Lopott pénz

Lopott pénz – Lopott idő?

Éppen elmélyülten kötögettem egy kis kardigánt, mikor a nagylányom megszólított:

–          Anya, mindenképp meg akarom nézni a Lopott idő című filmet.

–          Nocsak – tettem le a kötést – mesélj, miért!

–          Azért, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon jó film.

Alig pár perces netes keresgélés után olyan cikkeket találtam, amelyek azt taglalták, hogy vajon mi lehet az oka a Lopott idő című film magyarországi sikerének, holott külföldön messze a várakozások alatt teljesít.

Ezek után már jobban vártam, hogy láthassam a filmet, mint a lányom.
Az alap sztori az, hogy valamikor a jövőben nem pénzzel fizetnek az emberek, hanem az idejükkel, ráadásul 25 éves kora után senki nem öregszik tovább. Minden ember egyformán 25 évre van kódolva, ennyi alapból jár neki, de amint eléri a 25. születésnapját, a további megélhetéséért neki kell megdolgoznia. Egy év türelmi időt kap még bónuszba, de akkor már elkezd visszafelé ketyegni az órája, és ha nem tölti fel az időkészletet, akkor egyszer csak eljut  a nulláig, amikor is azonnal meghal.

Na, ezt hívják igazi versenyfutásnak az idővel.

Ebben a jövőbeli világban, ahol az idő a fizetőeszköz a pénz helyett, ugyanúgy elkülönül egymástól a gettó, és a felső tízezer világa, mint a mi életünkben.
A gettóban egy ember átlagos időkészlete néhány óra – egy kávé 4 percbe kerül -, míg a felső tízezernél évszázadok, évezredek állnak a gazdagok – időmilliomosok – rendelkezésére, tehát gyakorlatilag a gazdagok halhatatlanokká válnak, míg a szegények lényegében akármelyik pillanatban meghalhatnak.

A gettóból a csúcsra, és vissza

A gettóban élő főhős – Will – akinek legnagyobb felhalmozott idővagyona 25 éves kora után átlagban a 18 óra volt, hirtelen 116 évhez jut. Az anyja közben – aki 25 évig élt még a 25 éves kora után, kemény munkával, több műszakot vállalva, tehát 50 éves volt -, egy hirtelen áremelkedés miatt soha többé nem ért haza: 2 órája volt hátra, és pontosan 2 órányira lakott a munkahelyétől… Will már várta az ajándékba kapott 116 órájával – az emberek egymásnak bármikor tudnak időt átadni -, de már egy percet sem tudott átadni az anyjának, az a karjai között halt meg.

Will bosszút esküdik, mert rájön, hogy a szegényeket úgy próbálják meg „ritkítani”, hogy rendszeresen emelik az árakat: egyik nap a buszozás még 1 órába kerül, másnap már 2 órába. Így a szegények nem tudnak tervezni, és hihetetlenül gyorsan lenullázzák a saját, kevéske idejüket, mert az élet nagyon drágává válik, és egy gettóbelinek nincsenek tartalékai, szó szerint egyik napról a másikra él. Vagy épp óráról órára.

Egy kicsivel messzebb, a már majdnem középosztályban egy hónapnyi tartalékkal élnek az emberek, aztán jön az a környék, ahol éveket tudnak már felhalmozni, és ott vannak a szupergazdagok, akikről már beszéltem: évszázados, évezredes tartalékkal.

Ha jól belegondolsz, az idő és a pénz közötti analógia szenzációs szemléltetése ez a film, ráadásul annyira egyértelműen érthetővé teszi a pénz valódi jelentőségét és ÉRTÉKÉT, hogy a film első 5 perce után eldöntöttem, hogy írni fogok nektek erről. (További kalandok és fordulatok kedvéért nézd meg a filmet, nem fogod megbánni!)

Neked mennyi időd van?

Mennyi IDŐRE elegendő pénztartalékod van?
Ha jövő hónapig elég, akkor nyilván nem a gettóban laksz. Nem kell minden nap hullafáradtra dolgoznod magad, hogy holnapra jusson ennivaló az asztalra.

Ha több hónapra is elegendő pénztartalékkal rendelkezel – tehát ha nem keresel egy vasat sem, mégis megélsz hónapokig – akkor már-már a középosztályba tartozol.

Ha ezer évre elegendő pénzed van, akkor a szupergazdagok körét erősíted, bár tény: halhatatlanná senki nem válhat (de hosszabb életet igen is teremthet magának, jobb életkörülményekkel, stresszmentesebb élettel, kiváló egészségügyi és orvosi szolgáltatásokkal, és így tovább.)

Ahogy nézed a filmet, minden porcikádon érzed, hogy mennyire veszélyes helyzet az, amikor csak egy napra elegendő az időd (pénzed).
Az sem egy életbiztosítás, ha egy hónapnyi időd van (pénzed), hiszen ha lebetegszel, vagy elbocsájtanak, vagy elmaradnak a vevők az üzletedből, akkor szinte pillanatok alatt a „gettóban” találod magad, és küzdhetsz, hogy onnan feljebb kerülj.

Amikor már évekre elegendő tartalékod van, az ad egy jókora biztonságérzetet, de lazsálni még akkor sem lehet, az is folyamatos munkavégzést, pénzzel való foglalatosságot jelent.

A film nézése közben akkor borzongtam meg először, amikor Will megkapta a 116 évét ajándékba egy ismeretlentől – aki már olyan sokat élt, hogy elege lett az életből, mert például túl sok embert látott meghalni… -, és azonnal el is kezdte szórni.

Amikor több pénzhez jutunk, mint amennyivel bánni tudunk – például a százszorosát kapjuk a megszokottnak -, mint amennyinek a lehetőségeit és korlátait, mechanizmusát ismerjük, akkor óriási veszélybe sodródunk: azt érezzük, hogy bármit megtehetünk, ez a pénz már örökké elég, de közben az agyunk egy kis része tudja, és retteg is a pillanattól -, hogy ez a pénz is iszonyatosan gyorsan elfogy, főleg, ha nem dolgozunk tovább a még több pénz megtermelésén.

Will elmegy a gazdagokhoz, hogy jól bosszút álljon rajtuk, pókeren nyer 1000 évet, majd egy kellemes éjszaka után arra ébred, hogy újdonsült barátnőjével együtt összesen alig van 20 percük hátra…

Félelmetes látni ezt a szituációt abból az aspektusból, hogy az idő a fizetőeszköz, mert így érezni át csak igazán, hogy milyen vad hullámvasúton ülünk egész életünkben.

Nyilván, ha elfogy a tárcádból, vagy a számládról a pénz, nem halsz bele, de nagyon gyorsan tenned kell valamit, hacsak előtte nem tettél már, hogy az ilyen lenullázások csak átmeneti ideig tartsanak.

Mit szeretnél, mennyi időd legyen?

Nem szeretném pont én borongóssá tenni a jövőképet, de nyilván te is tudod, hogy január elsejétől lesz egy pár drasztikus változás, olyan is, amikről most még nem is tudsz – de majd a bőrödön megérzed -, és ezek mind-mind a pénztárcád vastagságát – vagyis az időd mennyiségét – érintik.

Ha eddig két-három-több hónapra elegendő tartalékod volt, az az újévben biztosan redukálódni fog, bár még mindig lesz tartalékod, persze az nem egy kellemes tudat, hogy a szorgalmasan összegyűjtött pénzed megcsappan.

Ha eddig is több forrásból és megbízhatóan csorogtak a bevételeid – mert vállalkozó vagy, vagy céged van -, akkor sem lehetsz maradéktalanul nyugodt, mert január elsejétől szinte mindenkinek kevesebb pénze lesz, illetve kevesebb pénze marad… Az ügyfeleidnek is. Lehet, hogy a te ügyfélkörödet, üzletedet, terveidet is érintik ezek a változások, vagy már érintették is!

Ha pedig kimondottan hónapról-hónapra, netán napról-napra éltél eddig, mert nem volt lehetőséged felfejleszteni a tartalékaidat biztonságosabb szintre, akkor szó szerint a bőrödön fogod érezni, hogy egyre nagyobb létbizonytalanságba sodródsz.

Nem tisztem megítélni, hogy ki milyen anyagi helyzetből néz bele a jövő arcába, azt mindenkinek magának kell tudnia. De az az én tisztem, hogy segítsek abban, hogy a szembenézés a jövővel megnyugtatóbb, urambocsá’ boldogítóbb legyen.

