Kinek ne akarjunk megfelelni? – ízelítő

(ízelítő az októberi Minerva Captioliumában megjelenő Vállalkozás rovat cikkéből) Forró nyári éjszaka volt. A fotelben ültem, ölemben a szintén forró laptoppal. Alig félméternyire tőlem, a kisfiam békésen szuszogott a sötétben, miközben nekem a könnyeim potyogtak. Nem az örömtől.

Olvass tovább

Fáj már annyira, mintha tőrt döfnének a hasadba?

Hajnali két óra. Bekopogok anyámék szobájába, anyu még tévézik. Néz rám csodálkozó szemekkel, hiszen teljes menetfelszerelésben vagyok: nagy pulóver, cicanadrág, térdig érő csizma – hiába, hogy március van, szakad a hó -, és nagykabát. –          Anyu, megyek szülni! – suttogom sugárzó arccal. Kicsi lányom – akiről akkor még fogalmam sincs, hogy milyen nemű – elérkezettnek látta az időt, hogy pontosan a kiírás napján megszülessen.

Olvass tovább

Emlékszel még erre?

Emlékszel még erre?>> (kattints rá nyugodtan, nem harap, és új ablakban nyílik) Nézd meg jól, most milyen, és aztán nézd meg augusztus 10-én, hogy akkor milyen lesz! Egyet elárulok: mind kinézetében, mind tartalmában, sokkal másabb és barátságosabb lesz. Ami nem változik: együtt leszünk, jóban-rosszban :)) Folytatása következik augusztus 10-én>>

Olvass tovább

A hosszútávra tervező vállalkozó magányossága

Még emlékszem az első cégünk alapításának másnapjára, 2007 koranyarára. Marcit toltam a babakocsiban, és úgy éreztem, minden megváltozott a világban. Valahogy minden jobb lett, mert itt vagyunk mi, az új cégünk, ami jobbá teszi majd az emberek – az ügyfelek – életét. Küldetéstudatom volt, persze közben a fiamnak is, mert egyre bőszebben mondogatta: „ö-ö-ööö”, és mutogatott, hogy haladjak gyorsabban a nagy piros traktor felé, ha lehet… Nála a küldetéstudat abban nyilvánult meg, hogy tudatosan küldött…

Olvass tovább

A Murdoch-lépés

Figyelem, lecke következik vállalkozó szelleműek számára. Most olvasom a hírek között, hogy a fizetőssé tett online hírportál a Times elveszítette a látogatóinak 90%-át, és most minden elemző és hozzáértő vagy kárörvendően röhög a médiamágnás, Rupert Murdoch – egyébként jó előre beharangozott és jól megtervezett lépésén -, vagy épp jóízűen röhög. Muhaha, napi 1.2 millió látogatóból maradt neki 15ezer!

Olvass tovább

A versenybe zárt szellem

Ez a cikk megjelent a Minervában is. Egy szép, kora nyári délutánon, éppen hazafelé tartottam Pestről. Autóval voltam –szokás szerint – és hangosan hallgattam a zenét – szokás szerint. Gödöllő központjában, éppen sárgára váltott a lámpa, így lassítottam, majd végül megálltam. Első voltam a sorban, ami számomra mindig egy kedvelt helyzet, hiszen így kitisztul előttem az út, és tesztelhetem a reflexeimet, na meg azt, milyen szépen gyorsul az autóm (természetesen a maximálisan megengedett sebességre). Egyszer csak, jobbkéz felől, a másik sávban mellém vágódott egy baromi nagy autó, vezetőülésében egy öltönyös férfival. A rádióban akkor kezdődött éppen Rihanna, Shut up, and drive című száma. Meleg volt, ablak leengedve, így aztán a másik sofőr is hallhatta a zenét. A szemem sarkából láttam, ahogy átnézett hozzám, tudod, azzal a tipikus: „na, versenyzünk?” nézéssel. Ismétlem: baromi nagy autó, férfi sofőrrel.

Olvass tovább

Kettős nézőpont

Avagy miért vannak halálra ítélve bizonyos emberek vállalkozásai… Ezt a cikket hetek óta érlelgetem magamban. Nem véletlenül: egyszerűen nem tudom, és nem akarom finoman megfogalmazni, mert akkor elsikkadna a lényeg. Persze megbántani sem szeretnék senkit, de most biztos, hogy kritikus leszek, gyengébb idegzetűek inkább ne is olvassák (pedig lehet, hogy nekik kellene leginkább…)

Olvass tovább

Nem lehet a csúcson kezdeni!

Az online célkitűzés tanfolyamon, a Rockefeller módszerről szóló fejezetnél, érdekes beszélgetés alakult ki. Magdi, kedves tanulótársunk utánajárt és kiszámolta, hogy arányaiban milyen terhei vannak a vállalkozásoknak, és kijött egy borzasztó szám: tulajdonképpen a profit 63%-a nem a tiéd, hanem az államé. (Nem a bevétel 63%-a, hanem a profité, annak a kicsike kis hányadnak, amit árrésnek hívunk, annak a 63%-a az államé!) Nos, akárhogyan is nézzük, ez elég borzasztó szám. Marad nekünk, 37%.

Olvass tovább

Az internetes kereskedés és értékesítés átkai

Avagy: hála a vevőkért! Amikor internetes vállalkozásba fog az ember, akkor úgy érzi, hogy kinyílt előtte a bürokráciamentes világ. A hagyományos kereskedelemhez képest – szolgáltatások esetében is -, szinte egyáltalán nincs szükség telephelyre, irodára, de gyakran még igazi árukészletre sem, éppen ezért ritka az engedélyeztetési eljárás, elég csak bejelenteni, nem kell pecsétes papírokra várni (ami mindenkinek ráér, csak neked lenne sürgős) és hasonló macerás dolgok.

Olvass tovább

A szokás buktatói

(Egy kis kitérő (1), hogy lásd, hogyan jutnak eszembe cikkötletek: a Minervába írom az aktuális cikkemet, éppen a könyvajánló rovatot pontosítom adatokkal, és emiatt a hvgkonyvek.hu oldalon böngészek. Mivel erről eszembe jut, hogy már időszerű lenne új könyveket is rendelni, ezért előveszem a jegyzeteimet, mit is akartam legutóbb megrendelni. Rákeresek a címre, újraolvasom a könyv ajánlóját, amelyben ez a mondat van: “Bebizonyosodott, hogy a tömegtermelés kevésbé hatékony módszerei, elvei és szokásai megértek a váltásra, és kibontakozóban van egy új irányzat, amely már nem pusztán új módszerek és technikák alkalmazását jelenti.” Az idézetben a szokásai szó, dőlt betűvel van szedve. Erről bekattan egy cím: A szokás buktatói, a cikk pedig most készül mögé… Így kezdődnek nálam az ötletek.) Két hete, a Minerva logójáról egyeztettünk a dizájnért felelős céggel, amikor többször elhangzott az, hogy: azt úgy nem szokták. Azt nem úgy szokás. Az úgy nem javasolt.

Olvass tovább

Elindult a HősNők Blogok projekt

Csak mondja valaki, hogy rossz az, ha rossz az idő… Szombaton, a borongós időben mi mást is csinálhattam volna, mint dolgoztam. Teljesen véletlenül, egy, a férjemmel folytatott, kötetlen beszélgetés kapcsán jutott eszembe a HősNők Blogok ötlete: összegyűjteni egy közösségi bloghálózatba a nőknek szóló oldalak/blogok író(nő)it. A tervet a gyors megvalósítás lépései követték: kikutattam, hogyan lehet ezt automatizálni, megvettem hozzá a szoftvert, megírtam a toborzó szöveget, összegyűjtöttem minden szükséges adatot, információt, aztán csak azt vettem észre, hogy már éjszaka van, úgyhogy eltettem magamat vasárnapra.

Olvass tovább

A hírlevél küldő szoftverek alkonya

Avagy: itt az ifjú titán, a MiniCRM rendszer Amikor nemrég összetalálkoztam a MiniCRM rendszerrel, első ránézésre fogalmam sem volt, hogy mit látok. Oké, egy rendszer, ami kezeli az ügyfeleket… – gondoltam -, aztán rögtön ez jutott eszembe: – De hát kezelem én Excel táblában is az ügyfeleket, minek ehhez külön rendszer?

Olvass tovább

A hírlevél küldő szoftverek alkonya – interjú

Interjút készítettem Barazsy Ákossal, szándékosan provokatív címmel. Szerintem a hírlevél küldő szoftverek/megoldások elterelik a figyelmet a lényegről: az ügyfelek magas szintű kiszolgálásáról. Rengetegen próbálnak nagy tömegű levelek küldésével bevételeket szerezni, de elfelejtik, hogy nem az érdeklődők fizetnek, hanem a vevők. És persze elfelejtik azt is, hogy az értékesítés nem ér véget az eladással. Az interjút itt olvashatod: A hírlevél küldő szoftverek alkonya – interjú

Olvass tovább

Mit adsz el?

