2015. november 21-én a GYESEN kezdeményezésen tartottam előadást az alkalmazotti és vállalkozói mentalitás közti különbségekről, természetesen nem kihagyva a „sztoriból” az agyféltekék közti különbözőséget sem. A kutya képe a bemutatkozásom után végig látható volt az előadás alatt, remélhetőleg innentől kezdve, a hallgatóság bármelyik tagja is lát majd yorkshire terriert, előjönnek számukra a jobb agyféltekés vállalkozói alapvetések 🙂
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot – már pedig a könnyebb érthetőség kedvéért sokszor van szükség egyszerűsítésre -, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az alkalmazotti gondolkodásmód a bal agyfélteke dominanciájából ered, míg a kreatívabb vállalkozói mentalitás a jobb agyfélteke dominanciájára utal.
Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, mindkét agyféltekénkre szükségünk van, és arra, hogy „ezek ketten” szoros együttműködésben tegyék a dolgukat. Ez elég ritka szituáció az életben, míg arra sokszor van példa, hogy a nap folyamán a jobb agyfélteke pár percre átveszi az uralmat.
(Megjegyzés: a szövegben az alkalmazottat mindig úgy értsd, hogy „alkalmazotti gondolkodásmódú ember”, a vállalkozót pedig úgy, hogy „vállalkozói gondolkodásmódú ember”)
A jobb agyfélte spontán dominanciájának jelei:
– ábrándozós, bambulós állapotba kerülünk,
– nem tudjuk kimondani, amit szeretnénk, megakadunk egy szónál – az „itt van a nyelvemen” érzés,
– dezsavü érzésünk van,
– világmegváltó ötleteink támadnak, és erős motivációt érzünk, hogy hősök legyünk, és elhisszük, hogy képesek is lennénk rá,
– azt érezzük, hogy képesek lennénk eggyé válni a környezetünkkel, a világgal,
– össze-vissza makogunk, nem tudunk folyamatosan beszélni, pedig közben látjuk lelki szemeink előtt,
– AHA – felismerés, megvilágosodás – élményünk van.
Ez az állapot pár percre/pillanatra magától is létrejön, de van, hogy külső hatások idézik elő:
– ízek,
– imák,
– szerelmek 🙂
– zene,
– utazás,
– autóvezetés,
– a természet közelsége,
– egyéb vizuális ingerek/élmények.
A bal agyfélteke dominanciájának tünetei:
– szkepticizmus,
– túlzott maximalizmus,
– túlzott aggódás,
– bizonyíték és magyarázat keresés,
– apró részletekre koncentrálás,
– szőrszálhasogatás,
– kritizálás, önkritika,
– hitetlenség,
– intolerancia.
Olvasd végig az alábbiakat, és figyeld, mik az első gondolati reakcióid. Ha azt gondolod egy-egy megállapításnál, hogy „cöcöcö, hát peeersze”, akkor a bal agyféltekéd reagált. Ha azt gondolod, hogy „ahaaaa, már értem”, akkor a jobb agyféltekéd reagált.
1.) Mit gondol a sorsról az alkalmazott mentalitású, és mit a vállalkozói mentalitású ember? Az alkalmazotti gondolkodású úgy érzékeli, hogy semmilyen ráhatása nincs a saját sorsára, míg a vállalkozóalkat keresi ennek lehetőségét. Az alkalmazottak ebből kifolyólag rettegnek a veszteségtől, míg a vállalkozók tudják, hogy igazából vagy nyernek, vagy megtanulnak valami nagyon fontosat, újat – amivel később nyernek.
2.) Mit gondol a pénzről az alkalmazotti mentalitású, és mit a vállalkozói? Az alkalmazotti szükséges rossznak tekinti, a vállalkozói szükséges jónak.
3.) Mit gondolnak mások sikeréről? Az alkalmazotti mentalitású a szerencsének, és a „biztos jóban van valakivel” elvnek tudja be mások sikerét, és közben persze rosszindulatúan irigy is. A vállalkozó alkatok csodálják mások sikereit, és ha irigyek is, az a jóféle, előremutató irigység inkább.
