Németország szankcionálja a netes gyűlöletbeszédet? Helyes!

Avagy: Érvek a gyűlöletbeszéd netes szankcionálása mellett 

 2018. január 1-jén lépett életbe a netes gyűlöletbeszéd elleni törvény Németországban, és rögtön megint minden, magát jóérzésűnek tartó ember a vélemény és szólásszabadság halálát vizionálja, meg a Szovjetunió feltámadását. (Igen, Németországban, hát hol máshol? Ez lenne csak a sors iróniája, nem?)

A törvény lényege az, hogy ha te Németországban, Németországi IP címmel netezel, akkor a például a Facebookon lesz olyan lehetőséged, hogy az állam által fenntartott, speciálisan erre a célra létrehozott szervezetnek jelentsd a kifogásolható tartalmat. A szervezet fogja kérni a Facebookot a kifogásolható tartalom eltávolítására, és ha az nem lép a valóban aggályos tartalom ellen, akkor irdatlan büntetésre számíthatnak. Mármint a Facebook. Merthogy az elkövetőt évekig tartana lenyomozni, elkapni, perelni, ítéletet hozni. Alapból 24 órát kapnak a közösségi oldalak a tartalomtörlésre, kivételes esetekben 7 napot (túlságosan elterjedt, virális tartalmak esetében).

A HírTV Szabadfogás műsorában láttam, hogy erről értekezett a nagyérdemű – január 3-ai adás -, hogy hát ez milyen szörnyű rendelkezés, és elhangzott az is, hogy „Ki mondja meg, hogy mi az, hogy gyűlöletbeszéd? Definiáljuk a gyűlöletbeszédet előbb!”

Jó reggelt kívánok kedves urak, a gyűlöletbeszédet definiálja a büntető törvénykönyv gyakorlatilag minden országban és államban, de nemcsak a gyűlöletbeszéd aggályos ma már a közösségi oldalakon, hanem a zaklatás, a rágalmazás, a személyiségi jogok megsértése, az arcmással való visszaélés, és sorolhatnék még néhány, szintén a Btk. hatáskörébe tartozó, eddig megoldhatatlannak tűnő problémát. A németek most léptek ez ellen. Nem mellesleg az Egyesült Királyságban a netes zaklatások és netes pszichoterror ellen már évek óta fellépnek hivatalból.

Én csak üdvözölni tudom ezt a törvényt ami Németországban életbe lépett az újévvel, és nagyon remélem, hogy Magyarországon is hasonló kezdeményezésnek lehetünk majd tanúi, és nagyon bízom benne, hogy hamarosan..

Először is, leszögezném, hogy a tartalmakat már évek óta lehet jelenteni a Facebooknak.

Megkínzott állatok, vér, erőszak, pornográfia, bántalmazás, fegyverek, idióta mémek esetében sok esetben a Facebook lépni is szokott, és törli az aggályos képeket ha elegen jelentik azt, és ha egy felhasználónál vagy oldalnál többször is előfordul, hogy az általa megosztott tartalmat sokan jelentik, akkor a felhasználó profilját átmeneti időre felfüggeszti a közösségi oldal, és/vagy a kérdéses tartalmat megosztó oldalt pedig napokra-hetekre, vagy akár örökre letiltja.

Ugyanakkor a Facebook nem tud mit tenni a nyelv finomságait kihasználó mocskolódás, zaklatás, alázás, gyűlöletkeltés ellen, és hiába jelentgetik sokan ezeket a tartalmakat, ha nincs bennük kép, amit ők is gyorsan tudnak értelmezni, akkor többnyire nem tesznek semmit.

Lehet hőbörögni a szólásszabadság miatt, de erről már például megírtam a véleményemet korábban is: https://www.vidirita.com/mielott-a-szolasszabadsagert-sirnal/

Hogy miért gondolom azt, hogy igen is, szűrni kell azokat a tartalmakat, amik szántszándékkal ártanak másoknak?

Azért, mert a szólásszabadságot és a véleményszabadságot pontosan az védi a legjobban, ha a vélemény és a szólás szabadságát a közlőnél nem védjük valaki olyan KÁRÁRA, akiről az szól, és aki például nem tud olyan eszközökkel élni, mint a közlő, vagy nincsenek ugyanakkora, ugyanolyan minőségű erőforrásai, mint a közlőnek.

Mondok egy példát: te egy felelős vállalkozó vagy, aki szívét-lelkét kiteszi az ügyfeleiért, de egyszer összeakadsz olyasvalakivel, akinek beteg az elméje, és sehogy sem tudod úgy kiszolgálni, hogy ő elégedett legyen. Te már ezt is megszenveded, de igyekszel rajta túllépni, és a többi, nagyon kedves, értelmes ügyfeledre hálával gondolni.

Már éppen elfelejtenéd az egész sztorit – miközben persze a tanulságokat is levontad –, amikor az történik, hogy valaki létrehoz egy olyan oldalt a Facebookon, aminek semmi más célja nincs, csak a te vállalkozásodnak a gyalázása. Bármit kommunikálsz a nyilvánossággal onnantól kezdve, akár a weboldaladon, akár hírlevélben, akár interjúban, akár képpel, akár hanggal, akár szöveggel, az a téged és a vállalkozásodat gyalázó Facebook oldal kihasználja az alkalmat, és gúnyolódva szidalmaz, úgy állítva be téged, hogy tehetségtelen vagy a munkádhoz, tehetségtelen vagy az ügyfelek kiszolgálásához, egyébként is gyanús, hogy adót csalsz, és olyan kérdéseket tesz fel, mintegy magában mélázgatva, hogy „Vajon tudják XY ügyfelei, hogy titokban kineveti őket a hátuk mögött és minősíthetetlen hangon beszél róluk?” „Vajon tudják XY ügyfelei, mire költi a tőlük kicsikart pénzt?”

Már a kérdései is hazugságok, amiket meg kifejt belőlük, az maga az arcátlan hazudozás.

Először el sem akarod hinni ezt az egészet, de mivel a valóság ilyen durván arcul csap, azonnal cselekvő üzemmódba kapcsolsz: elkezded jelenteni az oldalt, a posztokat, és vársz, hogy csoda történjen. Merthogy csodával határosnak kell annak lennie, hogy a Facebook lépjen. Egyre elkeseredettebben látod, hogy a Facebook visszajelez: ők bizony semmi kivetnivalót nem találtak az oldal működésében, az a javaslatuk, hogy ne olvasgasd az oldalt, és ha esetleg veszélyben éreznéd magad, vedd fel a kapcsolatot egy barátoddal, vagy jelentsd a dolgot a rendőrségen.

És te úgy teszel!

Elmész a rendőrségre, és feljelentést teszel ismeretlen tettes ellen. Mivel a személyedet és a vállalkozásodat is nyilvánvalóan gyalázza az illető – akinek a személyét nem tudod, csak az oldalt látod, az adminját nem –, ezért a rendőrség komolyan veszi a dolgot, és nyomozni kezd.

Majd néhány nap múlva közli veled a rendőrség hivatalos úton is, hogy ők nem tudnak mit tenni, mert a Facebook nem ad ki IP címeket és felhasználói adatokat.

És itt véget is ér az igazság ügyében indított akciód, mert onnantól kezdve kénytelen vagy akár éveken keresztül is nézni azt, amit másvalaki háborítatlanul megtehet a te személyiségi jogaid, jó híred és lelkiállapotod ellen.

Tételezzük fel, hogy sejted, ki áll az oldal üzemeltetése mögött, és ez ügyben is szeretnéd, ha a rendőrség lépne, és kinyomoznák, hogy igen, ő az, aki olyan gyanús körülmények között ócsárolta a termékedet, és még meg is fenyegetett a hatóságokhoz való fordulással. De bárcsak a hatóságokhoz fordult volna! Akkor lenne eszközöd megvédeni magad és a jog is védene téged.

Döbbenten veszed tudomásul újfent, hogy nem fog lépni a rendőrség, mert ekkor sincs rá eszközük, hogy bebizonyítsák, hogy az a bűnelkövető, akit te megjelölsz, és különben is, ha te megnevezel valakit és nem sikerül róla bebizonyítani, hogy ő a bűnös – bocsánat, pontosítok: ha nem sikerül NEKED bebizonyítaNOD, hogy ő a bűnös, mert a rendőrség nem tud ilyeneket bizonyítani –, akkor te leszel megvádolva rágalmazással, jó hírnév rontással. Ha közvetlen bizonyítékot szerzel, akkor tud a rendőrség érdemben eljárni. De hogyan szerezz közvetlen bizonyítékot, amikor neked is csak tipped van? És különben is, te nyomozz? Hogyan?

Tehát a jog és igazság szervei mindent megtesznek azért, hogy védtelen legyél egy ilyen szituációban, mert egyszerűen nem tehetnek mást.

A Facebook úgyszintén semmit nem tesz azért, hogy te ne legyél akár évekig ebben a helyzetben, és ne őrülj bele az alaptalan vádaskodásba, a hazugságaiba, a csúsztatásaiba, az illető rohadtul mocskos szemétségeibe.

Mit tehetsz még a fentieken kívül, hogy rendőrségre járkálsz – hiába valóan –, és posztokat jelentgetsz reggeltől-estig?
Azt, hogy odaállsz megvédeni magad arra az oldalra, amit ő üzemeltet, és amelynek a rajongószáma egyre kúszik felfelé?

Mire mész azzal, hogy kiállsz arccal és névvel, teljes egzisztenciával egy arctalan szemétláda elé? Szerinted ez kiegyensúlyozott küzdelem lenne?
A vélemény és szólásszabadság égisze alatt elmondod te is a mondókádat és mindenki mehet Isten hírével? Hogy egy klasszikus idézzek: Lófaszt!

Ha csak megnyikkansz, már fegyverként használja fel ellened, mert neki végtelen erőforrásai vannak arra, hogy lejárasson téged, neked meg semmi erőforrásod és semmi eszközöd nincs arra, hogy megvédd magad.

Na, ilyen és hasonló esetekre én egy csodálatos megoldásnak tartanám Magyarországon is azt a gombot, ami egy erre hivatott szervhez van bekötve, és azt a lehetőséget is, hogy ha a rendőrség kéri ki egy feltehetően bűnelkövető IP címét, azt igen is, szolgáltassa ki a Facebook, a Google, meg minden olyan oldal, ami teret ad mások mocskolásának, lejáratásának, szándékos bántásának.

Alternatív javaslatom: ne engedjenek teret mások mocskolásának, bántásának, zaklatásának, arctalanság mögé bújva történő üldöztetésének. Legyen egy határ, amit nem lehet túllépni – például mennyiségben. Nagyon jól látszik egy lejárató oldalon, hogy elmebeteg módon 300 posztban gyaláz valakit, éveken keresztül, és ez nagyon jól elválasztható attól a jelenségtől, hogy valaki dühében ír le olyasmit egy-két alkalommal, amit aztán lehiggadva ő sem tenne a kirakatba. Nem kell egyetlen bejegyzés van komment után rögtön feljelentéseket fogalmazni, de 20 eset után már biztosan elmeroggyant ámokfutóval állunk szemben, aki ha az utcán száguldozna, le lenne kapcsolva, de a netes sztrádán úgy gázol át bárkin, ahogy akar, az senkit nem érdekel. Kivéve Németországot.

Simán el tudok képzelni egy olyan megoldást is, hogy a közösségi oldalak szűrjék ki azokat a profilokat, amik mögött vélhetően nem valós személy van, hanem valaki alteregóval dolgozik suttyomban, és az ilyenek elleni bejelentést vegyék komolyabban. El lehet mondania  véleményt, de ha arc nélkül akarod, akkor tedd meg egyszer. De ne százszor! Ha pedig arccal vállalod, nyomjon többet a latban, mint egy szemét troll hadjárata.

A valós személyek élvezzenek előnyöket, több funkciót, jobb felhasználói élményt a közösségi oldalakon, például úgy megalapozva ezt, hogy valamilyen okmánnyal igazolják magukat, vagy, ahogy egy azóta sajnos elhalt kezdeményezésben leteszteltük, hitelesítsék magukat egy jelképes összeg átutalásával, vagy bankkártyás fizetéssel, ami konkrét személyekhez köthető.

Érdekes módon drasztikusan csökken a másokat bántási kedv azzal, hogy nem lehet álprofilok mögé bújni. A hülyeség még attól ki tud törni az emberből, ha dühös, frusztrált, vagy bánatos, de bűncselekményeket éveken és többszázposztnyi tartalmon át nem akarnak majd elkövetni, ezt garantálom, mert jól megfigyelhető az a tendencia, hogy ha valakinek elgurul a gyógyszere, és mindezt a saját személyes profiljában alaposan be is mutatja a különböző megnyilvánulásai által, akkor az ismerősei le tudják ezt rendezni. Például rászólnak, hogy fejezze be, a hülyeségére senki sem kíváncsi. De egy arctalan trollal nem áll le senki vitatkozni, mert nemtelen harcba miért is bocsátkozna bele bárki?

A vélemény és szólásszabadságot az állam mindenható hatalmától kellett eddig félteni alapvetően, a történelmi események tanulságaiból kiindulva. Óriási vívmánya az a civilizációnak, hogy elmondhatjuk azt, amit gondolunk, például én is leírhatom ezeket a sorokat. De simán eljöhet egy olyan világ – sőt, már eljött –, amikor az állam feladatává válik az, hogy megvédjen bennünket a szólásszabadság mögé bújt bűnelkövetőktől.

Nem egy, nem kettő és nem három ember halt már meg azért, mert a Facebookon bántották, és ő azzal nem tudott megküzdeni, mert nem voltak sem eszközei, sem támogatói a harcban, és az iszonyú túlerő ellen a halálba menekült. Köztük gyerekek is voltak.

Vajon hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy elfogadjuk: ez már nem az a világ, amikor egy állítás ellenében áll egy másik állítás, hanem az a világ van, hogy egyetlen ember olyan lejárató kampányra képes a netes eszközök révén, ami életeket, vállalkozásokat, családokat, intézményeket tehet tönkre. És igen, a céljuk pontosan a tönkretétel.

Azt gondolom, hogy elmondhatja bárki a véleményét, elmondhat bárki bármit, de azt senki ne várja, hogy a célzottan ártó szándékú úgynevezett véleményét, és a direktben fájdalmat és szenvedést okozó, előremutatónak semmiképp nem nevezhető közléseit csendesen tűrje a társadalom, tucatnyi poszt, tehát konkrét ámokfutás után is.

