Regényírás: Úton – A Főnix – a regényírás átka?

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Múlt csütörtökön múlt egy hete, hogy nyomdába küldtem A Főnix-et, és három napja, pénteken kaptam a hírt, hogy most, a hét elején  a nyomda már ki is tudja szállítani a kész példányokat. Hát ez is eljött, méghozzá milyen gyorsan! Napok múlva kezemben tarthatom az én drágaságomat, és a szombati webináriumon meg is fogom majd mutatni az azon résztvevőknek, főleg, hogy a friss adatokat is ez szolgáltatja, például a magánkiadással kapcsolatos költségekről szóló, ott elhangzó részekhez. Talán még emlékszel, meséltem, hogy nagyon rossz érzés volt kitenni a pontot a regény végére. Hasonlóan fura, de jóval lendületesebb élmény volt az a sodrás, amikor még utoljára belenéztem a nyomdába küldés előtt, hogy vajon van-e még benne hiba, tudnék-e még rajta módosítani, és effélék. Nem találtam ilyeneket, szóval egyszerre megnyugodva és kétségek között küldtem el a fájlokat. (Ez volt november 5-én.) Még azon a hétvégén elkezdtem írni az új regényemet. Érted… meg sem jelent még az első, még annak az áramlásnak a hatásain sem vagyok túl, de már belekezdek egy újba… De igazából nincs itt ellentmondás, más összefüggés van: egyrészt annyira jött a két új szereplő, hogy állandóan felváltva láttam őket magam előtt a régiekkel. Ha biztos nyugalommal gazdagított örömre volt szükségem, akkor A… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – a végső borító

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Csütörtökön ment nyomdába a könyv, tehát a borító is készen állt már addigra. Íme: (vonalkód nincs még rajta) Mint már meséltem, Szabolcs azonnal eltalálta az ízlésemet, és a borítón ezek után már csak leheletnyi javítások történtek: – Betűméretek igazítása – Betűformátumok egységesítése (minden nagybetű) – A főnixmadár finomításai (például merre nézzen) – A lángoknál először kértem, hogy legyen belőlük visszavéve az első verzióhoz képest, de aztán megnéztem távolabbról is és megláttam, hogy nem kell visszavenni, tehát maradt. – Az írói álnevem alulra került. – Megszületett a gerinc, – és a hátsó borító is. Mit kell még tudni a könyv kiviteléről? A mérete A/5, a borító fényes karton lesz. (Nem keménytáblás.) Oldalszám: 286 A lapok ragasztva lesznek egymáshoz. A könyv súlya kb. 400 gramm lesz. Megjelenés: 2020. december 1. Tervezek előrendelési lehetőséget is, hogy december 1-jén már a postázással tudjunk kezdeni, ez november utolsó hetében indul majd. Még egy fontos infó: Az Úton – A Főnix természetesen kapható lesz e-könyv formátumban is: pdf, epub, mobi verziókban is megvásárolható külön, a nyomtatott könyvet vásárlók pedig automatikusan megkapják az e-könyv verziót is.

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – javítás és száműzendő szavak

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Miután kitettem a pontot a regény legvégére, következett az első olyan átolvasás, amikor már kifejezetten a javítás és a fejlesztés volt a cél. (Előzőleg az volt az átolvasások és visszaolvasások célja, hogy ezer százalékig nyomon maradjak.) A sztori készen volt, a dolgok megtörténtek, a szavak elhangzottak, az utazók utazásának fontos fejezete lezárult és új útra kelnek, de már nélkülünk. Jöhetett a javítás, tökéletesítés! Újraolvasás, most már más szemmel Addig is rengetegszer újraolvastam már a megírt részeket, gyakorlatilag kívülről fújva az egészet, de eljött az ideje az összesimításnak – és most nem jut erre eszembe jobb szó. Amikor egy regény bő egy évig készül – A Főnix 14 hónapig készült, bár összesen volt benne vagy 8 hónapnyi írás-szünet, és most az utolsó három hétben csakis a javítás és fejlesztés zajlott, október 17-e óta –, még a nagyon ihletett írásnál is előfordul, hogy szembetűnő különbségek vannak  a különböző időpontokban megíródott részek között. Az a tapasztalatom, hogy minél inkább húzódik szét időben az elkészülés, annál inkább előjönnek ezek a differenciák. A szöveg minőségén érződik, hogy mikor milyen minőségű volt a csatlakozás. Volt, amikor egyszerűbb mondatszerkezetek akartak születni, és volt, amikor egy mondat fél oldalas volt, visszaolvasva ugyan vitt magával, de elég könnyű volt… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – miért hagytam félbe egy másik regényt?

