Zsuzsa vérprofi tanácsadó volt a szakterületén, és élvezte is ennek minden előnyét. Hosszú út vezetett a csúcsra, nyugodtabb pillanataiban – amikből nem volt túl sok az életében -, szerette is végiggondolni a pályáját. Ő tipikusan az az ember volt, aki sosem felejtette el, honnan indult, és hogyan jutott el oda, ahol most volt.
A középiskola befejezése után, mivel a szülei nem tudták taníttatni, rögtön dolgozni ment. Egy éppen privatizált, hatalmas gyártócégnél talált adminisztrátori munkát, amiben nagyon jól érezte magát. Rengeteget dolgozott, élvezte a pörgést, a nyüzsgést, úgy érezte, kivirágzik munka közben. A támogató közegben úgy döntött, tanul még. Elvégzett néhány, a munkájához szükséges okleveles képzést, és a maga örömére is tanult, ha csak ideje engedte.
A házasságkötés és a családalapítás boldogságban fürdő évei közben úgy döntött, nem megy vissza dolgozni kicsiny gyermeke mellől, hanem saját vállalkozást alapít. Néztek is nagyokat az ismerősök, rokonok, kollégák, honnan van ennyi bátorsága; és persze volt olyan is, aki megkérdezte „mi jogosít fel arra, hogy vállalkozz?”
De Zsuzsa ment előre, mint egy tank, eltökélt volt, szívós, és kreatív. Azt találta ki, hogy kisvállalkozások számára fog könyvelési- és adótanácsokat adni. Ő maga nem végzett könyvelési munkákat, csak tanácsokat adott, a külső szemlélő objektív perspektívájából.
Néhány évig ment is a dolog, de a kezdeti növekedési lendület abbamaradt, és Zsuzsában már érlelődött is a váltás gondolata.
Mindig is szerette a szépet maga körül, és még annak idején, a gyári adminisztrátori munkája időszakában elvégzett több, szépséggel kapcsolatos tanfolyamot is. Volt műkörmös, kozmetikus, sminkes, pedikűrös végzettsége is, csupán a maga örömére, így egy olyan héten, amikor egyetlen ügyfele sem jelentkezett, úgy döntött, hogy indít egy szépségipari vállalkozást IS.
Zsuzsa úgy érezte magát ezekben a hajtós, egymás után száguldó napokon, mint annak idején a gyárban. Ismét kivirult, úgy érezte, megint van előtte jövőkép, és a pénz is szépen csengett a kasszában.
Néha persze úgy érezte, hogy állva el tudna aludni, de mit számított egy kis fáradtság!
Teltek a hónapok, évek, Zsuzsa feladta az adótanácsadói praxist, és kizárólag a hölgyekkel foglalkozott, akik szépülni jártak hozzá. Már két fodrász is dolgozott mellette, így teljes körű szolgáltatást tudott nyújtani.
Imádta ezt csinálni. Imádta, hogy bejött hozzá egy kócos, elgyötört arcú nő, és néhány óra múlva egy üde tekintetű, büszke járású csinos hölgy lépett ki az ajtón.
Közben rengeteg tanáccsal látta el az ügyfeleket. Mit vegyenek fel, hogy a friss, fiatalos arcszínük ne tűnjön sápadtnak. Milyen ruhát öltsenek magukra különböző eseményekre; kinek milyen viselet nem ajánlatos, és így tovább a végtelenségig.
Igazi átváltoztató szalont működtetett, ami kívül-belül segített megfiatalodni, megszépülni.
Zsuzsának már az ősidők óta volt mobiltelefonja, bár nem a táska méretűvel kezdte, de a féltégla-szerű monstrum már neki is megvolt.
Kezdetben imádta, amikor a készülék megszólalt azon a jellegzetes hangján, mert az mindig ügyfél jelentkezését jelentette.
