Hibázz nyugodtan!
Ha már a múltkor kifejtettem, hogyan lehet egy országban mindenki hülye, és hogy lehet, hogy ettől függetlenül senki sem az, ide passzol az a történet, ami ma esett meg velünk. Míg délelőtt az ebédet készítettem, Marci a matekleckéjét írta. 7 éves múlt, első osztályos, nem egyszerű gyerek, ha nem figyelek rá két másodpercig, akkor már komplett mozifilmek futnak a szemhéjai mögött, és ezeket nem átallja még el is mesélni. A matek meg ugye minden, csak nem sztorialapú ;). Ahogy elvoltunk mindketten, én jöttem-mentem a konyha és Marci szobája között, egyszer csak, úgy félidő tájékán rá kellett döbbenem, hogy Marci fejben számol. Eddig kézzel, pálcikákkal, korongokkal is nehézkesen ment még a 10-es számkörön belül is, de a mai feladat egyrészt tízes átlépéses számolás volt, másrészt, hogy nehogy már a gyerek felé lejtsen a pálya, kivonás volt soron.
