Sosem lesz végük az álhíreknek – vagy megszoksz, vagy megszöksz

Avagy: egy háborús övezet kellős közepén lőnek körülötted. Mit teszel? Érdeklődsz, hogy kik lőnek és miért? Szerintem menekülsz…

 

Felvilágosult internetezők már egy évtizede várják epekedve, hogy mikor jön el végre az a világ, hogy megszűnnek az álhírek, a megtévesztések, és a kamu-oldalak a neten. Várják, mikor jön el az az idő, amikor mindenki okosan, jól informáltan, tudományos tényekre alapozva fog majd kommunikálni és döntéseket hozni (spoiler: ez soha nem fog megvalósulni).

Sokan hitték azt ez előtt 14-15 évvel is, hogy ha végre az interneten majd mindenki a saját arcával lesz fenn, akkor majd megszűnik az acsarkodás, az uszítás és a hülyeség parttalan tombolása, mert hát a saját arcával csak nem vállalja senki a baromságait! A való életben is meggondoljuk, kinek mit mondunk, mert tudjuk, hogy a teljes egzisztenciánk áll az arcunk mögött – gondolták sokan, és reménykedtek.

Aztán eljöttek a közösségi oldalak, ahol végre mindenki a saját arcával vállalta önmagát, saját nevével, saját egzisztenciájával – feltüntetve sokszor élete párját, lakhelyét, gyerekeit, munkahelyét, végzettségét –, sőt, profilfotóval. Ténylegesen felismertük ismerőseinket a Facebook-on, tehát végre elérkezett az óhajtott világ: többé már nem lehet nicknevek mögé búja ütni-vágni másokat, ha éppen mást gondolnak a dolgokról, mint mi.

Viszont a várakozásokkal ellentétben szinte pillanatok alatt az a helyzet állt elő, hogy a közösségi oldalak térhódításával sem nem csökkent a gyűlölködés, az acsarkodás, de a full baromságok – értsd: összeesküvés elméletek – terjedése sem állt meg. Sőt!

Ráadásul az okostelefonoknak hála, olyan sokan lettünk a neten, hogy amellett, hogy számtalan szuper dolog is született – például a valódi közösségszervező erőt nem lehet elvitatni a nettől, ahogyan a vállalkozások is könnyebben el tudnak jutni az ügyfeleikhez is, de régen szétszakadt családok is könnyen megtalálják egymást, és még sorolhatnám –, a net sötét ereje megsokszorozódott. Csalások, álhírek, átverések, számítógépes zsarolóvírusok, felbukkanó és gyorsan eltűnő projektek – amik előbb azért kiszivattyúztak némi pénzt az úri közönség pénztárcájából, cyber támadások és sorolhatnánk – ezek keserítik hatványozottan az életünket még akkor is, ha csak mobilon akarunk kapcsolatban maradni a rokonokkal, a Facebook-on keresztül.

Anélkül, hogy hosszasan húznám az internet-történelem órát, ugorjunk 2020-ra!

Nem a koronavírusról akarok beszélni. Nem a járványról, a félelemről, hanem két dologról.

Az egyikről már esett bővebben szó: a média általi hergelés nélkül a koronavírus pánik nem lett volna pánik.

Lett volna egy súlyos, kezelésre váró, de higgadtan, a régen áhított, tudományos tényekkel alátámasztott adatok alapján meghozott döntésekkel kordában tartható, világválságot nem okozó, okos emberkért kiáltó helyzet.

Ezzel szemben az lett, hogy fogalmunk sincs, hogy mi volt ez az egész, mi lesz ez az egész, és jelenleg is milliók rettegnek attól, hogy vagy ők, vagy szeretteik elkapják a koronavírust, és jönnek a második, harmadik, sokadik hullámok. Ismétlem: úgy, hogy erről folyamatos vita van, és kutatnak, és biztosat még mindig senki sem tud a vírusról és a járványról, csak azt, hogy van, képes terjedni, vannak, akikre veszélyes, vannak, akikre nem, és az egész világ megszívta, de nem a vírust, hanem a pánikot.

A pánik kellős közepén az online médiákban sorra jelentek meg azok a hírek, miszerint kevésbé lennénk bajban, ha az emberek nem dőlnének be az álhíreknek.

Mondták ezt azok a médiák, amik megalapozatlan adatokból, tudománytalan kirohanásokból, érzelmileg túlfűtött szakértői posztokból tákolgatták a grafikonjaikat, naponta több százszor is megemlítve a koronavírus szót, biztos ami biztos, hogy nehogy lemaradjanak a nagy kattintásháborúban!

Mert nemcsak a koronavírus-harc zajlott, hanem a kattintásháború is.

Hirtelen mindenki percenként akart új infókat a járvány miatt, ezért a médiumok lefeküdtek ennek az igénynek, akkor is, ha nem volt percenként új infó. Hopp, egy celeb maga festette be a haját? Hurrá, koronavírus-téma! Már le is csaptak rá. Hopp, egy világsztár posztolt valami totál szubjektívet a saját koronavírus meglátásairól? A média, aminek OBJEKÍVNEK kellene lennie, azonnal lecsapott rá, mint gyöngytyúk a takonyra, jól megcsócsálta, aztán úgy nyálasan, még a fogai közé ragadt kajamaradékkal megspékelve odaokádta elénk, az úgynevezett nagyérdemű elé.

És mi kajáltuk. Merthogy volt mást mit enni? Nem volt.

Ugyanis aki mást állított, miszerint:

– Nem olyan súlyos ez a betegség, mint tálalják.

– Nem kellene szenzációhajhász posztoknak bedőlni.

– Jobban utána kellene nézni az adatoknak.

– Nem kellene nyolcadjára átvett tartalmakat csont nélkül bekajálni a világ másik feléről.

– Nem kellene mások pánikját – például az olasz orvosokét – kiterjeszteni az egész világra.

– Le kellene higgadni a picsába, és nem kellene beleállítani a világ gazdaságát a betonba, tisztázatlan, túlhype-olt, esetenként fals adatokra alapozva.

– A BCG oltással és oltottsággal kellene foglalkozni, mert lehet, hogy nem is vagyunk olyan nagy veszélyben, mint gondolnánk.

…nos, az ezen húrokat pengetők azonnal ki lettek kiáltva tömeggyilkosnak, felelőtlen idiótának, és el lettek küldve az anyjuk valagába – ezért aztán a higgadtabb, kritikus hangok nem igazán hallatszottak el messzire.

Mindeközben a rendőrség is lecsapott az álhír terjesztőkre, a veszélyhelyzet alatt különösen érzékenyen reagálva akár a véleményposztokra is (ezekből végül nem lett ügy, az ügyészség ugyanis nem a feljelentések alapján ténykedik, a rendőrségnek meg kötelessége vizsgálódni, ha bejelentés érkezik). Magyarországon továbbra is szólás- és véleményszabadság van akkor is, ha adott esetben a hatóságok izgékonyabbak bizonyos területeken, vagy bizonyos témákat illetően.

Ezrek teszik fel a kérdést maguknak ezekben a percekben is:

– Hogy jutottunk el odáig, hogy a szomszédom, akit jól ismertem, most olyan, mintha egy másik bolygón élne?

– Hogy jutottunk odáig, hogy összeveszek a saját rokonaimmal, mert nem látják azt, amit én?

– Hogy jutottunk odáig, hogy azok, akikkel régebben jót beszélgettem, most számomra érthetetlen dolgokról hadoválnak?

– Hogyan keringhet ennyi álhír a világban, és miért nem tesznek ellene?

De igazából nem a hogyanra kellene, hogy vonatkozzon, mert erre milliónyi válasz érkezhetne.

Először fel kell tennünk egy olyan kérdést, amire viszonylag kevés, jóformán csak egy válasz van, és ez az egy válasz válasz lesz a hogyan-okra és a miértek-re is.

Ez pedig a MIKOR.

Mert ha erre megvan a válasz, akkor talán felsejlik majd a téma iránt érdeklődők előtt, hogy az, aminek a kellős közepében érzik magukat, az nem egy rendkívüli eset, most maximum csak fel van turbózva, a saját szubjektív világukban tűnik ez túldimenzionáltnak, és más történik, mint amit ők értelmezni tudnak.

Mikor kezdődött ez az egész álhíresdi és meddig fog tartani?

Az álhírterjesztés – avagy dezinformációs stratégia – azóta az emberiség egyik remek eszköze, mióta emberiség lettünk.

Tehát a hogyan-ok, meg a miért-ek most nem igazán célravezető kérdések, mert a sztori 2.8 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor emberek lettünk. De az állatvilágban is számtalanszor megfigyelhető a megtévesztés, már-már művészi szintre fejlesztve, elég csak a kaméleonokra gondolni, de arra a kacsafélére is, amelyik a csibéire vadászó rókát a saját vergődésével, saját sérülésének imitálásával csalogatja el a fészektől.

Szóval a megtévesztés, az álhír, a hazugságok céltudatos terjesztése egyidős az emberiséggel.

Ezért aztán azt sem lehet mondani, hogy majd ez okozná például a fajunk kihalását vagy romlásba borulását, mert hát látjuk, hogy nem, ez nem fogja romlásba taszítani az emberiséget.

Ez velünk van azóta, mióta létezünk.

És velünk is lesz.

Persze nem mindegy, milyen mértékben, illetve, hogy te, mint egyén mennyit érzékelsz ebből az egészből a saját szubjektív valóságodban, és persze az sem mindegy, miként értékeled az érzékelteket. (Az átértékelést támogatja ez a cikk.)

Mindig a média felelősségét emlegetem, most sem mehetünk el mellettük.

A média legfőbb feladata az objektív tájékoztatás. Akkor is, ha magát függetlennek, ellenzékinek, vagy épp kormánypártinak tartja.

Persze ez nem valósul meg. Mert mindig, mindenben ott van valamilyen személetmód belerejtve, egyedi kicsengést adva az egyszerű tényeknek is.

Ezért rá vagyunk szoktatva – kondicionálva van erre az elménk –, hogy mindig, mindennek legyen valamilyen kicsengése, ami erősíti a valahová való tartozás élményét, de az oda nem tartozókat is támogatja abban, hogy megerősödjenek az ellenoldali álláspontjukban.

A mai média iszonyatosan jó szolgálatot tesz a szekértáborokba való tömörülésnek.

Ez egy kölcsönösen nyer-nyer-nyer helyzet:

  • az olvasók szeretik megerősítve érezni magukat az ideológiai hovatartozásukat illetően – az is egy hovatartozás, hogy ha sehova sem akarsz tartozni –,
  • a média meg szereti, hogy minden megerősödés-vágy az olvasók részéről majd több lájkot, megosztást, kattintást generál.
  • És hát miből él a modern média? A reklámpénzekből.

Minél több a lájk, a megosztás, a kattintás, annál több hirdető áll majd sorban a potenciális szekértáborok figyelmének kegyeiért az internetes, legnagyobb forgalmú hírportáloknál.

 

Igazából addig, amíg mindenki nyer az álhírekkel, a dezinformációval, az ellenőrizetlen információk szabad közlésével, a szekértáborosodással, a kétbites gondolkodással – amikor csak fekete vagy fehér létezhet –, addig az álhírek visszaszorulását várni olyan, mint Turán a villamosra várni. Felesleges.

Ne várj feleslegesen életed végéig!

Ne küzdj az álhírek ellen, hiszen azok ma az emberiségért vannak! (irónia OFF)

Jól hangzik, ugye?

De egyébként addig sem lesz sosem vége ennek, míg a médiumok kamu termékek hirdetéséből élnek. Tegnapi fotó a 24.hu egyik cikkéből… – az oldalsávban a képet tessenek figyelni:

24.hu reklám

24.hu reklám

 

 

Továbbá a médiumok ma már abból is élnek, hogy az álhírek lettek a hírek.

https://index.hu/techtud/2020/07/02/pizzagate_tiktok_amerika_elnokvalasztas_osszeeskuves_elmelet_konteo_pedofil_pedofilia_justin_bieber/

Minden álhír megérdemel egy 15 perces hírnevet, nem? Az index.hu segít átlátni a káoszt ebben>>

UPDATE: 2020. 07. 07. új álhír-hír a 444-en: Álújságírók, álpublikációk, az álhír új szintre emelkedése>>

Mi lesz akkor a jövő? Mit tehetünk az álhírek ellen? Tehetünk bármit egyáltalán?

A legtöbb, álhírektől való megszabadulást célzó tanács ezeket szokta javasolni:

Tájékozódj több forrásból! – Aha, hát persze. 150 forrást mutatok, ami a laposföldről szól. A több baromira nem jó megoldás, mert a minőségre kellene inkább odafigyelni, de arra a neten már lehetetlen. A minőséget gyakran az ismerőseinktől várjuk, és nekik elhisszük, hogy… de ők is elhitték már valakinek, hogy… aztán gyorsan körbeér, hogy mindenki ugyanazt a butaságot osztogatja tovább. Szóval én erre mindig a legsátánibb kacajomat szoktam elővenni: MUHAHAHA. Persze, több forrásból…

Ha érvelési hiba van a közlésben, akkor ne hidd el! – szól a következő leggyakoribb instrukció. Oké: egész tavasszal koronavírusban meghaltakról olvastunk, miközben már akkor tudvalevő volt, hogy többségük nem abban halt meg, hanem hordozták a fertőzést, és ez hatalmas különbség ám. Az ok-okozati reláció még bőven feltárásra várt, de az index.hu, a 24.hu, a hvg.hu, és minden médium tojt erre a tényre, hogy össze vannak mosva a szezonok a fazonnal, és közölték a számukra legtöbb eredményt hozó megfogalmazással, hogy éppen hányan halunk meg mindannyian aznap…

