Kockázat nélkül nincs győzelem?

(Kockázat nélkül nincs győzelem – A híres Witwicky mottó. Mi? Hogy nem ismered a Transformers filmből ezt a mottót? Akkor neked biztosan nincs 3-10 év közti fiad ;))

Biztosan te is eljutottál már arra a következtetésre – saját példádból kiindulva -, hogy mi női vállalkozók, megpróbáljuk kerülni és kiiktatni a kockázatot. Sokáig elemzünk, minden lehetőséget számbaveszünk, és ha érzésünk szerint túl nagy arányban fenyeget a kudarc vagy a bukás esélye, akkor nem lépjük meg azt a bizonyos lépést. Nem kockáztatunk.

Igen ám, de mekkor az az „érzésünk szerint túl nagy arány?”. 30%? Mert ha a kudarc 30%-os esélye esetén azt mondjuk „köszi, ebből nem kérünk”, akkor mondhatjuk azt, hogy biztonsági játékosok vagyunk, és meg van hozzá minden jogunk, hogy azok legyünk!
De mi van akkor, ha a kockázat csak 2%, és ekkor mondunk nemet a lehetőségre?
Vagyis szinte biztos a siker, mi mégis elszalaszjuk, a túlzott biztonságkeresés miatt?

Az alacsony kockázatvállalási hajlandóságunk óriási gátja lehet a vállalkozásunk gyarapodásának. Mert nem lehet mindig biztonsági játékot játszani, ugyanis az állandó biztonság „csak” állandó szintet jelenthet. Lehet, hogy nem fog romlani a helyzet – egy válságos időben persze már ez is nagy előny -, de javulni, fejlődni, gyarapodni sem fog. Ráadásul, hiába agyalunk egy témán akár évekig, hiába gyűjtünk be minden információt, hogy ezzel csökkentsük a kockázatot, mi, egyedül, nem vagyunk képesek racionálisan jól dönteni – ha pedig túl sokat foglalkozunk a kérdéssel, akkor biztosan nem. A döntés helyességét csakis akkor támaszthatjuk alá bizonyítékokkal, és csakis akkor indulhatunk végre el valamilyen úton – bármilyenen -, ha valaki vagy valami segít dönteni.

A kockázat – súlyosságának – figyelembe nem vétele úgy tűnik egy külső, biztonsági-játékos szemlélő számára, mintha felelőtlen lenne az illető, kockázatot vállaló személy vagy vállalkozás. Holott a két dolog még csak össze sem függ. A kockázatvállalás az üzletben nem azt jelenti, hogy felelőtlenek vagyunk, hanem azt jelenti, hogy vállaljuk a felelősséget akár a rossz döntésünk végkimeneteléért is, és képesek vagyunk tanulni a rossz döntésekből, és nem indulunk azonnal a Dunának, ha kiderül, hogy hibáztunk.

Te miben vagy biztonsági játékos?
Mi az a területe a vállalkozásodnak, amiben félsz új utakra lépni, új lehetőségekkel élni?
Mi az, amivel kapcsolatban sokat-sokat-sokat agyalsz, morfondírozol, tervezel, elvetsz, aztán újra tervezel?

Egy példa a saját vállalkozásomból: nemrégiben kezembe akadt egy olyan írásom, ami 2 évvel ezelőtt született, és már akkor arról írtam, hogy nagyon szükségét érzem már, hogy legyen asszisztensem. Megdöbbentem: már 2 éve, hogy nem mertem kockáztatni. Persze, hiszen hiába megy az üzlet, a felelősséget egy másik ember megélhetéséért még nem voltam képes felvállalni. Még úgy sem, hogy eleve kizártam az alkalmazott felvételét rendes munkaszerződéssel, és kizárólag az alvállalkozói tevékenykedést céloztam meg az asszisztensem számára.

Eltelt két év úgy, hogy félkarú óriás voltam. Tavaly ősszel már fizikailag is éreztem a segítség hiányát. Már elkészítettem a toborzó szövegemet, a listát, hogy milyen munkákat tudodk kiszervezni, és milyen módon kérem számon, hogyan felügyelem. Minden kész volt, csak az utolsó lépés nem: a meghirdetés, a valódi keresés elindítása.

Az az érdekes, hogy nap mint nap nem éreztem azt, hogy egyedül kevés vagyok. De ha elővettem a hónapokkal előre megírt terveimet, és visszanéztem mindazt, amit NEM VOLTAM KÉPES kivitelezni, akkor szinte görcsbe rándult a gyomrom. Tudom, mire vagyok képes egyedül. És az már kevés.

Úgyhogy idén új vizekre eveztem. Néhány héttel ezelőtt úgy adódott – naná, még mindig nem én kerestem!!! -, hogy lett segítségem, és bátran kijelenthetem azt, hogy óriási lépést tettem meg előre. Azóta sokat gondolkodtam azon, hogy ha mondjuk két évvel ezelőtt teszem meg ezt a lépést, akkor vajon ma hol tartanánk? De hiába agyalok ezen a kérdésen, mert tudom, két éve nem lettem volna képes megtenni ezt a lépést, egyszerűen gondolkodásmódban és felelősségvállalásban még nem voltam azon a szinten. Én pedig nem szeretek túl nagy akadályokat megugrani. Mondhatjuk azt, hogy biztonsági játékos vagyok – későn érő típusnak is szoktam magam titulálni -, attól függetlenül török felfelé, mint a talajvíz. (Anyám mondása :))

Természetesen vannak olyan területek, amik nem okoznak ennyi fejtörést, hanem egyszerűen csak megteszem az első lépést, aztán majd lesz valahogy…

Te hogyan gondolkodsz erről?
Miben vagy igazi biztonsági játékos, és miben nem?
Nagyon kíváncsi vagyok a te sztoridra, oszd meg velünk kérlek!
Szerinted kockázat nélkül létezik győzelem? Írd meg a hozzászólások között!

7 Hozzászólás

  1. Kockáztatás-e, ha az ember egy kellemes, elismert (szakmai + pénzügyi) munkahelyről inkább elmegy, mert látja a korlátokat, és többet szeretne elérni?
    Nálam majd háromnegyed év volt, míg ebből a majdnem vakugrásból szilárd talajt értem és kezdek visszamászni még magasabbra. Közben a környezetemből kaptam a negativ hangokat rendesen, de a cél ott volt, és nem érdekeltek a hangok.
    Az egyik bimbózó eredmény a linken látható, másik két dolog pedig nem online.

    Kockáztatás volt, főleg óvodásiokkal és lakáshitellel az ember vállán. De a keskeny ösvényt látom magam előtt, ez a lényeg.

  2. Én viszonylag védett helyzetben, gyed-gyes alatt kezdtem építeni a vállalkozásunkat, eleinte csak információ gyűjtéssel, aztán cégalapítás, online tevékenykedés, közben a szerviz ügyfélkörének építése offline. A nagy váltás az volt, mikor a férjem otthagyta a munkahelyét, munkanélkülire ment, és ezzel egyidejűleg elkezdtük megalapozni, megszervezni a boltunk nyitását. Ő munkanélkülin, én gyes-en voltam…

    Az egyik legintenzívebb 4 hónapunk volt ez, mit ne mondjak, néha már nagyon vártam, hogy érjünk már el a nyitás napjáig ;)) Nem a pénz miatt, hanem a nyugalom miatt 🙂

  3. Lédecziné Szakál Erzsébet

    Kedves Rita!
    Még sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy elmondjam a sztorimat. Nem bizalmatlanság az oka.Még nincs itt az ideje.
    Kockázat nélkül nincs siker!Azt kell mérlegelni, hogy mit is akarok? Mi is a célom?Ha ezt tisztáztuk, meg lehet tervezni, a kivitelezést(megvalósítást).
    Talán később majd írok róla, egyenlőre szemlélő szeretnék maradni.
    Üdvözlettel,Erzsi.

  4. A feladatok kiszervezése nekem is kihívás, de egyre jobban érzem, hogy jó úton járok.
    Komplett és komplex feladatot bíztam a segítőmre, aki eddig a háttérben volt, és majd egy évig tanítottam a gyakorlatra.
    Sok vér és veríték van ebben a fejlődésben mindkettőnknek.
    Mennyire válik be a módszer, az nyár közepén fog kiderülni.
    De egyre kevésbé izgulok miatta 🙂

    Most egy másik feladathalmaz kiszervezésén töröm a fejemet, kezdett nagyon nyugis lenni az életem… 😀 😉

  5. Sokat rágódtam, hogy felelőtlen vagyok-e. Talán bizonyos mértékig igen. De azt gondolom, sokkal inkább vagyok magányos farkas,aki nem bírja a tötyörgést. Iszonyat energiáim, rengeteg ötletem volt, van, amelyek kivitelezése a mások „komfortimádata” miatt egyre több akadályba ütközött.
    Kockázatot vállaltam én is, amikor úgy döntöttem, vállalkozó leszek. Kevés tapasztalattal, inkább hátráltató kapcsolatokkal.
    De nem bántam meg.:)
    Van előttem jó és rossz példa is, és szerencsére egyre több egyfelé gondolkodó ismerős.

  6. Azt hiszem, én „halálugrós” típus vagyok. Mennék neki mindennek azonnal, aztán csak lesz valami… Kb. 2 hét alatt döntöttem el, hogy innentől vállalkozó leszek, és alapítottuk meg a céget. Hála Istennek a húgom, aki az üzlettársam is, biztonsági játékos, és így egyensúly van. Ő mindig felteszi a megfelelő kérdéseket, ami alapján/miatt képes vagyok fékezni.

  7. Vera, ez tök jó :)))
    Igen, a társ iszonyatosan sokat számít!

Hozzászólások lezárva