A vevőnek mindig igaza van
A ’90-es évek elején, a vadkapitalizmus korai szakaszában volt szerencsém egy igazi multinál, egy autóipari beszállító cégnél megtanulni azt a kijelentő, ellentmondást nem tűrő mondatot, hogy A VEVŐNEK MINDIG IGAZA VAN. Ezt kellett fújnunk ébren és álmunkban, akkor is, ha valaki a szünetben odalépett hozzánk és minden átmenet nélkül megkérdezte, és úgy egyébként bármikor. Ennek az autóipari beszállító cégnek ez az alapfilozófiája. Meg még sok másiknak is, és persze sok-sok magyar cégnek is. Hogy miért? Mert tudták – megtanulták, megtapasztalták, elfogadták, magukévá tették -, hogy lehet egy vállalatnál milliónyi dolgozó, ezernyi kisebb-nagyobb vezető, száz menedzser és egy főgóré, tehát lehetünk mi összességében sokan, meg nagyon okosak, de ha a vevővel állunk szemben, mindig a vevőnek van igaza. Neki kell, hogy igaza legyen. Akkor is, ha nincs igaza. Azért, mert a pénzt nem a dolgozók termelik, nem a takarítók, nem a művezetők, nem a középvezetők, nem az igazgatók, és nem a „vezér”, hanem a vevő HOZZA. Ha a vevő azt kéri, hogy fejen állva szolgáld őt ki, akkor két választásod van: Megteszed. Kirúgod a vevőt, tehát többé nem vevőd, így már nem számít a véleménye, kérése, akarata. A vevők – bármennyire is furcsa ez, kedves vállalkozótársaim – nem szokták azt kérni,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …
