Ne delegáld az agymunkát!

Avagy: az jó, ha még az agymunkát is ki tudod szervezni, de akkor mi alapján fogsz döntéseket hozni?

Történt, hogy tavaly nyáron, a legnagyobb forróságban, két jeges limonádé között, nem volt más dolgom, mint a kormány, civiltörvény módosítás-tervezetét olvasgatni. Tettem ezt azért, mert éppen a MaVan Egyesület alapítása előtt álltunk, és bár tudtuk, hogy még 2011-ben megalakulunk, de az nem volt számomra mellékes, hogy mivel fogunk szembesülni 2012. január 1-jén. Egy egyesület elnökeként –  mint ahogy egy vállalkozás vezetőjeként is – minimum előrelátónak kell lenni, még ha egy óriási ködfalba akarsz is előre látni… A civiltörvény módosítástervezet enyhén szólva meredekké tette a civil szervezetek előtt a pályát, és ezt akkoriban még alig páran sejtettük…

Minek az?

Már akkor sokan kérdezték kedvesen a környezetemben, hogy minek olvasgatok törvénytervezeteket – nemcsak a civiltörvényről, más törvényekkel kapcsolatban is -, hiszen azokból még akármi is lehet, mire megszavazza a parlament, de a tavalyi év törvénykezési tapasztalatai alapján én úgy gondoltam, hogy általában véve ez a kormány szinte minden tervezetet érdemi módosítás nélkül elfogad, tehát egyáltalán nem tűnt hiábavaló tevékenységnek A TERV-et elolvasni, és közben nagyokat kortyolni a hűs limonádéból (hogy elnyomjam a feltörni készülő káromkodhatnékomat).

Nos, szokás szerint nekem lett igazam a borúlátással…

Mi, vállalkozók már megszokhattuk, hogy nincs állandóság: vagy a piac változik, vagy a vevőink változnak, vagy mi változunk, vagy az egész világ megváltozik, hosszas állandóságra botorság számítani. A vállalkozósdi maga az evolúció: mindig fejlődni, alkalmazkodni, reagálni kell. Az életünk 24 órás kihívás, és mi szeretjük ezt. A törvény módosításokat viszont ritkán szeretjük…

Szóval, megszavazták.
Megváltozott a civil törvény, de olyannyira, hogy egyszerűen eltűnt a régi, és a helyén egy teljesen új van. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100175.TV

Kapkod fűhöz-fához

A megváltozott civiltörvény hatására az zajlik most a civilszférában, hogy mindenki kapkod fűhöz-fához, az egyesületek összeverbuválják a tagságot, és válságstábokat hirdetnek, mert a törvény sokkal szigorúbb lett, mint volt, és hát egyrészt nem ártana tudni, hogy mi változott, másrészt meg nem ártana, ha valaki megmondaná, hogy mégis mit kell másképp csinálni az előzőekhez képest.

Olyan sok helyről kaptam én is infót, olyan sok pdf kering ebben a témában már, hogy automatikusan elkövettem én is egy hibát: elkezdtem tovább küldözgetni ezeket a pdf-eket azoknak, akik számára fontos, hogy tudjanak róla, ugyanakkor az én vállamról meg leveszik azt a terhet, hogy én is tudjak arról, mi van a pdf-ben.
Két szóval: delegáltam a tudást (ez három szó :D).
Gondoltam, majd a többiek jól átrágják magukat, és majd jól informálnak engem – és ez jó lesz nekik is, meg nekem is, mert ők is tudósok lesznek a témában, meg én is, de én hatékonyabban, mert nekem csak a lényeget fogják elmondani-, én meg majd jól tájékoztatom az elnökségi tagokat, és majd jól…. És itt elveszítettem a fonalat.
Hoppá-hoppá… Miről is fogom tájékoztatni az elnökségi tagokat?
Arról, hogy mit olvastak ki mások a harmadik fél által összeállított pdf-ekből?

Hová tűnt Damon Hill?

Hirtelen úgy éreztem magam, mintha elraboltak volna az UFÓk, és valaki mást küldtek volna vissza helyettem. Hova tűntem hirtelen? Hova tűnt Rita???
Napokig olvasgattam a tervezetet, a hatályba lépett törvényből levont következtetéseket meg másokkal akarom bemagoltatni!?

És ha rosszak a következtetések?
És ha torzul még a jó következtetés is, mint ahogy az a pletykáknál szokott, mert a befogadó teljesen másképp érzékeli/értékeli az infót, mint kellene?
És ha kimarad valami kulcsfontosságú, számunkra életbevágóan fontos információ, mert senki nem tartja lényegesnek, a saját szubjektív világlátása miatt?

Amikor így magamhoz tértem a kellemes, de annál veszélyesebb delegálási révületből, akkor fogtam magam, megnyitottam a civiltörvényt a telefonomon, és egy szusszra elolvastam.

Jé, ez érthető!

Ha olvastál már törvényeket, akkor tudod, hogy nem kevés csokit kell közben megenni, hogy a harmadik sorban ne oldjon le az agyad, mert ezek úgy vannak megfogalmazva, hogy öt jogász is nyolc féle módon legyen képes értelmezni, biztos ami biztos.

De az új civiltörvény meglepően jól van szövegezve! Érhető! Nem törik bele az agy!
Ahogy haladtam a szövegben, egyre jobban éreztem magam, és egyre elégedettebb voltam a törvénnyel is. Ugyanis mi, kezdő egyesületként jóformán alapból megfelelünk a szigornak. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez a módosítás!
Több dolgunk lesz az adminisztrációval, és több mindenre oda kell figyelnünk, de egyébként nincs semmi probléma, kisujjból kirázzuk. Bárcsak minden törvénymódosítás így hatna ránk!

Gondolj bele, ha nem olvasom el a törvényt, most épp azt szervezném, hogy hogyan jussak el egy pár hetes csecsemő mellől egy több órás előadásra egy másik városba, ahol megtudhatnám, hogy miben változott a civiltörvény; hogyan szerezzem be a szükséges infókat és véleményeket azoktól, akiket megkértem, hogy járjanak utána az infóknak és eszenciálják nekem; és gyomorideggel adnám elő a friss infókat az elnökségi tagoknak – és majd a közgyűlésen -, mert tudnám, hogy az információ nem első kézből származik, ergo bármikor és bárhogyan torzulhatott. (Hülyeséget meg nem szeretek beszélni, nem tudom, mások hogy vannak ezzel ;))

Szóval, a hosszas lányregény után a lényeg: ha kompetens akarsz lenni a döntésekben, akkor ne add ki másnak, hogy helyetted szerezze be az infót, vagy tanuljon meg egy új anyagot (új törvényt). Ne várd, hogy mások előtted megrágják a falatot, hogy számodra könnyebben emészthető legyen.

Ne hagyatkozz mások kivonatára és olvasatára, akkor sem, ha a téma prominens szakértői, igen is, olvasd el a törvényt, mert ha elsőre bonyolultnak is tűnik a szöveg, egy vállalkozónak, cégvezetőnek annyi IQ-val azért csak kell rendelkeznie, hogy többedszerre olvasva már összeálljon a kép!

Nem szabad másokra hagyatkozni, mert a döntéseket neked kell meghoznod, és azért, hogy a döntés megalapozott legyen, neked szó szerint össze kell hozzá szedned az alapokat. Nem bízhatod másokra, hogy megtegyék helyetted, mert akkor már dönthetnének akár ők is. Nem?

Micsoda? Hogy hány törvényt kell ismernie egy vállalkozónőnek?
Nem kell kívülről fújni semmit, Einstein és Szentgyörgyi Albert véleményét osztom: azért vannak a könyvek, hogy megtaláld bennük az infót. A törvények is azért vannak leírva, hogy ne kelljen fejből fújni őket. Olvasni meg azért tanulunk meg, hogy… Na, ezt már rakd össze magadnak ;).

 

3 Comments

  1. “Ne delegáld az agymunkát! ”
    Bár megteheted, amikor már legalább kétezer dolgozód van a vállakozásodban. (addigra már eléggé kiokosodsz).

    Hogy miért NE.

    -Mert a következményekért neked kell vállalnod a felelőséget.
    -Mert neked mondják, ejnye-bejnye
    -Mert a Te zsebedből veszik ki a pénzt.
    -Mert sosem lessz a vállalkozásodban EGY személynél több, és az is Te leszel, mert nem tanultad meg, hogy mit kell, mit lehet, és mit szabad tenned.

  2. Haaa, haaa :DDD Épp most indulok 10 órára a Civil Törvényekről szóló Tájékoztatóra by Mr. Wekerle :)) De már elmegyek, mert a férjem is jön – és utána együtt ebédelünk! 🙂

    Egy rövid tájékoztatón már voltam – és nekem ott pont az jött le, hogy egyszerűsödnek a dolgok…

    De most már biztosan elolvasom magát a törvényt is, és kibogarszáom, mi hogyan érint minket pontosan. (Egy közhasznú egyesület elnöke, és kulturális egyesület elnökségi tagja is vagyok, tehát nem mindegy… :))

    Köszi a postot!

  3. Köszi Rita!

    Igaz, nem én vagyok az elnök, de az ilyen dolgok általában az én posztom és nagyon egyetértek a cikked minden sorával 🙂

    Szép napot! 🙂

    Vikica

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük