Már a csapból is a műanyag-téma folyik – pedig nemcsak ezzel kellene foglalkoznunk!

Minden napra jut egy hír arról, hogy műanyagok borítják az óceánokat, bálnák, delfinek haldokolnak, világcégek iktatják ki életükből a műanyag szívószálat, és hasonló, nagyon érhető, maximálisan átélhető tematikával.

Ez iszonyatosan fontos téma (rendszeresen használom az „iszonyatos” jelzőt, ez már-már a védjegyem része, de talán ez a téma az, amire túlzó hatás nélkül ez illik pontosan).

Nagyon fontos látnunk a saját szemünkkel a veszély közeledtét.

De kezdem azt érezni, hogy a műanyag-téma túlhangsúlyozásával abba a csapdaszintű illúzióba esünk, hogy ha műanyag szatyor nélkül vásárolunk, akkor megmentjük a bolygót. Hát nem mentjük meg, kurvára nem.

Ez a műanyagos téma ez szuper jó edukációs eszköz lett volna a társadalom számára 15 évvel ezelőtt, amikor még volt időnk molyolni.

Most már nincs időnk!

Rendben, ha csak lehet, ne használj műanyagot! Ne vegyél pillepalackos terméket, üdítőt, szörpöt, gyerekjátékot, ruhát, bútort, okostelefont, semmit. Szokj le a műanyagról! Oké. Megmenekült a bolygó?

Eltűnt az a több millió gigatonnányi SZÉN a légkörből? Nem tűnt el. Attól még fuldoklik a Föld.

A szomorú tény az, hogy nemcsak a műanyagról kell leszoknunk.

Hanem a fáról is például.

Dolgok, amikről a klímaváltozás kapcsán azonnal le kell szoknunk

Azonnal be kell fejezni a fakitermeléseket és a fa eltüzelését. Ugyanis a fa köti meg a széndioxidot, és úgy juttatja vissza a szenet a talajba, hogy egyrészt életben marad, másrészt a lehulló részei belerothadnak a földbe. Az anyatermészet ezt a körforgást találta ki arra, hogy belélegezhető maradjon a levegő.

Le kell mondanunk repülésről. A 20 dekányi csomagok repülőgéppel való utaztatásáról. A fapados járatokkal való ingázásról.

Le kell mondanunk a vásárlásaink azon részéről, amelynek 20-30- kilométernél többet kell utaznia. Ki kell iktatnunk a kamionokat az életünkből, és ha valahonnan messziről kell érkeznie árunak/személynek, állatnak, azt vonattal kell megoldani.

Vissza kell térni AZONNAL a helyben gazdálkodásra, ahol csak lehet. Ahol nem lehet, ott is egy nagyon szűk sugarú körből kell beszerezni mindent. Hogy ez sok-sok kis körben centralizálná a gazdaságot? És? Jobb az, hogy most minden Budapest központú?

A szénről is le kell mondanunk azonnal. Erőmű, ami lignittel üzemel? Úristen basszus! Amikor van napenergia? Meg szél? Meg biomassza?

Az autókról – bármilyen furcsa is – nem kötelező lemondani, főleg, hogy egyre terjed az elektromos hajtás. A tengerjáró hajókról kellene azonnal lemondani, mert egy tengerjáró hajó annyi széndioxidod bocsájt ki naponta, mint 1 millió autó… Az autókról koncentrált körzeteken belül kell esetleg lemondani, ahogy azt például Puzsér Róbert a Sétáló Budapest projektjében megmutatta.

Nem elég vékonyabbra, meg papírra cserélni a szívószálakat. Nem elég textil szatyorba vásárolni – amely szatyrot Kínából rendelték be…

Inkább ne tegyél semmit basszus, mert akkor nem ringatod magad abba a hitbe, hogy tettél valamit. Mert a műanyag-mánia semmit nem old meg, azzal most csak a szart gurigázzuk.

Mit tehetsz a klímaváltozás ellen?

Ha nagyon jót akarsz, mondj le, amiről csak tudsz, de legalább legyél átgondoltabb! Ne rendelj a tengeren túlról! Ne utazz hetente repülővel, bármennyire is kényelmes és kézenfekvő! Ne tüzelj fával! Ne vágj ki fát! Ültess fát!

Iszonyatosan össze kell húznunk magunkat, csomó mindenről kell lemondanunk, és át kell alakítani az életünket. De tudod mitől félek? Nem fogjuk megtenni, a tudósok hiába ordítják már a világba évtizedek óta, hogy kurvanagy baj lesz.

Az unokám 4 hónapos. Én  már a következő 80 évre tervezek. És azt látom, hogy nem lesz 80 év. És ha erre gondolok, meg a szívószálakra, hát nem fogom tudni magamban tartani, hogy a szívószálas témán pörögni, úgy tenni, mintha ez bármit megoldana, egy baromság!

Álljanak le a szénerőművek, álljanak le a teherhajók, álljanak le a repülők, álljon le minden fakitermelés, és gondoljuk át az egészet! És aztán indítsuk újra az életünket más berendezkedéssel, miközben MINDEN NAP ültetünk egy fát. Nem évente kettőt, nem évente tízet, hanem évente fejenként 365-öt.

Az anyatermészet segítséget kér, most már évtizedek óta. Ha nem segítünk neki, mi fogunk belepusztulni, nem ő. Ő újraindítja a Földet. Nélkülünk.

És ez nem a jövőben lesz, nem évtizedek múlva, hanem MOST TÖRTÉNIK.

Keserű az ébredés, de annál biztosabb lehet a jövő. Vagy átaludhatjuk a hátralévő még 15-20 évet, szépen, a végső pusztulásba. (Hát én nem fogom!)

Vidi Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük