Tanítsd meg írni-olvasni-számolni, mielőtt elsőbe küldöd!
Egy kedves ügyfelem nevezett el dogma-gyilkosnak (neveztek már sok mindennek, és legújabban a cyber próféta titulussal barátkozom, nem mondom, hogy nem tetszik, köszönöm a kiötlőjének :)), és én azonmód le is csaptam rá, azóta is használom, mikor bemutatkozom valahol, vagy valakinek. Dogma-gyilkoshoz híven már nemcsak az utamba kerülő, addig megkérdőjelezhetetlen doktrínákra vetem rá magam és cincálom szét ezeket, hanem kimondottan keresem is azokat a betokosodott, begyöpösödött, lényegében minden alapot nélkülöző jelenségeket és gondolati sémákat, amiket itt az ideje újra-, sőt újjádefiniálni. Az élet persze tálcán kínálja elém a témákat, így esett, hogy szeretnék most arról a dogmáról értekezni egy kicsit, amely szerint: „Nem szabad megtanítani az óvodás korú gyereket írni-olvasni-számolni, mert unatkozni fog az iskolában.” Valószínűleg nem voltam még eléggé dogma-gyilkos, illetve mint szülő, a könnyebb ellenállás irányába mentem én is, mert ki a fene akarna ellentmondani az elsős tanítónénik intelmeinek, meg különben is, mi van, ha úgy tanítok meg valamit neki, ahogy pont nem szabad, stb., tehát én is elkövettem azt a hibát, hogy 6.5 évesen úgy engedtem a fiamat iskolába, hogy lényegében semmilyen betűt nem ismert biztonsággal, számolni csak tizenvalahányig tudott, írni pedig csak azokat a betűket – a neve betűit -, amiket nagyjából ismert. Igen, hibát követtem… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
