Most már két éve, hogy gondolkodásmód tanácsadóként a személyes pénzügyekkel is foglalkozom – mondjuk ki kerek-perec, a gazdagság és a gazdagodás folyamatával -, és azóta egyre gyakrabban borzadok el azon, hogy már mindenki pénzügyi intelligenciát oktat, tanít, fejleszt.
A pénzügyi intelligenciát általában a pénzgyarapítással és vagyongyarapítással kapcsolatos érzéknek, készségnek tulajdonítja a köznyelv – és a „szaknyelv” -, ami, mint minden érzék és készség, természetesen fejleszthető.
Ez eddig szép és jó, ez eddig abszolút megállja a helyét.
Csak akkor azt nem értem, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy olyan emberek és családok mentek tönkre az utóbbi 3-4 évben, akik előtte 18-20 évig gazdagok voltak, és nem a méhek hordták össze nekik előzőleg a vagyont (kivéve a méhészettel, mézzel foglalkozó vállalkozásokat ;)), hanem a saját kezükkel és saját munkájukkal teremtették azt meg?
Hogy lehet az, hogy néhány évvel ez előttiig biztos egzisztenciával, remek pénzügyi kultúrával, fejlett pénzügyi intelligenciával rendelkező személyek tengődnek most hónapról-hónapra?
És hogyan lehetséges az, hogy a pénzügyi intelligenciában mesternek számítók is egyre többen küszködnek a megélhetéssel?
Jaaaa, hogy válság is van közben!
Nahát… Akkor nem a pénzügyi intelligencia tesz gazdaggá mégsem?
De bizony, hogy nem az!
Pénzügyi intelligenciát oktatni és fejleszteni olyan, mintha csak úgy simán bárki intelligenciáját akarnánk fejleszteni. Az intelligencia azt jelenti, hogy arról is tudsz, amiről egyébként sosem tanultál. Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége.
Nem igazán mérhető, ezért nem is minősítő.
A pénzügyi intelligencia egy mellékhatás, amit úgy lehetne érzékeltetni, mint ahogy a bogarak-rovarok besorolását tanultuk anno iskolában: Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
Minden pénzzel, vagyonnal kapcsolatos TAPASZTALAT fejleszti a pénzügyi intelligenciát, de a pénzügyi intelligencia még nem egyenlő a tapasztalattal és a cselekvéssel.
Hiába vagyok baromi intelligens, okos, vagy épp zseni, ha nem használom azt fel sem a magam, sem a köz javára.
Hiába magas a pénzügyi intelligenciám, ha nem teszek semmit.
Hiába növelem a pénzügyi intelligenciámat, az nem fogja elvégezni helyettem a kulcsfontosságú, pénzgyarapító feladatokat.
A pénzügyi intelligenciát nem szabad összetéveszteni azzal, mikor valakinek szinte a vérében van a harácsolás, meg a vagyonnövelés. Az sokkal inkább a személyiségből fakad, és sokkal kevésbé az elme képességeiből.
Összességében az a rossz hírem, hogy a személyiség és a cselekvés sokkal-sokkal többet ér, ha gazdag akarsz lenni, mint az intelligenciád és a pénzügyi intelligenciád.
A pénzügyi intelligenciád fejlődni fog magától, arra felesleges időt-energiát fordítanod külön. Sokkal fontosabb, hogy cselekedj, hogy CSINÁLD amit kell.
És erre bizony vannak jól bevált receptek…
Mivel én is egy vagyok a pénzügyi intelligencia oktatók közül, megszólítva éreztem magam… 🙂
Kicsit ambivalensek az érzéseim, de ezt betudom annak, hogy nem tartom magam az „átlagos” pénzügyi intelligencia oktatónak, akikről Rita írt. Én ugyanis eddig is a cselekvéses intelligenciák közé soroltam a pénzügyi IQ-t, és ezt is tanítottam. Miért? Abból az egyszerű alapelvből kiindulva, hogy minden tudás annyit ér – itt szó szerint értelmezve!!! – amennyit használnak, megvalósítanak belőle, vagyis amennyit csinálnak.
Az a fajta felfogás, amely szerint a tudást kell fejleszteni, és majd az megváltja az életem, nekem nagyon hasonlít a Vonzás törvényének rosszul értelmezett használatához, hogy rágondolok, aztán várom a sült galambot, mert megrendeltem.
Azzal már lényegesen jobbak az esélyek, ha a gondolkodásmódot is javítjuk (ugye, Rita mint gondolkodásmód tanácsadó is bólogat, legalábbis remélem 🙂 ), mert a gondolkodásunk már alapvetően meghatározza azt, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni, és mit nem. Márpedig a gondolkodásmód az az intelligencia része. Ugyanúgy, mint az, hogy cselekszem.
Vagyis a kettő elválaszthatatlan egymástól, és mindkettő része a pénzügyi IQ-nak. Aki pénzügyi intelligencia oktató létére csak az elméletre fordít figyelmet, az, bocs, de simán csak kontár. (Ez különben nagyon jó szűrő is az érdeklődők számára, hogy kire hallgassanak.)
Szóval a magam részéről nem látom értelmét a pénzügyi IQ terén az elméletet és a gyakorlatot különválasztani. Együtt, egy egységben működőképes az egész. Kiegészítik egymást, és mindkét területnek szüksége van a másikra ahhoz, hogy együtt hatékonyak legyenek. Önmagában egyik sem ér sokat a másik nélkül. Tény, a cselekvés, a tapasztalat sokat számít. De ha nincs ott a tudásom, az intelligenciám, hogy levonjam belőle a megfelelő következtetéseket, akkor ott ette meg a fene a szuperszemélyiségemet, amelyik képtelen tanulni a megszerezett tapasztalataiból. Pénzügyi téren legalábbis biztosan.