Biztosan te is találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy életed során többször is ugyanolyan nehézségekkel találtad magad szembe, csak éppen mindig egyre nehezebb szinteken.
Jött például egy kisebb baleset, szerencsésen átvészelted, látszólag még a tanulságokat is levontad belőle, majd léptél tovább.
De hopp! Nem sokkal később újabb baleset, esetleg más jellegű, de már súlyosabb sérülés, megint tortúra, csak most hosszadalmasabb, fájdalmasabb gyógyulási folyamattal.
Aztán mikor már végre elfelejtenéd az egészet, BAMMM, egy súlyos betegség vagy sérülés, esetleg már maradandó károsodással, de te már rutinosan gyógyulsz és lépsz tovább. Látszólag… Mert legbelül érzed, hogy kezdesz belerokkanni.
Persze nem kell rögtön balesetek után kutatni az emlékezetedben. Lehet, hogy sosem ért baleset…
De lehet, hogy életed során rendszeresen árultak már el „barátaid”.
Vagy rendszeresen ért hatalmas csalódás más emberek révén.
Vagy többször is könyvelhettél már el olyan anyagi veszteséget, ami nem általános az ismeretségi körödben.
Nem sorolom tovább a példákat, ha picit is gondolkodsz ezen a témakörön, eszedbe fognak jutni azok az eseménysémák, amik egész életedben elkísérnek…
Persze, te mindig felállsz és mész tovább.
Mindig, mindent igyekszel megoldani.
Bármi is ér el, a fejedet a víz fölött tartod, és ha kínkeservesen is, de újra és újra kievickélsz a partra.
De vajon ez az állandó túlélés az életünk legfontosabb feladata?
Az a legfontosabb dolgunk, hogy minden csapást elhárítsunk és így vagy úgy, de túlvészeljünk minden rosszat?
Vagy lenne valami más feladatunk is, csak éppen nem biztos, hogy a rengeteg megoldandó és már megoldott problémától meg is látjuk ezeket?
Nos, szerintem többről szól az életed, mint állandóan a puszta partra evickélésről!
Hogy miről? És hogyan is kell ezt értelmezni? Hogyan lehet elhárítani a sorscsapásokat? Hogyan lehet tényleg levonni a tanulságokat?
Erről is szól A tudatosság művészete, online önismereti tanfolyam.
Katt, olvass, gondold át, aztán ha szeretnél részt venni, jelentkezz!