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Ildikó kommentjére válaszolva jutott eszembe, hogy megírom azt a sztorit is, ami a megkezdett, de elakadt, és garantáltan soha be nem fejezett regényemről szól. Még 2013-ban elkezdtem egy regényt írni. Ugyanúgy kezdődött, mint ez: láttam egy férfit, aki magába roskadva zokog. Taknya-nyála egybefolyt, a testét rázta a sírás, és közben mindenféle gondolatok futottak át a fején. Elkezdtem leírni a látottakat. Tudtam, hogy ki ő, és azt is, hogy miért zokog. És azt is tudtam, hogy milyen sztori van az egész mögött, sőt, olyannyira tudtam, hogy meg is történt. Jött, abból a megfogalmazhatatlan információs térből az információcsomag, csak az volt teljesen más A Főnixhez képest, hogy egy megtörtént esemény akart átformálódni a kezeim alatt. A zokogó férfi egy rendőrnyomozó volt, és természetesen, mint főszereplő állt, pontosabban mondva térdelt elém. Egy régi barátomról mintáztam, aki tudott is erről és örült is neki :). De volt másik főszereplőm is, a „rosszfiú”, a gyilkos, akinek egy icipicit is jobb világban sosem kellett volna gyilkosnak lennie… Mivel ez egy Magyarországon folyamatban lévő eset volt – aminek minden infómorzsájára úgy vadásztam, mint Félix macskánk a tücskökre –, ezért a sztorimat nem Magyarországra terveztem, hanem az USA-ba. Elkezdtem írni, és fantasztikusan élveztem a rendőr szálát. Ugyanazt éreztem,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A Főnix – milyen érzés befejezni egy regényt?

Úton - A Főnix - borítóterv első fázis

Nagyon hosszú ideje (eleve nem túl hosszú ideje írtam, szóval ez relatív, de akkor mondjuk úgy, hogy nyár eleje óta) láttam magam előtt a regényem utolsó jelenetét. Egy reggel, ébredezés közben jött az ötlet (vagy infó?), és olyan egyértelmű volt, hogy ez lesz a legvége, mintha mindig is tudtam volna, emlékszem, még gondoltam is, magamban bólogatva, hogy: Hát persze! Pedig azt még nem tudtam, hogy mik fognak történni, sőt, nem is sejtettem. De az utolsó kép tiszta volt. Vannak írók, akik az utolsó oldalaik – vagy épp az utolsó fejezet – megírásával kezdik a regényüket. Véleményem szerint azért, mert ezzel az élménnyel szereznek támpontot arról, hogy mégis mi fog majd előtte történni, hiszen arról előre még nem biztos, hogy van fogalmuk. Tudtam erről a módszerről, de nem alkalmaztam, annak ellenére, hogy évekig olvastam úgy könyveket, hogy először mindig az utolsó 3-4 olvastam el, mert tudni akartam, hogy ki a gyilkos. (Nyilván a bűnügyi könyveknél.) Nem ezt a hátulról elkezdős módszert alkalmaztam tehát, mert mint ahogy már írtam, a kiindulási pillanatot láttam tisztán magam előtt, és sorban fejtegettem fel a szálakat. Mikor megtudtam, és meggyőződtem róla, hogy mi lesz a vége, az adott egy nagy lökést az oda tartó út megfejtéséhez,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A főnix – szürke hétköznapok

Úton - A főnix

Az írás kemény munka. Aki mást mond, nem ült még 14 órát íróasztal és billentyűzet mögött és nem gépelte még zsibbadtra az ujjait. Hogy zajlik nálam a regényírás a hétköznapokban? Mik azok a jellegzetességek, amik valószínűleg csak rám jellemzőek és mások egészen másképp oldják meg, vagy épp körítik ezeket a dolgaikat? Hát akkor lássuk, a teljesség igénye nélkül, A főnix születésének hétköznapi körülményeit: A reggelek Vagy úgy írok, hogy azonnal a regénnyel kezdek, vagy úgy írok, hogy tudván, hogy eleve sok más dolgom is van, inkább a más dolgokkal kezdek el előbb foglalkozni, hogy azok is haladjanak előre. Jelenleg rengeteg megrendelésünk van szövegírásból, úgyhogy amikor mással foglalkozom, az azt jelenti, hogy akkor is iszonyat mennyiséget olvasok el, javítok is, és az ügyfelekkel kommunikálok, egyeztetek. Reggel, mikor kinyitom a szemem, már tudom, mit fogok csinálni a következő fél órában, az utána következő egy órában, és aztán egész délelőtt, majd egész nap. De leginkább már előző este tudom, mindig megtervezem a főbb körvonalakat még elalvás előtt. A ráhangolódás Mivel abszolút jobb agyféltekével írom a regényemet, nem kell ráhangolódás. Igazából leginkább az kell, hogy ha nem a regénnyel kezdem a napot effektíve, akkor távol tudjam tartani a fejemből is, és ne a szereplőimről… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Regényírás: Úton – A főnix – a kezdetek

Úton - A főnix

2019 nyarának végén, egy augusztusi napon láttam meg először magam előtt a nőt, aki ül egy autó vezető ülésében és vár. Annyira tisztán láttam magam előtt, hogy még a ruháját, az arcvonásait, de még az autót is meg tudtam figyelni. Tudtam, hogy egy nagyvárosban van éppen, és vár valakire. De kire? Ez a kép a nőről az udvaron, a nyugágyban heverészve kúszott lelki szemeim elé. Délután volt, négy óra körül, és én épp a felhők vonulását nézegettem, miután már meguntam a napozást. Nem volt túl meleg, sőt, ahogy az árnyék vonult felém, úgy kezdtem el még fázni is. Láttam közben magam előtt ezt a nőt, és azon gondolkodtam, hogy vajon kire vagy mire vár? És ahogy ott néztem a felhőket, jött egy gondolat: Írd le és megtudod. Szóval bementem a házba, még egy limonádét készítettem magamnak, és leültem írni a dolgozószobámban. Órákon át írtam. A nő egyre formálódott a szavak által, és az is, akire várt, és persze az ő közös történetük. Olyan izgatottság lett rajtam úrrá, amit már régen tapasztaltam. A szereplőim eljutottak egy pontig a történetükben, már nagyon sokat tudtam róluk, ahogy ők is egyre többet egymásról, de még mindig tele voltam kérdőjelekkel. Azt tudtam, hová mennek, de… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Mi a jó bánatért szünteted meg az anyagaidat Rita?

Oktató anyagok, jövőkép

Egy kedves ügyfelem, Lajos tette fel így a kérdést annak láttán, hogy fokozatosan tényleg megszüntetem az összes online oktatóanyagomat. Lassan kiürül az ÓnixBazár online oktatóanyagainak szekciója, és semmi nem tölti be a hiányzók helyét, hanem egyre csak fogyatkoznak az anyagok. Egy alkalmas pillanatban egyébként is akartam erről beszélni, de most előrébb hozom ezt az alkalmas pillanatot, köszönet Lajosnak a kérdés megfogalmazásáért :). Igen, igaz a tény, az összes online oktatóanyagom megszűnik, fokozatosan. Némelyiknek van úgynevezett kivezető kampánya is, de van, amelyiknek még az sem jut. Mi a megszűnések oka? Az évek során volt már rá példa, hogy azért szüntettem meg oktatóanyagom értékesítését, mert elavultak az információk, és nekem már nem volt kedvem megújítani, illetve információk helyett elég volt egy cikk a tudás átadáshoz. Ilyen anyag volt például a Posztmester. Egy ideig ment, imádtátok, aztán már elég volt egy cikk arról, hogy „Miért nem érdemes már a Facebookon nyomulni”. Átadtam mindent, amit ez ügyben érdemes volt, további zabhegyezésnek semmi szükségét nem éreztem a témában. Mindig, minden tudás, amit átadok az anyagaimban az olyan, amit a gyerekeimnek és a legjobb barátaimnak is átadnék (és meg is teszem sokkal, hiszen nekik is van rá igényük). Ami elavul, az megy a levesbe, nincs értelme… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

