Milyen vállalkozást érdemes 2013-ban? – A minőségszemlélet

Milyen vállalkozást indítsak 2013-ban? Milyen üzletet érdemes nyitni?

Továbbra is tartom a véleményemet, hogy BÁRMILYET, csak épp néhány dologgal nem árt tisztában lenni. Volt már szó a vállalkozói életstílusról amit kezdők semmiképp ne hagyjanak figyelmen kívül, és a vevőközpontúságról, ami meg minden vállalkozó számára szentírás kell, hogy legyen. Most a minőségszemléletről lesz szó, mert vállalkozás nem létezhet enélkül. Vagyis létezhet. De csak fájdalmasan rövid ideig…

Rákerestem a minőségszemlélet szóra, és döbbent felfedezést kellett tennem:

1.)    én vagyok a harmadik a találati listán, holott emlékeim szerint csak megemlítettem ezt a témát egyszer valamikor, régen.

2.)    A minőségszemlélet szó az első oldalon hét esetben az egészségüggyel kapcsolatban ad ki találatot a Google-n, ami azért szívfacsaró, mert ha erre a szóra az egészségügy ennyire felülreprezentált, ezzel szemben tudjuk, mit tapasztalunk az egészségügyben, akkor…

Összegezve a találati listával kapcsolatot tapasztalatomat, azt kell, hogy mondjam, óriási sz…… izé, trutyiban vannak a kisvállalkozások.

A minőségszemléletről, a minőségorientáltságról a legtöbb ember általában három dolgot hisz:

1.)    Felesleges humbug és felesleges pénzkidobás.

2.)    Végeérhetetlen adminisztráció.

3.)    Teljesíthetetlen megfelelőségi elvárások.

Minőségszemlélet, mire vagy jó?

Ezzel szemben a minőségszemlélet nem más, mint az állandóság biztosítéka. Lehet úgy is mondani, hogy az állandóság garanciája. Számodra, mint vállalkozó/cégtulajdonos számára, a vevő számára, a beszállítóid és partnerei számára.

Már a kicsit tapasztalt vállalkozók is tudják, hogy az állandóságot betervezni nem egy hosszú távú életbiztosítás az üzleti életben, hiszen mindig messzire előre kell nézni, évekkel kell előre tervezni, és a folyamatos fejlesztést kell szem előtt tartani. Hogyan passzol ebbe a hosszú távon gondolkodásba a minőség, mint az állandóság fokmérője?

Két féle módon (úgy látom, ez a felsorolások posztja lesz ;)):

1.)    A minőség a vevő számára azt jelenti, hogy garantált, hogy nálad mindig ugyanazt kapja, amit már megszokott a te vállalkozásodtól. Mint például mikor beülsz a McDonaldsba BigMac-et enni, akkor tudod, hogy garantálják számodra azt, hogy semmi nem változott a BigMac-ben az óta, mióta utoljára ettél náluk. A mérete ugyanakkora, az íze ugyanolyan, az állaga ugyanolyan, sőt, még a csomagolása is. Ugyanazt az élményt kapod, hiába, hogy a legutóbb Kínában ettél BigMac-et, most meg Rákoskeresztúron akarsz. A BigMac állandó, mert maga a minőség (és most ne kezdjen neki senki azt taglalni, hogy fújj, gyorskaja, ha nem vagy képes elvonatkoztatni az evéssel kapcsolatos elveidtől azért, hogy megértsd, miről beszélek, akkor ne kezdj vállalkozni…)

2.)    A minőség, vagyis az állandóság garanciája azt jelenti a te számodra, mint vállalkozó/cégtulajdonos/szolgáltató számára, hogy a napi rutin nehézségei és kihívásai soha az életben nem jelenthetnek veszélyt a vállalkozásod működésére. Képzeld el, ahogy kitűzöd a remek célokat, jól eltervezed, honnan hová akarsz eljutni, aztán csak azt veszed észre 1-2 év múlva, hogy egyrészt hopp, elröppent az idő, másrészt kopp, a napi kihívások és aprócseprő problémák miatt semmilyen nagyívű tervet nem tudtál megvalósítani. Ott vagy, ahol elkezdted, csak éppen kidolgoztad a beledet 1-2 éven keresztül. Na, ahhoz kell a minőség, a minőségszemlélet, hogy a napi rutin ne tudjon a fejedre nőni, hanem menjen minden jól olajozottan a maga útján; ha te kidőlsz három hétre, akkor is legyenek új vevők és térjenek vissza a régiek, és ha felmond az alkalmazottad, akkor is legyen azonnal a helyére ugyanolyan kvalitású munkaerő, és a csere ne látszódjon meg a terméken/szolgáltatáson.

Ahogy esik úgy puffan

Azért nincs elterjedve Magyarországon a minőség valódi fogalma a vállalkozói kultúrában, mert egyrészt nincs vállalkozói kultúra, másrészt felesleges macerának tűnik aprólékosan megtervezni, leírni és LESZABÁLYOZNI például, hogy milyen mozdulatokkal és milyen műveleti sorrendben kell elmosogatni például egy poharat, mert hát ez evidens – gondoljuk -, ehhez nem kell egyetem, és a legtöbb kisvállalati munkafolyamattal így van ez.

Sokkal egyszerűbb az „ahogy esik úgy puffan” elv alapján vállalkozni, és kreatívan reagálni az aktuális kihívásokra. Igen, ebben mi magyarok nagyon ügyesek vagyunk. De nem véletlen, hogy nem vagyunk ott a világ leggazdagabb és legfejlettebb országai között.

A minőségszemléletre váltó vállalkozások ráadásul találkoznak a gyakorlatban az addig eltitkolt „apróbetűs részekkel” is, ami nem más, mint a tapasztalati tudás szükségessége. Nem lehet leszabályozni, és minőségivé tenni egy terméket vagy munkafolyamatot, ha nincs benne tapasztalatunk. Ha nem próbáltunk még lyukat fúrni, akkor szabályozni sem tudjuk, de ami a fő, jobbá tenni sem tudjuk.

Továbbá nagy rákfenéje ennek az egésznek, hogy méricskélni kell, és adatokat kell gyűjteni. Hát ez borzalom! Kinek van erre ideje és energiája?

Nos, jó hírem van: ha van gyakorlati tapasztalat, ha ismeretes az elvárt minőség, akkor semeddig sem tart létrehozni egy táblázatot, amibe akár heteken keresztül lehet adatokat befirkantani, napi 5 perc munkával. Ennyi a folyamatos adatgyűjtés és adminisztrálás. Igaz, egy olyan világban, ahol a munkavállalók jó, ha 28 percet dolgoznak naponta, az 5 perc óriási kihívásnak tűnik, de legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel azt, hogy a munkaidő legalább 7.5 óra egy normális munkahelyen, és az alkalmazottak ki is töltik munkával ezt az időt…

A minőségszemléletbe való bevonódás, beavatódás tulajdonképpen személyiségfejlődést jelent. Éppen ezért vannak, akik alkalmatlanok arra, hogy elsajátítsák, a magukénak érezzék ezt a szemléletet, hiszen az egójuktól fikarcnyira sem tudnak eltávolodni.

A minőségszemlélet legfőbb célja

Nálunk okosabb és fejlettebb gazdaságú országokban már rájöttek, hogy állandóan az aktuális kihívásokra reagálni, állandóan problémát megoldani, tüzet oldani, nemhogy nem kifizetődő, de kifejezetten veszteséges tevékenység.
Márpedig nálunk, Magyarországon, a magyar vállalkozók körében még mindig az dívik, hogy egyrészt a vállalkozók 99%-a bőszen imádkozik, hogy elkerülje a baj, és ne legyenek problémák, másrészt a 98%-uk számára abban merül ki a vállalkozás, hogy állandóan lavíroznak a kihívások között.

A magyar vállalkozáso 2-3%-a tudja, és alkalmazza a gyakorlatban azt az elvet, hogy a problémákat meg kell előzni.

A  minőségszemléletnek semmi más célja nincs, mint a MEGELŐZÉS.

  • Megelőzöm a vevő reklamálását,
  • megelőzöm a vevő minőségi problémákból adódó elvándorlását,
  • megelőzöm a cégen belüli problémás eseteket,
  • megelőzöm a kiadások kontrolálhatatlanságát,
  • megelőzöm az állandó tűzoltó akciókat,
  • megelőzöm a kollégák elégedetlenségét,
  • megelőzök mindent, amiről úgy gondolom, hogy felesleges rá pénzt és erőforrásokat áldozni.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha szembesülünk egy problémával, akkor nemcsak megoldjuk – vagyis ha életszerű akarok lenni, akkor nemcsak megvárjuk, míg megoldódik… -, hanem olyan lépéseket is teszünk, hogy a jövőben soha többé ne fordulhasson elő ugyanaz a hiba/probléma/kellemetlen esemény.

Példa – rossz karácsonyfadísz

Pl. reklamál egy vevő, hogy az általa vásárolt termék nem érte el az alapvető minőségi követelményeket. Pl. a karácsonyfadísz akasztója olyannyira rövid volt, hogy nem lehetett feltenni a fára.

Mit csinálsz te, mint karácsonyfadísz árus?

1.)    Elnézést kérsz a vevőtől, és biztosítod arról, hogy soha többé nem fog ez előfordulni, egyben megköszönöd a visszajelzését, és kártalanításképp felajánlasz neki valamilyen ajándékot. (Tudom, már most idegrohamot kaptak páran, de van még tovább is!)

2.)    Azonnal átnézed a raktárkészletet, és kiválogatod a túl rövid madzaggal ellátott díszeket, elkülöníted ezeket a raktárban, és nagy piros betűkkel ráírod, hogy tilos belőle kiszállítani.

3.)    Közben a beszerződ felveszi a kapcsolatot a gyártóval, és közli vele, hogy a termékével kapcsolatban minőségi kifogás érkezett, megvizsgáltátok a raktárkészletet, ezt és ezt találtátok (konkrét darabszámok). Közli a beszerződ/kapcsolattartód  a nálad történt átvizsgálás költségét is, és felhívja a gyártó szíves figyelmét, hogy ha még egyetlen darab hibás termék érkezik, akkor kiszámlázzátok az átnézés minden költségét, és visszautasítjátok a terméket javításra, illetve többé nem rendeltek tőlük.

 

4.)    A következő nem rövid időszakban az ettől a gyártótól érkező összes terméket szúrós szemmel vizsgáljátok – eleinte 100%-ban, aztán egyre csökkenő arányban.

Ja, hogy a magyar vásárlóknak tökmindegy mit adunk el, csak legalább egyszer vásároljon? Értem… Remek üzletpolitika, újabb szög a pozitív világhírre törő céljaink koporsójában.  Természetesen tisztelet a kivételnek!

A tanúsítvány nem egyenlő a szemlélettel

Magyarországon a minőségbiztosítási rendszerek működését az ISO 9000-es számú szabványsorozat hivatott tanúsítani (certifikálni).

A legelterjedtebb az ISO 9001-es, alapvető minőségbiztosítási rendszert tanúsító szabvány, hiszen a 9000-es számú csak afféle fogalomtár (aminek vannak persze formai és tartalmi követelményei), míg a 9001 már a gyakorlatban is megvalósulni képes – pl. egy szolgáltató egységben, vagy gyártóegységben – elveket tartalmaz.

Ugyanakkor, hiába a tökéletesre suvickolt eljárásrendszer és a cégnél központi helyre kifüggesztett tanúsítvány, ha a szürke hétköznapokban senki nem alkalmazza a minőségbiztosítási kézikönyvben foglaltakat.

Márpedig senki nem fogja alkalmazni, ha hiányzik a dolgozókból, vezetőkből, a tulajdonosból a minőségszemlélet.

A mennyiség mindig a minőség rovására megy

Még a legprofibb, minőségbiztosítással fekvő és kelő vállalatoknál is alapvető tény, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Pl, ha túl sok a vevő egy egységben, akkor egyszerűen akkora a stressz, a hajtás, hogy a legelemibb előírások betartására sem jut idő, hiszen ezeket a legegyszerűbb megspórolni.

