Mit tehetsz, ha lopják az ötletedet, vagy folyamatosan másol a konkurencia?

Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy úgy érzik, hogy a konkurencia folyamatosan másolja minden lépésüket, és ami a pláne, a mocskok lopják az ötleteket is, még azokat is, amik csak kósza gondolatként van a fejükben. Lassan már nem mernek gondolkodni, nehogy valaki más valósítsa meg őelőttük a legtitkosabb álmaikat! Borzalom, ugye?

Hetekig tervezel és dédelgetsz egy gondolatot, és már-már a megvalósítás finisére kanyarodnál rá, amikor döbbenten látod, hogy valaki más pont előtted meghirdetett egy, a tiédre kísértetiesen hasonlító tanfolyamot, vagy írt egy ugyanolyan könyvet, és éppen publikálja. Vége a világnak?

Cseppet sem. Most kezdődik csak a világ, és vele az izgalmas verseny.

Én magam a következő mondatot már ezerszer mondtam el és írtam le, és azt is hihetnénk, hogy ez már lerágott csont, de úgy tűnik, van még mit rágogatni:

– A vállalkozás, mint tevékenység, mint elfoglaltság, mint életstílus, a versenyszférában zajlik.

A versenyszféra az a hely, ahol versenyzünk: a több figyelemért, a több vevőért, a több bevételért, nagyobb piaci részesedésért.

Azt gondoltad valaha is, akár csak egy kósza pillanatig is, hogy ez a versenyszféra ez egy olyan közeg, ahol neked bárki és bármi majd előnyt ad, hogy gazdagabb és boldogabb lehess? Hogy neked több pénzed legyen? Frászt!

Bocsánat, hogy rossz hírt kell hoznom, de a versenyszférában nem szokás előnyt adni, versenytársak érdekeit figyelembe venni, vagy épp piaci részesedésről lemondani azért, hogy mások – vagyis hát TE, mert hát ki más számodra a legfontosabb ­– jobban alhassanak.

A versenybe csak az szálljon be, aki ha csak minimálisan is, de győzni akar!

A vállalkozásban nem Teréz Anyának, hanem Hosszú Katinkának kell lenned!

Másolni, adaptálni, ötleteket továbbfejleszteni nem bűn, ez a civilizáció fejlődésének alapelve. A vállalkozásnak is az az alapelve, hogy megjavítsunk, jobbá tegyünk olyan dolgokat, amiket mások – szerintünk – nem tudnak kellő színvonalon működtetni – vagyis, hogy problémákat oldunk meg.

Éppen ezért: boltot nyitok, mert szerintem azok a boltok, amik most vannak, nem szolgálják ki a vevőket azon a színvonalon, amit azok megérdemelnének.
Én jobban tudnám csinálni! – ez a gondolat viszi előre az emberiséget.

  • Könyvet írok valamiről, mert azok a könyvek, amik eddig születtek, semmire nem jók, vagy épp már elavultak, vagy nem pontosan arról szólnak, amiről szerintem szólniuk kéne, vagy épp olvashatatlan a stílusuk.
  • Szolgáltatást indítok, mert azt látom, hogy akik eddig csinálták/csinálják, azok egyáltalán nem úgy csinálják, ahogyan – amilyen szinten – én azt a szolgáltatást tudnám csinálni, és amit megérdemelnének az ügyfelek szerintem – mert hát ugye ezek szubjektív dolgok.
  • Csinálom azt, amit a szívem súg, és pont nem érdekel, hogy azt már csinálja más is. Ha ez érdekelne, reggel ki sem kelnék az ágyból, hiszen mások már kikeltek helyettem és előttem…
  • És pardon és bocsánat, de csinálom azt, amire a már meglévő ügyfeleimnek igényük van: vírusvédelemről beszélek nekik, de ők azt is szeretnék tudni, hogy a bánatba kell beállítani a gépet, hogy gyors legyen, és sokáig jól működjön, sőt, hogy egyáltalán hol kell bekapcsolni!
    De arra is egyre többen kérdeznek rá, hogy
    hogyan kell vállalkozást működtetni,
    az idővel gazdálkodni,
    célokat kitűzni és megvalósítani,
    munkát keresni, karriert váltani,
    gyereket nevelni,
    gazdaggá válni,
    sikeressé válni,
    kreativitás fejleszteni,
    jól írni,
    írásban és írással marketingezni,
    íróvállalkozást csinálni,
    stratégiázni,
    franchise-t szervezni,
    tartalomstratégiát kitalálni és tartalomstratégiát kivitelezni. Ezek csak azok a dolgok, amikkel kapcsolatban én magam publikáltam és teremtettem az elmúlt években, és ezek töredékei annak a nagy egésznek, amikkel foglalkoztam. És töredékei azoknak, amikkel végül nem foglalkoztam, mert nem érdekelt annyira, hogy foglalkozzam velük.
    De akármit is csinálok és akármikor, az mindig klasszikusan vidiritás. Egyedi és önazonos. Akkor is, ha tucatnyian csinálják már – vagy azóta – ugyanazt, vagy hasonlót. Ha valaki más csinál hasonlót, mint én, akkor az meg olyan, mint ő, ha ügyel persze arra, hogy egyedi és önazonos legyen az ő kivitelezésében.

De felvetődik egy kérdés, mielőtt még megadóan beleringatóznánk a „vállalkozás egy verseny, és pont van a mondat végén” gondolatba, és aztán azon morfondíroznánk kizárólag, hogy egyáltalán akarunk-e versenyezni, vagy sem.

Biztosan másolnak?

A világtörténelemben számtalan esetben fordult elő az, hogy szabadalmakat egymástól különálló földrészeken gyakorlatilag ugyanabban a pillanatban adtak be, ugyanarról, vagy kísértetiesen hasonló dolgokról. Elkerülhetetlen, bár lottó ötössel egyenértékű véletlennek tűnhet, hogy valaki másnak is éppen azon jár az agya, mint neked, és ugyanarra a következtetésre jusson, mint te, és ugyanolyan célokat tűzzön ki, sőt, a megvalósítás is hasonló legyen. Ma, amikor algoritmusok irányítják az emberek figyelmét, alapvető, hogy hasonló érdeklődésű emberek hasonló dolgokkal találkoznak csak szembe, például a Facebookon. A lottó ötösnél jóval nagyobb esély van arra, hogy egyszerre jut eszedbe neked is valami, meg a konkurensednek is ugyanaz, pusztán azért, mert annyira hasonlít az érdeklődési körötök, még ha ti magatok személyetekben nagyon is különböztök.

De tudod mit? Soha ne agyalj azon, hogy másolnak-e. Vagy szívd fel magad és törj előre a versenyben, vagy ott a másik út: ha szerinted ténylegesen meglopnak, akkor menj a rendőrségre, indíts pert, mert a jog megvéd. Szabadalmaztatott találmányok, védjegyoltalom alá eső dolgok, és általad létrehozott művek egyértelműen védelmet élveznek, de ezt a jogodat neked kell érvényesítened, például bíróságon. De vigyázat: ha netán ezenközben kiderülne, hogy nem loptak meg, akkor gondolkozz el azon, mit nevezel lopásnak – mert hasonló dolgok kivitelezése nem az, még ha a te erkölcsi nívód szerint annak is minősítenéd –, és merengj el azon a tényen is, hogy a rágalmazás is bűncselekmény, úgyhogy csak finoman a vádaskodással!

A „Ha másolnak, akkor biztosan jól csinálsz valamit” pusztító dogmája

Biztosan hallottad már te is azt a szinte már szállóigévé vált gondolatot, mely szerint, ha másolnak, akkor biztosan jól csinálsz valamit.

Hát ez egy nagy butaság, sőt, ez egy pusztító dogma. Ugyanis az, hogy másolnak, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy jól csinálsz valamit, mert jelentheti azt is – sőt, az esetek többségében ez szokott megvalósulni –, hogy az, amit csinálsz, az tök rossz, és az, aki másol, az tök buta.

A „ha másolnak, akkor biztosan jól csinálsz valamit”, az egy olyan gondolat, ami nem méltó egy vállalkozáshoz, mert ezzel a gondolattal semmi mást nem csinálsz, csak lesétálsz a versenypályáról, és átadod a terepet azoknak, akik jobban tudnak versenyezni. Nem biztos, hogy jobban teszik a dolgukat, egyszerűen jobban versenyeznek. Nem tisztességesebben, JOBBAN! Önérdek-érvényesítőbben.

„Ha másolnak, akkor biztosan jól csinálok valamit… Ó, hát ez tök jó, akkor én már hátra is dőlhetek, és készen is vagyunk. Az, hogy másolnak, az igazából jó hír, nemdebár? Ez tök szuper, ez egy elismerés! Mindjárt ki is akasztom a falra, nehogy elfelejtődjön. Örülés van, meg boldogság, fantasztikus!”

Na, ez a gondolat a veszélyes, nem az a tény, hogy másolnak!

Egy vészhelyzetben az életed múlhat azon, hogy ha nem durran be az adrenalin az ereidbe, és boldogan láblógázva mész a végzetedbe, miközben futnod kellene teljes erődből.

Ez az „ugyan már, az tök jó, ha másolnak, mert azt jelenti, hogy jól csinálsz valamit” dogma ez tényleg tönkretehet, mert öntudatlanul is kiszállsz a versenyből.

Jegyezd meg: nem az a baj, ha másolnak, hanem az a baj, ha te ez fölött elsiklasz, és nincs erre válaszod, megoldásod, elkerülő hadműveleti stratégiád, vagy bármilyen protokollod, ami téged ERŐSÍT A VERSENYBEN, vagy épp javítja a versenypozíciódat.

Láblógázni a legkényelmesebb. De azt alkalmazottaknak találták ki.

Ez a „másolnak, megloptak, skandallum” dolog, nem minden iparágban létezik

Érdekességképp engedj meg egy kis mellékesnek tűnő infót: nemrég írtam arról, hogy milyen sok építőipari céggel dolgozunk mostanában, köszönhetően annak, hogy fellendült az építőipar némiképp, lassan már elérjük a 2008-as volument is, és tendenciózusan tartunk felfelé, hurrá! Képzeld el, egyetlen építőipari cégnél sem tapasztaltam ezt a „másol a konkurencia”, „lopják az ötletemet” dolgot. Minden TÜZÉP-en ugyanazok a termékek vannak, minden markoló ugyanúgy markolja ki a földet, minden kőműves ugyanúgy keni a maltert, minden ingatlanos ugyanúgy adja el a házakat, és valahogy nem egymást figyelik ők, meg hogy ki hogyan lopja meg őket, hanem dolgoznak.

Most gondolhatnád, hogy „cöcöcö, mert nem online tevékenykednek, hát úgy könnyű”. De most tedd a szívedre a kezed: ha nyitnál egy csőszerelő vállalkozást holnap, és ezen felbuzdulva a szomszéd sógora is alapítana egy ilyet, akkor meg lennél sértődve?
Meg, persze.
Mert azt gondolod, hogy maga az ötlet már eleve munka. De nem az. Mindenkinek van naponta legalább 150 ötlete. Ezekből töredéknyi sem valósul meg, és tény: az ötletelés még nem a versenyszféra, ami annyira kényelmes helyzet, hogy sokan azért is maradnak csupán az ötleteknél, és vádolják a azokat a valódi versenyzőket közben, akik meg is tudják valósítani az álmaikat.

De amint beszállsz a versenybe, akár azonnal lehetnek versenytársaid, amit nemcsak eltűrnöd kell felemelt fejjel, hanem még ki is kell használni a jelenlétüket.

Korábban már írtam erről a témáról, FB posztok másolása, és a másolók lehajrázása kapcsán:
Mit tegyél, ha másolják a Facebook posztjaidat?

A verseny egyértelmű előnye

Rendszeresen járok úszni, és nemrégiben az történt, hogy ahogy megérkeztem az úszómedencéhez, az addig úszó „kollégák” éppen elhagyták azt. Így néhány percig, a bemelegítő hosszok közben abban gyönyörködtem, hogy teljesen egyedül vagyok a 20*33 méteren. Fantasztikus érzés volt: én a medence közepén, süt a nap, enyhén fújdogál a szél, olyan gyönyörű és örömteli az egész! Még vagy három hossznyit… Mert akkor már elkezdett bennem mocorogni a gondolat, ahogy a gyönyörű és örömteli érzés pillanatok alatt unalmassá vált: kivel fogok én versenyezni?

Szerencsére elkezdtek az úszótársak szállingózni, és én végre versenyezhettem. Nem azért, mert egyedül úszni rossz. Csak egyedül úszni nem ugyanolyan, mint másokkal együtt. Egyedül unalmas: jössz-mész a falak között, és nincs más viszonyítási pontod, mint az, hogy mennyire köpöd ki a tüdődet a hajtástól, és mennyire nem. De ha tudsz másokra figyelni, meg arra, hogy náluk gyorsabban tempózz, vagy gyorsabban fordulj, vagy kevesebb tempóval úszd végig a hosszt, akkor mindez játékká válik, ami plusz örömet ad az egésznek, és már nem úszó vagy, hanem versenyző egy olyan versenyben, ami egyáltalán nem kötelező, éppen ezért ennyire előremutató, és versenyző-fejlesztő.

Ha van kivel versenyezni, akkor gyorsabbá, erősebbé tudsz válni, és ha előre elfogadod, hogy lesznek versenytársaid, akkor eleve stratégaként tudsz viselkedni, ami minden versenyben előny. Ha versenyzel, akkor ki tudod hozni magadból és a vállalkozásodból a maximumot. Ha nincs verseny, akkor nem dobod be magad teljes erővel, így egy csomó eredményt nem fogsz elérni. Ráadásul azt sem fogod tudni verseny nélkül, hogy te magad milyen szinten állsz, van-e még fejlődni valód. Versenyezni, versenynek részese lenni tehát mindenképp szükséges és előremutató dolog.

Azt gondolom, hogy akár téged másolnak, akár neked támad az az ötleted, hogy valamit-valakit másolj, ez nem bűn alapvetően. A szabadalomlopás, az ipari kémkedés, a szerzői jogok megsértése természetesen teljesen más tészta, de ezekről az esetek óriási többségében nincs szó. Az ötlet nem védett, és mindig versenyben vagy, ezt jegyezd meg, és azért tartozol felelősséggel, hogy a te versenypozíciód erősödjön – miközben persze a törvényeket maximálisan betartod.

Praktikus tanácsok, ha nem akarsz túllendülni a témán

De ne legyünk már ennyire elméletiek, hogy csak a versenyről, bírósági perről, meg a dogmákról beszélünk, amikor téged az érdekel, hogy mit tegyél akkor, amikor tényleg a te hírleveledből és FB posztjaidból, itt-ott elejtett félmondataidból táplálkoznak egyesek, és téged ez most már végtelenül zavar, de szeretnéd kihagyni a pakliból a rendőrséget, meg a bíróságot, de pláne az ügyvédeket.

Mit tehet az, aki nem akar viszályt, de azt sem akarja, hogy az ő szellemi teremtéseiből lakmározzanak mások?
Vigyázat, csak tökös vállalkozóknak!

Praktikus tanácsok

  • Fogd be a szád! Ne beszélj a terveidről, álmaidról, céljaidról akárkinek, sőt, leginkább senkinek, a nagyon-nagyon szűk baráti körödön kívül. Se ügyfeleknek, se partnereknek, se senkinek egy szót se szólj arról, hogy mi a következő, és az azutáni, meg a kettővel utána következő dobásod, de pláne ne publikálj erről se írásban, se hangban, se videóban. A meglepetés ereje megvéd a másolóktól, illetve, ha mégis kísértetiesen hasonló dologgal rukkolna elő valaki más is, akkor megbizonyosodhatsz az univerzum egyik fő szervező erejéről: a véletlen hatalmáról.
  • Dezinformálj! Beszélj olyan terveidről, amiket eszed ágában sincs megvalósítani, és terjeszd ezt fűnek-fának-bokornak-virágnak – amíg a másolók azzal foglalkoznak, addig neked plusz erőbedobás nélkül lehet előre haladni, sőt, előre lépni a versenyben.
  • Legyél nagyvonalú! Valaki mégis ráhibázik titkos vágyaidra, és veled egyidejűleg, vagy akár téged megelőzve szintén valami hasonlót csinál, amit te? És akkor mi van? A te ügyfeleidnek, a te hírlevél olvasóidnak, weboldal látogatóidnak reklámozza? Ugye, hogy nem? Ő a saját közönségének csinálja, nekik adja el. El ne hidd már, hogy magyar nyelvű anyagainak 10 millió magyar vásárlója lesz! Neked sem lesz annyi, ha CSAK TE csinálod meg. Koncon marakodni teljesen felesleges, mert azzal rontasz a versenypozíciódon, ha butaságokra fecsérled az időd és egyéb erőforrásaidat.
  • Marketingezz innovatívan és több csatornán! Versenyelőnynek hívják ezt, jó reggelt kívánok.
  • Kommunikálj MINDIG egyedien és önazonosan! Ha írsz egy könyvet, és ugyanabban a témában valaki más is ír egy könyvet, és egyszerre jöttök ki vele a piacra, akkor a vevők nem azt fogják gondolni, hogy „jajistenem, melyiket vegyem meg”, mert 95%-uk nem fog találkozni mindkettővel, csak az egyikkel, még akkor is, ha egymás mellett lesznek a könyveitek a boltok polcain. Nincs olyan, hogy minden ember minden információt befogad, ami rá vonatkozik, ez álom! A töredékét képesek befogadni. A töredéknek vagy te leszel a része, vagy a másik. De mi van akkor, ha egy olvasó mindkét könyvet elolvassa? Akkor az történik, hogy mindketten építettétek a piacot. Az olvasó nem azt fogja gondolni, kezében a két könyvvel, hogy „hm… melyiknek adjak igazat?” Hanem azt fogja gondolni, hogy: „nahát, milyen jó, hogy ebben a témában már két könyv is van, és én ilyen gazdag lettem az információkkal!” Basszus, miért sajnálnád az olvasótól a más infókat is, amik egyben téged is építenek? (Hiszen a piacodat építik, ami által neked IS több vevőd lesz majd.)
  • Ha például ügyfeleid szólnak, hogy a tiédhez kísértetiesen hasonló anyaggal találkoztak máshol, akkor nyomozz, majd a jelzést küldő ügyfeleidet tájékoztasd a fejleményekről.
  • Ha valóban meglopnak, szerzői jogaidat például sárba tiporják, akkor irány a rendőrség, bíróság, és a per. Éveken keresztül azon vekengeni, hogy jaj, téged megloptak, és semmit sem tenni, az szánalmas.
  • Védd a dolgaidat: szabadalmi hivatal, védjegyoltalom, önkéntes szerzői műnyilvántartás, artisjus és hasonló fogalmak keresése a Google-ben segíteni fognak. Ezek semmitől sem védenek egyébként, ezek nem olyanok, mint egy rács az ajtón, és akkor nem tud bejönni a betörő, vagy mint egy tűzfal a számítógépen, és akkor nem tud bejönni a hacker. Ezek csak a perben való bizonyítást könnyítik meg. Ha ténylegesen meglopnak, mindenképp jogi útra kell majd terelned a dolgot, és nálad lesz a bizonyítás kötelezettsége, mert te állítasz valamit, és azt alá kell támasztanod bizonyítékokkal.
  • Diverzifikálj, vagyis oszd meg a kockázatokat: ne csak egy lábon állj, mert ha azt kirúgják alólad, akkor valóban fájdalmas lehet a földet érés. Ne csak egy ötleted legyen dédelgetve, hanem három, vagy több. Ne csak egy nagy dobásra készülj, hanem sokra. Ne csak egy lépést készülj előre, hanem tizenegyet. Legyél stratéga, ne csak egy közlegény! Igen, ez sokkal több munkával jár, és sokkal több agyalással, és lehet, hogy naponta még akár 8 órádat is elviszi, de a versenyt is több pályán vívhatod egyszerre, és így több esélyed lesz nyerni is.

Kellemes versenyzést!

Vidi Rita

Egy hozzászólás

  1. Egy fontos alapvetés kimaradt a téma közepéből!
    Válaszd meg azokat, akikkel megvalósítani szándékozol bármit is, mert a legsegítőkészségesebbekből szokott kikerülni a legtöbb tolvaj.

Hozzászólások lezárva