Január 18-ig  megteheted majd az első, létbiztonság felé vezető lépést, utána pedig együtt kiforraljuk a Gazdagodás Receptjét, csak kattints ide>>

Vidi Rita

Ui.: Nézd meg a Lopott idő című filmet, garantáltan mindenkinek segít helyrebillenteni a pénzzel kapcsolatos túlzó reményeit…

10 Hozzászólás

  1. Már régóta mondom, hogy az idő és a pénz nem simán édestestvérek, hanem ikrek – igaz, valszeg az idő az „öregebb pár perccel”… 🙂

    A film tényleg nagyon érdekes felvetést tett, bár lehetett volna jobban is hozzányúlni ehhez a jó alapanyaghoz. Az viszont nagyon igaz, hogy a filmen pont olyan pszichés mozgatórugók mentén bántak a szereplők az idővel is, mint ahogy a legtöbben a pénzzel: a sokkal ugyanúgy nem tudtak bánni a legtöbben. Mint a lottónyertesek, akinek alig néhány százaléka tud számottevő vagyont felmutatni a nyerést követő két év után is…

    A tipikus szegényember-gondolkodás: ha nagyobb összeghez jutunk, akkor abból akarjuk minden problémánkat megoldani, mert akkor éppen nem tudjuk átfogni az összeg nagyságát, és úgy tűnik, örökké fog tartani… (A baj az, hogy éppen ezért nem is követik a pénz mozgását, fogyását, tehát már csak akkor jön az ébredés, amikor elfogyott…)

    Akár csak az idő: Jaques Eliot terapeuta szerint az agyunk nem képes a hosszabb időtávokat átfogni – pont akkor, amikor még erre a tervezés szempontjából szüksége lenne. (20 évesen még kb. két hétre terjed az időhorizontunk.) Nagyjából 62 éves korunkra tudjuk átlátni az időt kb. 25 éves távon is. (Sokak szerint addigra meg már minek… 🙂 ) De ez természetes is: ezt a fajta „időérzéket” a tapasztalat hozza meg: minél többet tapasztalat már az ember fia/lánya, annál többet képes befogni is az agya.

    Nem tudom, csinált-e valaki kutatást arra nézve, hogy a lottónyertesekkel mi történne, ha a teljes csőd után MÉG EGYSZER nyakukba szakadna egy nagyobb összeg… De lenne ötletem, hogy mi lenne a végkifejlet…

  2. Nekem az egyik kedvenc könyvem Michael Ende: Momo című regénye az időrabló szürke urakról. A másik legújabb kedvencem Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban c. könyve, amiben a Csilla által említett problémákról ír – egy szóval a bennünk lakó (korlátolt) ősemberről.
    Mindkettő, és a film sztorija is ugyanazon gondolkodtat el, és megerősít abban, hogy bizony nem hülyeség azt az utat járni, amit elkezdtem!

  3. Molnár Júlia

    Szia Rita

    Nagyon szeretem az írásaidat.

    Jó lene bizony megnézni a filmet, meg más filmeket is, de sajnos Komlón még egy mozi sincs és nekem fogalmam sincs hogyan kell letölteni és honnan a filmeket.

    Üdvözöllek, Júlia

  4. Júlia, letöltésben nem tudok – és nem is szeretnék 🙂 – ötleteket adni, de írd fel magadnak, hogy szeretnéd megnézni, aztán a véletlenek majd úgyis úgy alakulnak, hogy sikerülni fog. Jól tudom ugye, hogy Komló az ott van Pécs mellett? Pécs mozijaiban biztosan játszák.

  5. Bár nem láttam a filmet, de ahogy Rita leírtad, úgy nekem az jött le, hogy jólesik kapni, de amikor nekem van, akkor nem gondolok a jövőre.

  6. Valaki feltette a youtube-ra néhány napja a teljes filmet, épp most nézem és tényleg nagyon jó. Beugrott ez a blogbejegyzés és hogy valaki kereste, ezért most megosztom veletek:
    http://www.youtube.com/watch?v=VnOfu6xqYaU
    Szép hétvégét!

  7. Szentgyorgyi Alexandru

    Kedves Rita!
    Elolvastam irasodat, nagyon tetszett a stilusod, ahogy elenk tartad az mai vilag nehezsegeit,gondjait es problemait! Igen, a stilusod tetszett,de gondolom a targyalt tematika a nep 98%-nak nem tetszik,mert eloben, a sajat borukon erzik!
    Csak azt nem fogom megerteni az eletben, hogy mikent lehetseges az, hogy annyi miliard emberi leny turi,alapjaban veve 1000 ember uralmat,mert tudott dolog, hogy a penz oligarchia vezet, URALKODIK!!! Jut eszembe a valasztasi lehetosegunk nekunk embereknek, a kagylo tipusu eletet vagy a sas tipusu eletet valasszuk.Banalis modon , a tulnyomo tobbseg a Kagylo tipusu eletet valassza, nyit-csuk, nyit-csuk es szuri a vizet,mindaddig, amig el!
    Tisztelettel kivanok szepnapot! Sunci

  8. Sunci, azért „tűr” ennyi ember, mert ennyi ember érzi és érti azt, hogy nem a pénz az isten. Soha nem fog felkelni a „nép” az oligarchák ellen, mert az életben nem az a fontos, hogy jól legyenek elosztva a javak, hanem az, hogy boldogok legyünk.

    Ezt nagyon jól érzi a többség.
    DE: mivel mi nem afrikában élünk egy nádkunyhóban, és nem az a napi feladatunk, nekünk nőknek, hogy köveket egymáshoz dörzsölve őröljük meg a magvakat, miközben gyerekek ott üldögélnek és játszanak mellettünk a férfiaknak pedig nem az a feladatuk, hogy kezdetleges eszközökkel vadásszanak, illetve kezdetleges módszerekkel a néhány kecskét megvédjék az oroszlánoktól – ezek a tevékenységek közvetlenül is értelmesnek tűnnek, nem kell mindenféle közvetett boldogságfaktort keresnünk -, hanem bizony itt élünk Európában, és itt kell helyt állnunk.

    Itt ezek a játékszabályok uralkodnak, amiket mindannyian ismerünk.
    Én nem szeretek azon keseregni, hogy haaaaj, hát a mocskos oligarchák.
    Ez van. Vagy megszoksz – alkalmazkodsz -, vagy megszöksz 🙂

    Meg kell tanulnunk megbecsülni azt, amink van: kényelem, ennivaló, tisztaság, önmegvalósítás, egészségmegőrzés, stb.
    Ezeket kell mérlegre tenni az oligarchákkal szemben. Vagy lehet választani olyan országot lakhelyül, ahol nincs IMF, meg a csúnya rossz bácsik (mert úgy egyébként nincs ott semmi cecelégyen meg polgárháborún kívül)

  9. Az idő és pénz párhuzamos megközelítése nagyszerű ötlet volt a film szerzőjétől,írójától, mert nagyon reális felvetés.Aki gürizik, nincs ideje pénzt keresni, ez egy régi mondás Ugyanakkor a biztonságot az adja, ha pénzügyi tartalékaim vannak. Ezzel szemben őseink ha szerény szinvonalon éltek is, mégis tudtak beosztani, félre tenni nagyobb alkalmakra: születés, házasság,temetés,stb.
    Mi már a fogyasztó társadalomban megrészegülünk a nagy kinálat láttán és el fog
    a szerzési vágy, bármi, akár hitel árán is megszerezzük, amire vágyunk, nem divatos a lemondás.Vetélkedés van., státusz szimbólum, ki vagyiság, pénz uralom.Ezért ez a film nagyon jelentős, mert az idő fontosabb, mint a pénz és arra kell fokozottan figyelnünk, mert bár szeretnénk, de nem vagyunk halhatatlanok, és mindenki egy idő intervallumot kap a földön, ezt még jobban ki és fel kellene használni az egyéniségünknek megfelelően, így a pénz eltörpül a fontossági szempontok követkesztében.Egyszerű élet, magasrendű gondolkodás, valójában ez lenne a lényeg, a tartalom és nem a külcsin.

  10. Nos, bizony a kevesből igencsak nehéz több hónapra tartalékot képezni, ez tény… Tetszik a téma, állandóan erre törekszem és örülök, hogy foglalkozol vele! Azért a filmet is megnézem, talán levonok belőle pár tanulságot és lehet, hogy ötletem is támad, hogyan „megfogni” az időt/pénzt. Jusson is, maradjon is.. Köszönöm Rita! 🙂

Hozzászólások lezárva