Variációk sok témára – avagy a habituáció folyamata
Hogyan kell úgy kommunikálni, hogy mindig ránk figyeljenek? Mit kell közölni ahhoz, hogy odavonzzuk a tekintetet és figyelmet? Hogyan kell megjelenni ahhoz, hogy döbbenetesen sok érdeklődőnk legyen? A kulcsszó: az újszerűség. De hogyan legyünk újszerűek akkor, amikor a világ tele van újdonságokkal, és nem mi találjuk fel őket? A megnyugtató jó hír: az aktuális helyzethez képest kell újszerűnek lenni, nem a világhoz képest. Létezik egy érdekes fogalom a tanulás folyamatában, amit habituációnak hívunk. Ez az a jelenség, hogy amikor számodra új dolgot észlelsz, akkor öntudatlanul is meg akarod tanulni, hogy mi az, hogy működik, miért van az ott, és automatikusan ODAFIGYELSZ rá. Ez a folyamat az életünk minden pillanatában zajlik: – Ha vidékről felmész a fővárosba, elviselhetetlennek érzed a nyüzsgést, a zajt, magát a légkört, és próbálsz benne kapaszkodókat keresni a magad számára. Egy idő után azt veszed észre, hogy már nem zavar a zaj, nem zavar más emberek közelsége. Megszoktad – gondolod. – Ha lemész a tengerpartra, azonnal feltűnik a tenger morajlása – kavicsos partokon a sistergése –, és a sirályok rikoltása, és egyfolytában erre figyelsz. Aztán az veszed észre, hogy NEM VESZED ÉSZRE a zajt, morajt, rikoltást. Megszoktad – gondolod. – Ha idegen helyen alszol, gyakorlatilag nem alszol…. itt folytatódik Vidi Rita cikke …
