Jó-jó, de miért pont Karácsonykor???

Avagy: legyen minden nap Karácsony! „Kedves Rita! Régóta szeretnék részt venni a tanfolyamodon, és most megdöbbentem, hogy pont a karácsonyi időszakra tetted az idei utolsó tanfolyam kezdetét. Ez több szempontból is megnehezíti azok dolgát, akik szeretnének részt venni: egyrészt karácsonykor mindenki valami másra akar költeni, nem tanfolyamra, másrészt pedig a Karácsony a szeretet ünnepe, nem a pénzé. Szerintem fontold meg, hogy később indítod a tanfolyamot, esetleg januárban, akkor biztosan sokkal többen fognak részt venni, a fent említett okok miatt is. Róza” Kedves Róza! Köszönöm szépen a felvetésedet, és a konstruktív kritikát. Remélem, nem lesz bántó, ha hasonlóan konstruktív szellemben próbálom megfogalmazni a választ. Nemrég leveleztem egy hölggyel, aki megírta, hogy hamarosan szeretne részt venni a tanfolyamon, de akkor éppen nem volt számára aktuális (ez még akkor volt, amikor folyamatosan lehetett jelentkezni). Azt válaszoltam neki, hogy ha nem jelentkezik MOST – akkor, amikor a levélforduló megesett -, akkor soha nem fog, mert 2-3 nap késlekedés azt fogja eredményezni, hogy elkezdi racionalizálni, hogy tulajdonképpen miért is nem akar részt venni a tanfolyamon. A vége az lesz, hogy soha nem fog jelentkezni, amire azért hívom fel a figyelmét, hogy tudja, ez játszódik le az emberben, amikor úgy néz ki, hogy meghozott egy döntést,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

A gazdag alkalmazott

„Alkalmazott vagyok, az is akarok maradni. Létezhet számomra a gazdagság, vagy ahhoz muszáj vállalkozni?” Mindannyian ismerjük a „gazdag vállalkozó”, „jól menő vállalkozó” szófordulatokat, sőt, nyugodtan bevallhatod őszintén, hogy egy-egy gyengébb pillanatodban képes vagy pejoratív értelemben is használni ezeket, de abban megegyezhetünk, hogy a „gazdag alkalmazott”, „gazdag munkavállaló” kifejezések kompletten hiányoznak a szótárunkból. Mindenkiéből. Holott a jelenség – és a gazdag alkalmazottak, a bérből-fizetésből gazdagodók – igen is  léteznek, még ma is, és nem azért, mert jól tudnak spórolni, hanem mert jól tudnak a pénzzel bánni. Mindenki – néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve – volt már alkalmazott, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen úgy élni, hogy minden hónap adott napján lényegében fix bevételre lehet számítani, de csakis arra! Mindenki tudja, milyen az, amikor a hónap meghatározott napjára érkező fizetés nagy része már előre el van költve lényegében, hiszen a számlák, sárga csekkek folyamatosan érkeznek, és a kielégítendő igények is folyamatosan merülnek fel, mint például a gyerek kinőtt cipője helyett másikat kell venni, folyamatosan enni-inni-tisztálkodni kell, közlekedni sem árt – főleg munkába -, és persze mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, hobbi, vagy pihentető kulturálódás. Az tény, hogy a Gazdagodás Receptje tanfolyamon mindig felcsillan a szemem, amikor a bemutatkozásoknál azt írja valaki magáról, hogy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Lopott pénz

Lopott pénz – Lopott idő? Éppen elmélyülten kötögettem egy kis kardigánt, mikor a nagylányom megszólított: –          Anya, mindenképp meg akarom nézni a Lopott idő című filmet. –          Nocsak – tettem le a kötést – mesélj, miért! –          Azért, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon jó film. Alig pár perces netes keresgélés után olyan cikkeket találtam, amelyek azt taglalták, hogy vajon mi lehet az oka a Lopott idő című film magyarországi sikerének, holott külföldön messze a várakozások alatt teljesít. Ezek után már jobban vártam, hogy láthassam a filmet, mint a lányom. Az alap sztori az, hogy valamikor a jövőben nem pénzzel fizetnek az emberek, hanem az idejükkel, ráadásul 25 éves kora után senki nem öregszik tovább. Minden ember egyformán 25 évre van kódolva, ennyi alapból jár neki, de amint eléri a 25. születésnapját, a további megélhetéséért neki kell megdolgoznia. Egy év türelmi időt kap még bónuszba, de akkor már elkezd visszafelé ketyegni az órája, és ha nem tölti fel az időkészletet, akkor egyszer csak eljut  a nulláig, amikor is azonnal meghal. Na, ezt hívják igazi versenyfutásnak az idővel. Ebben a jövőbeli világban, ahol az idő a fizetőeszköz a pénz helyett, ugyanúgy elkülönül egymástól a gettó, és a felső tízezer világa, mint… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Itt nem lesz hókusz-pókusz!

——————— Elindul az új online tanfolyamunk – A gazdagodás receptje – már lehet jelentkezni: http://www.hosnok.hu/penz/ ——————– Imádom ezt az árképzési formát, mikor a résztvevők mondják meg, hogy mennyit szeretnének fizetni, mert ezzel a módszerrel azonnal egy párbeszéd indul meg a résztvevők és köztem. Ebből a párbeszédből most arra térnék ki, ami jó néhány levélben és árindoklásban központi téma lett:

Olvass tovább

Hogyan adjuk el anyánkat két forintért?

——————— Elindul az új online tanfolyamunk – A gazdagodás receptje – már lehet jelentkezni: http://www.hosnok.hu/penz/ ——————– Tipikus averzióra okot adó a gazdagokkal kapcsolatban, hogy a közvélekedés szerint „Eladnák az anyjukat is 2 forintért.”, de csak az után persze, miután loptak-csaltak-hazudtak (averzió: idegenkedés, undor). Sajnos tény, hogy ilyen averziói azoknak vannak a gazdagokkal, gazdagsággal kapcsolatban, akik szegények. Szidd a gazdagokat, megmondom, hogy szegény vagy. De tegyük fel, hogy van némi alapja ennek a feltételezésnek, és a gazdagok valóban odafigyelnek még a 2 forintokra is, és ha arról van szó, képesek megválni még a hőn szeretett dolgaiktól is.

Olvass tovább