Vagy, ha valami miatt csúszunk a kiszállítással és kapkodni kell, akkor mit a legegyszerűbb kifelejteni a folyamatból? A késztermék ellenőrzését. Hiszen tegnap is jó volt, reménykedhetünk benne, hogy ma is jó lesz…

Minden szervezetben vannak olyan neuralgikus pontok, és vannak olyan kritikus helyzetek, ahol a hiányzó minőségszemlélet azt eredményezi, hogy a gyakorlatban nincs minőségbiztosítás.

A minőségszemlélet abban különbözik a minőségbiztosítástól, hogy a minőségszemlélet nem más, mint a gondolkodásmód, ami nélkül nincs rendszer (minőségbiztosítás).

De erős és elhivatott minőségszemlélettel rendelkező cégeknél ezek a neuralgikus pontok és kritikus helyzetek a nulla felé tendálnak. Ami azt jelenti, hogy kisebb a hibalehetőség, ebből kifolyólag nem kell javítani, ami azt eredményezi, hogy nincsenek láthatatlan és extra költségek, stb.

Minden rajtad múlik.

Pontosabban az EMBEREN.

A minőségbiztosítás az a terület, amit nem lehet maximálisan automatizálni akkor sem, ha tízezer négyzetméteren csak automata gépek és robotok dolgoznak.
De nem is szabad automatizálni, embertelenné, rideggé tenni, mert a vásárló mindig EMBER, és csak egy másik ember képes az egyik fejével gondolkodni…

Mit jelent ez egy kezdő, vagy egy személyes vállalkozás esetében?

Ha például terméket árulsz, akkor a termék kiválóságát, a szállítás pontosságát kell szavatolnod a vevő felé. Ekkor fogja jó híredet terjeszteni, és visszatérni hozzád.
A termék kiválóságát úgy tudod szavatolni, hogy kiváló gyártókkal kötsz szerződést, és pontosan tisztában vagy azzal, hogy NEKED milyen minőségi elvárásaid vannak, és ezeket a szerződésben rögzíted. Azt is rögzíted, hogy minőségi kifogásod esetén milyen eljárásokat tartasz alapvetőnek.

Ha valamilyen minőségi probléma merül fel, akkor keménykezű parancsnokként lépsz fel a beszállítód felé, miközben barátként viszonyulsz a reklamáló, vagy a termékre hiába váró vevőd felé.

Ez az alap.
Nem kell tanúsítvány ahhoz, hogy a minőségszemléleted megfelelő, és a cégedet támogató szintű legyen.

Csak igényes, elvárásokat világosan megfogalmazó vállalkozóvá kell válnod, aki tisztában van azzal, hogy megelőzni a hibát kb. százszor olcsóbb, mint megjavítani azt, ami elromlott, ráadásul sokkal örömtelibb is.

Ülj autóba és láss csodát!

Ülj autóba, menj ki az utcára, és messziről ki lehet szúrni, hogy kik azok, akik megfelelő minőségszemlélettel rendelkeznek, és kik azok az igénytelen  emberek, akiknek egyrészt minden mindegy, másrészt pedig annyira el vannak telve maguktól, hogy képtelenek felfogni, hogy rajtuk kívül léteznek még emberek, és nekik léteznek alapvető elvárásaik, amit a társadalmi együttélés alapvető szabályai keretében illik figyelembe venni.

Ők képtelenek lesznek minőségszemléletre:

  • Aki soha nem indexel irányváltáskor, sávváltáskor,
  • aki egyesével megelőz mindenkit az araszoló kocsisorban,
  • aki minden sebességkorlátozásra fütyül,
  • aki szerint a záróvonal dísznek van,
  • aki beparkol a buszmegállóba,
  • aki levillog, mert szerinte lassan mész előtte,
  • aki veszélybe sodorja közlekedőtársait,
  • stb.

A minőségszemlélet igenis varázsszer. És kevés kivételtől eltekintve bárki varázslóvá válhat, még Te is (indexeltél legutóbb sávváltáskor? ;)).

Minőségbiztosításról és minőségszemléletről itt írtam korábban: Amikor a változás nagyon nem jó>>

Vidi Rita
vállalkozást tervezőknek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük