Hála neked is

Hálás vagyok neked, hogy ezt olvasod, és bármi mást is tőlem. Hálás vagyok neked, hogy elgondolkodsz azokon, amiket mondok, írok. Hálás vagyok neked, hogy továbbgondolod a magad és szeretteid, vagy épp mások javára. Hálás vagyok, hogy hasznosítod. Hálás vagyok, hogy visszajelzel. Hálás vagyok, hogy értesz és figyelsz. Hálás vagyok, hogy követsz. Hálás vagyok, hogy a fejedben élhetnek tovább azok a gondolatok, amik általam kerültek oda. Hálás vagyok, hogy ha hálás vagy. Néha, amikor pillanatokra felmerül bennem az a kérdés, hogy „miért is csinálod ezt?”, akkor mindig RÁD gondolok, és akkor tudom, hogy igen, ÉRTED. Persze ne gondold, hogy feláldozom önmagam. Önző is vagyok, mikor rád gondolok. Mert hiszek abban, hogy ha neked jó, akkor nekem is jó lesz. Hiszek abban, hogy nem mások nyomorúsága árán kell működnie egy vállalkozásnak, hanem mások sikerei okán. Nem tudom, hogy ki vagy. Nem tudom, pontosan miért vagy itt. De azt tudom, hogy amikor ugyanarra gondolunk, akkor a világ egy jobb és élhetőbb hely lesz. Talán nem azonnal, de biztosan tartósan. Én ezért dolgozom. És köszönöm neked, hogy értelmet adsz a munkámnak. Vidi Rita  

Olvass tovább

Őszinte és nyílt levél annak, aki tolvajnak nevezett engem

Kedves Csilla! 2016 július 5-én reggel, 7:28 órakor azzal vádoltál meg a Facebook oldaladon egy külön erről szóló posztban, hogy megloptalak. https://www.facebook.com/kkvkontrolling/posts/1817227428498188 A kérdéses posztot természetesen fotóztam, ide is bemásolom. Mivel közszereplőként jelölted meg magad, vettem magamnak a bátorságot, hogy nyilvánosan reagáljak. Hogy miért most válaszolok? Mert eddig tartott a gyászidőszakom, és most érzek magamban annyi erőt, hogy összeszedetten reagáljak, mostanra múlt el a szomorúságom annyira, hogy teret kapjanak a szavak. Talán nem fogok sírni a végére. Pontosan nem emlékszem már, hogy mikor találkoztunk mi ketten online, hiszen tudod, a jobb agyféltekéseknek néha gondjaik vannak a dátumok fejből vágásával, de azt tudom, hogy több ingyenes online tanfolyamomon is részt vettél, és igazából ebből a linkelt posztodból tudtam meg, hogy valószínűleg végig konkurensedként kezeltél. Személyesen akkoriban találkoztunk először, amikor Ágival kerekasztal beszélgetéseket tartottunk vállalkozásról hol Pesten, hol Budán, és ott kezdtünk el összebarátkozni – bár így utólag már úgy vélem, hogy részedről nyilván ez nem barátkozás volt, ez csak az én bohó elképzelésem volt a kapcsolatunkról –, és ezek után találkoztunk ezeken az összejöveteleken egyre gyakrabban. Már akkor, ezeken a kerekasztalokon rendszeresen visszatérő témája volt az Ágival tartott előadásainknak az árképzés, sőt, már a rizsanélkül projektben, 2008-ban azzal szereztem extra hírnevet… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Így lett a Depeche Mode az életem része

Érezted már azt valaha, hogy egyetlen pillanatba belesűrűsödik az egész addigi életed? Érezted már azt, hogy egy szemvillanásnyi lélegzetvételre, mintha kívül tudnál kerülni az idő és a tér hálóján, és tiszta rálátásod lenne arra, hogy milyen úton haladtál eddig az életedben, és amerre tovább haladsz a jó-e? Ez a pillanat, és ez a szemvillanásnyi lélegzetvételnyi idő nálam május 21-e óta tart. Vigyázat, nem hétköznapi rajongói írás következik.

Olvass tovább

Okos telefonon is találkozunk?

Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy egyrészt egyre többet netezek okos telefonról, mert akár tetszik, akár nem, vannak élethelyzetek, amikor ez a kényelmesebb (pl. gyerekreggeliztetés közben, végeérhetetlen séták során, vagy épp valamire hosszasan várakozva), másrészt azt is észrevettem magamon, hogy egyre jobban idegesít, ha okos telefonon olyan weboldalba botlok, ami nem reszponzív. A reszponzivitás a weboldalak esetén azt jelenti, hogy reagál-e arra, hogy ki milyen eszközről olvassa. Ha reszponzív egy weboldal – illetve a sablonja -, akkor okos telefonon úgy jelenik meg, hogy az oldalsó sáv egyrészt teljesen hiányzik (alulra kerül), illetve sokkal rövidebbek a sorok, és oldalra semmiképp  nem kell görgetni olvasás közben. Egy szóval kényelmes, na. 😉 Aztán jött egy afféle sugallat, hogy a saját oldalamat még nem is láttam okos telefonról, hát gyorsan megnéztem. Volt egy kis „ó, hogy az a…” részemről, mikor rájöttem, hogy az egy dolog, hogy én nagy kényelmesen elvárom a weboldalaktól, hogy reszponzívak legyenek, de az azért elég ciki, hogy ennek ellenére az én oldalam sem az. Szóval most csak azért írok, hogy szóljak: ha okos telefonról nézed a vidirita.com oldal bármelyik cikkét, akkor kényelmesen olvashatsz, mert lecseréltem a sablont reszponzívra. Nem vagyok egy azonnal minden újba beleugró személyiség, de az… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Karácsonyfa díszítés: miért már december elején?

Nemrég feltettem egy-két képet a karácsonyfánkról a facebookra, ide és ide. Az ideiről. Igen, nálunk már fel van díszítve. Mivel annyian kérdezik, hogy miért csináljuk így, miért jó ez így, nem zavarja-e ez össze a gyerekeket, úgy gondoltam, hogy megírom egy kerek történetben, egyrészt hátha más is kedvet kap, másrészt meg, hogy ne kelljen többé hosszasan magyaráznom minden beérkező kérdésnél, elég lesz, ha megmutatom ezt a cikket ;). Szóval, az egész mögött ne sejtsen senki komoly ideológiát, egyszerűen a praktikum és az értékrendünk hozta így, hogy a mi kis családunkban nem december 24-én, hanem már december elején feldíszítjük a fát. Azzal kezdődött a dolog, hogy Marci második karácsonyának fája körülbelül két nappal a feldíszítése után iszonyatos mennyiségű tűlevelet kezdett hullatni, ami egy kb. 20 hónapos gyerekkel a házban nem egy egészséges állapot. A gyerek nemhogy a fát nem tudta megközelíteni, de jóformán még a szobát sem, amiben elhelyeztük. Mindig is idegenkedtem a műfenyőktől, de úgy szedtük szét azt a fát, hogy ez már tarthatatlan, következő évben LEHET, hogy beruházunk egy műanyagra… Hiába vesszük az utolsó pillanatban a fát, hogy ne legyen meleg helyen, nincs ráhatásunk arra, hogy mikor vágták ki. Ez így elég illúzióromboló, hogy két nappal a díszítés után… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

10 hónap

Mi az? (ki az?) 9 kiló, 76 centi, 7 foga van, arany haja, és épp ma 10 hónapos? Ön nyert: Luca 🙂 Luca ma 10 hónapos lett. Minden pillanatára emlékszem az egy évvel ezelőtti időszaknak, amikor 7 hónapos kismama voltam. Boldog izgatottsággal vártam a januárt, a szülés várható időpontját, ennek ellenére – illetve pont ezért – csigalassúsággal teltek az utolsó hetek. Ahhoz képest ez a 10 hónap meg úgy elrepült, mint egy pillanat. De tényleg! Sőt, fél pillanat, mert olyan érzésem van, hogy még pislogni sem volt érkezésem, mióta megszületett. Miket tud egy 10 hónapos csemete? Illetve miket tud Luca 10 hónaposan? Hát, lássuk. Tud öntudatos lenni, és kereken nemet mondani, ha valamit nagyon nem akar. Először csak nemet int a fejével, de ha tovább erőltetem, akkor mondja is, hogy EM! Aztán, egy látó képességével szúrja ki 15 kilométeres körzeten belül a neki még nem való kajákat. Szó szerint titokban kell enni, mert addig követelőzik minden mást feledve, míg ki nem harcol egy falatot magának a csípős pizzából, vagy a kolozsvári szalonnából, vagy a  túrórudiból. Kiválóan tud unni. Mindent megun. Az elalvási szokásait, az evési szokásait, a játékait, a kajákat, az innivalót, a fejemet, a ruhámat, a szobát, a házat,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Hogy lehet ennyi mindennel foglalkozni egyszerre?

Háromszoros anya vagyok – a gyerekek 0.5, 6.5. 19.5 évesek -, plusz feleség, házitündér és házisárkány egy személyben.   Vállalkozó és vezető vagyok a saját cégeimben. Tanácsadó vagyok az ügyfeleim számára. Tréner vagyok a műhelynapokon és online tanfolyamokon résztvevők számára. Szakértő vagyok a sajtó számára. Az ihirek.hu megalkotója és főszerkesztője is vagyok. Elnök vagyok a MaVan Egyesületben. Van saját franchise rendszerem.   Barátja is vagyok valakinek. Ellensége is másvalakinek.   Sok mindenhez értek, még több mindenhez nem. Amiben erős vagyok: harcra termettem. Amiben gyenge vagyok: ugyanez. Amire vágyom: már megvan, de meg is akarom tartani. Ami minden nap tettekre sarkall: jobbá, gyorsabbá, hatékonyabbá válni, versenyezni önmagammal és másokkal. Amit a legjobban szeretek: csinálni. Majdnem mindegy, hogy mit, csak elmerülhessek benne, csinálhassam jól, jobban, legjobban. És akkor nem merül fel soha az a kérdés, hogy „vajon hogy vagyok képes ennyi mindenre?”. Mert ez a természetes.

Olvass tovább

Rendkívüli közlemény: NEM vonulok vissza a meglévő üzleteimből!

Ma kaptam az infót telefonon, és e-mailben, facebook-on is többen kérdezték, hogy most, hogy látják, újraélesztem a 17 éve szunnyadó MLM-es énemet, és Amway üzletépítésbe IS kezdek, valóban megszüntetem-e a HősNőket, a Minervát, a Vírus Kommandót, és a számítástechnikai oktatásokat. A válaszom röviden: NEM! Hosszabb válaszom: Dehogyis! Nem vesztem meg :). Öregszem, de azért nem ennyire! Követtem már el vállalkozásban azt a hibát, hogy egy új projekt miatt hanyagoltam a régieket, és amikor elkezdett megcsappanni az új vevőim száma, akkor pánikszerűen tértem vissza a régi dolgaimhoz is. Ezt a hibát elég volt egyszer elkövetnem, többé nem fogom. Ha valami jól működik, miért számolnám fel?

Olvass tovább

Esti beszélgetés Pálfi Balázzsal – és velem is :)

Csapó Ida és Vida Ági beprotezsáltak Pálfi Balázsnál, így egyszer csak azt vettem észre, hogy a Magyar Rádióban ülök, és beszélgetünk. Érdekes, hogy tőlem olyan nagyon idegen szituációk és helyzetek milyen gördülékenyen és zökkenőmentesen tudnak lezajlani. Ida szinte már minden médiába hazajár, Ági is újságíróskodott anno, tehát tőle sem áll távol a dolog, nekem viszont ez volt az első. Remek élmény, csodás tapasztalatok, és még megvágva is úgy lettem, hogy szinte fel sem tűnik 🙂 Itt hallgatható (30. percnél következünk mi, előttünk Gyurcsány Ferenc szolgáltatott némi hírértéket :)): http://212.92.28.75/kossuth/MP3/7-Vas/Vas-K22.m3u Illetve innen letölthető>>

Olvass tovább

Amit itt olvashatsz…

Azok bár rólam szólnak, de valamiképp neked… Sokszor kapom az aggódó leveleket, amelyekben arra buzdítanak, hogy legyek sokat a családommal, mert a család az első – szerintem meg az első, aminek meg kell lennie, aztán jöhet a többi jó dolog is 🙂 – és ne feledkezzek bele annyira a munkába, hogy bármi más, szívemnek kedves dolgot, személyt, elhanyagoljak. Talán ennek a blognak a segítségével rávilágíthatok arra, hogy egy ambíciózus nő, egy önmegvalósító, egy vállalkozó élete nem arról szól, hogy beledöglünk a munkába, hanem inkább arról – ha gyorsan akarom megfogalmazni -, hogy lehet, hogy néha “beledöglünk”, de akkor annak vagy azonnali eredménye van, vagy pedig örömmel tesszük, és közben gratulálnak is hozzá. Nem mondom, hogy nem lesznek itt olyan témák felhozva, amiknek csak a szakmához van köze (számítástechnika, vírusok), és nem mondom, hogy nem lesznek olyan témák, amik történetesen távol állnak a vállalkozói léttől, és inkább van köze a nőiséghez. Nem, nem zárok ki semmit, nem jelentek ki semmit, nem határolom be ezt a blogot csak magam köré. A jóra törekszem. Az értékre. Majd meglátod, mennyire sikerül megvalósítani 🙂 Jó olvasást, nekem pedig – önző módon – jó írást!

Olvass tovább