Jaj! Jön a válság! Most mi lesz???

Avagy: Válságálló stratégia, vállalkozásoknak

(A cikk 2018. szeptember 17-én íródott, de alul kiegészítettem 2020-as tanácsokkal is.)

Igazából csak mazochizmusból szoktam belepillantgatni az úgynevezett gazdasági portálok úgynevezett szakmai cikkeibe. A cikkek többsége találgatás, és szenzáció hajhászás, tehát elolvasni ezeket nem szabad, de a hangulatkeltés szintjének ellenőrzéséhez hetente egyszer rájuk szoktam nézni, átszkennelni a címeket, leadeket, a témák trendjeit.

Most rendszeres téma a válság. Mármint, hogy közeledik. Mert muszáj, hogy 8-10 évente legyen válság, hiszen anélkül nem élet az élet. Jó ürügy a válság emlegetésére az is, hogy éppen 10 éve, hogy kitört a nagy pénzügyi világválság, rombadöntve emberek millióit Magyarországon is, akik devizában adósodtak el, illetve tönkretéve vállalkozások százezreit.

A válság előtt egy évvel indultam a saját vállalkozásommal. Ha létezik védtelen vállalkozás egy válság időszakában, az a kezdő vállalkozás. Sok ismerősöm inkább el sem indult a vállalkozósdi útján, csak vártak, hogy jobb legyen. Hát arra egészen pontosan 4 évet kellett várniuk, hogy valami elinduljon, és gyakorlatilag Magyarország a 2017-2018-as évben érte el a válság előtti szintet. Jó tíz év volt.

De a vállalkozókedv olyan, hogy nem múlik. Az embert feszíti belülről a vágy, hogy végre többet tehessen le az asztalra, mint amennyit a világ elvár tőle, mert egyszerűen úgy érzi jól magát. Persze vannak, akikben semmi ilyesmi tűz nem ég, egyszerűen csak sok pénzt akarnak, minél kevesebb munkával, és ez hajtja őket olyan innovációk köztudatba ültetésére, amik aztán azt eredményezik, hogy többet tesznek le ők is, mint amit a világ elvárhat tőlük. Mindegy, mi az indulás motivációja, a vállalkozások a gazdaság hajtóerejei.

Nem az állam az, nem az időjárás, nem kizárólag a multicégek, hanem minden vállalkozás.

Ha válság van, és a vállalkozókedv alábbhagy, megcsappan, átmenetileg elmúlik, az azonnal rossz hatással lesz a gazdaságra, hiába, hogy a lakosság költi a még nála lévő pénzt. Költik, de nem lesz, ami újra termelje ugyanazon a szinten, vagy még magasabban. A forgási ciklus következő állomásán egy alacsonyabb színvonalú gazdaságot fogunk látni, annak minden árnyoldalával. Ismétlem: HA a vállalkozókedv alábbhagy, megcsappan, átmenetileg elmúlik.

Ezért vagyok mérges az úgynevezett gazdasági portálok válsággal riogató fejtegetéseikre, mert már ez is elég ahhoz, hogy száz induló vállalkozásból húsznak garantáltan elmenjen a kedve.

Már ez is elég ahhoz, hogy a következő évekre beruházásokat tervező cégek visszavegyenek az iramból, és elkezdjék sasolni a híreket, hogy vajon mi az, ami keresztbetehet nekik. Már ezek a rémhírek is képesek döntéseket megváltoztatni, terveket felülírni.

De mi van, ha tényleg beüt a válság?

Sokan tudják rólam, hogy annak idején autóipari beszállító cégnél dolgoztam. Az autóipar az egyik, ami azonnal megérzi már a válságok előszelét is. Amit most mondok, veheted akár szó szerint. Míg ott dolgoztam, 8-9 havonta BIZTOSAN volt egy válság a világban, ami érintette a céget. 8-9 havonta volt egy rémület, egy visszatorpanás, egy emberek tömeges elbocsátását célzó terv, válságstábok és munkanapáthelyezések. Ezek többsége úgy végződött, hogy bejelentették, hogy válság van az X piacokon, ezért jövő héttől csak heti négy napot kell dolgozni, a felhalmozódó szabadnapokat pedig majd ledolgozzuk akkor, ha visszaáll a rend. (Munkanap áthelyezés.)

Mire pénteken végigment a vezetőség az egész gyáron, még aznap délután az úgynevezett válságban lévő piacról olyan irdatlan megrendelés jött, hogy nemhogy rövidített hétre nem volt szükség, hanem hetekig túlóráztunk, hogy ki tudjuk elégíteni az igényeket.

A sokadik ilyen „hát, sajnos válság van” bejelentésnél már összenéztek az emberek, és azt mondták egymásnak: majd elhisszük, ha már három hónap is eltelt a válságból… Addig készülünk az extra túlórákra, mert az mindig úgy szokott lenni.

Mivel ez amerikai cég volt, volt olyan időszak, ami tényleg nehéznek bizonyult az amerikai gazdaság átmeneti megborulása miatt, és abban az időben előfordult az, hogy egy nap alatt sorokat küldtek el, sok-sok emberrel. Aztán a következő hetekben mindenkit visszavettek, mert máshol szükség volt a munkaerőre. De ez az előző héten még nem látszott.

Amikor válság van, akkor az van, hogy sokkal okosabbnak kell lenned vállalkozóként, mint konjunktúrában. Lehet, hogy egy napra sem lankadhat a figyelmed, lehet, hogy ádázabb lesz a konkurenciaharc, de az is előfordulhat, hogy egyedül maradsz a piacodon, mert mindenki más feladja, beijed a rémhírektől, meg már egyébként is ki akart szállni, és a válság erre remek apropó számukra.

A válságban akár naponta változhatnak a dolgok, de csak azokat a vállalkozásokat fenyegeti tényleges veszély, akik napról-napra éltek már addig is. Nem anyagilag! AGYILAG! Azokat fenyegeti veszély, akik soha nem gondolnak a holnapnál tovább. Akinek legalább már a jövő hétre van terve, azok már sokkal válságállóbbak, mint akiknél a holnap is homályos, a ma meg természetszerűleg ahogy esik, úgy puffan.

Hogyan lehet felkészülni a válságokra?

A legnagyobb válság az, ha összeomlik egy ország gazdasága, zárolják az emberek pénzét, bezárnak a bankok, kiürülnek a boltok, minden megáll.

Fenyeget ilyesmi? Nem. (Update 2020. április 3: Igen.)

Hatalmas válsággal fenyeget az áram- és internetszolgáltatás leállása is, de ilyesmitől sem kell tartani.

A tartalékképzés

A legdurvább apokalipszisekre is csak úgy lehet felkészülni, ha tartalékokat képzel. 3-6 havi tartalék szükséges a biztonságos működéshez általában, ez egy végletekig válságos helyzet túléléséhez is elég lehet. A tartalékot persze nem úgy kell számolni, hogy a legszűkebbre szabott működést, a család túlélését nem számolva veszed alapul, hanem úgy, hogy ha 3-6 hónapig egy árva vevő sem megy a céged környékére, akkor neked és a munkatársaidnak ez ne okozzon semmiféle problémát.

A tartalékképzés minden vállalkozási anyagban, tanácsban, intelemben alapvető és elsődleges instrukció szokott lenni, de a tény az, hogy általában egy hónapnyi tartalékkal bírnak a vállalkozások, de úgy, hogy igazából összeszorítják a gatyaszíjat, és inkább nem költenek – pedig lenne mire. Marketingre, új weboldalra, hálózat építésre, új gépekre, új telephelyre, stb. Ezt az egy hónapos tartalékot sokkal inkább tekinthetjük 1-2 hétnek.

A vészfék-hatás

A válságok első hullámai azokat szokták elsöpörni, akik azoknak szolgáltatnak, akiket a leginkább érint a probléma. A 2008-as pénzügyi válság azért volt pokoli hatású, mert a családok óriási részét is érintette, tehát gyakorlatilag az összes piac végfelhasználóit. Nem B2B üzletek álltak le, hanem minden ellátási lánc beleállt egy pillanatra a földbe. Onnan újra felpörögni évekbe telt – mindamellett rengetegen lettek szegényebbek, mint a válság előtt voltak.

Ez olyan, mint mikor mész az autópályán a belső sávban szépen folyamatosan 130-cal, elhaladva a külső sávban 90-100-zal utazók mellett, amikor azt veszed észre, hogy előtted mindenki vészfékezik, és mindkét sáv szó szerint leáll. Arra gondolsz, biztos baleset, vagy útlezárás, vagy valamilyen indokolt esemény miatt kellett állóra fékezned a lendületes haladás helyett. Csigalassúsággal vánszorognak a sorok, vannak, akik egyik sávból a másikba sorolnak át, vannak, akik a leállósávon döngetnek el 80-nal az álló sorok mellett, aztán kilométerekkel arrébb valahogy mégiscsak beindul a mozgás, először végre újra felváltasz harmadikba, majd szépen lassan, egyenletesen ismét felgyorsíthatsz 130-ra. Visszaáll a rend. Cirka 8 kilométer, és negyven perces időveszteség után.

De mi történt? Miért kellett megállni? Nem volt baleset. Nem volt útlezárás, elterelés, építkezés. Miért állt le mégis egy autópálya összes autója?

Azért, mert valahol, valaki tényleg vészfékezett egyet. Talán kivágott elé valaki a külső sávból, talán csak megijedt valamitől, talán egy macska futott át előtte, majd tűnt el a balfenéken, ahogy jött…

De ez az egyetlen vészfékezés elég ahhoz, hogy olyan forgalomlassulást generáljon, amitől az egész autópálya beáll, kilométereken keresztül, csapdába ejtve mindenkit, aki a vészfékező mögött haladt. (A vészfékező megy tovább, mivel előtte igazából csak egyetlen pillanatig tartott az esemény). A felelős társadalmakban a követési távolság megtartásával el szokták kerülni a vészfékezésből eredő dugókat – ha lelkiismeretesen betartod a követési távolságot, akkor is eléd vághatnak, de mégiscsak több métered lesz reagálni, mintha nem tartanád a távod –, de aki ült már autóban Magyarországon, az tudja, hogy ez napi rendszerességű a magyar utakon. Mert itt mindenki a másik hátsójában lohol, hogy le ne maradjon.

A vállalkozásoknál is hasonló zajlik. Mindenki másokat másol. Ami természetes is lehetne, hiszen ismerjük mind a mondást: a jó példa ragadós. Hát ez sajnos csak az igazság egyik oldala, ugyanis a rossz példa is ragadós.

Egyszer csak befékez az egyik vállalkozás, például elkezd nem költeni a marketingre, elbocsájt egy-két embert, kiveszi egy csomó terméket a portfóliójából, stb. És mit csinál az utána jövő, majd azt követő, és így tovább egy csomó, még a piacon lévő cég? Nem örülnek annak, hogy végre visszavett a tempóból az egyik versenytárs, hanem egyből arra gondolnak: hoppácska, ha ő visszavett, nekünk is úgy kell tennünk.

Persze a másolást ne úgy értsd, hogy szolgaian, vagy teljes átgondoltsággal. Úgy értsd, hogy öntudatlanul, önkéntelenül, ösztönösen. Naivan.

Hogy elkerüld a vészfék-hatást, ami válságokban nagyon jellegzetes, annyi a dolgod, hogy a saját vállalkozásodat tedd egyedivé, megismételhetetlenné, a márkáját erőssé, feledhetetlenné.

Hogy hogyan?

A válságálló stratégia

Legyen végre normális stratégiád. Persze már az is stratégia, ha eldöntöd, hogy mindent úgy csinálsz, mint mások, csak kicsit jobban. De az nem válságálló.

Mi lehet válságálló stratégia? Az, hogy nem a következő egy hétre nézel előre, meg nem a következő egy hónapra, hanem évekre. Jó, de ki lát a jövőbe? – kérdezheted. Megmondom én: a piacvezető. Ugyanis a piacvezetők teremtik a jövőt a piacokon. Már ha okosan közelítik meg a kérdést, és ténylegesen piacvezetőkké válnak, nemcsak a számokkal bűvészkednek.

Hogyan éltem túl az előző válságot a vállalkozásommal?

És hogyan lehet esélyed neked is?

Most, hogy 2020-ban minden cég és minden vásárló is észrevette, hogy létezik az Internet intézménye, nyilván nem lesz nagy újdonságnak ható a 2008-as válság-megoldás: már akkor tudtam, hogy az Internet egy csomó dologra alkalmas, például kereskedni, szolgáltatni, kapcsolatot tartani rajta keresztül, új ügyfeleket toborozni, régiekkel barátságokat szövögetni és hasonlók.

De hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Nyilván a legtöbb vállalkozásnak van már honlapja, vagy legalább Facebook oldala, de ezen túl mire van még szükség?