A vállalkozások 5 legpusztítóbb mantrája

Mindenkinek vannak belső mantrái, amiket előszeretettel ismételget magában: – Minden rendben lesz! – Képes vagyok rá! – Sikerülni fog! Ezek a pozitív mantrák, amik erősítik magát a mantrázót, erővel ruházzák fel, plusz pszichikai energiákat ébresztenek benne. Ez eddig szuper! De vannak negatív mantrák is: – Nekem ez úgysem fog sikerülni. – Én mindenben olyan szerencsétlen vagyok. – Á, én semmihez sem értek. Ezek, ellentétben a pozitív mantrákkal, értelem szerűen gyengítik az egyént – aki mantrázza ezeket –, és pusztítják a pszichikus energiáit is, tehát közvetlenül entrópiát okoznak. Ezek a mondatok olyan varázslatos erővel bírnak, hogy ha valaki másnak mondjuk – például a gyerekeinknek –, akkor beléjük ivódik, és elhiszik ők maguk is, hogy ezek tényleg igazak rájuk. A mantrákkal árthatunk és segíthetünk is magunkon, de megfigyeléseim szerint általában a negatív mantrákat alkalmazzák az emberek előszeretettel. De nemcsak az emberek tudnak mantrázni, hanem a cégvezetők és vállalkozók személyében – de ide tartoznak a cégek középvezetői is – vállalati mantrákat is ismerünk. Ezek közül szedtem most össze az 5 legpusztítóbbat. Ezek azért nagyon veszélyesek számodra – ha használod ezeket –, mert azzal, hogy a saját cégedet pusztítod, a konkurenciáét egyben építed is. Ezért kezdted el a vállalkozást? Ugye nem? „De hát ezek… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Hála neked is

Hálás vagyok neked, hogy ezt olvasod, és bármi mást is tőlem. Hálás vagyok neked, hogy elgondolkodsz azokon, amiket mondok, írok. Hálás vagyok neked, hogy továbbgondolod a magad és szeretteid, vagy épp mások javára. Hálás vagyok, hogy hasznosítod. Hálás vagyok, hogy visszajelzel. Hálás vagyok, hogy értesz és figyelsz. Hálás vagyok, hogy követsz. Hálás vagyok, hogy a fejedben élhetnek tovább azok a gondolatok, amik általam kerültek oda. Hálás vagyok, hogy ha hálás vagy. Néha, amikor pillanatokra felmerül bennem az a kérdés, hogy „miért is csinálod ezt?”, akkor mindig RÁD gondolok, és akkor tudom, hogy igen, ÉRTED. Persze ne gondold, hogy feláldozom önmagam. Önző is vagyok, mikor rád gondolok. Mert hiszek abban, hogy ha neked jó, akkor nekem is jó lesz. Hiszek abban, hogy nem mások nyomorúsága árán kell működnie egy vállalkozásnak, hanem mások sikerei okán. Nem tudom, hogy ki vagy. Nem tudom, pontosan miért vagy itt. De azt tudom, hogy amikor ugyanarra gondolunk, akkor a világ egy jobb és élhetőbb hely lesz. Talán nem azonnal, de biztosan tartósan. Én ezért dolgozom. És köszönöm neked, hogy értelmet adsz a munkámnak. Vidi Rita  

Olvass tovább

Kérdezz-felelek: online marketing, értékesítés, kommunikáció, reklám, hirdetések

A 2018. júliusi Kérdezz! Felelek. kérdések második része, kifejezetten online marketingre, kommunikációra, a marketing és az értékesítés közti különbségre, a reklámozásra, az üzleti ötletek megvalósítására, a női vállalkozásokra és a harcokra vonatkozóan. Lesz szó még blogolásról is – és a problématudatra való koncentrálás fontosságáról. A webfejlesztő oldala, aki leprogramozza a FB-ra posztoló automatát: Nagy Zoltán – https://nzoltan.eu/ Mit ígértem még? :))) Ja igen, Sándornak: írom majd a cikket a termékbevezetésről és külön szólni fogok róla!

