Miért nem kell félni a könyvdarálásoktól?
Mostanában úgy látom, divat lett könyvet pusztítani. Mint írót, engem is érdekel ez a jelenség és téma, így természetesen azonnal odafigyeltem az eseményekre, és levontam magamnak a szokásos konzekvenciáimat, amiket most azért osztok meg, mert látom, hogy még mindig működik a hisztériakeltés egy-egy könyvdarálós aktussal, és hát ennél azért okosabbnak kellene már lenni drága életeim! Joga van hozzá Először is tisztázzuk, hogy bárki, aki könyvet darál vagy eléget, annak szíve joga megtenni ezt egy demokráciában. Megteheti, hogy bármilyen tárgyat elpusztít, megsemmisít, és ehhez még a sajtót vagy a közösségi médiát is felhasználhatja, hogy legyen, ami hatékonyan terjeszti a hírt. Nyilván lehetnek olyan esetek, amikor mondjuk szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül egy-egy tárgy leamortizálása (mondjuk köztéri szobor megrongálása festékkel, meg hasonlók), de a nyilvánosság előtt könyvet égetni vagy darálni nem minősül bűntettnek. Konkrétan nem érdekel, hogy ki milyen tárgyakat aprít fel vagy zúz szét. Az sem érdekel, ha könyvvel teszi ezt, és az sem, ha teszem azt, zászlóval. Azért sem érdekel, mert ez az aktus nem más, mint manipuláció, és nem szokásom hagyni, hogy manipuláljanak. A hisztizés az ilyen események láttán sehova se vezet, csak megerősíti az „elkövetőt”, abban, hogy igen, ezt érdemes csinálni. Ő semmi mást nem akar, csak hiszterizálni. Vajon… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
