Avagy: miért ne tekintsük a vállalkozásunkat a gyermekünknek Tinédzser koromban hallottam egy mondást, ami valahogy így szólt: Ha valakit igazán szeretsz, elengeded. Akkor persze még nem értettem, hiszen miért engedném el, ha egyszer szeretem! A szeretetemmel óvom, védem, oltalmazom, és annak, akit/amit igazán szeretek, csak akkor jó, ha én szeretem. Ha én nem szeretem, az neki nagyon nem jó.
Cikkrészlet a Minerva Capitoliuma 2010. decemberi számából, amely a szeretetről szólt. A Minervát ide kattintva rendelheted meg. A cikknek csak az elejét közlöm itt, mert a második felében olyan információk vannak, amiket tényleg csak fizetős ügyfeleknek tartok fenn. A Minervát most megrendelők olvashatják a cikk második felét is>> Milyen a szerethető vezető? Néhány évvel ezelőtt még az volt az elvárás egy munkavállalóval és egy munkáltatóval szemben, hogy megbízható legyen, és a stabilitást erősítse és sugallja. Akár beosztottként, akár vezetőként, akár foglalkoztatóként. Bár a foglalkoztatóknál még mindig nem hátrány a stabilitás, de a foglalkoztatottak felé megjelent valami teljesen más elvárás, mint ami addig volt jellemző: a stabilitás és biztonságra való törekvés helyett előtérbe került a rugalmasság.
Most olyan hálálkodhatnékom van.. Hálás vagyok, amiért képes vagyok írni, és a belső monológjaimat ki tudom tenni magamból, mert különben napokig hallgathatnám 🙂 Aztán hálás vagyok azért is, hogy van miről írnom. Néha még sokallom is, bevallom, de leginkább örülök neki. Mivel gyerekkoromban ezerszer hallottam, hogy „Rita nagyon okos, csak nem elég kitartó”, attól már nem kell félnem, hogy a kitartásom hiánya meggátol valamiben: ha megunok egy témát, foglalkozom egy másikkal. 🙂
R. V. Legend: Úton – A Főnix
Szövegírás Blog Marketing Szövegírás Blog HősNők.hu JövőMenők