Ki tiszteli a gyerekeket?
Tavaly jelent meg egy cikkünk itt a Hősnőkön azzal a címmel, hogy „Tiszteld az időseket, de ki tiszteli a fiatalokat?”. Olyan nagy visszhangot nem kapott, mint amennyire fontos téma ez manapság, bár tegyük hozzá, hogy akkoriban már éppen mindent kezdett eluralni a korona-félelem. (2020. március 06-án jelent meg a cikk.) Aztán jöttek, amik jöttek. A tudjuk mik… A gyerekeket elszigetelték egymástól, szülők-nagyszülők vállt-vállnak vetve küzdöttek, hogy tanuljanak a gyerkőcök, legyen felügyeletük, kapjanak rendesen enni, és még szórakozzanak is, meg egymással is tarthassák a kapcsolatot a kisebb-nagyobb gyerekközösségek. Persze ez nem mindenkinél valósult meg. Láttunk olyan sztorikat, hogy a nagyszülők több, mint egy évig csak ablakon keresztül láthatták az unokáikat, messziről integetve egymásnak, de az is gyakori, hogy másfél éve nem volt találkozás a generációk között, mert valamelyik kiscsapat másik országban él, vagy az ország másik felében… Tavaly nyáron jött a lazulás, a vírushelyzetben is enyhülés következett, és a családok elmehettek nyaralni, üdülni, nagyihoz, kirándulni, táborba, vagy épp vissza dolgozni. Az addigi csendes, kihalt utcák helyett végre újra gyerekzsivaj szűrődött innen-onnan. De nemcsak a szép és jó tért vissza. Hanem a most már feltűnően rossz is… Ha valaha azt hitte volna valaki, hogy visszatérünk az úgymond normális életbe, akkor szeretném megmutatni… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
