A félelmetes körhinta
Vajon mire akarnak rámutatni napjaink korlátai? Mit akar megtanítani nekünk a lezárás, a maszk, az, hogy nem lehet fagyizni az utcán? (Tiszta szerencse, hogy dermesztő hidegek vannak…) Mit üzennek a körülöttünk ordító jelek? (Nem az ordító emberek, hanem a jelek.) Mindig minden, sokakat érintő esemény mögött húzódik valami mögöttes tartalom. Pláne, ha eseménysorozatról beszélhetünk, ami lassan másfél éve tart (ide hozzánk pont egy éve került). Az újabb lezárások és korlátozások kihirdetésének napjaiban küldtem egy olyan levelet, hogy „Most a tanulságokra figyelj!” Mindezzel arra akartalak ösztönözni, hogy NE A FÉLELEMRE figyelj! Továbbra is fenntartom ezt a tanácsomat, de most még mélyebbre nézünk a kútba… A leginkább korlátozó, önsorsrontó érzelmeink: Bűntudat Félelem Gyűlölet Most mind a háromból tartósan kijut. A bűntudat Egy éve harsogják nekünk, hogy ha nem hordjuk a maszkot, akkor megöljük a szomszéd többszáz kilométerre élő nagymamáját… Vagy a mittutomén milyen celeb egyébként kruppos gyerekét. Aha, hát persze. Szóval, mások élete múlik azon, hogy mi hordjuk-e a maszkot vagy sem. Ez olyan felelősség, ami egyszerűen nem is létezik a valóságban, ez csak egy kamu-felelősség, és annak kamu-hárítása. Dupla-kamu. Ugyanis mindenki a saját életéért felelős, ugyanakkor a bűntudatkeltéssel megturbózott felelősség-nyomás ellen már csak azok védettek, akik szinte mágikus mentális erővel bírnak…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
