Hajnali két óra. Bekopogok anyámék szobájába, anyu még tévézik. Néz rám csodálkozó szemekkel, hiszen teljes menetfelszerelésben vagyok: nagy pulóver, cicanadrág, térdig érő csizma – hiába, hogy március van, szakad a hó -, és nagykabát. – Anyu, megyek szülni! – suttogom sugárzó arccal. Kicsi lányom – akiről akkor még fogalmam sincs, hogy milyen nemű – elérkezettnek látta az időt, hogy pontosan a kiírás napján megszülessen.
A TED-en ismerkedni kell. Nekem, mint kvázi magányos, jórészt online vállalkozónak, mikor társaságba megyek, közvetlenül is figyelmet kell szentelnem arra, hogy ne a szemlélődésből akarjak töltekezni, hanem aktivizáljam magam, mint beszélgetőpartner is. (Ugyanis az a fajta viselkedés, amit én képes vagyok néha művelni, azt a szakirodalom az „elvan mint a befőtt” címszó alatt tárgyalja.) Szóval, a TED-en a jelszó: ismerkedjünk! Oké! De előbb együnk! (Volt az én jelszavam:)). A TED-é győzött, ugyanis étkezés közben is ismerkedés folyt. Egy szimpatikus fialatember megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, mi a munkám. Sunyin vigyorogtam, mert már régóta készültem ezt kimondani: azt csinálom, amit szeretek, úgyhogy nem mondanám ezt munkának, sokkal inkább a hobbim, de még inkább a küldetésem az, ami engem foglalkoztat: a HősNők.hu. Ennek mindenki nagyon örült az asztalnál. Aztán odaért Vida Ági is, tőle is megkérdezték ugyanezt, és Ági szinte ugyanezt válaszolta: a hobbim a munkám! A nők – felmérések szerint – szeretnek a hobbijukra alapozni mellékes megélhetési forrást, de akár még főállású vállalkozást is. Annak idején, mikor még a gyerek körüli ugrabugra töltötte ki a napjaimat, mindig irigykedve csodáltam azokat, akik létrehoztak valamilyen hasznos terméket – pl. kisbabák nevével hímzett polártakarókat – és aztán eladták a boltokba, a vaterán, vagy csak úgy… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
(Kockázat nélkül nincs győzelem – A híres Witwicky mottó. Mi? Hogy nem ismered a Transformers filmből ezt a mottót? Akkor neked biztosan nincs 3-10 év közti fiad ;)) Biztosan te is eljutottál már arra a következtetésre – saját példádból kiindulva -, hogy mi női vállalkozók, megpróbáljuk kerülni és kiiktatni a kockázatot. Sokáig elemzünk, minden lehetőséget számbaveszünk, és ha érzésünk szerint túl nagy arányban fenyeget a kudarc vagy a bukás esélye, akkor nem lépjük meg azt a bizonyos lépést. Nem kockáztatunk.
R. V. Legend: Úton – A Főnix
Szövegírás Blog Marketing Szövegírás Blog HősNők.hu JövőMenők