Fel kell lépnünk a netes férgek ellen! Akár törvényekkel és új típusú bűnüldöző szervekkel.

Nem gondolom, hogy egy tisztességes és törvénytisztelő embernek félnie kellene a szólásszabadság csorbulásától azért, mert van egy gomb, amit egyfajta segélykiáltásként meg lehet nyomni. Ahogyan a segélyhívó számokkal sem élnek vissza össztársadalmi szinten, úgy a gombokkal sem fognak. Akik meg mégis, azok majd megtapasztalják, hogy milyen az, amikor a hatóságot feleslegesen ugráltatják. Az ilyen dolgok szabályozására már vannak törvények, természetesen ezeket lehet adaptálni az új helyzetre, sőt, kell is.

A közbiztonság a neten pokoli gyorsasággal romlik, és a net közbiztonsága ugyanolyan fontos, mint az, hogy kimehessek egy fesztiválra zenét hallgatni, és közben ne kelljen attól félnem, hogy kést nyomnak a bordáim közé, meg mint az, hogy ha kiállok a kocsival a garázsból, akkor ne akarják azonnal ellopni.

A társadalom lassan több időt tölt a neten az ébrenléti időszakban, mint a való életben, és soha el nem képzelt helyzetek jönnek létre a netre való becsatornázottság által: olyan új szabályokat kell megalkotnunk, amiktől eddig ódzkodtunk, és az offline világból át kell mentenünk olyan szabályokat a netes világba, amik a társadalmi megelégedettséget növelik, és azt nem veszélyeztetik. Szerintem van arany középút, amikor a bűncselekmények elkövetési kedve is alábbhagy a gyalázkodásban élvezetet találóknál, és közben a szólásszabadság joga sem sérül.

Azért, mert ez nem egy könnyű feladat, és még új számunkra, ne vessük el azonnal és kapásból, egy olyan jogra hivatkozva, amivel sosem tudtunk jól élni, csak most, a netes kiteljesedésben kezdjük el ízlelgetni ennek a szólásszabadságjognak a zamatát. Mondd el a véleményedet, mondj ki bármit, amit akarsz, tedd meg a saját arcoddal, a saját neveddel, mondd el egyszer-kétszer-sokszor, de ne ámokfutásként és ne floodolva.

Mert ez utóbbiért már akkor büntettek a neten, amikor sokan még azt se tudták, eszik-e vagy isszák az Internetet, most meg már ők a netes szólásszabadság megmondóemberei…

A szép új világ egy évtizede beköszöntött már, és mi 20. századi módszerekkel akarjuk NEM MEGOLDANI. Ideje van az ébredésnek és a rendrakásnak, mielőtt még több gyerek halna bele.

Érdekességképp, hogy a sajtó hogyan kezeli a fake accountokkal trollkodók megszólalásait:

https://www.facebook.com/vidi.rita/photos/a.362891213770842.82113.239628889430409/969622693097688/?type=3

Jó reggelt kívánok a szép új világban!

31 Hozzászólás

  1. Röviden: egyetértek Németországgal. A szólásszabadság fontos, de az is, hogy ezzel senki ne élhessen vissza.

  2. Szia Rita. Mikor a címet megláttam, én is azt gondoltam, hogy nehogy már az állam ebbe is beleszóljon. Aztán elolvasva az írásodat, most már teljesen egyetértek Veled. Igazad van, nem lehet máshogy küzdeni?, védekezni? (Nem szeretem ezeket a szavakat, de most nem jut eszembe jobb) a névtelen trolik ellen. Igen, igen, igen!

    • Igen, első nekifutásra az az érzete van az embernek, hogy nehogy már az állam beleszóljon. De beleszól az állam a szabálysértés szabadságába és a bűnözés szabadságába (magyarán üldözi és szankcionálja ezeket), és ha egy jog mögé bújva követnek el emberek bűncselekményeket, akkor ott kell, hogy legyenek a szervek, hogy intézkedjenek.
      Az élethez is joga van az embernek, de nem élhet vele vissza bűncselekmény formájában – illetve megteheti, csak viselje a következményeket.

  3. A valós (és nem az elvárt) igazságügyi helyzetről mutat érdekes képet Dr Magyar Elemér könyve: Kezdő bűnözők kézikönyve.
    (Nem reklámnak szántam a bejegyzést.)
    Amúgy úgy olvastam, hogy Németországban a szólásszabadság már most is elég imbolygó lábakon áll.

  4. Vannak ennek a területnek gazdái ebben az országban is, talán minisztériumi szinten is. Nekem leghamarabb Deutsch Tamás jutott eszembe, meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Áder János, a Kúria, stb.