Ha tudományos cáfolatot találsz rá, ne hidd el! Valóban? Orvosok szoktak egymással vitatkozni, pedig mindannyian tudományos tényekkel dolgoznak. Akkor kinek higgyünk? Mi miért lennénk okosabbak a tudósoknál, a figyelmen kívül hagyásban, ha ők is egymással is ütköztetik az álláspontjukat éppen? Melyik tudománynak higgyünk? Honnan tudjuk, hogy melyik tudós jobb a szakmájában? Nézzünk utána még annak is, hogy nem-e az ecserin vette a diplomáját? Öltse fel mindenki a saját, titkos szuperhős ruháját minden hír mellé, amely szuperhős ruha ma már nem más, mint az oknyomozó újságíró álarca?

Tisztázatlan forrásból ne fogadj el információt! – Hát szuper. A média 2020 Magyarországában bebizonyította, hogy ők maguk egyenlőek a tisztázatlan forrásokkal.

Igazából semmit nem tehetünk és nem is kell tennünk az álhírek ellen.

Azt tehetjük, hogy alapvetően az információk beáramlását a minimálisra, nulla közelébe csökkentjük, főként az interneten. El lehet olvasni régi könyveket, lexikonokat elő lehet bányászni szépen a padlás mélyéről, utána lehet olvasni akár régi tankönyvekben is dolgoknak, de a Wikipédia is rejthet még számunkra kellemes meglepetéseket.

Az álhírek ugyanis maradnak itt a neten, sőt, darabra egyre többen lesznek.

Az álhírek körüli dilemmák, az ezekről szóló átfogó publikációk, az álhírterjesztők elleni kirohanások is a mindennapjaink részeivé válnak, mint ahogy az emberiség elhülyülésének apokaliptikus víziói is.

Közben majd minden internetes platform, párt, kormány és éppen unatkozó civil szervezet is az álhírek betiltását, az álhíreket terjesztők szankcionálását fogja szorgalmazni, és akik megtehetik, azok be is vezetni.

De ez azt jelenti, hogy az emberiséget akarják betiltani, és az emberi létezés egy alap attribútumát akarják szankcionálni.

Nem elfeledve azt a tényt, hogy ezek, akik betiltanának, letiltanának, közben alkalomadtán szívesen kiélvezik az álhírekből eredő közvetlen vagy közvetett eredményeket a maguk számára.

Minden hír álhír. Ezt ma így kell kezelni.

Ha ez a tény frusztrál, idegesít, kiábrándít, akkor egyáltalán ne fogyassz hírt. Pláne ne az interneten!

Csinálj mást! Tojd le a híreket, velük az álhíreket is.

Hogy ezek befolyásolják a világot? Jajistenem, most mi lesz? Ha ez olyan új dolog, akkor mikor is írt a megtévesztés szükségességéről Szun Ce A hadviselés tudományában? Tavaly? 3 éve? Hát nem. Körülbelül 2500 éve írta ezt:

„Valamennyi hadviselés a félrevezetésen alapszik.”

 

Igazából az van, hogy ahol álhírt látsz, akkor konkrétan egy háborús övezetben vagy vétlen szemlélődő.

Ahol álhír van, ott háború van.

Hogy te ezt nem vetted észre? Mostantól vedd észre!

Jelenleg az internet egy sokosztatú, többdimenziós háborús övezet, ahol te szórakozni vágysz, míg mások meg háborúkat vívnak.

A háború már mindenhova kiterjedt a publikus interneten, és a vétlen áldozatokat használják a dezinformálás erejének sokszorozására. (Ez az, amikor jóhiszemű polgárok továbbosztják az infót.)

Hogy kik háborúznak? És miért? Hát nem tök mindegy számodra? Lőnek, bombáznak, szól a légvédelmi sziréna.

Te akkor nekikezded firtatni, hogy kik lőnek, kire és mi miatt? Ugyan! Menekülsz.

Ez van.

Küzdenél az álhírek ellen? Szerintem jobb, ha elhúzol a golyózáporból.

Senki nem mondta ugyanis, hogy kötelező hírt fogyasztanod.

Ha mégis megteszed, viseld a következményeit! – Mert ha ezt elolvastad, többé már nem kell, hogy vétlen áldozat legyél, már dönthetsz úgy, hogy elkerülöd a bajt.

Vidi Rita

 

Comments are closed.