Nos, 2008-ban és 2009-ben, a válság legbrutálisabb éveiben én olyanokat csináltam, hogy:

– több blogom is volt, különböző célközönségeknek, és rengeteget kommunikáltam, gyakorlatilag naponta többször is;

– élőben közvetítettem mindenféle okosságokat, fel is vettem ezeket persze és utólag kiküldtem a feliratkozóknak (youtube és facebook élőzés akkoriban még egyáltalán nem létezett, mint ahogy a mobilnet is gyerekcipőben járt még);

– minitanfolyamokat szerveztem emailben;

– állandóan kérdőívekkel zaklattam az olvasóimat :);

– könyveket írtam;

– vendégelőadóskodtam;

– képzéseket szerveztem;

– sőt, konferenciát is;

– hozzám hasonló érdeklődésűekkel barátkoztam, klubokba szerveződve, mastermind csoportokba tömörülve;

– kipróbáltam új marketing eszközöket – online hirdetéseket, keresztmarketinget, linkmarketinget, újsághirdetést, vendégbloggerkedést, szakértősködést, tv-rádió szereplést, stb;

– segítettünk egymásnak mi, kezdő és tapasztaltabb vállalkozók;

– megvitattuk a történéseket egymás között;

– összejártunk kisebb-nagyobb közösségekben.

Amit nem csináltam és most sem fogok, és te se tedd!

  • nem zártam be átmenetileg, hogy megvárjuk, míg maguktól jobbak lesznek a dolgok – a számtech boltunkat viszont végleg bezártuk 2010 elején, két napnyi gondolkodás és számolgatás után;
  • nem vonultam a netre átmenetileg – merthogy eleve ott volt a székhelyem;
  • nem emeltem árakat, csak mert tudtam, hogy nőni fog a kereslet (legundorítóbb kapitalista szokás árat emelni a szűkösség időszakában);
  • nem csökkentettem árakat – bízva abban, hogy így nem tűnnek el a vevőim… az árcsökkenés ugyanis egyetlen vevőt sem tart meg, viszont közelebb hozza a véget…
  • nem adtam ingyen azt, amit előző héten pénzért adtam – nem áldoztam fel a családom boldogulását átmeneti jó érzésért, hogy segíthettem nálam is rászorultabbaknak, hiszen azt sosem lehet tudni, hogy végül is ki a rászorultabb adott esetben;
  • nem akartam megoldani a kormány feladatait, magamra vállalva olyan terhetek, amik nem rám tartoznak;
  • a kormánytól egy pillanatig sem vártam, hogy megoldja a gondjaimat (előtte sem és azóta sem, soha);
  • nem zárkóztam be szellemileg – még ha fizikailag távol is voltam a különböző közösségeim tagjaitól;
  • nem hallgattam el sem átmenetileg, sem véglegesen, csak hogy nehogy valakit megzavarjak a NEMválságról szóló dolgaimmal;
  • nem fogtam fel bulinak a válságot, hanem egyrészt a túlélési praktikákra koncentráltam, másrészt mindig előre néztem;
  • nem a hülyeségre, hanem sokkal inkább az értelemre koncentráltam.

Ha egy szót kellene tanácsként adnom, akkor ez lenne: KOMMUNIKÁLJ! Mindenféleképp. Állj ki, mondd el! Írd le! Rajzold le! Filmesítsd meg! Mémesítsd! Suttogd! Ordítsd! Kérdezz! Elemezz és tedd közzé!

Ha az az érzésed, hogy már unalmas vagy, annyira nyomulsz, akkor a töredékét sem valósítottad még meg annak, ami ahhoz szükséges, hogy túléld a válságot a vállalkozásoddal.

Majd amikor már az emberek jelzik vissza, hogy „figyi, kicsit sok lesz már belőled”, na akkor kezdhetsz el bízni abban, hogy túl fogod vészelni.

Hatalmas csapás érte a vállalkozásokat, és ez még csak az eleje.

Kibírod ügyfelek nélkül a következő 3-4 hetet? És a következő 3-4 hónapot?

Igen, amikor a járvány elmúltával kihirdetik, hogy „Emberek, újra lehet szabadon jönni-menni, élni-vigadni”, akkor majd valóban vége lesz, de ennek kihirdetése nem most lesz. Hanem hónapok múlva, az is, lehet, hogy jövőre.

Ha ez idő alatt ki is húzod valahogy, de közben nem kommunikálsz, nem építkezel az összes kihasználható eszközzel, akkor a válság elmúltával az emberek azok közé fognak sorolni, akik végleg odavesznek a piacon: „Ja, biztos ez is bezárt, ez is lehúzta a rolót, ez is beadta a kulcsot.”

Minden vállalkozás csapásokat szenved el, de nagyon nagy kérdés, hogy számodra ezek közül valamelyik a végső csapás lesz-e, vagy sem.

Ha kitartasz és szorgalmas vagy, akkor a csapások megrengetnek ugyan, de el nem pusztítanak.


Ha nem értesz ezekből valamit, akkor kérdezz!

Vidi Rita

Comments are closed.