Hogyan töröljük el az irodalomoktatást?

Irodalomoktatás, kötelező olvasmányok

Folyik valami vita most a közéletben arról, hogy milyen kötelező olvasmányokat kellene eltörölni és miért pont azokat, és helyettük milyen más kötelező olvasmányokat kellene beiktatni a tanmenetbe. Sok értelmiségi most még külön örül is, merthogy végre nyílt egy diskurzus egy fontos témáról. Hát szerintem meg nagyon rossz a dilemma. Nagyon rossz törésvonal mentén közelítjük meg az irodalom témáját. Én sokkal drasztikusabban fognám meg a dolgot: Az egész irodalomoktatást törölném el, úgy, ahogy van. Helyette három dolgot emelnék be, NEM irodalomoktatás gyanánt, viszont irodalomoktatás helyett. – Könyvklub – Minden gyerek hozná, hogy a héten mit olvasott, miért azt olvasta, és mit szűrt le belőle, mit adott neki a könyv/sztori, mit nem adott. Diskurzusokat lehetne nyitni ott, az iskolában, a gyerekek között arról, hogy melyik könyv-történet-mese kinek miért tetszik, és kinek miért nem tetszik. A diákok közti párbeszédekre alapoznám az egészet, esetleg részletek felolvasása is szóba jöhetne, mondjuk érvek megtámogatásaként. Azok, akik utálnak olvasni, azt is elmondhatnák, hogy őket miért nem szólítják meg a könyvek, és írásos tartalmak, de azt is megmutathatnák, hogy egyébként például az interneten könyvnyi szöveget elolvasnak és folyamatosan informálódnak attól függetlenül, hogy nem szeretik a könyveket. A gyerekek-diákok egymással beszélgetnének, a tanár csak moderátorként, mentorként lenne jelen. –… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Hogyan alapítsunk saját iskolát? Meglepő válasz a cikkben…

Indítsunk saját iskolát? Mostanában nagyon felkapott téma lett a sajtóban, blogokon és a közösségi oldalakon is az oktatás minősége, és az a téma, hogy hogyan lehetne javítani az egész rendszeren, illetve, ha ahhoz túl kicsinek éreznénk magunkat, hogy megjavítsuk az egész rendszert, akkor esetleg hogyan lehet saját hatáskörbe vonni a dolgot: hogyan lehet kivonni a gyereket az oktatási rendszerből, vagy hogyan lehet saját iskolát indítani?   A minap egy olyan cikkbe botlottam, ahol volt egy lista, hogy mennyi minden kell egy iskola indításához, és azon képedtem el a legjobban, hogy bár a lista korántsem volt teljes, sőt, csak egy szeletét karcolgatta az egész dolognak, ott volt benne egy számszerű, 1.5 milliós összeg is, az induláshoz. Mikor megláttam ezt a számot, akkor az jutott eszembe, hogy boldogok a tudatlanok. Másfél millió forint… Hatalmas, mégis semmiség összeg, ha egy iskolát akarunk elindítani. Ja, hogy honnan vagyok ilyen “okos”? 2013-ban pár hónapig volt szerencsém közvetlenül részt venni egy iskola támogatásában, mint tevékeny szülő. Ez az iskola egy Waldorf iskola volt, akkoriban tizenegynéhány gyerekkel. Közben tagja voltam egy zárt FB csoportnak, aminek Waldorf-intézmény alapítás volt a közös témája, és oda csatlakozott mindenki, aki ovit, iskolát, vagy középiskolát szeretett volna indítani a Waldorf kötelékén belül…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább

Tanítsd meg írni-olvasni-számolni, mielőtt elsőbe küldöd!

Egy kedves ügyfelem nevezett el dogma-gyilkosnak (neveztek már sok mindennek,  és legújabban a cyber próféta titulussal barátkozom, nem mondom, hogy nem tetszik, köszönöm a kiötlőjének :)), és én azonmód le is csaptam rá, azóta is használom, mikor bemutatkozom valahol, vagy valakinek. Dogma-gyilkoshoz híven már nemcsak az utamba kerülő, addig megkérdőjelezhetetlen doktrínákra vetem rá magam és cincálom szét ezeket, hanem kimondottan keresem is azokat a betokosodott, begyöpösödött, lényegében minden alapot nélkülöző jelenségeket és gondolati sémákat, amiket itt az ideje újra-, sőt újjádefiniálni. Az élet persze tálcán kínálja elém a témákat, így esett, hogy szeretnék most arról a dogmáról értekezni egy kicsit, amely szerint:  „Nem szabad megtanítani az óvodás korú gyereket írni-olvasni-számolni, mert unatkozni fog az iskolában.” Valószínűleg nem voltam még eléggé dogma-gyilkos, illetve mint szülő, a könnyebb ellenállás irányába mentem én is, mert ki a fene akarna ellentmondani az elsős tanítónénik intelmeinek, meg különben is, mi van, ha úgy tanítok meg valamit neki, ahogy pont nem szabad, stb., tehát én is elkövettem azt a hibát, hogy 6.5 évesen úgy engedtem a fiamat iskolába, hogy lényegében semmilyen betűt nem ismert biztonsággal, számolni csak tizenvalahányig tudott, írni pedig csak azokat a betűket – a neve betűit -, amiket nagyjából ismert. Igen, hibát követtem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább