az új cikkek, nyilatkozatok, összegzések.
Átlagban két naponta megy az adok-kapok a két oldalról. Mindenesetre ellenzéki (Momentumos) aktivisták is csodálatosnak találták ennek kapcsán a lehetőséget arra, hogy rendkívüli kreativitásról téve tanúbizonyságot, a napokban nyomjanak elmés performanszot egy olyan eseményen, ahol Bayer Zsolt volt a meghívott vendég és előadó. (Konkrétan szappant borítottak elé a színpadra, hogy „Mossa ki a száját!” A leány elé nem borított senki ilyesmit – hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatásnál maradjunk.)
Január 13-a után, Bayer Zsolt jóvoltából ismét volt alkalom újra tüzet csiholni az ellenzéki lelkekben és elmékben.
És akkor mondom, hogy mi az irtózatosan nagy probléma, és mostantól kellene nagyon figyelni, mert jönnek a számok!
A leány 2018. december 20-án mondta el beszédét, tartotta meg szónoklatát, ejtette ki száján azokat a szavakat, amiket most idézgetnek szerte a magyar közéletben; méghozzá Kecskeméten, egy ellenzéki tüntetésen.
Ismételjük el: 2018. december 20-a. Mondom másképp: tavaly. Karácsony előtt. Kecskeméten.
Az ellenzéki sajtó sem december 20-a éjjelén, sem december 21-én, sem 22-én, sem Szenteste, sem Karácsonykor, sem két ünnep között, sem Szilveszterkor, sem Újévkor, sem 2019 első két hetében nem emelte pajzsára a diáklányt a fantasztikus felszólalása miatt, és nem hordozta körbe az internetes Magyarországon, dicsérve karakánságát, halált megvető bátorságát.
Az ellenzéki sajtónak halvány fogalma sem volt a leányról, az ifjú aktivistáról, a gimnazistáról, a szimpatikus fiatal nőről, a reménybeli jövő politikusáról, a nehézfiúkat lefegyverző mosolyáról, a frappáns megszólalásairól és a még mindig lenyűgöző kiállásáról.
Az ellenzéki sajtó sem nem szerette, sem nem utálta a kecskeméti szónokot, egyszerűen nem is létezett számára.
Mígnem elkövetkezett ama szerencsés nap az ellenzéki sajtó életében, amikor is rácsodálkozhattak a konkrét események után 24 nappal, Bayer Zsolt jóvoltából a fantasztikus új arcra az ellenzék oldalán. (Segítek: 24-et kellett aludni, mire megtörtént velük.)
Ha nincs Bayer Zsolt, akkor nincs a diáklány sem.
- Nappal. Később.
Csak néhány dolgot kérdeznék ezek alapján, az ellenzéki és független sajtótól:
– Hol a búbánatban volt az ellenzéki sajtó 24 napon keresztül? Miért nem tudott az ellenzéki sajtó a kecskeméti eseményekről, és ha tudott, miért hallgatott róluk?
– Miért nem volt érdekes a leány szónoklata azon a 24 napon át, amikor a kormányoldalról még nem figyeltek fel rá?
– Miért nem volt hír még tavaly karácsony előtt az, hogy Kecskeméten valami világrengető történt?
– Ha 24 napon keresztül nem volt világrengető maga a puszta tény, hogy egy diáklány világraszóló bátorsággal olyat kiáltott bele a kormányzat arcába, amitől még a smasszerek is összerezzennek titkon, akkor 24 nappal később, pusztán azért, mert az ellenzéki sajtó által egy mindig is lenézett ember előhozta a témát, akkor az hogyan lett mégiscsak hirtelen világrengető jelentőségű?
– Ha a leány nem volt hős 24 napon keresztül, akkor hogyan lehetett hős attól, hogy egy ellenoldali megmondóember lebaromállatozza és a kormányoldali sajtó össztüzet zúdított rá? 24 napon keresztül erre miért nem készült fel előre az ellenzéki sajtó? Miért mindig utólag reagálnak a kormányoldali média akcióira?
– Az ellenzéki sajtó szerint nem a tettek teszik a hősöket, hanem mások negatív véleménye teszi a hétköznapi embereket hősökké? Ez milyen kifacsart logika? És miért ezt a kifacsart logikát követi a magát még ellenzékinek vagy függetlennek tartó sajtó?
– Miért ad az ellenzéki sajtó többet egy ellenoldali megmondóember szavára, mint esetleg egy saját akolbéli, újonnan feltűnő megmondóember-üstökös szavára? Miért fontosabb 24 nappal később Bayer Zsolt, mint akár aznap, vagy másnap maga a diáklány?
– Továbbá mióta fontosabb egy ellenoldali kommentár, mint maga, a saját oldali esemény?
– Miért nehéz azt mondani egy 24 napig semmibe vett esetre egy felháborítónak titulált kommentár után, hogy „A kommentár nem érdekes, mivel maga az esemény sem volt az”?
– Nem kellene esetleg következetesnek lenni abban, hogy ha 24 nappal korábban nem adunk hírt valamiről, akkor 24 nappal később sem tartjuk érdekesnek az eseményekre adott, lealpárizós reakciókat?
– Nem szégyen az egy kicsit, hogy 24 napos lemaradással reagál az ellenzéki sajtó egy olyan esetre, amiből aztán két-három-akárhány hétig eléldegélnek?
– Nem sok egy kicsit ez a 24 nap a mostani, gyors világban? Nem kellene kicsit naprakészebbnek lenni, az élőzések korában?
– Nem ciki az, hogy az ellenzéki sajtó állandóan a kormány tenyeréből csipegeti magának a felháborodnivalókat, miközben nem ad felületet az ellenzéki pártoknak, független szakértőknek és a nőknek sem?
– Úgy egyébként mi a dolga az ellenzéki sajtónak az ellenzéki sajtó szerint? Megsokszorozni a kormány erejét vagy megsokszorozni az ellenzék erejét?
Hát ezekre szeretnék én választ, ha valakinél ott vannak, ne tartsa magában!
Vidi Rita
Nagy Blanka szónoklata 2018. december 20-án
Bayer Zsolt az ECHO TV-n (beállítva, hogy a Nagy Blankás résztől induljon a videó)
Az egész ellenzék 2012 óta fordítva ül a lovon. Nem arról beszélnek, hogyan lenne jó ebben az országban élni, hanem arról, hogyan kellene a fő gonosz hatalmát megtőrni.
Erőszótve azt a ketté osztott ország képet, amivel Orbán megszerezte a hatalmát, s ami folyamatosan fent is tartja azt.
Szerintem ennél is rosszabb a helyzet. Az ellenzékben is vannak olyan pártok, akiknek jó így… Nem fordítva ülnek a lovon, hanem így szeretik sütögetni a pecsenyéjüket :).
De hát politikusoktól ne várjunk sokat.
Ami engem aggaszt, az a média. Ez a kormánypárt tenyeréből evés ez csak egy tünete a bajnak, van sajnos több is a pakliban.