Ősember az agyadban
avagy:
Így árulhatod el magadról, hogy súlyos gondjaid vannak
Ma egy blogon olvastam egy olyan hozzászólást, amiben valami ilyesmi volt: a vállalkozók az emberek morális kizsákmányolói.
Hát, köpni-nyelni nem tudtam. Ezt így, korán reggel, 10:30-kor elég sokkolónak éreztem, hogy lemoráliskizsákmányolóznak.
Pedig már hozzászokhattam volna, hiszen még a vállalkozó ismerőseim is képesek úgy kiejteni a szájukon a „vállalkozó” szót, amikor valaki számukra unszimpatikus vállalkozóról beszélnek, mintha valami undok csúszómászó nevét mondanák.
Most magyarázhatnám itt hosszasan, hogy miért vagyok büszke arra, hogy vállalkozom, és élhetem a vállalkozók szabad életét, de a sorolgatás helyett most valami mást mondanék.
Az, aki úgy ítél meg, vagy el más embereket, embercsoportokat, hogy ő maga addig még csak kívülről látott olyat, kilométerekről, az az ember, ha tetszik, ha nem, elárulja magáról azt, hogy olyan súlyos, számára megoldhatatlan gondokkal küzd, amik miatt az agya primitív funkciói lépnek életbe, kvázi visszatér agyilag az őskorba.
Amikor egy ember helyzete bizonytalan, kilátástalan a jövője, akkor felerősödnek az előítéletei, és képes ezeket még szajkózni is. Előítéletei mindenkinek vannak – átmenetileg, vagy tartósan -, de amikor hangot ad ennek valaki másokat lenézve, negatív színben feltüntetve, akkor konkrétan bizonyítványt állít ki arról, hogy szarban van, olyanban, amit ő nem tud megoldani.
Nem segítséget kér, nem megoldást keres, hanem primitív módon másokat próbál arra a szintre lerántani – vagy beállítani – ahol ő éppen otthonosan érzi magát.
Egy boldog, kiegyensúlyozott, céltudatos, értelmes elfoglaltságokban tevékenykedő, önazonos, világos jövőképpel rendelkező embernek nem aktívak a primitív agyterületei, hanem szunnyadnak, és helyette a magasabb szintű területek aktívak, ami megnyilvánul kreativitásban, flow állapotban, alkotásban, ötletteliségben.
Jó tanács: ha előítéletes vagy, és azt veszed észre magadon, hogy olyan emberekről vagy embercsoportokról van megalapozatlan véleményed – ami persze szerinted tapasztalat, és az alapján levont konklúzió -, akiket/amiket nem is ismersz, akkor vedd tudomásul, hogy neked van valami bajod.
Valami bánt, valami nem sikerült, valami nem úgy működik, ahogy szeretnéd, de hogy ez ne így legyen, ezen csak te változtathatsz!
Valami bánt? Derítsd fel az okot, és tegyél ellene!
Valami nem úgy működik? Menj le a dolgok gyökeréig és tegyél ellene!
Valami nem sikerült? Próbáld újra, csak kicsit másképp, vagy add fel végleg, az is egy jó döntés lehet!
A megoldások helyett nekiállni másokat fikázni, ócsárolni, szidni, hogy azzal domborítsd ki magad és mások előtt, hogy te mennyire okos, menő, jól informált és tudatos vagy, na, az primitív…
Az meg, hogy el is árulod magadról, az már a ciki kategória, szóval ha érzed is ezt, amiről írtam, ne állj neki fórumokon, csoportokban, blogokon szétkürtölni a nagyvilágba!
Gondolkodj el, változtass, oldd meg a saját problémáidat, és azt fogod észrevenni, hogy a világ csodálatos, tökéletesen működik, és minden ember értékes.
Még az előítéletesek is 