Egy napon – már több, mint másfél évtizeddel az első telefonja megvásárlása után – csörgött a telefon. Ez már kicsi volt, már okos volt, már internetezni is lehetett rajta, és igen diszkréten pittyegett. Zsuzsa meglehetős sóhajjal nyúlt a készülék után, mert arra a hónapra már nem tudott új ügyfeleket fogadni, és félt attól, hogy ha ezzel a kuncsaftok szembesülnek, akkor inkább elmennek máshoz, így kissé idegesen szólt bele a telefonba.
– Tessék, Palotai Zsuzsa vagyok, miben segíthetek? – még kislány korában azt tanulta, hogy mindig készségesen és tisztelettudóan kell beleköszönni a telefonba, és az azóta eltelt évtizedek során már ezerszer megtapasztalta, hogy ez a fajta készségesség egy igazán jó befektetés.
– Üdvözlöm, Kiss Tamás vagyok a TV2 egyik producere. Egy barátnőm adta meg az Ön telefonszámát. A holnap délelőtti műsorunkba szeretnénk meghívni beszélgetni a női szépségről, mint szakértőt.
Zsuzsa majdnem elejtette a telefont a meglepetéstől, és alig tudta visszatartani a feltörő örömsikolyát, de megemberelte magát, és kissé száraz torokkal, de közben fülig érő szájjal vigyorogva igent mondott. A részletek megbeszélése után reszkető lábakkal rohangált fel és alá az üzletben, és percenként hívott valakit, hogy átütemezze a másnapi ügyfeleket, és persze mindenkinek boldogan újságolta, hogy „megyek a TV2-be!”
A vendégeskedés a tévében nagyon jól sikerült. Egy új világba csöppent bele, de a kamerák és reflektorok kereszttüzében is komfortosan érezte magát. Az kicsit meglepte, hogy mennyi kábel fut a földön, és mennyire sötét van azokon a területeken, amiket az operatőrök és szerkesztők nem akarnak megmutatni a nagyközönségnek, de még ez is tetszett neki. A stúdió egyszerre idézett meg egy elvarázsolt világot és egy űrhajó pilótakabinját, de Zsuzsa számára úgy hatott, mintha otthon lenne. Furcsa, és egyben bizsergető érzés volt.
A beszélgetés pörgős, lényegretörő, de Zsuzsa számára óriási élmény lett. Most érezte át csak igazán azt, hogy mennyire ért a szépség témájához. A bájos műsorvezető hölgy és sármos műsorvezető kollégája minden kérdésére csípőből válaszolt, egy pillanatra sem tudták elbizonytalanítani a látszólagos naiv kérdésükkel. Zsuzsa érezte, hogy ez az ő terepe: azonnal kérdések és azonnali válaszok, mint a parlamentben.
Hazafelé autózva azon mosolygott, hogy az ő blokkja után odahajolt hozzá a műsorvezető hölgy, és tanácsot kért a hajviseletével kapcsolatban, és Zsuzsa egy másik hajszínt javasolt neki, meg azt, hogy picit növessze meg.
Hogy honnan volt ehhez bátorsága, miközben a műsorvezetőket stylistok találják „ki”? Maga sem tudta, de azt közölte a hölggyel, amit mindig is gondolt róla már akkor is, amikor még csak a tévé képernyőjén látta.
Zsuzsa megtáltosodva ért vissza a szalonba, és mire belépett az ajtón, már új terv volt a fejében.
„Kell egy honlap, amin keresztül sok embert elérek.”
Keze, mint mindig, a telefont kereste a táskájában, de most nem ügyfelet hívott, nem kollégát, hanem a fiát.
Mikor az akkor már 18 éves Dani beledörmögött a telefonba, Zsuzsa egy orkán erősségével fújta ki a levegőt a száján, és úgy hadarta egymás után a szavakat, mintha attól félne, hogy nem lesz bátorsága végigmondani, ha nem mondja elég gyorsan:
– Danikám, mit is mondtál a múltkor, hogyan kell youtube csatornát csinálni?
Folytatjuk…
A Tanácsadó Akadémiáról addig is itt olvashatsz:
Tanácsadó Akadémia online üzleti tréning>>
