Átmeneti üresedés – kritika Rowling könyvéről

Az imént fejeztem be J. K. Rowling, első, felnőtteknek írott, nem folytatásos regényét, az Átmeneti üresedést, és attól félek, hogy a bennem lévő üresedés nem átmeneti lesz… Előzményként el kell mondanom, hogy annak idején, mikor a Harry Potter körül megkezdődött a hype, már jócskán felnőtt voltam, és a hallomások alapján fogalmam sem volt, miből eredhet ez az eksztázis, amivel körülveszik ezt a könyvet a rajongók. Aztán megértettem. A negyedik rész megjelenésénél – A tűz serlege – tört meg az ellenállásom, és akármekkora butaságnak tűnik, a 4. rész volt az első, amit elolvastam a Harry Potter sorozatból. Úgy faltam a könyvet, mint az éhező, mikor végre friss kenyérhez jut. Odáig voltam, meg vissza a rajongástól, gyorsan beszereztem az első három részt is, és örökre J. K. Rowling rajongóvá köteleztem el magam. A további új köteteket is a megjelenésük napja környékén vettem meg, és olvastam el egy szuszra, a sok-sok száz oldalt. Imádom a Harry Pottert, pedig akik ismernek, azok tudják rólam, hogy óvakodok bármit is imádni. Tudtam, hogy az úgymond felnőtteknek szóló regény más lesz, mert nem lesz benne misztikum, nem lesz benne varázslat, de bíztam abban, hogy lesznek szerethető karakterek, akikkel könnyű lesz azonosulni, lesz benne spontán és hangos nevetés,… itt folytatódik Vidi Rita cikke …

Olvass tovább