– Miért nem tudok végre lefogyni/meghízni/izmosodni/karcsúsodni, pedig már ezer dolgot kipróbáltam, és esküszöm, AKAROM is?!
– Miért nem tudok végre elkezdeni sportolni? Az eszemmel tudom jól, hogy fontos lenne, sokáig is akarok élni, de valahogy mindig mindent halogatok, jövő hétfőre halasztok, aztán addig is csak döglök és zabálok…
– Miért nem tudok leszokni a cigiről/italról/dorbézolásról/facebook-ozásról? Annyira szeretném, de mégsem megy, mit csinálok rosszul?
– Miért okoskodom állandóan? Miért nem tudom befogni a nagy számat? Miért nem tudok csendben maradni és nem magamra haragítani másokat?
– Miért nem tudom kinyitni a számat és megvédeni magamat amikor kellene? Miért ugrálnak a fejemen mások, és én miért hagyom újra és újra???
Sokak bűntudatos gondolatai ezek – vagy az ehhez hasonlóak.
Egy csomó olyan dolog van az életünkben, amiket hibaként rovunk fel magunknak, mert eltökéljük, hogy elérjük a célt, de aztán nem jön össze. És sokadszorra sem jön össze, és elkezdjük látni a saját szabotáló tetteinket:
– Fogyókúra kellős közepén nekiállunk a hűtőt kienni.
– Dohányzásról leszokás közben elcsábulunk egy szálra, majd kettőre, majd fél dobozra, majd már nem is akarunk leszokni igazából – gondoljuk megnyugtatóan. Csak aztán a következő köhögőroham, meg hogy 10 évvel idősebbnek néznek a korunknál, újra belátásra kényszerít.
– Naponta sok-sok órát töltünk hiábavaló Facebook-ozással, jól fel is idegesítjük magunkat, de kis kihagyás után mégiscsak azt vesszük észre, hogy automatikusan megnyitjuk az oldalt vagy az alkalmazást és már görgetünk is, hozzászólunk és azon agyalunk, mit posztoljunk.
– Amikor egy vitában azt érezzük, hogy „jobb ha csendben maradok”, végül mégis mindig kinyitjuk a szánkat és mondjuk a magunkét.
– Vagy épp ellenkezőleg, mikor már ezredszer válik nyilvánvalóvá, hogy ki kellene állnunk magunkért, el is próbáltuk, a kellő helyzetben mégsem tudjuk kinyitni a szánkat, de faképnél sem tudjuk hagyni az illetőt.
Ezek csak példák természetesen, mindenki életében vannak súlyos és kevésbé súlyos helyzetek, amikor nagyon fontos lenne nem hibázni, mégis megtesszük. Ezredszerre is akár.
Hogy van az, hogy az eszünkkel nagyon is tudjuk, mit kellene tennünk, meghozzuk a döntést, mégis amint csak lehet – illetve kinél-kinél mikor-hogy sikerül kitartani – máris vétünk a saját eltökéltségünk ellen, elkövetjük az első eredmény-szabotázst és máris visszatérünk a kiindulási pontba: a rossz szokáshoz, a hízáshoz, a függőséghez, a kiszolgáltatottsághoz?
A legközelebbi célkitűzésünknél már előre fogjuk tudni, hogy milyen hibát fogunk elkövetni, még akár segítséget is kérünk másoktól, hogy segítsenek ezt megakadályozni – például költekezésmániások gyakran kérik rokonaik segítségét, hogy vigyázzanak ők a pénzükre –, de aztán megint megtörténik!
MIÉRT?
Miért nem tudunk erősebbek és eltökéltebbek lenni?
Miért nem tudunk örökre búcsút mondani az egyértelműen káros dolgoknak sem?
Miért esünk újra és újra ugyanazokba a hibákba, szinte lépésről-lépésre mindig ugyanúgy haladva a szakadék széle felé?
Miért szabotáljuk el a saját döntéseinket és céljainkat?
Hiszen ismerjük már ezt ezeket az utakat! Tudjuk, hogy teljesen mást akarunk! Bevetünk minden praktikát, és mégsem sikerül!
Mi ennek az oka?
Nos, az oka az, hogy az eszednél sokkal erősebb, benned rejlő hatalmak IS szervezik az életedet.
És az eszed és ezek a sokkal erősebb, benned rejtőző hatalmak (erők, képességek) gyakran pont az ellenkező irányba haladnak, mint ahogy azt te elképzelted az okos eszeddel.
Lehetsz okos! És kell is, hogy használd az eszed! Nagyon jó úton vagy akkor, ha hibákat követsz el és felismered a hibáidat! Mert máris előrébb tartasz, mint azok, akik észre sem veszik a saját hibáikat, aztán a sors agyonsújtja majd őket.
Te okos vagy és okosnak is kell lenned. De azt is tudnod kell, mi minden történik még a háttérben!
Erről is szól A tudatosság művészete online önismereti tanfolyam>>
Neked is ott a helyed!
Szeretettel,
Vidi Rita