4.) Mit gondolnak a SAJÁT sikerükről? Az alkalmazotti gondolkodásúak szemrebbenés nélkül besöprik mások érdemei után is a sikerdíjakat, míg a vállalkozók szerényebbek, hiszen tudják, hogy mennyi munka van a siker mögött. Ebből a szempontból könnyebb az életük az alkalmazotti gondolkodásmódúaknak ezekben a pillanatokban, de a vállalkozók is lehetnek tudatosak abban, hogy még inkább elismerjék a saját sikerüket, és alkalmasint még dicsekedjenek is velük.
5.) Mit gondolnak a munkaidőről? Az alkalmazotti mentalitásúak kizárólag a minél kreatívabb munkakerülési praktikákkal eltöltött munkaidőben hisznek. Ha egy alkalmazott hajtós, bevállalós, szorgalmas és felelősségteljes, akkor biztosan jó vállalkozó lenne belőle. A vállalkozó alkatok a hatékonyságban és az eredményességben hisznek, nem a munkával eltöltött időben!
6.) Mit gondolnak a munkáról? Az alkalmazotti beállítottságú ember a munkával leginkább ugyanúgy van, mint a pénzzel: szükséges rossz, enélkül nem lehet megélni. A vállalkozó alkatok megtalálják a munkában az ALKOTÁS örömét, akkor is, ha éppen adójogszabályokkal, meg üzleti tervekkel kell foglalkozniuk. Az alkalmazottak végrehajtók, a vállalkozók teremtők.
7.) Mit gondolnak arról, ki a felelős az ő boldogulásukért? Az alkalmazottak szerint nekik JÁR, hogy az egész világ gondoskodjon az ő előmenetelükről, és ha ez mégsem valósulna meg, akkor önmagukon kívül mindenkire dühösek. A vállalkozók a maguk vállára veszik a terheket, és örömmel állnak helyt minden kihívásnál, még akkor is, ha esetleg totál mással akarnának foglalkozni.
8.) Mit gondolnak, amikor valami baj éri őket, vagy rosszul csinálnak valamit? Az alkalmazottak profi módon hárítják a felelősséget, és ha ők nyomják meg a piros gombot, akkor is képesek ideológiát gyártani arra, hogy miért is volt valaki más az előidéző, okozó, felelős. A vállalkozóalkatok teljes mellszélességgel képesek kiállni a hibáik mellett is, és nemes egyszerűséggel bevallják maguknak: basszus, ezt elcsesztem, na, gyorsan helyrehozom.
9.) mit gondolnak a sikeres VÁLLALKOZÓKRÓL? Az alkalmazottak megvetik a vállalkozókat, a vállalkozóalkatok pedig inkább azt kutatják, vajon hogyan tudnák ők is leutánozni a stratégiájukat.
10.) mit gondolnak azokról a feltalálókról, akiknek kárba vész a találmánya? Rendszeresen lehet olyan hírekkel találkozni – szűkebb környezetünkben is előfordulhat ilyen eset -, amik arról szólnak, hogy szegény szerencsétlen feltaláló nem tudott pénzt csinálni a találmányából. A vállalkozószemléletű feltalálók tudnak pénzt csinálni a találmányukból, vagy ha mégsem, akkor sem bánkódnak, mert tudják, hogy következő héten lehetséges, hogy valami még jobbat fognak kitalálni, illetve azt is megtanulják közben, hogy van olyan találmány, ami nem éri meg a befektetést végül.
11.) Mit gondolnak a szegényekről? Az alkalmazotti gondolkodásmódúak azt gondolják, hogy a szegényekről a gazdagoknak kellene gondoskodniuk. Azoknak a gazdagoknak, akik mondjuk az elmúlt 20 évben sosem voltak szabadságon, sosem engedték meg maguknak, hogy betegek legyenek, ellentétben azokkal az alkalmazottakkal, akik minden évben kivették a 20+ szabadságukat, és nyaralni, üdülni is rendszeresen eljárnak… Az végtelenül szegény, lecsúszott, nélkülöző rétegekről elsősorban az államnak kell gondoskodnia, csak az állam könnyen állítja be bűnbaknak a gazdagokat, és utálni könnyebb, mint cselekedni…
12.) Mit gondolnak a szabadságvágyról? Az alkalmazottak szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit kell tenniük, és szeretik a korlátokat, mert attól érzik magukat biztonságban. Egy vállalkozó alkatot messziről fel lehet ismerni onnan, hogy küzd a korlátok és az értelmetlen túlszabályozás ellen.
