Nagyon sokszor kérdezik azt tőlem azok, akik egy ideje már figyelik az oldalaimat, a munkáimat, hogy: Honnan van ennyi energiád, időd, akaratod? Mi hajt előre?
Néha – aktuális lelkiállapotomnak megfelelően – magam sem értem. Néha pedig konkrét válaszom van: egyszerűen imádom ezt csinálni. Vannak időszakok, amikor kevésbé, és olyankor imádok MÁST csinálni, de úgy összességében el sem tudom képzelni, hogy ne ezt csináljam…
Végül is: mi hajtja az anyát, aki hajnali kettőkor is egy pillanat alatt kiugrik az ágyból, mikor felsír a gyermeke?
Mi hajtja az orvost, aki az ezredik betegnél is ugyanolyan elhivatottsággal közelít a páciense felé, mint a pályája elején?
Mi hajtja a GreenPeace aktivistát, hogy napokra képes odaláncolni magát egy bálnavadász hajóhoz?
Mi hajt téged, hogy már megint ezt az oldalt olvasod? 🙂
A válasz: a hosszú távú „befektetés”, a hosszú távú eredmény ígérete. Az, hogy minden, amit teszünk, csak úgy egyszerűen jót tesz.
Jót tesz a babának, ha az anyja ott-terem mellette éjjel is. Jót tesz a betegnek, ha nem futószalagon érkező félkészterméknek tekintik. Jót tesz a világnak, ha akár csak egyetlen bálna megölését is megakadályozza egy elő lánc.
De ennél még több van a háttérben: jót tesz nekünk is.
Jót tesz nekem, ha éjjel is anyaként óvom-védem a gyerekemet, mert az anyai ösztöneimnek botorság lenne ellentmondani…
Jót tesz nekem, ha a betegeim nem félnek tőlem (miattam), hanem szeretnek…
Jót tesz nekem, ha olyan óriási jelentőségű dolgokban veszek részt, mint a bálnák kihalásának megakadályozása…
Felesleges tovább sorolnom, igaz?
Minden, ami minket hajt, nem közelíthető meg a pénz oldaláról. Nem a pénz miatt kelek fel délelőtt 10 helyett már reggel 6-kor. Nem a több pénz ígérete miatt csevegek az ügyfeleimmel immár a facebook-on is.
Nem számít a pénz semmit akkor, mikor felkérnek egy előadásra, mert érdemesnek tartanak rá…
Mindennél többet számít az, hogy értelemmel és tartalommal van telve az életem. Teljesen mindegy, hogy most nőknek adok tanácsokat, és mindegy, hogy néhány éve még számítógép felhasználókat oktattam – egyébként most is, folyamatosan, csak éppen automatizálva. Szeretem ezt csinálni. Jól érzem magam ebben a szerepben és ezekben a szituációkban. Mindig adott a továbbfejlődés lehetősége. Erről szól a vállalkozásom. Nem a befektetésről, nem a tőkéről, nem a társulásról, nem az értékesítésről. Sokkal inkább az értelemről és a hasznos tartalomról.
És akkor most olvasd el ezt úgy, hogy újra elolvasod ezt a szöveget, és behelyettesíted magadat. Mert a te vállalkozásod is erről szól(hat).
Viszont van egy érdekes szempont, amit érdemes figyelembe venni: ha nincs összehasonlítási alapod, csak magadból indulhatsz ki, akkor nem lehetsz tudatában annak, hogy micsoda óriási sikertörténet a te vállalkozásod.
Ha én nem látnám, hogy mások hogyan csinálnák, akkor lenne egy valamilyen iszonyúan szubjektív énképem, aztán az vagy megfelelne a valóságnak, vagy nem. (Nyilván a saját valóságérzékelésemnek megfelelne ez a szubjektív vélemény, csak akkor azt nem lehetne tudni, hogy ez mennyiben reális, és mennyiben releváns a külvilággal…)
Viszont, ha tudom magamat és a tevékenységemet más, hozzám hasonló vállalkozókhoz hasonlítani, akkor máris objektívebb a kép, de ha még megkérdezek erről másokat is, akkor meg aztán pláne!
Néha szükség lehet külső forrásból érkező húzóerőre, motivációra. Egy jó szóra. Egy dicséretre. Akár egy kérdésre, ami arra utal, hogy bennünket tartanak a téma szakértőjének. Egy megértő hallgatásra. Egy közös gondolkodásra másokkal.
Ezért hívlak a fórumra: hogy kapj egy plusz lökést, amikor arra van szükséged. Hogy megkapd a kellő visszaigazolást, amikor arra van szükséged. Hogy tudj egy jót beszélgetni, amikor arra van szükséged.
Mert minden, amit szeretünk megtenni, az csak úgy egyszerűen jót tesz.
Én már tag vagyok. 🙂 És nagyon igaz a két utolsó bejegyzés (is). Várunk!
Csak bátorítani tudok mindenkit, mint tag.
Egy védett hely, nekünk:)