A versenybe zárt szellem
Ez a cikk megjelent a Minervában is. Egy szép, kora nyári délutánon, éppen hazafelé tartottam Pestről. Autóval voltam –szokás szerint – és hangosan hallgattam a zenét – szokás szerint. Gödöllő központjában, éppen sárgára váltott a lámpa, így lassítottam, majd végül megálltam. Első voltam a sorban, ami számomra mindig egy kedvelt helyzet, hiszen így kitisztul előttem az út, és tesztelhetem a reflexeimet, na meg azt, milyen szépen gyorsul az autóm (természetesen a maximálisan megengedett sebességre). Egyszer csak, jobbkéz felől, a másik sávban mellém vágódott egy baromi nagy autó, vezetőülésében egy öltönyös férfival. A rádióban akkor kezdődött éppen Rihanna, Shut up, and drive című száma. Meleg volt, ablak leengedve, így aztán a másik sofőr is hallhatta a zenét. A szemem sarkából láttam, ahogy átnézett hozzám, tudod, azzal a tipikus: „na, versenyzünk?” nézéssel. Ismétlem: baromi nagy autó, férfi sofőrrel.