13.) Mit gondolnak a tanulásról? Az alkalmazottak sokszor a bizonyítványaik alapján árazzák be magukat, míg a vállalkozók leginkább az ÉRTÉKteremtésben hisznek, és ha valódi értéket adnak, annak könnyedén elkérik az árát, de akár jó szívvel odaadják ingyen is, ajándékba, mégsem érzik veszteségnek – hiszen tudják, hogy mindig minden újratermelődik: az ügyfél, a pénz, a profit.
Az alkalmazottak leginkább diplomahalmozók, a vállalkozóknak gyakran 8 általánossal is milliárdjaik lesznek.
14.) Hogyan vélekednek a problémaméretről? Az alkalmazottak azt gondolják, hogy minden probléma túlmutat rajtuk, attól függő méretben, ahol a hierarchiában elfoglalják a helyüket. Ha beosztottak, akkor minden probléma túlmutat rajtuk, ha középvezetők, akkor tudnak lavírozni a problémák között, bár ez iszonyú stresszt is jelent, ha pedig felsővezetők, akkor előbb-utóbb eltiporja őket a problémagörgeteg, hiszen azt hiszik magukról, hogy nem tudják ezeket megoldani, kiiktatni, megszüntetni – illetve a bal agyféltekéjük hiszi ezt. A vállalkozók tudják, hogy a problémák csak problémák, és nincs megoldhatatlan probléma, csak maximum az egyik több erőforrást igényel, mint a másik (erőforrás lehet tényleges izomerő, agy-erő, idő, pénz, rengeteg agyalás, türelem, bármi…)
15.) Hogyan jelenik meg a lehetőség-tuda? Az alkalmazottaknak nincs lehetőség-tudatuk, csak probléma tudatuk van. A vállalkozók, ha látnak egy problémát, rögtön azon agyalnak, hogy vajon milyen terméket/szolgáltatást lenne érdemes kialakítani rá, mekkora a piac, fizetőképes-e a kereslet, és efféle varázsszavakat mormolnak. Mindenben a lehetőséget látják. A kezdőknek erre rá kell koncentrálniuk, a tapasztaltabbaknak ez magától megy.
16.) Is-is, és/vagy vagy-vagy. Az alkalmazottak egy dologra akarnak koncentrálni, és azzal sikereket elérni. A vállalkozók tudják, hogy ha több vasat tartunk a tűzben, akkor több sikert érnek el, ráadásul ezek nem jelenteken sokszor annyi befektetést. Ha úgy tűnik, hogy választanod kell több lehetőség, vagy több út között, akkor természetesen az erőforrásaidat figyelembe véve először mindig inkább arra gondolj, hogy „miért is ne lehetne MINDENT?”
Facebookon nyomuljak, vagy a weboldalamon? – természetesen mindkettőn! Is-is!
Hírlevélben hirdessek, vagy a közösségi médiában? – természetesen IS-IS!
Könyvet írjak, vagy blogot? – természetesen mindkettőt, tehát IS-IS!
Kedvezményt adjak az akcióban, vagy ajándékot? – természetesen IS-IS!
Keressem az új lehetőségeket, vagy koncentráljak még jobban a meglévőkre? – IS-IS!
Hogy ez több meló, agyalás, pénz, idő, agytevékenység, energia, stressz? Igen. Ezeket nem lehet megúszni, illetve meg lehet, de akkor számolni kell a következményekkel is, például, hogy a sors irányítja majd az életedet…
Hogy hogyan lehet magunkat átkalibrálni alkalmazotti gondolkodásmódúból vállalkozóiba?
Arról majd egy következő alkalommal lesz szó.
Godzilla
