Legyen már végre vége a tébolynak?
Néhány héttel ezelőtt letaglózta a világot a koronavírus, és a rá adott világszintű megoldások… Megtörtént az elképzelhetetlen: korlátozások, bezárkózás, egymásra acsarkodás, szellemi elmagányosodás, üresség. Ahogy most néha felnézek a Facebook-ra, a haragot és a dühöt látom, az egymásra mutogatást, de az uszítást is. Mikor kinézek az ablakon, mit látok? Virágzó fákat, csicsergő madarakat, boldogan sütkérező gyíkot, szorgos szomszédokat, jövést-menést, hétköznapi életet. Ha még ki is megyek, akkor az utóbbi három hétben már csak annyi nyoma van a vírusnak, hogy le vannak zárva a játszóterek, és nem nyitottak még ki a fagyizók, sütizők, cukrászdák, és minden ötödik emberen maszk van. Lassan ennek is vége lesz, de ilyenkor érzi azt az ember többnyire, hogy „Oké, eddig kibírtam, de most már AZONNAL legyen vége!” Nemcsak a bezártság Nemcsak a bezártság, hanem a szabadság önkéntes korlátozása, a megszokott rutin átszervezése, a szociális élményeink egy csapásra megszűnése is kiborítja az embert. Ha pedig infót akarunk, hogy mégis hogy áll a helyzet globálisan, hát akkor meg konkrétan ránk borul a sz@r. (Már elnézést.) Ha azt érzed, hogy legyen már végre vége a tébolynak, akkor az egy nagyon jogos felvetés részedről. Ugyanis az ember az evolúció királya. Mi vagyunk a legalkalmazkodóképesebb lények a Föld bolygón, de mi vagyunk azok… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