    • Elméletileg az ilyen netes bűncselekményeknek is van „gazdája” Mo-n hatóság formájában, úgy mint rendőrség, ügyészség, de nagyon nincsenek eszközeik. Facebook pl. nem ad ki adatot a bűnözőkről, és lehet eltolni a rozsdás biciklit.
      A másik oldalról ugyanakkor olyan felhasználókat büntet a Facebook letiltással, oldalaik lekapcsolásával, hirdetői fiókjuk felfüggesztésével, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit vétettek, mert erről persze nem kapnak infót, egyszerűen csak nem tudnak belépni, többszázezres rajongói oldaluk eltűnik, nem tudnak többé hirdetni, stb.

      Igazából az van, hogy minden tekintetben óriási a jogbizonytalanság a Facebookon például. És a németek valami ezt helyrehozó irányba akartak elmozdulni.

  5. Egyetértek, hogy legyen védelem a szólásszabadság mögé bújó bűnelkövetőkkel szemben Magyarországon is!

  6. Nem támogatom, mert ezzel a lehetőséggel is vissza fognak élni, illetve ez csak az első lépés az internet-rendőrség létrejöttéhez. Utána pedig jön a netes terror, ami klub. olyan lesz, mint anno a Gestapo, vagy az NKVD. Na de ne legyen igazam.

    • Abszolút megértem az álláspontodat. Én is olyan világban szeretnék élni, ami önmagában jó marad, és semmi külső beavatkozásra nincs szükség, amely külső beavatkozók aztán átfordulnak valami pokoli rossz irányba…
      De most már kb. 5 éve azt érzem, hogy valami brutálisan rossz irányba mennek a társadalmi folyamatok a neten, és szerintem gátját kell szabni. Nem biztos, hogy úgy, ahogy én itt ötletelgettem, lehet, hogy valami totál más módon, de valami szerintem kell.

    • Egyetértek, ás hozzátenném, hogy saját házuk táján ugyanúgy működne, mint Polt Péter ügyészsége. 🙁

  7. Zsidóként, de akár cigány a nemzetiségiekről lett légyen szó a Facebookon is utálom az ilyen gyűlölet beszédeket. Nem beszélve saját, akár családom,, akár saját magammal kapcsolatos élményekről. Sajnos oda jutottunk, hogy Mo. még nem érett erre, nem számolt le a múltjával

  8. Az ilyen cenzúra – intézkedéseknek semmiféle értelme nincs. Ugyanis a gondolkodásmódot nem változtatja meg. Attól még hogy a delikvens nem mondhatja el a véleményét, nem beszélhet valamiről – nem tagadhat valamit mert lecsukják pár évre, vagy pénzbüntit kap, még a véleménye nem változik (!) Reményeim szerint nem kell boncolgassam, miért rossz „Ha nem tudom, nem fáj” hozzáállás, illetve mi történik, ha ezeket az egyéni – társadalmi feszültségeket – problémákat arra hivatkozva hogy bántó – sértő vagy gyűlöletbeszéd, megkísérlik elfojtani, illetve mi lehet ennek a nem kívánt hozadéka, gyümölcse…főleg hogy senkinek az arcára nincs ráírva, hogy ki kicsoda, ill. hogy a szavazati jogát azért senkinek nem fogják elvenni.) Egyébiránt a facebookot előfordul hogy lehet cenzurázni – amivel vissza is fognak élni – viszont magát a komplett internetet nem.

  9. Teljesen egyetértek veled, én is helyesnek tartom amit a németek tettek ezen a területen. A netes gyülöletbeszédet mindenhol szankcionálni kellene, így nálunk is. Gyülöletbeszéd a zsidózás is, erre a kormányunk zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus minden formájával szemben és törvény is van rá. De a Google jobban figyelhetne az olyan hozzáfordulókra akik – mint én is – írtam, egy adathalászatot folytató oldalt jelentettem. Az én blogom minden fotóját lopta el egy amerikai szemét társaság, és amikor valaki rákattintott a képemre, akkor porno, meg reklám, meg egyéb szemét dolgok jöttek be, tehát nem a blogomra irányította a kattintót. 2013-tól 2015-ig hiába jelentettem, de aztán észrevettem, hogy már legalább a keresőben nem lehetett az oldalukat megtalálni, de én ismerve az oldalukat rámentem és továbbra is ott voltak a képeim. Ma már nem találom őket – szerencsére.
    Elképesztő ami megy az interneten. Nekem is van Facebook oldalam, de nem működtetem, mert annak ellenére, hogy tudom, mit adhatok meg és mit nem, nincs szükségem semmire ami ott található, hozzáférhető stb., gondolkodok, hogy törlöm, de nem tudom, hogyan, mert azt hallottam, hogy nem is olyan könnyű megszabadulni.

  10. „Azt kifogásolják, hogy az időlimit betarthatatlan, és ez véletlenszerű, önkéntelen cenzúrához fog vezetni, mivel a cégek inkább megnyomják a törlés gombot, mint hogy befizessék a súlyos büntetést.”
    És igen, ennek nagy a valószínűsége. 🙁
    A másik meg az, Rita, hogy valóban csak találgatni lehet, hogy alkalmanként miért büntetnek a F.szbúkon.

    • De a szerv is vizsgálja a tartalmat, és akkor kér törlést, ha az valóban indokolt. Használjuk analógiának a már jól bevált bűnüldözést. Ott is lehetnek túlkapások, méghozzá igen könnyedén, mégsem annyira elterjedt a jól szervezett társadalmakban, mint ahányszor előfordulhatna.

  11. Tudjátok, annak idején azt gondoltuk, hogy itt (ti. az Interneten) majd a legnagyobb szabadságban egymást fogjuk… nem is tudom, korrigálni, vezetni… inkább támogatni minden tekintetben. Tehát hogy majd „önbeálló” lesz az egész – talán mint egy naaagy hippikommuna.
    És egy darabig még úgy is nézett ki, hogy ezt meg lehet csinálni.

    • Igen, vissza is sírom azokat az időket. A cikkben el akartam mesélni a régi chat-es, IRC-es időszakot, de elvitte volna a fókuszt a témáról. Az még önszerveződő folyamat volt, ez, ami most zajlik, ez ahhoz képest katasztrófa.

  12. Maria Farkas ( Maja )

    Nagyon nehéz kérdés.Mindent lehet jóra is meg rosszra is használni, egyetlen törvény sincs, ami teljesen lefedne egy problémát. Képtelenség megfogalmazni egy törvényt úgy, hogy ne maradjanak joghézagok, amiket az általad említett szemétládák ne használnának ki.Minél magasabbra jutsz, minél sikeresebb leszel, annál több ellenségre teszel szert. Ha a neten nem tudnak keresztbe tenni Neked, keresnek rá más módot, hogy megkeserítsék az életedet. Ahogy haladsz a ranglétrán fölfelé, úgy fogsz egyre mocskosabb emberekbe botlani, akik le akarnak onnan rugdosni.A világ ilyen sajnos és nem csak a neten. Nő vagy és sikeres és még sikeresebb akarsz lenni ? Drága Rita én sok-sok erőt, kitartást és győzelmet kívánok Neked! (Törvénnyel vagy anélkül.)

  13. Kőrösi Edina

    Van egy idézet, ami így kezdődik: „vigyázz a gondolataidra, mert azok határozzák meg szavaidat,….”
    Ez a korszak az emberi lélek lelki mocsarának legmélyebb gödreiről szól. Minden elképzelhető és emberi elmével fel nem fogható borzalom és rémség van a mindennapjaink közé beszőve, mint az ezüstszálas zokniba a finom nemesfém. Már észre sem vesszük és talán nem is szándékozunk, hogy mit teszünk, hogyan élünk. A rendszerek elválasztják az embert az emberségétől. Közönyös és szürke lesz, boldogtalan és kiutat kereső. Erre felkínálnak délibábokat megoldásként és ellenséget, akit hogyha legyőz, akkor megváltozik minden és újra rózsaszín lesz az élet (ami ugyebár előtte sem volt az). Hiányzik valami, úgy kollektívan. Vajon, hogyha lecsupaszítjuk az embert, akkor hol van az ami bennünk állandó? Mi az. ami örök? Mi az, amit nem lehet bábként rángatni és kizsákmányolni? Hogyan látjuk önmagunk? A helyzetünkért kit hibáztatunk? Hogyan jutottunk el idáig? A gyermekeinknek mit hagyunk örökül? Kinek-kiknek jó ez az egész? Tényleg azt gondolhatjuk, hogy a valóság az, ami megnyilatkozik nekünk?
    A rendszernek nem érdeke, hogy boldogok legyünk és kiegyensúlyozottak. A félelem az, amivel manipulálni tud. Rávesz minden olyasmire, amire magunktól eszünkbe sem jutna.
    Kiszabadult az irányítás a ember kezéből úgy gondolom, és lavinaként száguld az egykoron szelíd kis hógolyó.
    Az örvendetes, hogy hoznak törvényeket, rendeleteket és hogy ténylegesen tesznek is valamit a megnyilatkozó gyűlölet ellen. Viszont azt nem értem, hogy hol volt annak, azoknak a gyermekeknek a szülei, akik meghaltak emiatt.
    Felelős magamért vagyok, elsősorban. A gyermekemért, a szeretteimért. Aztán Földanyáért, hiszen ő táplál és lát el minden jóval, hogy élni tudjak.
    Ennek szerintem hamarosan vége lesz. A rendszer fenntarthatatlan és működésképtelen. A 24. órában vagyunk minden értelemben.
    Bárcsak tudnám a gyógyírt erre az egészre.
    Amire megtanított az élet az az, hogy szeretni itt és most tudok. Soha többé nem ölelhetem úgy meg a gyermekem, mint a tegnapi nap és bánni fogom, hogyha nem teszem meg. Legkésőbb a halálos ágyamon, hogyha megadatik számomra ez. Együtt élni és nem egymás kárára. Oly öreg már az emberiség. Mehettünk volna a megértés és a felelősségvállalás irányába is. Csak annak nem lenne semmi haszna…

    • Hol vannak a meghalt gyermekek szülei? Van, aki már a gyereke után halt Edina 🙁
      A felelősséget ilyen módon nem szabad átrakni az áldozatra, szerintem ez nem szerencsés gondolatmenet.
      A többivel egyetértek.