A vállalkozónői fórumon most nyitottam egy témát, “Ahol elválik a szerencsétlenkedés az igazi vállalkozástól és pénzkereséstől” címmel. Már elkezdtük kitárgyalni a nyitó hozzászólásom folyományait, de gondoltam, kihozom ide is a fő mondanivalót. Már meg ne haragudj a kérdésért, de: 1.) Ha már elkezdtél valamilyen vállalkozást, akkor van mit eladnod? Van terméked? Van szolgáltatásod? Urambocsá’, van vevőd?

Olvass tovább

Kétszázhúsz felett

Kétszázhúsz felett észre sem veszed, Elhagyod a valóságot. Kétszázhúsz felett átértékeled Magadban a világot.   Neoton família – Kétszázhúsz felett Szerintem nincs vállalkozó a Földön, aki ne várná, izgalommal vegyes kétségbeeséssel azt a pillanatot, amikor a cége először éri el az álombevételt: legyen az egy erőteljes kampány, vagy egy lassú növekedés eredménye, a sikeres cégek mindegyikénél elérkezik egyszer az a pont, amikor az elején még délibábnak látszó álom végre megvalósul. Megvan az első milliónk!

Olvass tovább

Miért a vevő megelégedettsége a legfontosabb?

A múltkori felmérést – szavazást – azért indítottam, hogy ráirányítsam a figyelmet arra, hogy a kisvállalkozók iszonyatosan le vannak maradva azokhoz a társadalmakhoz képest, ahol már évszázadok óta divat vállalkozni. Nálunk, az utóbbi húsz évben rengeteg mindent meg kellett – volna – tanulni, többek között a helyes vállalkozói mentalitást. 20 év nagyon rövid idő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a saját adatainkból, és nagyon kevés jó adatunk van ahhoz, hogy építkezni tudjunk belőle. Éppen ezért, szerintem nem szégyen ellesni a tapasztaltaktól, hogy ők hogyan csinálják, teszem azt, több mint száz éve.

Olvass tovább

A sikeres vállalkozás titka

Mindenki, aki vállalkozásba kezd, sikerre vágyik. Még a kényszervállalkozók is. Aztán, ha megkérdezed a kezdőtől kezdve, a haladón át, a vérprofi, tapasztaltaltakig magukat a vállalkozókat, cégvezetőket, akkor mindnyájuk számára teljesen mást jelent a siker. Erre is igaz: ki mint él, úgy ítél. Egy kezdő vállalkozás számára óriási siker, ha már az első hónapokban vannak bevételek. Óriási siker az is – tekintve a statisztikákat -, hogy ha túlélik az első két-három évet, és nem húzzák le a rolót.

Olvass tovább

A siker titkát nem az üzleti életben kell keresni

A siker kísérőszava az üzlet, az üzlet kísérőszava pedig a siker. Akik a sikert keresik, és szeretnék a saját titulusuk mellett látni a “sikeres” jelzőt, általában az üzletre asszociálnak, vagy legalábbis vezető beosztásra. A siker gyakran előfordul az innovatív ötletek mellett, a feltalálók környezetében. A gyakorlatban természetesen ez a helyes. A siker az eredményekből következik.

Olvass tovább

Időgazdálkodás matekkal

Azt veszem észre a környezetemben, hogy sokan úgy akarnak az idővel gazdálkodni, hogy egyszerűen fogalmuk sincs, mire mennyi időt fordítanak. Állandóan elkésnek, csúsznak a határidőkkel, és így tovább. De ez még bocsánatos bűn. A legdurvább szituáció az, amikor annyira túlértékelik az előttük álló dolgokra fordítandó időt és energiát, hogy bele sem kezdenek! Így eredményeik sem lesznek természetesen, márpedig az eredménytelenség egyenlő a sikertelenséggel! Ugye te nem tartozol közéjük?

Olvass tovább

Hamupipőke, az időgazdálkodás mestere

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy árva kislány, akinek a gonosz mostohája… Ismered a történtet, ugye? Azt viszont biztosan nem tudod, hogy Hamupipőke kiváló volt az időgazdálkodásban! Bár a mese egészen más szemszögből mutatja be őt, de most nézzük meg, milyen fortélyokat vetett be Hamupipőke azért, hogy ne sodorják magukkal a tennivalók, hogy sose késsen el sehonnan. Főleg az lett volna nagy gond, ha az éjféli menekülést kési le, egy pár perccel, ugyebár :).

Olvass tovább

A személyiségünkben rejlik a siker kulcsa?

Igen, egyértelműen rengeteg múlik a siker szempontjából a személyiségünkön. Nem bonyolódom bele – a szerintem már amúgy is elavult módon kategorizáló – személyiségtípusok boncolgatásába, inkább két szempontból közelítem meg a személyiség kérdését. Az egyik a külvilág szempontja, a másik pedig a belvilág szempontja.

Olvass tovább