Próbáltál már valaha egy általad rossznak vagy nem célravezetőnek vélt szokásodon változtatni?
Például próbáltál már valaha lefogyni?
Próbáltál már valaha leszokni a dohányzásról?
Próbáltál már valaha lemondani a kedvenc játékodról?
Próbáltál már kibírni néhány napot hírek olvasgatása nélkül?
Próbáltál már túlélni néhány órát Facebook hírfolyam böngészése nélkül?
És sikerült?
Jól érezted magad a lemondástól, a hiánytól, az űrtől?
Biztos, hogy nem.
Ez természetes, a megvonásból, lemondásból, hiányból eredő kínjaink igencsak fellángolnak, ha ezekkel kell szembesülnünk aktuálisan.
Sokan, ha csak arra gondolnak, hogy jó lenne fogyniuk néhány kilót, már a gondolattól AZONNAL kedvük támad szétnézni a hűtőben és a spájzban, hogy mit lehetne gyorsan enni…
Még többen, ha pénzük van, azonnali vágyat éreznek azt elkölteni, pedig pontosan tudják, hogy tartalékolni is jó dolog.
És biztosan ismersz olyanokat, akik nem tudnak ellenállni egy új élménynek vagy tárgyi szerzeménynek – nyaralás, koncertek, utazások, új ruhák, tárgyak, új autó, új kütyümütyü –, még akkor sem, ha igazából nincs is rá pénzük, de van rá hitelkeretük.
Sőt, minél inkább nem tudunk hozzájutni bizonyos javakhoz, annál inkább vágyunk utánuk.
Tény: a vágyak uralják az embert.
Evés, ivás, élvezetek, felhalmozás, saját fontosságunk fizikai térben történő kinyilvánítása valamilyen szép tárgy által (ruha, autó, lakberendezési tárgyak, megrakott bevásárlókocsi, hatalmas szatyrok, új telefon, új előfizetés valamire). Bármennyire is próbáljuk ennél sokkal értelmesebbnek érezni magunkat, ezek a vágyak mozgatnak bennünket.
Ilyen az ember. Nincs is ezzel semmi gond.
De a mérték… Az bizony nagyon nem mindegy.
Ahogyan egy gyógynövény hatóanyagát is lehet halálos dózisban adagolni, úgy a vágyaink rajtunk keresztül történő megnyilvánulása is lehet eltúlzott, és halálosan veszedelmes a valódi életünkre nézve.
Természetes, hogy ha eszem, akkor nem rossz ízt akarok érezni a számban.
Természetes, hogy ha kimegyek az utcára, akkor nem azt akarom, hogy kiröhögjenek vagy szánakozzanak a kinézetemen, hanem vagy el akarok vegyülni, vagy épp ki akarok tűnni, és egyébként funkcionálisan is működjön (pl. védjen a hidegtől, megfeleljen a társadalmi normáknak, stb).
Természetes, hogy olyan autót akarok, ami biztonságot ad mind vészhelyzetekben, mind úgy egyébként egy dögunalmas utazás alatt is (például azt a biztonságot, hogy nem kell 200 kilométerenként megtankolni).
Sorolhatnám reggelig a példákat, de gondolom, már érted: a vágyainkról szerintem nem kell lemondanunk, mert ezek extra motivációt adnak a túléléshez.
De érdemes a vágyaink felet visszaszerezni a kontrollt, és nem hagyni, hogy azok uraljanak bennünket.
A vágyad éltető erő lehet.
De ha túluralkodnak rajtunk a vágyaink, akkor éppen ellenkezőleg: pusztító erővel bírhatnak, és ráadásul a különböző vágyak ereje összeadódik, így aztán már kievickélni sem tudsz az elnyomásuk alól.
Vedd vissza a kontrollt a vágyaid fölött, és vágyj értelmesen, céltudatosan, a remek alkalmakat is jól kihasználva!
Hogy hogyan kell ezt csinálni?
A tudatosság művészete tanfolyamon ez IS kiderül>>
Az árat, mint tudod, te mondod meg 🙂