  14. Sziasztok! Röviden azt gondolom az egész ügyről, hogy a mocskolódások sosem arról szólnak, akit bántanak, hanem azt minősíti, aki bántja azokat az embereket, akik szeretnének előre haladni. Az irigység annak a jele, hogy elismerik a munkátokat! A nehéz emberek eddigi életét kellene megnézni. Mindenkinek van valami olyan negatív esemény a múltjában, ami miatt odáig jutott, hogy abban találja a kielégülést, hogy a másiknak ártson. Sajnos érdektelen a rendőrség is, hamar kiküldik a „címzett ismeretlen” szöveget tartalmazó tömör levelüket. Szóval, igen fel kellene lépni az elkövetők ellen, de a „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” hozzáállás talán célravezetőbb lehetne. Jó lenne, ha mindig csak jó emberekkel találkozhatnánk, de a világ színes, sokoldalú. Meg kell tanulnunk nekünk is elfogadóan tekinteni a másikra, és mögé nézni, hogy mi volt a múltjában, amitől aberrált lett. Ha levesszük a fókuszt róluk, nem adunk energiát a további játszmáikhoz.

    • Egyetértek, de helyezzük távlatokba: 2 éven át dobálnak kővel, és te 2 éven át dobálod vissza a kenyeret, és a másik nem akarja megunni. Meddig mehet ez így? 🙂
      Wayne Dyer mondta, hogy „Az, ahogy mások viselkednek veled, az az ő karmájuk. Az, ahogy te reagálsz rá, az a te karmád.”
      Jó lenne, ha elég lenne egyszerűen csak elfordulni, de amikor tönkreteszik a vállalkozásodat – de akár csak módszeresen azon dolgoznak, hogy tönkretegyék -, azért azt annyival nem lehet elintézni, hogy nem nézünk oda.

  15. Én úgy gondolom, hogy a tiszta, korrekt gondolatokat nem kell támogatni. Ebben a leírásban benne van, merre van a jogtisztaság, ha még nem gondolkoztak el rajta. Inkább szerintem ÖSSZE KELL FOGNI ! Ha mindent elsöprő az összefogás, akkor már nincs ereje működni a kárt okozóknak és végül felfalja a többség és működésképtelenné válik.

  16. Kristóf Csaba

    Nem értek egyet.
    Én a trolloknál jobban félek az államgépezettől. Tartok attól, hogy ha amúgy sem vagyok a hatalom kedvence, akkor az én számból elhangzott tények is könnyedén gyűlöletbeszédnek minősíthetők, és kaphatok az arcomba valami durvát.
    Németország komcsi felén állítólag minden családban legalább egy ember STAZI ügynök volt, a németek akkoriban szerették feljelentgetni egymást. Igen, jobban, mint mi magyarok. A hivatalos német sajtóban nem kap teret aki a migránsok által elkövetett bűncselekményeket kívánja elmondani. Így most már a netről is le tudja tiltani a hatalom a neki nem tetsző véleményt.
    A magyar sajtóban meg lehet írni büntetlenül, hogy a börtönökben az egyik nemzetiség aránytalanul túlreprezentálja magát? Persze, amíg nem nevezed meg, hogy melyik az.
    És azt megírhatod, hogy szerinted van egy olyan nép amelyik magasabbrendűnek képzeli magát a többinél és világuralomra tör? Igen ezt is megírhatod, ha szerinted ez a nép az amerikai, vagy a kínai. De ha szerinted ez az arab vagy a zsidó, akkor már gyűlöletbeszéd amit írsz. Tehát ezért is büntire és tiltásra kell majd számítani.
    Kérlek ne értsetek félre! Eszemben sincs védőbeszédet mondani a valamely nép, vagy csoport kollektív büntetését, halálát vágyó söpredék mellett. Utálom az obszcenitásban tocsogó primitív fröcsögést!. De ami felé most elindultunk az a ló másik fele.
    Számomra egy troll mindig inkább volt nevetséges, mint félelmetes. Persze elhiszem, hogy nem mindenki van így ezzel, és ha valakinek amúgy is önértékelési gondjai vannak, akkor az vezethet tragédiához.
    Tehát szerintem a jog a trollkodás, floodolás fogalmát kellene, hogy jól definiálja, és az ilyen tartalmakat kell tudni kiszűrni, törölni.