Olvass tovább

Vidi Rita 7 leggonoszabb pillanata

Vidi Rita

Muhahaaaaa 🙂 És ezek a pillanatok folyamatosan és az örökkévalóságig tartanak: Amikor azt mondja neked, hogy ha nem akarsz hadvezér lenni, akkor örökre közlegény maradsz a lövészárokban, és te leszel az első, akit a harcban le fognak lőni. Amikor azt mondja neked, hogy buta vagy, ha állandóan felülsz a „legújabb marketing trendek” vonatra, és azt hiszed, hogy az visz is valahova. Amikor arról beszél, hogy az a fránya szöveg fog eladni, nem a csillivilli honlap, és nem a képek, amikkel a grafikusok vakítanak. Amikor hülyeségnek titulálja azt a tulajdonságodat, hogy már vagy tíz éve folyamatosan csak tanulod a vállalkozást, konferenciáról konferenciára jársz, könyvet könyv hátára halmozol, de használni még mindig nem használtál belőlük semmit, és nyilvánvalóan nem is fogsz. Amikor állandóan azt szajkózza, hogy egyszerűen csak vissza kell térni az alapokhoz – problémák és vágyak -, és nem kell túlbonyolítani a kommunikációt. Amikor a célok és a tervek fontosságát hangsúlyozza, ahelyett, hogy egyszerűen csak megmondaná, mi a bánatot írj a sales levélbe. Amikor beszól, hogy „drága életem, ezt se úgy csináltad, ahogy mondtam” – és nagyon jól tudod, hogy igaza van. Ezek a legdurvább pillanatok. De akik túlélték, azok mind erősebbek lettek. 🙂 Amúgy pedig: ki ez a Vidi Rita… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Rita, beszélhetnénk telefonon? És találkozhatunk személyesen? NEM!

Hagyd a dagadt ruhát másra!

Én egy gonosz szörnyeteg vagyok, aki elveszi az emberektől a személyes kapcsolattartás varázsát: nem telefonálok senkivel, és végtelenül végletes esetekben találkozom csak személyesen bárkivel is. Kivétel a családom és a nagyon-nagyon kis számú barátaim. Hogy miért van ez így? Hogyan jut el egy vállalkozó addig, hogy nullára redukálja azokat a mások számára szociális szükségleteket, amik a világ működésének alapjai? Elmesélem. 2009-ben könyvet írtam nőknek, az időgazdálkodásról, Hagyd a dagadt ruhát címmel, és a második kiadás 127. oldalán kezdődik A dimenzióváltás művészete című fejezet, amiből ha megengeded, idemásolok egy közepesen hosszú részt. A dimenzióváltás művészete Pár éve egy 50 fős konferenciát szerveztem vállalkozóknak. Egyszerre konzultáltam az előadókkal, és a helyszínt biztosító hotellal, egyszerre kezeltem a szobákba való elhelyezést és az étkezéseket, hogy ki, mikor érkezik, mikor ad elő, van-e valami különleges kívánsága, és a többi, ilyenkor felmerülő megoldandó feladat. Egy 105 tételből álló listát pipálgattam ki folyamatosan, ahogy közeledtünk a konferencia napjához, úgy fogytak a tételek. Mindezt úgy, hogy egyetlen pillanatra sem tettem ki a lábam itthonról, sőt, telefonon is csak pár percet beszéltem. Mindent e-mailben intéztem, mindenkivel. A két napos konferencia mindkét napja zökkenőmentesen, gond nélkül zajlott le, mindenkinek volt szobája, mindenki kapott vacsorát, egész nap kávéztak, üdítőztek a vendégek,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Így lett a Depeche Mode az életem része

Érezted már azt valaha, hogy egyetlen pillanatba belesűrűsödik az egész addigi életed? Érezted már azt, hogy egy szemvillanásnyi lélegzetvételre, mintha kívül tudnál kerülni az idő és a tér hálóján, és tiszta rálátásod lenne arra, hogy milyen úton haladtál eddig az életedben, és amerre tovább haladsz a jó-e? Ez a pillanat, és ez a szemvillanásnyi lélegzetvételnyi idő nálam május 21-e óta tart. Vigyázat, nem hétköznapi rajongói írás következik.

Olvass tovább

Hagyd a dagadt ruhát másra! – készül a második kiadás

Közlemény: átmenetileg nem lehet megvásárolni a Hagyd a dagadt ruhát másra! című, női időgazdálkodásról szóló könyvemet, mert az első kiadás lényegében az utolsó darabig elfogyott, a második kiadás pedig néhány hét múlva lesz csak a boltokban. Addig kis türelmeteket kérem, ízelítőnek íme a második kiadás előszava: Előszó a második kiadáshoz (Ígérem, utána már csak a lényegre szorítkozunk!)   A 21. század a nők évszázada. Mindez persze jól hangzik, hiszen reményt és lehetőséget sugall. De mintha ezen a hangzatos sugallaton kívül másunk nem is lenne. Sőt, a nők túlnyomó többsége még ezt sem hallotta. A nők évszázada lenne? Akkor miért kerülnek egyre inkább hátrányba a nők a munkaerő piacon? Miért szegényebbek egyre inkább a nők a férfiaknál? Miért a férfiak uralják még mindig a világot? Miért szűkebbek a nők lehetőségei, annak ellenére, hogy legalább 120 éve ugyanúgy próbálják kivenni a részüket a társadalomból, a gazdaságból, a politikából, mint a férfiak? Az a helyzet, hogy globális kérdésekre nem lehet egyéni válaszokat adni. A Föld óriási területein a nők még mindig elnyomásban élnek – nálunk, itt Európa szívében is hátrányos helyzetűnek számítunk -, ahol akár halálra is kövezhetik őket azért, mert kivillant a bokájuk a ruhájuk alól, vagy, mert merészeltek autót vezetni. Magyarországon,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Hogy lehet ennyi mindennel foglalkozni egyszerre?

Háromszoros anya vagyok – a gyerekek 0.5, 6.5. 19.5 évesek -, plusz feleség, házitündér és házisárkány egy személyben.   Vállalkozó és vezető vagyok a saját cégeimben. Tanácsadó vagyok az ügyfeleim számára. Tréner vagyok a műhelynapokon és online tanfolyamokon résztvevők számára. Szakértő vagyok a sajtó számára. Az ihirek.hu megalkotója és főszerkesztője is vagyok. Elnök vagyok a MaVan Egyesületben. Van saját franchise rendszerem.   Barátja is vagyok valakinek. Ellensége is másvalakinek.   Sok mindenhez értek, még több mindenhez nem. Amiben erős vagyok: harcra termettem. Amiben gyenge vagyok: ugyanez. Amire vágyom: már megvan, de meg is akarom tartani. Ami minden nap tettekre sarkall: jobbá, gyorsabbá, hatékonyabbá válni, versenyezni önmagammal és másokkal. Amit a legjobban szeretek: csinálni. Majdnem mindegy, hogy mit, csak elmerülhessek benne, csinálhassam jól, jobban, legjobban. És akkor nem merül fel soha az a kérdés, hogy „vajon hogy vagyok képes ennyi mindenre?”. Mert ez a természetes.

Olvass tovább

Nyílt levelem Szalai Piroska miniszteri biztosnak

Ezt a nyílt levelet a MaVan Egyesület elnökeként írtam és küldtem el Szalai Piroska miniszteri biztosnak, a nők munkaerő-piaci helyzete javításának témájában. Az eredeti itt tekinthető meg (új ablakban nyílik)>> Hogyan segítsünk a nők munkaerőpiaci helyzetén? Így ne! – Nyílt levél Szalai Piroska miniszteri biztosnak   Hogyan lehet a nők munkaerő-piaci és foglalkoztatási helyzetén javítani? Csak a nőkén sehogy. Egyrészt felesleges újra feltalálni a feminizmust, másrészt pedig nem a halakat kell segíteni, hogy a pecázás eredményes legyen, hanem a horgászokat. Hal van elég, a horgászok viszont lassan kihalnak. Vegyes érzelmekkel olvastam több a hírportálon, és hozzáértésről tanúskodó blogon, hogy Szalai Piroska miniszteri biztos a nőket, és a nők helyzetéért felelősséget érző szervezeteket, csoportokat kérdezte meg arról, hogy szerintük hogyan lehetne javítani a nők munkaerő-piaci helyzetén. Május 31-éig várták e-mailben a javaslatokat, de tudomásom szerint mai napig nyitottak a levelek irányába. Feminizmus ON Örültem, mikor erről az egészről hírt kaptam, mert végre egy nő foglalkozik a nők helyzetével, és kerül esetleg döntéshelyzetbe is; és végre nem macsó férfiak akarják megmondani a tutit nőtársaiknak.  Feminizmus OFF De ugyanakkor szomorú is lettem, mert az általam oly’ nagyon tisztelt Szalai Piroska munkája most olyan, mintha egy miniszteri biztost küldtünk volna ki egy horgásztóhoz, hogy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Az anyai álmok valóra váltása – előadásom videóról

Íme az I. Pécsimami napokon készült felvétel az előadásomról, amelynek címe: Az anyai álmok valóra váltása. Az előadásból kiderül, hogy miért speciális a kismamák, kisbabás anyukák helyzete a célkitűzés, az álmok valóra váltása és az időgazdálkodás tekintetében.

Olvass tovább