A biztonság kultúrája
Kicsit nehéz helyzetben érzem magam, mert annak idején, amikor a GDPR-nak először híre ment, vagyis életbe lépett 2016-ban a két éves türelmi időszak, ami most, május 25-én fog lejárni, szóval én már akkor rápörögtem a témára. Rápörögtem: értsd: megnéztem mi ez, összenéztem az éppen aktuális adatvédelmi szabályzatunkkal, amit nemcsak az ügyfelekkel, de a munkatársakkal is elfogadtattunk már akkor – és azóta is –, és megnyugodtam, hogy oké, rendben vagyunk, pipa. El is felejtettem az egészet. Most, 2018 év elejétől én is láttam, hogy eszméletlen pörgés van valami GDPR téma körül, mindenféle konferenciákkal, halálra ijesztgetéssel, és valahogy nem voltam hajlandó felvenni a búgócsiga üzemmódot, és igazság szerint nem is értettem, hogy mi ez a nagy pánik. Aztán rájöttem, hogy ez a GDPR ugyanaz, mint amit már két éve néztem. Nem számítok nyeretlen kétévesnek az IT biztonságról szóló kommunikációs platformokon, de meglepett, hogy az, amit anno elintéztem egy olvasással, meg egy összeegyeztetéssel, az ekkora vihart kavar szerte a világban. Nyilván nekem is volt még plusz feladatom ezzel, de hogy a csapból is ez folyjon, az meglepő volt számomra. Kevesen emlékeznek rá, de annak idején, Magyarországon volt egy olyan rendelet, hogy mindenkitől, aki a neten megadja az elérhetőségét, egyidejűleg a lakcímét is el… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