    • Igen, én is végigfuttattam már ezt a forgatókönyvet, nem véletlenül nem 2015-ben írtam meg ezt a cikket.
      „Számomra egy troll mindig inkább volt nevetséges, mint félelmetes.” – írod.
      Ezek nem egyszerű trollok, azt kell érteni.
      Nem tinédzserek ökörködnek buliból, és nem idősebbek jól becsicsentve.
      Jól szervezett bűnbandák is képesek ezt az eszközt használni mások kicsinálására, és a pszichopata szadisták is szép számmal képviseltetik magukat ezekben az ügyekben, a politikai propagandáról meg már nem is beszélve.
      Azt felejtsük el, hogy valakinek rossz napja volt és beszólt valamit. Az tiszta sor. Elmúlik.
      Szerintem meg lehet oldani úgy ezt a dolgot, hogy ne essünk át a ló túloldalára, bár azt nem gondolnám, hogy Mo-ról fog elindulni a forradalmi megoldás. Majd máshol letesztelik, és ha működik, itt is át lehet venni, mert én itt hajlandóságot egyáltalán nem látok arra, hogy meg akarják ezt oldani.

  17. Kedves Rita, egyetértek azzal amit leírtál, bár szerintem túl hosszan fejtegetted.

  18. Egyet értek a cikkben megfogalmazottakkal, de a gyorsuló és változó világban a tehetetlenség, gyámoltalanság másképp nem tud megnyilvánulni és kifelyezésre jutni sokakban.

    „mocskolódás, zaklatás, alázás, gyűlöletkeltés és hiába jelentgetik sokan ezeket a tartalmakat, ha nincs bennük kép, amit ők is gyorsan tudnak értelmezni, akkor többnyire nem tesznek semmit.”

    Egyik módja a tehetetlen szabadszájúságnak az oktatás hiányosságában keresendő. Beszélgetni, fogalmazni és írni alapból nem tanítanak az iskolában. A második generáció nőtt fel, akinek az iskolai értékelésében nincs benne az írás, szépírás, helyesírás, olvasás,fogalmazás, beszélgetés. Aminek a következménye, hogy kevesen olvasnak, (nem is tudnak) így nem is értik meg a leírtakat. Ha mások leírt gondolatait nem tudja átalakítani a saját belső képi világába nem tud fejlődni. És most itt tartunk.
    A sok kommentbe – és mindenhová, többik között a parlamentbe- azért kerül be annyi mocsok, mert a magyar nyelv gazdagságát nem ismerik és nem is tudják allkalmazni, hiszen primitív lelkivilágú egyének kevés szólval tudnak ütősen megnyilvánulni.

    Hányszor halljuk a médiából, hogy a törvény szövege sem érthető!
    A kütyüs világnak méginkább ez lesz a hozadéka.

    Ha a fiatal gyermekes szülők nem veszik a fáradságot, hogy megtanítsák a gyermekeiket, vagy nem keresnek olyan iskolát ahol a gyermekeket a hagyományos értelembe vett „magyarul megtanítják” akkor nem is számíthatunk változásra.

    A kitiltás, szankcionálás csak a tehetetlenség reflexiója, nem változtat semmin. (a börtönök sem változtatják meg a bűnözőt, csak továbbképzik)
    Szeretném, hogy a hagyományos értékrendű „családok” ismét létrejöjjenek és magyar lelkivilágú utódokat neveljenek, hogy a nagy-szavak helyett a szép szavaknak legyen súlya, és akkor nem kel a fenti szankciókon polemizálni. Tanulni, tanulni, tanulni.

  19. Akinek van rálátása a helyzetre, az látja a szankcionálás mélyebb okait is.
    Egyetemi tanár szövege:
    – Áss le a gyökerekig!
    Másik:
    – Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

    Ebben az intézkedésben benne van a politika és a politika felett álló erők szándéka is. Természetesen a migrációból indul ki az egész. De a migrációnak is van kiváltó oka, ami most nem ide tartozik.
    Lehetnék innentől elmebeteg és szankcionálható. 🙂
    Mert belemagyarázom az összeesküvést a jó szándékú hatalom törekvéseibe.
    De a hatalom nem jó szándékú.
    Éppen egy sötét tervet hajt végre.
    Minden információ megtalálható egyelőre itt a neten és könyvekben is erről a témáról.

    Gyűlölködés és kamuhír, hoax, és fenyegetés eddig is volt a neten, de nem ütközött a terv végrehajtásába. Most jött el az idő hogy az akadályozó elemeket eltávolítsák.
    A helyzet kezd nagyon elromlani nyugaton.
    Egy francia író blogja:
    https://www.egaliteetreconciliation.fr/Alain-Soral-la-France-est-au-seuil-de-la-dictature-49611.html
    És itt van a magyar nyelvű értelmezés:
    https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD/posts/1585764094841368

    Tisztában vagyok vele, hogy ezt is kamunak bélyegzik sokan, ami ellen harcolni kell(?) de mikor lesz vége?
    Melyik harc lesz a végső?

Hozzászólások lezárva